1. harmad
Na jó, nem is kilenc, csak nyolc. Az elsőről lemaradtam, pont a végére értem be a csarnokba. A gyerek tehet róla, pont ma kellett oltásra vinni. Egyébként Japán 1-0-ra vezet Korea ellen.
2. harmad
Korea nyom az egyenlítésért. Nagyon nyom. Nem rosszak ezek a srácok, akárhogy is nézzük. És tényleg, egyenlítenek, bravó! Korea tovább nyom, na, lesz itt mindjárt új gól. Lett, csak a japánok ütötték, villámgyors ellentámadásból. De Korea megint nyom, szerintem itt érik az újabb egyenlítés, és tényleg, máris 2-2. Nagyon lendületbe jöttek a srácok.
Csak közben a japánok ütnek két villámgyors gólt a semmiből, ki érti ezt? De Korea nem adja fel, nyomnak, szépítenek, nyomnak. Gólgazdag harmad volt, egyelőre 4-3 Japánnak. Korea profin egyenlítget, Japán meg profin mindig újra vezet. Matinémeccsnek remek, kérdés ki bírja jobban.
3. harmad
Né, Korea megint egyenlít. Jönnek ezek, mint a meszesek. Most már igazán vezethetnének, gondolja a kb. 30 koreai drukker, akik lelkesen lengetik zászlaikat és valami olyasmiben reménykednek, mint ami hétfőn történt velük. Ehelyett Japán pillanatok alatt meglövi az ötödiket. De ez a Korea nem a feladós fajta, nyomnak, robognak megint és kisvártatva itt az egyenlítés. Hurrá. Erre Japán lő egy hatodikat. Van másik, ahogy Eötvös Gábor mondaná, és ezen az estén a japánoké a diadalmaskodó trombitás bohóc szerepe, mert Koreának viszont már nincs másik, marad a 6-5 Japánnak.
Szünet
Szünetben kiugrok megnézni Sportmúzeumba a hokis kiállítás, igazi nosztalgikus múltidéző látogatás, amúgy Jácint mindent megírt, amit tudni kell róla, tessék elolvasni! Nem mellesleg közben meghallgatom Török László beszélgetését három legendás játékvezetővel (Schell László, Zsitva Viktor, Tejfalussy Béla), érdekességek, sztorik, a végén kis esélylatolgatás. Mindenki visszafogott. Kazahsztán jobb, ők is a szovjet hoki iskola köpönyege alól bújtak elő, az egy magasabb szintű hokikultúra, ki fogunk kapni, mondják a hozzáértők. És igazuk van, én is ezt gondolom. Nemcsak Korea miatt, hanem tényleg: Kazahsztán sokkal jobb.
De azért nem mindegy, milyen meccs lesz: remélem nem adjuk olcsón a bőrünket...
4. harmad
Olasz-brit meccs, itt már Jácinttal együtt nézzük a meccset, közben beszélgetünk is így nem koncentrálok nagyon a játékra, Arra eszmélek, hogy az olaszok belekezdenek, iziben ütnek is egy gólt. Utána jön minden olasz csapat legbiztosabb ismertetőjele, az alibizés. Ami visszaüt, mert a britek még frissek, harcosak, lelkesek, ez egyelőre kompenzálja az amúgy nagyonis látható tudáskülönbséget. Még egy egyenlítést is összehoznak és a harmadban nem is nagyon történik más.
Hacsak az nem, hogy egy vegyes magyar-brit szurkolócsapat telepszik elénk. Vidámak és hangosak, ami némi összefüggésben áll az elfogyasztott Borsodikkal. Lelkesen szurkolnak ("Com'on, GB, let's go!", közben jókat beszélgetnek. Eléggé közlékenyek, az egyik velünk is szóba elegyedik, mondja, hogy a koreaiak feltámadása a "legimpresszívebb" harmada volt a vb-nek, ezt kicsit savanyú pofával ismerjük el. Valaki a magyarok közül visszavágásként felveti, hogy vajon idén kiesnek-e a britek, de kedélyes barátunk nem hagyja magát kihozni a sodrából és csak annyit mond, van még addig pár meccs és Koreával azért szerinte elbánnak majd. Sőt, teszi hozzá magabiztosan, az olaszokat is mindjárt lenyomják, meglássuk.
