Egyszer már írtam a sasadi csomópontról, most itt van az új alkalom.
Nem, nem az Etele Plaza vagy a Budapest ONE építéséről nyilvánítok véleményt. Ez egy sokkal hétköznapibb témájú villámposzt lesz, amelynek alapvető funkciója az, hogy a budapesti polgárok apróságokban megnyilvánuló kreatívitásának dicséretét zengje.
A poszt témája a fenti képen látható. Konkrétan az a kicsit meredek rész a lépcsőt előtt, ahol a kerékpárosok illetve a kerekesszékkel közlekedők tudnak továbbhaladni az egyik átkelőtől a másikig, illetve várakozni, ha éppen nincs gyalogos zöldhullám (értelemszerűen az egyik irányban van, a másikban meg nincs...).
A képen talán az is látszik, hogy a burkolat más árnyalatú, mint a lépcső előtti-utáni vízszintesebb részeken. Vajon miért?
Erre a kérdésre a második kép adja meg a választ:
Ahogy közelebbről megnézve látható, ezen a szakaszon felmarták az aszfaltot és egy párhuzamos vájatsort alakítottak ki. Ennek vélhetőleg télen lesz némi csúszásgátló hatása, legalábbis feltételezésem szerint.
De mi az a sok fehér izé a vájatokban? Nézzük csak:
És íme, a zseniális pesti polgár remekül megtalálta a vájatok második funkcióját: ide lehet dobni a cigarettacsikkeket!
Ne legyünk vaskalaposok, semmiképp se tekintsük ezt szimpla szemetelésnek. Ez kérem egy unalmas, kicsit rejtélyes funkciójú objektum kreatív újrahasznosítása. Spontán kompozíció, modern street art! Amiben ráadásul további remek lehetőségek rejlenek. Például a csikkek elhelyezése rejtett morzeüzeneteket tartalmazhatna, mondjuk egy frappáns Humphrey Bogart aranyköpést. Esetleg kottának felfogva egy-egy klasszikus dallamot is felidézhetne.
Most mondja valaki, hogy nem kreatív nép a magyar!
