Krakkó igazi A-kategóriás turistacélpont, nem érdemtelenül.

Épp emiatt helyenként a prágaihoz hasonlóan idegesítő turistaözönnel lehet találkozni, az augusztus ebből a szempontból talán a legrosszabb időzítés, de persze iskolaköteles korú gyerekekkel nehéz turistamentes időszakot választani.

Jöjjön néhány konkrét megjegyzés:

• A Wawelhez érdemes korán kelni. A vár legtöbb részét csak vezetéssel lehet megtekinteni és a résztvevők létszámára napi limit van, ami szezonban hamar betelik, azaz a kastély látványosabb részeiről könnyen lemaradhat, aki későn kel. Aki korán kel, annak is viszonylag jelentős sorállással kell számolnia, mi pl. több, mint egy órát álltunk a sorban, mire bejutottunk (és elég korán se keltünk, mert volt, ahova már nem jutott jegy).
• A Waweli Székesegyház egyházi kezelésben van, oda külön jegy kell, amire szerintem semmiképp nem szabad sajnálni a pénzt, a katedrális nem csak gyönyörű, de egyben egy kiadós történelemórának is megteszi. Lengyel (és magyar!) királyok és királynők mellett megtekinthetjük Pilsudski vagy éppen Lech Kaczyński sírját is.
• Nagyon kedveltem a Kazimierz negyedet is, bár azt kicsit rossz néven vettem, hogy a Régi Zsinagóga pont arra jártunkkor zárva volt, különösen "visszásnak" éreztem, hogy egy zsidókról szóló múzeumról egy katolikus ünnepnap miatt maradtam le. Szerencsére a zsidó temető nyitva volt, felér a prágaival, mint ahogy a többi nyitva talált zsinagóga is érdekes volt. A környék egyébként sokban hasonlít a pesti zsidónegyedre, amennyiben a zsidó emlékek mellett a rengeteg romos, lepukkant épületet itt is gyakran éttermek, kocsmák formájában kezdik hasznosítani, azaz egyfajta bulinegyed itt is létezik. Bár talán Kazimierz vegyesebb jellegű, az élénk, nagy multú, romjaibol éledező, arcát kereső városrész izgalmas hangulata Budapesthez hasonlóan ide is sok turistát vonz, nem érdemtelenül.
• Wieliczka: a sóbányát szintén nem érdemes kihagyni. Érdemes továbbá ide is viszonylag korán érkezni, nekünk ez sikerült, így viszonylag könnyen találtunk parkolót. Arra érdemes figyelni, hogy vannak a hivatalos parkolók és vannak magánparkolók. Az ár mindenütt 10 zloty, "aprócska" különbség, hogy a hivatalos parlkolóban ez egész napra szól, a magánparkolókban pedig óradíj. Mi mindenesetre egy kis keringés után a buszparkoló mögötti hivatalos parkolóban találtunk helyet. A pénztárnál se volt túl hosszú  a sor és lényegében a következő (félóra múlva kezdődő) vezetésre kaptunk jegyet. Többféle vezetés van, mi a legnépszerűbb, nem meglepő módon "turista útvonal" névre hallgató vezetést választottuk. Ennek a vezetett rész nagyjából két óra, félidőben vécézési lehetőséggel. Magyaroknak ez is izgalmas történelemóra, lengyel-magyar vonatkozásokról itt is bőven hallani fogunk. A vezetés végén jutunk le utunk legmélyebbi pontjára, itt érdemes még egy kicsit körbesétálni, mielőtt lifttel visszamegyünk a felszínre. Pontosabban a séta, az obligát szuvenírbolt, az opcionális wc és büfévizit után mellett  érdemes bejelentkezni a bányamúzeumba. Itt szintén kapunk kisérőt, aki végigvezet a múzeum termein (nehogy eltévedjünk) és egy rövid bevezető után mindenütt hagy minket nézelődni kedvünk szerint. Erre szánjunk minimum egy órát, alaposabb érdeklődők többet is!
• Tornyok: A tornyok azért vannak, hogy megmásszuk őket. Meg azért, hogy a tetejükből élvezzük a kilátást. Nameg azért, hogy azt a kilátást le is fényképezzük. Promontor utazásainak tehát kimaradhatatlan része a környéken található tornyok (és egyéb kilátópontok) megmászása és az obligát 57 darab fénykép elkattintása. Krakkóban két ilyen torony került kipipálásra, az egyik a főtéren a városház tornya. Itt a fényképezési lehetőségek némileg korlátozottak, nincs igazi kilátó szint, a többi emeleten pedig viszonylag keskeny, üvegezett ablakokon keresztül lehet csak kilátni (hiába, a középkorban nem a turizmusra optimalizálták a toronyépítési szokásokat). Ennek ellenére azért lehetett innen is fényképezni, ráadásul a toronyban berendezett történelmi kiállítás kárpótolt. Amennyire emlékszem, a  város (és az ország) XVIII. századi történelmére koncentráltak: egy hanyatló korszakot mutattak be, amely uralkodói pompával, fennhéjázó ünnepségekkel próbálta leplezni hanyatlását.  A másik torony a várban található Sandomierz bástya volt, itt kiállítás nincs, tényleg csak a kilátásért érdemes felmenni. Ami az egyik oldalon a Wawel többi részét engedi megcsodálni, a másik oldalon a Visztula kanyarulatát láthatjuk be.
• Kościuszko domb: a végére egy "rejtett kincs". Na jó, nyilván nem annyira rejtett, de nem a fő turistazónákban található ez az emlékhely. A története is érdekes. Sokan nem tudják, hogy a Bécsi Kongresszus 1815-ben Krakkót meghagyta független városállamnak. Csalóka függetlenség volt ez persze, amit leginkább annak köszönhetett, hogy a nagyhatalmak nem tudtak megállapodni arról, melyikük is kapja meg a valahavolt királyi székhelyet és nem is tartott sokáig, 1846-ban Ausztriához került a város. Viszont a rövid független időszakban felépült a Kosciuszko domb, emléket állítván a lengyel szabadságharc legendás vezetőjének. Közadakozásból, önkéntesek építették, a domb tetején egy tátrai szikladarabot helyeztek el, belsejében Lengyelországból és Amerikából származó talajmintákat helyeztek el azon csaták emlékére, amelyeket Kościuszko lengyel és amerikai földön megvívott. Később az osztrákok a komáromihoz hasonló erődítményrendszereket emeltek a környéken, de arra azért vigyáztak, hogy ne sértsék meg a lengyel nemzeti érzelmeket túlságosan, így az emlékdombot nem rombolták le, csak körbeépítették. Ma a domb lábánál található épületben kis kiállítás található Kościuszko, a domb, és az erődök történetéről, beleértve ebbe a környéken zajló 1. világháborús nagy csaták történetét is. Érdekes hely, történelemfanatikusoknak kötelező!

A végére egy fotomontázs, kedvcsinálónak: