Jé, ez valami új. Illetve régi.
Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.
Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)
Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.
(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)
Naszóval, akkor közkivánatra itt van az archív mozinapló rovat első darabja, az izgalmas 2003-as év listája, 19 filmmel:
Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben született első gyermekem, az év második felében emiatt érthető módon drasztikusan lecsökkent a mozilátogatásaink száma, ahogy az elég jól követhető a dátumokon:
Esküvő monszun idején (október 23.)
Ritka vendég az indiai film a magyar mozikban, meg kell becsülni. Ez egy jól sikerült példány, az átlagos történetet jócskán feldobja a remek színészi játék, a remek operatőri munka és a film szeretnivaló atmoszférája.
Boldog születésnapot! (október 15.)
Egy újabb kellemes darab a fiatal magyar rendezőgeneráció közönségigényeket kiszolgáló terméséből (korábbi példák a Moszkva tér és a Valami Amerika).
A Karib-tenger kalózai (szeptember 24.)
Egy szabad helsinki este beugrottam a Tennispalatsiba. Három hónap mozielvonás után valószínűleg bármilyen filmet élveztem volna, így élveztem ezt is, annak ellenére, hogy csak egy átlagos hollywood-i rágógumimoziról van szó, bár éppenséggel nem a legrosszabbról: látványos kosztümös kalandfilm, átlagosan kiszámítható történettel, a manapság kötelező cinikus felhangokkal, átlagosan kiszámítható színészi játékkal, az átlagosnal bárgyúbb heppienddel. Mivel egy időre elmúlt a heti rendszeres mozizás ideje, hosszabb távon igényesebben kellene megválasztanom, mit nézek meg.
Matrix Reloaded (június 21.)
A dialógusok nevetségesek, a színészi játék gyenge, a sztori közepes, a film mégis élvezhető, ha valaki szereti a látványos harci jeleneteket és filmtrükköket.
A csendes amerikai (június 18.)
Jó alaptörténet (Greene jó író), jó színészek, megfelelő költségvetés, ez elegendő garanciának tűnt egy jó filmhez. Nem is csalatkoztam, tényleg jó.
Beszélj a szerelemről (április 26.)
Sophie Marceau nem csak gyönyörű és tehetséges színész, de ambíciózus is, így megpróbálkozott a filmrendezéssel is. A történet önéletrajzi ihletésű, a saját válásának történetét dolgozta fel, bár kitalált személyeket szerepeltetve. Talán egy kissé túl hosszúra nyúlt a történet, de azért így is egy rokonszenves, "élvezhető" film kerekedett ki, ami persze nem csak a rendezésnek, hanem a remek színészi játéknak is köszönhető. Főleg azoknak ajánlott, akik szeretik a magánéleti, érzelmi problémák filmes bemutatását.
Minden vagy semmi (április 18.)
Mike Leigh legújabb remeke! Csóró, lerobbant családok reménytelen életekkel, akik csak akkor tudják elviselni az életet, ha van valaki, akit szerethetnek és aki szereti őket.
A muskétás (április 12.)
Hiába látványos néhány harci jelenet, a film így is bűn rossz, amiről leginkább az elkeserítően gyenge sztori tehet. Senkit ne vezessen félre a szereplőlistán található néhány nagy név (Roth, Deneuve, Rea): erre a filmre ők se lehetnek túl büszkék...
Bánk bán (április 7.)
Az Orbán korszak másik sokat támadott "filmje", a 647 millióba kerülő operafilm talán nem nyújt igazán katartikus élményt és nem vonul be a filmtörténet klasszikusai közé, de azért szép és látványos film kerekedett belőle, érdemes megnézni. A film készítői jól megérezték, hogy mit lehet kihozni a Bánk bánból: a történetet és a zenét hűen követő, "alázatos", híres énekeseinket kiemelő és a látványra koncentráló mozi született, amit húsz év múlva is bátran müsorára tűzhetnek a tévék vagy kikölcsönözhetnek az operarajongók.
Frida (április 5.)
Csodálatos életrajzi mozi Frida Kahlo mexikói szürrealista festőnőről, a szintén mexikói Salma Hayek emlékezetes alakításában. Kahlo életének két döntő eseménye az őt nyomorékká tevő fiatalon elszenvedett buszbaleset és a találkozása későbbi férjével, Diego Riverával, a híres festővel (Rivera leginkább a befejezetlen falfestményéről híres, amelyet a Rockefeller Center előcsarnokába tervezett, de Rockefeller leromboltatta, mert Rivera nem akarta Lenint kisatirozni a képről; az esetet többszöt filmre vitték lásd pl. az itthon is bemutatott Cradle Will Rock című filmet!). Ezek az események formálták szürrealista festményeit, amelyekből - szemben Dali semleges, dekorativ képeivel - süt a szenvedély és a szenvedés. A mozi remekül közvetíti Kahlo képi világát, amelyeket néha animációs betétekben használ fel. Hiába, Julie Taymor már a Titus rendezőjeként bizonyította képzelőerejét.
