Ezt a posztsorozatot valamikor tavaly decemberben vagy legkésőbb januárban kellett volna megírni, mondjuk az én meccseim mellé, de akkor nem volt rá időm/kedvem. Most megpróbálom a júniusi nagy sörfesztiválidény, (belga, Főzdefeszt, budavári, cseh), illetve közülük is elsősorban a Főzdefeszt aprópóján elsütni. Végülis a Főzdefeszt a magyar "sörforradalomról" szól, hát nézzük meg, hogy áll a nemzetközi sörforradalom ügye a világ más tájain.

Következzék tehát egy útibeszámoló sorozat tavalyi utazásaim alapján: "Négy Évszak" a világ és a sörök körül,

Illetve ma a harmadik tétel, a korábbiakhoz tessék klikkelni: Tavasz, Nyár

Ősz

Ha ősz, akkor Prága a haverokkal. Vagy nem. Hát ezúttal nem, mert ehelyett Cesky Krumlovba mentünk. Én már voltam itt 2000-ben, három napot töltöttünk itt Zsuzsával, de a prágajáró társaságunk többi tagja még nem ismerte. Aztán egyikük valami utikönyvben kiszúrta és némi fényképmutogatás után rávett minket, hogy egy alkalommal áldozzuk fel Prágát és jöjjünk ide helyette. A szállás- és kocsmafelderítésben (ami hagyományosan az én feladatom) a régi emlékek és a gugli mellett (sőt, leginkább helyett) a már korábban említett Péter segített, ő ugyanis nem csak Brno, hanem Cesky Krumlov vonatkozásában is igen tájékozott (kiváncsi vagyok, legközelebb mi derül ki róla...).

Így ő javasolta a szállásunkat (Pension Vltavín), amely az ár/kényelem/közelség követelményháromszöggel kapcsolatos elvárásainkat tökéletesen kielégítette) és a fontosabb kocsmákat is, ezekről mindjárt következik a lista, de előbb még pár általános megjegyzés Cesky Krumlovról.

Krumlov nem véletlenül a világörökség része. Van itt minden, ami egy turistát elvarázsolhat. Hatalmas várkastély (két vezetett túra cseh módra a kastély termeiben, várszínház, több múzeumi részleg, torony, stb.), a kanyargó, zubogó Moldva által körbekerített ódon hangulatú óváros hidakkal, tornyokkal, sikátorokkal, középkori terecskékkel. Van helytörténeti múzeum és Egon Schiele múzeum is. Lehet továbbá vadvizi evezésre befizetni a Moldván vagy kirándulni a környező hegyekben. Egy hetet simán el lehet itt tölteni, és akkor már válogatni kell, hogy a közeli várkastélyok-városok közül melyik nem fér bele az időnkbe.

Mi persze elsősorban sörözni jöttünk. A múzeumok kimaradtak (én annyira nem hiányoltam, 2000-ben voltam vári vezetésen és a helytörténeti múzeumban is, utóbbinak kifejezetten érdekes és meglepően tárgyilagos volt a szudétanémet kérdést érintő része), az egyetlen belépőjegy, amit ezúttal megváltottunk, az a vár tornyába szólt, ahonnan csodálatos a kilátás a városra ls a várra, Bebarangoltuk persze a vár szabadon látogatható részeit meg az óvárost is, illetve elzarándokoltunk a városka sörfőzdéjéhez az Eggenberghez is, de mindezt elsősorban az éttermek és kocsmák közti összekötő séták keretében tettük.

Szóval Krumlov egy ékszerdoboz. Csak persze sok a turista nagyon. Pedig igyekeztünk nem a legnagyobb csúcsszezonban menni, október eleje volt már. Lehet, hogy nem is lett volna olyan sok a turista, ha nincs éppen valami moldvai evezős hétvége. De volt. Ez nem igazán az utcákon vagy a várban okozott gondot, hanem szombat este, amikor vacsorahelyet kerestünk volna. Ekkor ugyanis dugig volt minden. Persze tele van Krumlov vendéglátóhellyel, szóval valamit találtunk azért, de az nem volt az igazi: pont az előző nap kinézett és bejáratott kedvenceinkben nem jutott hely. Éhen nem haltunk, beültünk ide-oda, sör is jutott, de maradt bennünk hiányérzet emiatt. Ahogy maradt bennem hiányérzet a sörválaszték kapcsán is, de ezt majd a most már tényleg következő kocsmalista kapcsán elmondom:

