Jöjjön a második féléves mozitermés, főlegi rágógumimoziözönnel. Mindössze néhány igényesebb darab fért bele, kicsit jobban oda kell figyelnem a választásaimra...

Valerian és az ezer bolygó városa (július 26.)

Luc Besson rokokós látványvilágú sci-fije. Mármint másodszor, mert ugye volt már egy ilyen, az Ötödik Elem. Bár lehet, az még csak barokkos látványvilágú volt. Egyébként az Ötödik Elem érzésem szerint sokkal jobb volt, azóta kb. klasszikussá nemesült, de persze majd az idő megmondja, mi lesz a Valeriannal. Ugyanakkor a stílusjegyek itt is hasonlók, pazar és kicsit humoros látványvilág, továbbá kacifántos, de azért intellektuálisan nem túl bonyolult kihívó sztori, amelynek fontos eleme (lenne) a főszereplők közötti kémia. Ezügyben van hiányérzetem, elég haloványan teljesített ez a páros, erősen elmaradva az Ötödik Elem párosától. Főleg a srác volt kiábrándító. Kinézetre amolyan L. di Caprio 2. lenne, gondolom ez volt a kiválasztás háttérszempontja, csak sajnos a kinézet mellé nem igazán társult színészi tehetség, legalábbis nekem nem jött be. A másik negatívum az alapsztori, amivel leginkább az a bajom, hogy ezt az Avatarban már láttam és ott se nagyon jött be, hogy finoman fogalmazzak, lévén túl didaktikus és nem kicsit hiteltelen.

Mindezek ellenére egy kellemes nyári mozinak elment, a gyengeségeket az egyedi, érezhetően franciás látványvilág és gagkészlet nálam kompenzálta.

Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (augusztus 2.)

Ez egy egész jó darabja az aktuális halivúdi kalózfrencsájznak, majdnem olyan jó, mint az első darab. Van egy újabb szerelmespár (akik között a kémia is működik, szemben a fentebb említett Valeriannal), vannak morc kalózok, dagadó vitorlák, vicces Dzsonidepp, a szokásos zavaros kalózmítosz, szóval kapunk egy könnyed nyári koktélt, kb, jól eltalált arányokkal.

A remény masik oldala (szeptember 24.)

Aki Kaurismäki nagy kedvencem, most is hozza a szokásos színvonalat, szótlan finnek, enyhén börleszkes stílus, flegma humor, viszont mögötte ott van az emberi sorsok és nyomorúságok iránt érzett mély megértés. Ami - nyilván nem véletlenül - némi aktuális felhangot is kap, mert Kaurismäki ezt kiterjeszti mindenféle jöttment sötétebb bőrű migráncsra is. Minő pimaszság, ahelyett hogy az európai civilizációt védené ezektől a barbároktól...

Aurora Borealis (október 28.)

Nem volt ez rossz film. Talán nem érte el a nagy Mészáros Márta filmek katarzisát, kicsit olyan történelmi képeskönyv jellege volt, de egy tisztességesen megcsinált és eljátszott történet volt, múltunk, sorsaink egy újabb darabjának tisztességes, empatikus bemutatása.

Kingsman 2 (október 29.)

Hát, egye fene, szódával elmegy. A sztori meg a "mondanivalók" elég bénák, koncentráljunk a vicces poénokra meg az akciójelenetekre.

Szárnyas fejvadász 2049  (november 21.)

Egy legenda folytatásának mindig nehéz a dolga. Mármint művészileg, mert persze pénzügyileg nehéz bukni vele, a rajongók úgyis megnézik. A Szárnyas fejvadász folytatása sok szempontból felér az eredetihez, jó rendezőt választottak, jó színészeket. A képi világ is hozza a szintet. A nagy kérdés, hogy a történet felér-e az eredetivel. Szerintem nem. Sajnos, ha másodszor mondjuk ugyanazt, azzal csak epigonok vagyunk. Persze olvastam véleményeket, hogy itt azért nem ugyanazt mondja a film, hanem továbbgondolja a korábbiakat, de ezzel sajna nem értek egyet. Ettől még érdemes megnézni, döntse el mindenki maga, hoz-e újat a film, vagy "csak" egy jó ismétlés.

Coco (december 9.)

Ez egy nagyon aranyos tanmese a család és a karrier összeegyeztetéséről, a tehetség kibontakoztatásáról. Nem mellesleg remek bevezető a mexikói halottak napjának kultúrájába. Jó értelemben vett családi mozi.

Star Wars 8. - Az utolsó jedik (december 22.)

Na, ez is megvolt. Szerintem a jobb Csillagok Háborúja darabok közül való, én legalábbis nem éreztem vele semmilyen komoly problémát. Mondjuk talán azért, mert nem érzem nagyon szükségét, hogy a sztori vagy a karakterek mélységéről írjak doktorit, lévén szerintem ez egy látványos csihipuhi műfaj, ahol vannak jók és vannak rosszak, vannak csavarok (vagy nincsenek), vannak izgalmas űrcsaták, lézerkardpárbajok, vicces jelenetek, cukiságok, amikből gumi vagy plüssfigurákat fognak árulni a boltok. Szóval kicsit mindig távolságtartóan figyelem az olyan vitákat, hogy mondjuk az öreg Luke Skywalker jelleme összhangban van-e a fiataléval, vagy hogy a mostani rész fejleményei méltóak-e a jedi rend magasztos eszméihez. Szerintem az alapsztori rendben, látványvilág pipa, fordulatok, csavarok rendben, a karakterek alapvetően elfogadhatóan szimpatikusak vagy éppen gonoszak. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden kritikátlanul tetszik, a gagek egy része nekem sok volt, a porgok, Maz Kanata bejelentkezése vagy éppen a Kylo Ren és Hux egy-egy összezördülése nálam se aratott tetszést, de szerintem összességében rendben voltak a dolgok. Annyira legalábbis rendben, amennyire a korábbi részekben és ez elég egy jó rágógumi mozihoz...