The Hours (március 30.)
Az új Oscar díjas film tényleg jó, különösen a színészi játék, különösen Kidman.
Kelj fel komám, ne aludjál (február 25.)
Jancsó negyedik "Kapa és Pepe" filmje, meglepő és talán kissé szégyenletes, hogy az előző hármat nem láttam. Talán majd ezután. A film stílusa nem ismeretlen, a tavalyi szenzációs Legkisebb film a legnagyobb magyarról ugyanezt a szemtelen, polgárpukkasztó, de talán a poénok kavalkádjában kissé elvesző stílust képviseli. Még a témaválasztás is hasonló, mindkét film a magyarságtudatról és a történelemfelfogásról szól, alaposan odamondogatva a sajnos nem is olyan kevés magyarkodó nacionalistának. Jancsó szelleme még nyolcvan körül is figyelemre méltóan friss és nyitott.
A gyűrűk ura - A két torony (február 8.)
Ezt ugyebár meg kellett nézni. Megérte, még akkor is, ha a film nem képes Tolkien világának és a történetnek minden gazdagságát visszaadni, a három órás hosszúság ellenére sem. Talán ezért is éreztem kicsit feszesnek a tempót. Így is magával ragadó, látványos, nagy történetet láttunk. Valószínűleg nem most láttam utoljára, mint ahogy az első részt is már megnéztem újra, a kezdeti fanyalgásom ellenére...
Szentiván napja (február 3.)
Nézhető komédia a magyar média szép új világáról. Néhány frenetikus alakítás (pl. Darvas Iván, Mácsai Pál) és remek jelenet (pl. reggeli interjú, kakasviadal) miatt mindenképp érdemes megnézni, de a gyengébbre sikerült forgatókönyv (a magyar filmek szokásos átka) sajna kissé lerontja a hatást.
Bazi nagy görög lagzi / My big fat Greek wedding (január 19.)
Könnyű kis komédia, remek szórakozás. Különösen ajanlott közép-európai nacionalistáknak, talán egy kis öniróniát csöpögtetne beléjük...
Női logika / Zhenskaja logika (január 13.)
Szinte soha nem fordul elő, hogy kimegyek a moziból, most megtörtént! Tavaly az orosz filmhét egy remek, Gogolt és Bulgakovot idéző szatírával lepett meg, ez a mostani film viszont bűn rossz! A rendező Urazbajev a filmhét "díszvendége" volt és korábbi filmjeit a "legendás", "frenetikus" jelzőkkel illették a beharangozó cikkek, ennek alapján választottam az egyik legújabb filmjét. A Női logika egy orosz Miss Marple nyomozásának története: a jó alapötletből remek krimit és remek szatírát lehetett volna rittyenteni. Ehelyett a Kisváros és a brazil szappanoperák amúgy siralmas szinvonalát is jócskán alulmúló TV-játékot láttunk, fantáziátlan sztorit fantáziátlan alakításokkal, sematikus jelenetekkel: könyörgök, valaki égesse el a kópiát! A szervezőkre is alaposan megorroltam (nem mintha ez bármit jelentene), mert azért ilyen ócskaságot nem szabadna bemutatni: mi sem vinnénk ki mondjuk a Barátok közt-öt egy külföldi magyar filmhétre, reprezentálni a honi kultúrát, legalábbis remélem...
A múlt nélküli ember / Mies vailla menneisyyttä (január 11.)
Csodálatos film, igazi csemege! Finnország alulnézetből. Ballada egy férfiról, akit huligánok fejbevernek, elveszti az emlékezetét és a semmiből kell újrakezdenie életét. A szokásos balladai tömörségű párbeszédek és a fanyar fapofa humor, amely már a korábbi Kaurismäki filmek jellemzője volt, itt is megtalálható.
Ízig-vérig Annie Mary / Very Annie Mary (január 7.)
Tipikus angol kisvárosi film (lásd pl. Blow Dry, Billy Elliot, Little Voice), ezúttal egy kicsit lökött főszereplővel. Nézhető.
Rabold a nőt! / The Abduction Club (2003. január 6.)
Klasszikus kosztümös kalandfilm ármánnyal, szerelemmel, lovaglással, vívással, gyönyörű ír tájakkal és csinos, cserfes leányzókkal. A szerelem természetesen győz, a gonoszok meglakolnak. Bár a történet túlságosan is kiszámítható, azért ez a film így is kellemes kikapcsolódás!