• Hospoda Na louži: Péter első ajánlata maximálisan bejött, ez egy remek hangulatú hely, nagyjából klasszikus cseh kocsmai berendezés, megtoldva a falakon régi bádog reklámtáblákkal, ezeket remekül lehet katalogizálni, miközben a sörünket kortyolgatjuk. Finoman elkészítve és a környezethez képest teljesen elfogadható áron megtalálhatóak itt a szokásos cseh sörkorcsolyák, többet is kóstoltunk és egyikre se volt panaszunk. Háromféle Eggenberg.kapható itt (szűrt és szüretlen világos, illetve barna), nekem a szüretlen lett a kedvencem, a barna is elég jó.) A hely abszolút ajánlott!
• Hospůdka Láb: Ezt is Péter ajánlotta, idézném is kezdetnek őt: "A főtéren, a kínai vendéglő mellett jobbra egy árkád alatt, szinte rejtetten van egy ajtó. Restaurace LÁB. Ami mögött egész szürreális kocsma fogad. hagyományos kocsmabelső, rengeteg régi képpel, tematizálva a cseh nacionalista szemléletre (Benes, Masaryk stb.). A sör elképesztően jó (több féle, PU, Gambrinus, stb, talán Kozel barna is). Pár éve a káposzta leves lenyűgözött. van pincehelyisége is, én a felső klasszikus kocsmát joban bírom. bementek a kapualjba, aztán kicsit jobbra az ajtó." Nos, a belső nekem is tetszett, a sör viszont csalódás volt. indításnak óriási rosszpontként a barna Kozel elfogyott (na de kérem, miféle cseh kocsma ez, ahol estére elfogy a sör....) A pincér világos Mastert ajánlott, aki nem tudná, ez a pilzeni sörgyár pár éve bevezetett speciálja, azaz viszonylag erős söre (van egyébként barna és félbarna változata is), én a palackos változatát kóstoltam már, nem nagyon szerettem, ezért itt is inkább Prazdrojt kértem. Hamar megbántam, ennyire vizes pilzenit még soha nem ittam. Ezután már én is Mastert kértem, az iható volt. A kaja emlékeim szerint nem volt rossz, de nem tudta kompenzálni a dupla sörügyi buktát. Másnap kipróbáltuk a pincehelységet is, azaz a katakombát, onnan egy sör után gyorsan kijöttünk, az étlap kifjezetten drága és használhatatlan volt, a berendezés se tetszett, olyan modernkedős-előkelősködő volt.
• U dwau Maryí: A hely belül is hangulatos, de a legnagyobb előnye a Moldva parti terasz csodás kilátással a várra. Itt kóstoltuk először az Eggenberg füstölt barnáját, a Nakouřený Švihák-ot. Eddig csak a bambergi füstölteket kóstoltam, azok nekem egyáltalán nem ízlettek, a füstölés elnyomott bennük minden mást, olyanok voltak, mintha egy vagonnyi Karaván sajtot főztek volna bele a sörbe. Ehhez képest az Eggenberg füstöltje egész kellemes, a visszafogott füstös íz mögött érezhetőek a barna eredeti ízei is. Ezzel együtt  ez a sör se igazán győzőtt meg a füstölés, mint malátakezelési metódus létjogosultságáról, bár talán egyszer még teszek vele egy próbát valamikor (talán a Pivoban).
• Restaurace Eggenberg: Az Eggenberg sörgyár "hivatalos" étterme, a főzde területén található. Pontosabban ez is (ahogy az szokás a cseheknél) egy éttermi és egy kocsmai (Formanka) részből áll. Az utóbbi tele volt, így az éteremben jutott nekünk hely. A szokásos cseh kaja (knédli és tsai) jó, a már ismert sörök is jól csúsztak, az egyszerű, de impozáns terem kifejezetten passzol egy patinás sörfőzdéhez, csak a szomszédos asztaloknál megtelepedő zászlócskás japán nyugdíjas turistacsoport volt egy kicsit illúziórmboló. Az összkép jó, de ha legközelebb erre járunk, megpróbálkozunk a Formankával.
• A fabódé: a sörgyár bejáratánál, nem messze a sörgyári étterem épületétől található egy kis fabódé, ahol a csapolt világos mellé sült kolbász rendelhető. Ez az a hely, ahol keveredhetünk egy kicsit Hrabal hőseivel (kezdve a sokat látott csapossal), ha éppen arra járnak. Szóval van hangulata a helynek és a kolbász jó is volt, viszont az itt csapolt 10-es nagyon semmilyen volt és nekem nem igazán ízlett.
• Hospoda U Báby: Na, ez az a hely, amire fentem a fogam és ahová nem jutottunk el. Ugyanis hiába olvastam több forrásból is a legjobbakat róla, sajnos időközben a hely megszűnt. Ami nagy kár, itt talán nem vizezték volna a pilzenit és nem fogyott volna el a barna Kozel. Ráadásul állítóllag fenséges volt a csülök...

Szóval Krumlov csodaszép és remek helyeket is találtunk, de pont a sörök nem győztek meg maradéktalanul: ahol éppen pilzeni volt, ott vizezték, az Eggenbergek meg szerintem nem hozták a megszokott stabil cseh színvonalat. Illetve a fene tudja, talán igazságtalan vagyok, végülis a szűretlenjük jó, a barnájuk is, a többi nekem nem jött be annyira. (Ezt a vegyes benyomást egyébként a hazahozott palackos kontingens is megerősítette bennem.) Ezzel senkit sem akarok lebeszélni se Krumlovról, se az Eggenbergről, épp ellenkezőleg. Szerintem én se most jártam itt utoljára. Mindenesetre olvasnivalónak addig is itt a "Csehország nem csak Prága" blog krumlovi cikkgyűjteménye.

És persze az obligát albumhoz klikk a képre: