Kiállításlátogatásban gazdag félévünk volt, következzen erről egy gyors lista:

Cifra Palota (Kecskemét, január 21.)

• Nagyurak és vezérek: Avar leletek a Kiskunságból. Aranyművességben jók voltak, az látszik. Rémlik még némi magyarázó anyag az avar kor alkorszakairól, aminek valami olyasmi volt a lényege, hogy a betelepülés utáni első időszak volt az avar aranyművesség fénykora, utána viszont jelentős hanyatlás következett be, nem csak a leletek gazdagságában, hanem a megmunkálás múvészi minőségében is.
• Kecskeméti Művésztelep: Igen, ilyen is volt. Illetve van is, még mindig. Bár pl. Nagybánya vagy éppen Szentendre nem érdemtelenül nevesebb központ, azért a kiállított anyag szerint a Kecskeméti Művésztelep se volt rossz. Plusz van kis történelmi ismertető a telep létrehozásáról, amiben leginkább az az érdekes és tiszteletre méltó mai szemmel, ahogy egy feltörekvő, gazdagodó város a presztizsét egy művészteleppel kívánja megteremteni. 
• Voltak még kortárs művek is, némelyik kifejezetten tetszett.

Old Car Museum (Kiskőrös, január 22.)

Ez egy magángyűjtemény, kb. egy kis üzemcsarnok vagy autószalon méretű kiállítóteremben összegyűjtve. Semmi rendkívüli, de azért van pár érdekesség, főleg 60-70-es évekbeli sportosabb olasz és német márkák, mellékszálként néhány korábbi darab illetve a szocialista korszak pár ikonikus darabja, Wartburg, Zsiguli, ilyenek. Egy órát még a nem rajongóknak is megér.

Czóbel Múzeum (Szentendre, február 11.)

Remek kiállítás, időrendben végigvisz Czóbel életrajzán, az egyes korszakokat a benne festett képekkel bőven illusztrálva. Érdekes, mert jók a festmények és érdekes, izgalmas a festő életútja is. 

Kerekes Gábor: Futur X (Szentendrei Képtár, Szentendre, február 11.)

Na, ezt a csodát az utolsó pillanatban csíptük el teljesen véletlenül.

Sose hallottam Kerekes Gáborról, épp ezért teljesen véletlenül akadtunk bele a Szentendrei Képtárban aznap záró kiállításába. A jegypénztárban külön figyelmeztetett minket a hölgy, hogy ez nem egy szokványos festménykiállítás lesz, ha valami "hagyományos szentendrés" stílusú kiállításra vágyunk, akkor csalódni fogunk, ez egy kortárs, modern dolog. Ő persze jóakaratúlag mondta ezt, megóvandó minket az esetleges csalódástól, de mivel aznap már láttunk egy "hagyományos szentendrés" kiállítást, tulajdonképp örültünk is valami másnak.

Pláne amikor megláttam, miről van szó. Kerekes Gábor újságkivágásokból készít kollázsokat. De nem ám öt képből rak össze egy hatodikat, hanem mondjuk ötszázból. Vagy éppen ötezerből. Hatalmas munka van egy-egy alkotásában, évekig tart, mire összeállít egyet-egyet. Az ennek megfelelően elképesztően részletgazdag képei képei fura elképzelt világokat ábrázolnak, egyfajta képzőművészeti scifi-antiutópia kombinációról van szó, túlzsúfolt, túlnépesedett felhőkarcoló és léghajóvárosokkal, amik egyszerre magukkal ragadóak és nyomasztóak.

Akár órákig is elbámulgattam volna őket és várom nagyon a következő kiállítását!

Az első aranykor (Műcsarnok, Budapest, március 11.)

Egy másik remek kiállítás, amit szinte az utolsó pillanatban csíptünk el, volt is tömeg, meg hosszú sor is a pénztárnál, még szerencse, hogy mi tiszteletjeggyel érkeztünk, így azt a sort kihagyhattuk. Kedvenceim az ilyen sokrétű, áttekintő kiállítások, márpedig ez több szempontból is többdimenziós volt:

• 2-in-1 tárlat volt, egyszerre kaptunk egy nagy adag színvonalas festményt, meg egy informatív történeti áttekintést arról a társadalmi környezetről, amelyben készültek.
• Ráadásul ez egy összmonarchikus kiállítás, ahol megismerhettük a kor cseh, lengyel, horvát osztrák, stb. leghíresebb alkotóit is.
• Azt is nagyon jól közvetítette a kiállítás, ahogy a művészeti stílusok a klasszikus (akadémista) irányból eleinte csak lassan, később egyre gyorsabban elkezdenek elmozdulni. Ez a művészeti útkeresés jól tükrözte a társadalmi változásokat is.

