Rekordalacsony volt a minap a Duna vízállása. Ezt persze már mindenki megírta. Gondolom a napokban 27517 darab fénykép készült az Ínség-szikláról és 53216 a Margít híd lábazatánál a felszínre került kavicságyról.
Ideje csatlakozni a tömeghez, gondoltam, így én is nekiindultam a családdal a hosszú hétvége első napján az Ínség-szikla megtekintésének. Erről lesz is itt most egy képes beszámoló, amelyre a sorszámhúzó a 1273-as sorszámot adta. De hogy kitúnjek a tömegből gondoltam kiegészítem az aszályos Duna képeit az árvízi Duna képeivel. Aztán továbbgondoltam a dolgot és hozzácsaptam egy öszi dunaparti bringázásunk képeit is így pedig már egy három tételből álló remekművet sikerül majd létrehozni. Vagy nem.
A vezérfonal mindenesetre valami olyasmi lenne, hogy itt van nekünk a Duna. Én például átkelek rajta minden hétköznap kétszer, néha hétvégén is. Speciel szoktam is gyönyörködni a panorámában, szeretem a várat, a Parlamentet, a Gellérthegyet, de még a Bálnát is. Vagy éppen a hídakat. Viszont amikor ezekben gyönyörködöm, akkor a Duna csak mellékszereplő. Igazi főszereplővé ritkán válik. leginkább olyankor, amikor valami különlegeset produkál, mondjuk árvíz van, vagy most, amikor előbukkan az Ínség-szikla.
Pedig lehetne neki több figyelmet szentelni. Vagy legalább a mellékszerepében jobban értékelni: gyakrabban használni illusztráció gyanánt az életünkhöz. Ami kevésbé körmönfont módon megfogalmazva azt jelenti, hogy sétáljunk sokat a Duna partján és élvezzük a folyó hangulatát.
De nézzük sorban.
1: Ínség-szikla
Az aktualitás, ugyebár. Igazából már nyáron is volt egy időszak, amikor előbukkant, de akkor még lemaradtam róla. Most viszont hetek óta megint rekordalacsony vízállásokról harsog a sajtó, szóval ideje volt kiballagni a Duna partra.
Mivel dél felől közelítettünk az objektumhoz, vetettünk egy pillantást egy frissebb "nevezeteségre", az ún. hajléktalanjacuzzira:
1. kép: Hajléktalanjacuzzi gitárossal
Erre amúgy elég felemás érzésekkel tekintek. Mert ugye egy hajléktalanok által épített és használt objektum a város közepén nem azt jelzi, hogy minden rendben lenne nálunk. Másfelől meg van benne egy elég jellegzetes magyar kreativitás, a "hogyan találjunk apró örömöket az életben akkor is, ha a béka feneke alatt vagyunk" mentalitás egy jellemző példája. A sajtó pedig hírét vitte és - mint a kép is mutatja - mások is látogatják, bár jelen esetben nem fürdőzés, hanem gitározás zajlik.
De haladjunk tovább. Mint a következő kép mutatja, a hajléktalanok nemcsak a filmekben és a regényekben találhatóak a híd alatt, hanem a valóságban is. Pontosabban konkrétan egy hajléktalant se láttunk, de a cuccaikat igen:
2. kép: Hajléktalancuccok a híd alatt
Nem tudom, hogy a hajléktalanok normál esetben is eltűnnek innen napközben vagy csak valami aktuális okból (ami lehet az Inség-szikla megjelenése miatti megnövekedett gyalogosforgalom vagy éppen a friss hajléktalanszabályok miatti rejtőzködés) tűntek el innen, mindenesetre nem voltak itt.
De térjunk végre a tárgyra, azaz az Ínség-sziklára. Itt van, ni:
3. kép: Az Inség-szikla a Szabadság híd felől
A szikla tulajdonképpen egy "félsziget" csúcsánál található, így szerencsés esetben száraz lábbal is megközelíthető. Persze némi sorállás után.
4. kép: Inség-szikla közelebbről
Ha jól értem a szakértő leírást, csak a félsziget csúcsa a szikla, amely anyagában (dolomit) is különbözik a rakpartra szórt, azaz mesterséges kőtömböktől (andezit) és amely egy elég komoly, mélyebben rejtőző dolomittömb aprócska csúcsa:
5. kép: Inség-szikla
Hát, ennyi. Persze ráálltunk, azt ezt megörökítő képek megtekinthetők az albumban. Egy tétel kipipálva "Promontor Budapesti Bakancslistáján".
2: Árvíz
Ok, az aszály megvolt, jöjjön az árvíz. Illetve jobb lenne, ha nem jönne, de úgyis fog. Mint ahogy jött már párszor ebben az évezredben. Legutóbb pl. 2013-ban, amikor 891 centiméter magasan tetőzött a Duna. Fura belegondolni: amikor a napokban az Ínség sziklán álltam, olyan 50 centi lehetett a vízállás (később egészen 38 cm-ig apadt a folyó), azon a helyen egy 8 méter mélyen rejtőzködő vizihulla lettem volna öt évvel ezelőtt.
De nézzük az előkotort árvizi képeket:
6. kép: Árvíz 2013. június 9-én
7. kép: Nem jártak a BKK hajók sem...