5. harmad
Nem lássuk, mert az olaszok megint villámgyorsan ütnek egy gólt. Aztán váratlan fordulat következik, beállnak alibizni. Akkor jönnek a mieink, gondolják a lelkes brit szurkolók, nyomják is lelkesen a rigmusokat, de a csapatuk inkább csak jövöget. Még lelkesek, de már nem annyira frissek. Harcosaknak harcosak, van is itt-ott kakaskodás egy-egy talján bekkel. Ezzel azonban nem jutnak semmire, hacsak arra nem, hogy újabb gólt már nem kapnak.
6. harmad
Mármint a második harmadban. Merthogy a harmadik harmad - ki gondolta volna - egy gyors olasz góllal indul. Itt egy pillanatra már a szurkolók is felhördülnek,de aztán lelkesen rákezdik megint, bár ekkor már nyilvánvaló, hogy nem lesz itt brit csoda. Viszont az olaszoknál valami porszem kerül a gépezetbe és elfelejtenek visszaváltani alibi módba: rögtön beütik a negyedik góljukat is. A brit feltámadás végképp eltávolodik, ezen még egy váratlan emberelőny se segít, már csak azért se, mert eladják gyorsan a korongot és az olaszok emberhátrányból beütik az ötödiket.
A britek ekkorra már nagyon nem frissek, kötelességből nyomják éppen, de már verekedni se nagyon van kedvük. Az olaszok észbekapnak, hogy nem lesz ez így jó, még a végén nagyon megerőltetik magukat és visszaváltanak végre alibi módba. Unalmasan csordogál a harmad második fele.
A brit szurkolók viszont elnyerik a második legjobb szurkolótábor címét: folyamatosan és lelkesen buzdítják a az övéiket még a nyilvánvaló vereség pillanataiban is, a végén pedig megtapsolják a lelkesen küzdő csapatukat. Mellesleg ebben talán még a legjobb szurkolótábort is felülmúlják: nagyvonalúan veszik tudomásul az újabb vereséget: nincs hülyebírózás, nincs hülyeedzőzés, nincs nemzethalál. Csak jó hangulat: don't worry, be happy.
Szurkolói falu
A magyar meccs előtt kiugrom a szurkolói faluba, egyrészt átvenni a pólómat, másrészt körülnézni, harmadrészt enni-inni. Ne, ez utóbbiért nem kellett volna a szurkolói faluba átmenni, a sörsátorban pontosan ugyanaz a semmilyen választék volt, mint az Aréna büféjében, ez kajailag is kiábrándító volt, sörileg meg egyenesen siralmas.
Azt gondoltam, hogy itt is a Borsodi lesz az úr (elvégre egy ilyen világverseny kaja-pia választéka mindig a beszállítók jó pénzért megvásárolt monopolhelyzetén alapul), de titkon reménykedtem, hogy legalább bővítik a választékot valami elfogadhatóbb sörrel, mondjuk pl. stílszerűen egy hokikompatibilisebb Staropramennel.
Hát sajnos nem. Na nem baj, ha nincs sör, akkor nem sörözöm, nem az a lényeg.
De azért ha adhatok egy jó tanácsot a jövőre nézve, egy szurkolói faluban lehetne kicsit bővebb (vagy legalább más) kínálat, mint bent az arénában. Ez egyébként messze nem csak a sörre vonatkozik, hanem a kajára is: a gumiperecek, snikkerszek és a gumikiflis halottkutya mellett szívesen ettem volna valami olyasmit, aminek íze is van.