Povijesni i pomorski muzej Istre (Pula, április 16.)

Pulában is jártunk bizony, de ez nem utibeszámoló, hanem csak egy kiállításnapló, abba pedig csak a Történelmi és Tengerészeti Múzeum megtekintése fér bele. A múzeumot egyébként a város központi dombján álló régi erődben rendezték be, a kiállítások mellett érdemes a falakon végigsétálni, remek a kilátás. De nézzük, milyen kiállításokat láttunk:

• SLOBODA NARODU! Antifašizam u Istri, azaz Szabadságot a népnek! Antifasizmus Isztrián. Ez egy történelmi kiállítás, amely nagyjából a Monarchia bukásától az ötvenes évekiig mutatja be Isztria történelmét. Nem volt túl békés időszak, a vegyes lakosságú Isztriáért lakói, a főleg tengerparti, városi olaszok és a főleg falusi délszlávok vetélkedtek, nem békés eszközökkel. Sokat megtudhattunk az olasz fasizmus területfoglalási törekvéseiről, illetve a délszláv ellenállásról, ami a már a két világháború között sem csak politikai eszközökkel zajlott. A második világháborúban aztán itt is komoly partizánhadsereg alakult ki, amely először az olaszok, majd a bevonuló németek ellen harcolt, több-kevesebb sikerrel. A háború végén aztán jött Tito és Jugoszlávia.  Bár az anyag természetesen horvát szemszögből mutatja be a korszakot, nem mondanám teljesen elfogultnak vagy hamisnak, a térség etnkai állapotait és annak változásait például elég jól követi. Bár kiváncsi lennék, olasz szemmel mi az értékelése a híres Tito szlogennek (Tuđe nećemo, svoje ne damo, azaz az "övék nem kell, a mienket nem adjuk"), dehát a történelem már csak ilyen. Akárhogy is, érdekes anyag, gondos háromnyelvű (horvát, olasz, angol) feliratozással. Találtam róla egy videót is...
• K. K. ISTRIANER STAATSBAHN: ez egy időszaki kiállítás (volt) az isztriai vasútvonal építéséről, rengeteg korabeli fotóval, menetrendekkel, a "projekt" történetével. Érdekes volt.
• Stara Meta – Novo Odstojanje: ez is egy időszaki kiállítás (volt). Monarcia korabeli lövészegyletek táblái voltak kiállítva, lehetett böngészni a régi szláv )cirill és latibnbetűs), magyar és német nyelvű táblákat, meg a lövészegyletekkel kapcsolatos illusztrációkat, fényképeket.

Középkori Romkert (Székesfehérvár, május 1.)

A fehérvári romkert megint legalább két szempontból érdekes. Egyrészt a középkori Magyarország egyik legfontosabb helyszínén járunk, királyaink koronázási és temetkezési helyén. Másrészt pedig arról tudhatunk meg sokat, hogyan tárták fel és tették nemzeti emlékhellyé az elpusztult, elfeledett helyet a XIX. századtól kezdve. Ez utóbbi folyamatnak a legérdekesebb állomása a két vh. közötti építkezés, amely sok szempontból a szegedi Dóm tér kialakításához hasonló sztori és egyébként építészetileg is nagy a hasonlóság.

Papszer utcai kiállítási épület (Hermann Ottó Múzeum, Miskolc, május 7.)

• 56 Miskolc: 56-ról szóló alapos, érdekes kiállítás, ami persze az események elő- és utótörténetét is bemutatja. Részletes írott anyag, rengeteg fénykép, korabeli plakát és újságcikk, videó, csak legyen hozzá elég idő és türelem.
• Szemere Bertalan: Ezen sajna csak átfutottunk, pedig ez is érdekes volt. Így kb. annyi maradt meg, hogy Szemere Bertalan Borsodban született, sokáig élt és dolgozott Miskolcon. Egyébiránt ő volt a forradalom utolsó miniszterelnöke, ő ásta el a koronát is menekülés közben. Később a száműzetés viszontagságai miatt elmebajos lett, Széchenyihez hasonlóan ő is elmegyógyintézetben végezte.