A mozinál "bevált" (vagy nem), próbálkozzunk meg az időhiányos posztolás újabb változatával, a kirándulásnaplóval. Terítéken az első féléves kiruccanásaink. Némelyik igazi rejtett kincs.

Nógrádi bóklászások

(Rónafalu, Salgótarján, Fülek: III. 28 - IV. 1)

Ez egy hosszabb lélegzetű túra volt. A szállásunk Rónafalun volt, ebben a festői fekvésű kis faluban a Medves fennsík peremén. Innen több kirándulást terveztünk, egyet pl. a szomszédos Salgó várhoz, na ezekből nem lett semmi, mert Nagy Húsvéti Hóesés jó alaposan elvágta a falut a külvilágtól, egy napra legalábbis. Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat Rónafalun, amit nem kis részben házigazdánk (a Hollófészek vendégház tulajdonosa) vendégszeretetének és remek főztjének köszönhettünk. Egy nap után azért kiszabadultunk a hó fogságából és az íly módon a tervezettnél szűkebbre szabott programba egy füleki és egy salgótarjáni kirándulást tudtunk belepasszintani.

Salgótarjánban a - számomra egy gyerekkori osztálykirándulásról egyébként is nagyon emlékezetes - Bányamúzeum  volt a látogatás fénypontja, ezt mindenkinek ajánlom, annak ellenére, hogy felemás érzésekkel veszi tudomásul az ember azt, hogy mennyi iparág ment Magyarországon sűlyesztőbe  az elmúlt évtizedekben. Pedig az ezáltal vélhetően tönkrement számos családi sorsnak végképp nem volt nyoma a múzeumban.

A füleki várat a kilencvenes években láttam először, akkoriban elég elhanyagoltnak tűnt. Ehhez képest  örömmel tapasztaltam, hogy azóta a Bebek bástyában egy remek kis kiállítást rendeztek be, ahol egy nagyon kedves, informatív magyar nyelvű vezetést kaptunk. Kár, hogy a várat teljes egészében nem tudtuk bejárni, részben időhiány, részben a csúszós hó miatt.

A város maga egy kellemes, hangulatos felvidéki kisváros, a kilencvenes évekbeli emlékeimhez képest határozottan élettel telibb arcát mutatta ezúttal, bár az utak állapota helyenként az "erdélyi minőséget" is alulmúlja, szóval itt a szlovák gazdasági csoda egyelőre még nem tette tiszteletét. Persze az is lehet, hogy Fülek benevezett a Ki Tud Több  Európai Történelmi Kátyút Megőrizni versenybe...

Akárhogy is, nógrádi kiruccanásunk túl rövidre sikeredett, lesz tehát ok visszatérni ide, valószínűleg megint a Hóllófészekbe, amit ezúton is melegen ajánlok mindenkinek!

Ócsa nem ócska

(IV. 13.)

Ez egy félnapos kiruccanás volt. Ócsán nemcsak elhíresült lakópark van, hanem pl. egy nagyon szép román stílusú templom, mellette pedig egy piciny, de érdekes faluház, ahol annak ellenére nagyon élveztük az ízes vezetést, hogy éppen felújítás alatt állt, így nem tudtunk mindent megnézni.

A közelben több tanösvény található, mi ezek közül a Selyem-rétit választottuk szúrópróbaszerűen. A főútról balra kell letérni, de elsőre eltévesztettük, a kis fatábla egyáltalán nem feltűnő, mindenesetre bejelöltem a Google Maps-en, (a hozzánk hasonlóan) gyengébbek kedvéért.

Ide érdemes egyébként vízálló bakancsot vinni, nekünk több helyen kellett nagy tócsákat és sárfoltokat kerülgetni. Ez persze "akadály" felkiáltással imádták a kölykök. Jutalmul a sikeres akadályversenyért, a Selyem réten egy apró béka várt ránk, ezt is imádták.

Vár Csákvár

(V. 1.)

Ez egy egynapos kirándujás volt, az ócsaihoz hasonló tervvel, azaz az elején rövid műzeumlátogatással, utána meg egy erdei sétával, itt is egy tanösvény mentén. A tervek icipicit félresiklottak, a Geszner-ház zárva volt, így csak a mellette csordogáló Császár-patakból duzzasztott tavacskát tudtuk körbejárni. A következő programpont a közelben található Haraszt-hegyi Tanösvény megtekintése volt, itt is csak félsikerrel jártunk, szégyenszemre eltévedtünk, így a hát tájékoztató táblából kb. hármat találtunk csak meg. Ezzel szemben két gyíkot is találtunk, a gyerekeket ez a tény bőven kárpótolta, én meg levontam a tanulságot, hogy legközelebb alaposabban fel kell készülni, ha Csákvárra jövünk, ahol egyébként van pár más látnivaló is.

Továbbá feltétlenül meglátogatandó a csákvári Csuta cukrászda is!

Veszprém

(V. 18-20.)

Ez megint egy hosszabb lélegzetű túra volt, három kellemes éjszakát töltöttünk a hotelben. Ez két teljes és két félnapot jelentett Veszprémben. Ebből egyet lefoglalt az obligát állatkerti vizit (Az állatkertet egyébként szépen fejlesztik és bővítik, csak így tovább!). Az alábbi fotóalbum viszont a maradékról szól, a belvárosi sétáinkról. amelyek ezúttal viszonylag alaposak voltak.