7. harmad
Így aztán hamar visszatértem a nézőtérre, ahol már melegítettek az esti főszereplők. Nagy hozzáértéssel azonnal megállapítottam, hogy a kazahok katonás rendben, szép dinamikus, nagy sebességgel melegítenek, míg a mieink elég lagymatagon, álmosan mozognak. Nem lesz ez így jó, gondoltam, de aztán egy csili-vili fény- és lézershow elterelte borús gondolataimat, a műkoris lányok meg végképp: kezdtem derűsebben szemlélni a viágot.
Aztán elkezdődött a meccs és visszajött az izgalom egy pillanat alatt. A kazahok gyorsak voltak, erősek és láthatólag nagyon képzettek. Minden megmozdulásuk életveszélyesnek tűnt. De aztán kicsit lenyugodtunk (én biztos, de láthatólag a csapat is), sőt, a harmad közepén még egy szimplából duplába váltó emberelőnyben komoly gólszerzési esélyeink is voltak, de kimaradtak, sajna.
Viszont egész jól tartottuk magunkat, az egyéni képességekben mutatkozó látható különbségeket lelkesedéssel, sok korcsolyázással és jó csapatmunkával kompenzáltuk. Volt kakaskodás is, szóval az egész meglehetősen emlékeztetett az olasz-brit meccsre. Ez aggasztó volt és Jácint is mondta, hogy szerinte a kazahok még majd nagyobb fokozatra fognak kapcsolni. Ez a harmad vége felé meg is történt, a profi csapatok szeretik egy harmadvégi góllal megtörni az ellenfelet. Ráadásul jött is egy menetrendszerű kiállítás tőlünk, szóval lehetett körmöt rágni.
De szerencsére maradt a döntetlen. Eddig jó.
8. harmad
A harmad elején rögtön jött a szívroham: egy villámgyors kazah kiugrás, ajtó-ablak. De Levi kitolta. (Hittük mi, másnap a visszajátszásban látszott, hogy kapuvas volt, szóval nem Levi tolta ki, hanem Fortuna...). Az izgalmak fokozódtak, a kazahok nyomtak megint. De aztán megint összeszedtük magunkat valamennyire. Mondjuk annyira, hogy Mihály Arpi lött egy csodaszép gólt. Kicsit a semmiből jöt, kicsit mázlis volt, kicsit a kapus is hibázhatott, tökmindegy, gól volt és a mienk, szóval jött a hangrobbanás a csarnokban. Vezetünk, ki hitte volna!
A kazahok erre felpörögtek és viszonylag hamar egyenlítettek is.
Ebben a gólban amúgy nagyon benne volt sokminden ebből a meccsből.
- Villámgyorsan lekorcsolyáztak bennünket, a kiugró csatárnak jó pár méteres előnye volt. (Kazah gyorsasági és technikai fölény...)
- De a védőnk (Szirányi Bence) hősiesen bevetődött a kapu elé és a botjával elkaparta a csatár elől a korongot. (Hősies védekezés...)
- De jaj, nem elég határozottan! A korong a támadó előtt maradt, aki egy szempillantás alatt bevágta. (Magyar hibák a fáradság és a szokatlanul gyors tempó miatt...)
A harmad végét megint megnyomták és megint áthúzodó emberhátránnyal zártunk. Gólt nem kaptunk már, ez jó, de emberhátrányban kezdjük a harmadik harmadot és fáradunk is, ez aggasztó.
Viszont akkorát küzd a csapat, hogy bármi lesz, ezért vastaps jár a végén!
9. harmad
Az izgalmak fokozódnak! Vajon meddig bírjuk, mikor jön egy kazah villanás, ami eldönti a meccset. Vagy tudunk mi villanni? Mert azért hajtunk keményen, egyelőre bírjuk, a csapatmunka is működik és egy-egy helyzetet mi is összehozunk időnként. Szerencsénk is van, nem is tudom hány kapuvasat lőnttek már a kazahot, hármat biztosan.
De ezen az estén a szerencse mellénk pártol: egy kósza magyar támadásnál eltörik a kazah védő botja és ugyan gól nem lesz belőle, de elfelejti eldobni a bot csonkját: ez kiállítást érő vétség (balesetveszély miatt azonnal eldobandó az eltört bot...) Na tessék, a kazahok is tudnak hülyeséget csinálni és ha nem is lőjük be, az emberelőny is biztosít egy kis pihenőt, gondolom én.