Annak ellenére, hogy a pestiek jelentős részéhez hasonlóan árvíz idején ugyanolyan szorgalmasan lezarándokolok a Duna partra, mint alacsony vízállásnál, nem mondanám, hogy kedves volna nekem az áradó folyó látványa. Inkább fenyegető. Hatalmas erő van ilyenkor a vízben. Nézem az örvénylő sodrást meg a mindenfelé megakadt hatalmas uszadékfákat és arra gondolok, hogy hiába hiszi a XXI. század embere, hogy megzabolázta a természetet, valójában ez nincs teljesen így...
3: Dunaparty Megálló
Az extremitások után jöjjön a Duna megszokott, barátságos arca.
Amit ugye a bevezetőben elhangzott sommás itélet szerint nem élvezünk/használunk eléggé. Ez persze nem teljesen igaz, mert azért vannak remek helyek a pesti Duna parton (Római, Margitsziget, Kopaszi gát, hogy csak a legismertebbeket említsem), amelyek tömegeket vonzanak. Szóval a pesti polgár igenis kihasználja és élvezi a Dunát és a partját.
Az már más kérdés, hogy a város, mint intézmény elég korlátozott lehetőségeket ad erre a polgárainak: vagy egy forgalmas rakparti útnak használja, mint a belvárosban, vagy teljesen elhanyagolja, mint mondjuk Dél-Budán, ahol egy leharcolt ipari zóna választja el a lakónegyedektől. Persze ebben a jobb sorsra érdemes zónában is van egy-két remek hely, ahol azért le lehet jutni a partra. Legtöbbször ez csak sétálási illetve bringázási lehetőséget jelent, de az is több, mint a semmi. És persze van ahol erre a lehetőségre már rátelepült a vendéglátás is.
Ilyen hely például a nagyjából az Újbuda és Budafok határán található Dunaparty Megálló:
8. kép: Dunaparty Megálló
Az ötlet egyszerű. Nem kell ide valami előkelő és drága étterem (arra ott van kicsit délebbre a Vasmacska és társai) csak egy büfé, egyszerű strand- illetve utcai kajával, megfelelő italválasztékkal és persze asztalok/székek napernyőkkel, ahol lehet élvezni a jó időt és a folyópartot. Ha csak ennyi lenne a Dunaparty megálló, már az is remek lenne.
Szerencsére az alapötletet sikerült stílusosan megvalósítani:
8. kép: Londoni busz a megállóban
Ha már megálló, akkor legyenek a büfék kiszuperált buszok, szól a koncepció. Kettő közülük londoni emeletes busz, az egyik az italokra, a másik a kajákra specializálódott. A fenti képen az előbbi, az italos látható. Nagy pozitívumként értékeltem az italválasztékban több csapolt Primator sör jelenlétét, engem ezzel kb. meg is győzőtt a hely. ;-). Ezért aztán azt a "stílustörést" is megbocsátottam, hogy az italosbusz mellett egy klasszikus fabódé is helyett kapott (pedig romos busz biztos lenne még az országban), már csak azért is, mert ott meg remek palacsintákat lehet beszerezni. Egyébként, ahogy a mellé kihelyezett útjelző tábla mutatja, gondoltak mindenre, van itt fagyi és mosdó is. És mint majd nemsokára kiderül, Amerika sincs olyan messze...
De előbb vegyük szemügyre a másik londoni buszt is:
9. kép: Másik londoni busz
Ahogy említettem, náluk lehet kaját beszerezni. Mi a lángosra szavaztunk, rég volt már a nyár és a Balaton, Pesten meg nincs olyan sok lángosos, ki kell használni az adódó lehetőségeket. Ételkritikát most nem mellékelek, legyen elég annyi, hogy gond nélkül megugrotta a kötelezőt.
Viszont ha már itt vagyunk, akkor érdemes megtekinteni a stílusosan kifestett partfalat:
10. kép: Part art
Újabb apróság, de nekem nagyon tetszett. hangulatos, passzol a környezethez. Ez az, amire a street art ki lett találva.
Ahol italfogyasztás van, ott mosdó is kell, erről is gondoskodtak, ld. a fehér konténert az alábbi kép baloldalán:
11. kép: Itt van Amerika!
De a mosdónál figyelemre méltóbb a jobboldali busz, az egyetlen, ami nem Londonból származott el. És tulajdonképp nem is busz, hanem egy klasszikus amerikai lakókocsi, telepakolva remek kempingezős matricákkal (Yellowstone, Yosemite, stb.). Az étlap is próbál megfelelni az amerikai tematikának, burger, pulled pork szendvics, coleslaw, egy-két mexikói fogás. Italoknál koktélok és a Monyó amerikai stílusú (pl. American Beauty APA) sörei hozzák az életérzést.
Szóval remek kis hely ez arra, hogy bringázás közben megpihenjen itt a csapat egy órácskára és élvezze a dunai kilátást. Amit legyébként eginkább az indusztriális jelzővel tudnék illetni, lévén a túlparton a csepeli ipartelep található.
12. kép: Indusztriális dunai panoráma
A poszt végére nem maradt más hátra, mint az illusztrációk forrásául szolgáló fényképalbum belinkelése.
Katt a képre!