Tokaji meg gondol egyet, elereszt egy lövést, az megakad egy védőben, de továbbcsorog és mire eszmélne bárki, becsorog. (Megjegyzem, mi eszméltünk elsőnek, azaz ha meg kellett volna egy kicsit pöccinteni azt a vánszorgó korongot, akkor meg lett volna pöccintve...)
Hangrobbanás a köbön.
Még a végén nyerünk, most már kezdek benne hinni. Gyorsan fogy az idő, nem védekezünk rosszul. Egész jól rombolunk. Kivéve, amikor buta kiállításokat kapunk, pl. kiütjük a korongot a plexi felett a védőharmadban a vége előtt öt perccel. Jaj ne.
De nem. A kazahok idegesek. Nyomnak, cikáznak, lőnek, de valahogy mindig hiányzik valami a gólhoz. Egyszer ők vétenek el valamiot, máskor a mi védőink vetődnek bele a lövésbe. Meg persze Levi is véd pár óriásit. A végén Sofi akár belőhetné a harmadikat, de megbocsátunk, mert az elhibázott ziccer kárpótlásaként kap egy kiállítást a kampózó kazah védő. Mi még végigizguljuk ezt a két emberelőnyös percet, ilyenkor is lehetne gólt kapni, de nem, a mai emberhátrányos keretet már az olaszok kihasználták, a kazahoknak nem jut belőle.
Hát ez óriási! Lenyomtuk Kazahsztánt, véresen komoly tétmeccsen! Ováció, kilencezer hamis torok által eldalolt meghatott himnusz, ováció a további sorrend.
Hazafelé
A metróban a BKK készült a közönségre, ellenőrök kérik a jegyeket, bérletet. A készülés persze nem terjedt ki egy gyorsan induló vonatra, pedig a belső vágányon áll egy szerelvény, de az nem azért van. Ami azért van, arra kb. tíz percet várunk. De legalább felférünk rá.
Közben értékelünk és latolgatunk. Nagyot küzdöttünk és ugyan nyilvánvaló, hogy kazah tüzérségi fölény volt, de azért nem borult fel annyira a pálya, mint annó az első B csoportos vb-ken, amikor sündisznóállásban védekeztünk és szórványos kontrákkal nyertünk. Valahol ez is a fejlődés jele.
És persze ilyenkor jön meg az étvágy, Jácint egy perc alatt kiszámolja, hogy ha az olaszokat is megvernénk rendes játékidőben, akkor a japán meccstől függetlenül feljutnánk. Én kiszámolom, hogy két pont is elég az olaszoktól, ha Japánt megverjük. Szóval reménykedünk, latolgatunk.
Pedig az eszemmel tudom, hogy a legvalószínűbb forgatóköny még mindig a kazah-olasz feljutás: olaszok vernek minket, kazahok verik az olaszokat, tiszta sor. Arról nem is beszélve, hogy nekünk meg még a negyedik hely is ott van a pakliban, mert volt már rá példa, hogy egy vb végére elfáradva kikaptunk a japánoktól...
Mert ezek után az olaszokat megverni duplacsoda lenne, az utolsó nap meg egy továbbjutott olasz csapatot kell Kazahsztánnak legyőznie, ami - ismerve az olasz alibi mentalitást - eléggé nyilvánvalóan sikerülni fog. (Mindenesetre ebben az esetben én küldenék egy emailt az olaszoknak a kazah-olasz meccs előtt, hogy gondolkodjanak el, kivel szeretnének jövőre a kiesési csoportban meccselni? Velünk, vagy a kazahokkal? Talán ez a perspektíva motiválná őket egy picit...)
De persze olyan jó az ellenkezőjében reménykedni.
Folytatás péntek este, most már csak a tévé előtt:
Hajrá, Magyarok!
Fotók:
Videók a kazah meccsről:
