Jöjjön egy újabb archív poszt, egy útinapló 2007-ből.
Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?
Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.
Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.
Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.
(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)
Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben született meg a második gyerekem. Nem egy világjáró év volt, a családdal itthoni bababarát nyaralásaink voltak, plusz pár hivatalos út...
Alsópáhok (október 14-18)
Három szép őszi (hűvös, de napos) napot töltöttünk itt. Ezalatt meglátogattuk a balatonedericsi Afrika Múzeumot (ahol Eszter imádta a tevéket és a zebrákat), sétáltunk Keszthelyen (a balatonpart elég álmos és kissé le is volt robbanva, a belvárosi sétálóutca már élénkebb és kedvesebb volt), kirándulásokat tettünk a kis-balatoni Kányavári Szigetre (ahol nagyon sajna a kilátótorony életveszély miatt le van zárva) és a kápolnapusztai bivalyrezervátumba (ahol a bivalyok mellett szürkemarhák is voltak). 2004-ben már voltunk a Kolping Hotelben, akkor elég kritikusan írtam róluk. Azóta sokat fejlődtek, magyar viszonylatban tényleg megérdemlik a négy csillagot. A gyerekbarát cimke is teljesen megérdemelt. A szobába minden be volt készítve a két gyereknek, a közlekedési utak babakocsival járhatóak lettek, a parkban több remek játszóteret építettek ki, az épületen belül volt ugrálóvár és óvoda. A gyerekprogramokat mi kevéssé használtuk ki, de abból is volt sok. Mindennek persze megkérik az árát, nem mondanám őket olcsónak.
Képek az online fotóalbumban találhatók.
München (október 10-11.)
Hivatalos úton voltam itt mindössze egy éjszakát eltöltve. Az említésre méltó élménye: az első este egy hivatalos vacsora a városháza pinceszintjén levő étteremben (Ratskeller), illetve a második nap délutánján, hazautazás előtt egy korsó sör, leöblítendő a fáradalmakat a Viktualienmarkton.
Stockholm (szeptember 14-27.)
Hivatalos úton voltam itt, egy szabványosítási megbeszélésen vettem részt. Nagyrészt egy elővárosi irodaházban töltöttem az időt, de azért két szabad estém, meg egy délutánom volt egy kis városnézésre. Bár már sokszor jártam itt, az óváros megunhatatlan középkori ékszerdoboz. Emellett megnéztem még az Armeemuseum-ot, amiben sajnos csalódnom kellett. Első stockholmi látogatásom idején, 1990-ben voltam itt előszőr és egy gazdag, részletes kiállításra emlékeztem, amely nagyon alaposan mutatta be a svéd hadtörténetet, elsősorban is a legeseménydúsabb XVII-XIX. századi időszakot. Sajnos 2000-ben (többéves felújítás után) lecserálték a régi kiállítást és az új sokkal gyengébb, erős pacifista beütéssel, nem az eseménytörténetre koncentrál, hanem a háború borzalmaira. Ez persze szép dolog, de engem sajna az eseménytörténet sokkal jobban érdekelt volna. Emellett még két esti mozira jutott időm, ebből a Nappali Őrség lesz maradandó emlék.
Képek az online fotóalbumban találhatók.
Balatonfüred (augusztus 10-17.)
A "nagy" nyári üdülés, ezúttal egy hét (sok szabit elhasználtam Csilla születésekor). Strandoltunk, hajókáztunk, sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonnál kell. Sajna az első két nap esett, így az eleve rövid üdülés méginkább lerövidült. Kicsit távolabb voltunk a parttól de azért még gyalog is elérhető volt. A Tagore sétányon gyakran megfordultunk, éppen borfesztivál volt, elég jó borokat kóstolgattunk.
A szállásnak közepes osztályzatot adnék, a házigazdák kedvesek és segítőkészek voltak, de az apartman csak a hetvenes évek színvonalát tükrözte, nehezen nyíló/csukódó nyilászárókkal, elhasznált fürdőszobával, gyorsan duguló lefolyóval. Mindkét szobában mindössze egyetlen menyezeti lámpa volt, ez sajnos olcsóbb szállásokon tipikus, valamiért azt gondolják a szállásadók, hogy a vendégek élvezik az esti félhomályt, olvasólámpa meg minek, mert úgysem olvas a magyar esténként. (Ezúton közlöm, én olvasnék, ha nem folyna ki a szemem.) A beosztás sem volt túl logikus, értékes négyzetméterek mentek veszendőbe egy kis folyosó miatt, ami a második szoba különbejáratúságát volt hivatva biztosítani, szerintem teljesen feleslegesen. Füreden említésre méltó még a Bergmann cukrászda, ahol igazán finom sütiket ettünk (van egy másik üzletük is a főúton).
Sajnos képek nem készültek, mert a nagy rohanásban otthon maradt a fényképezőgépem.
Balatonalmádi (július 22-24.)
Kis nyári üdülés. Nappal strandoltunk, este sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonál kell. A Hotel Nereus fő előnye a vízparti fekvés és a saját strand, ezt nagyon élveztük. Sajna a kánikulában nagyon melegek a szobák, ez típushiba a régebbi balatoni szállodákban. Pedig néha csak egy vastag függöny, vagy egy roló már sokat segítene.
Tata (julius 7.)
Tatán egy rövidke délelőttöt töltöttünk, ebbe egy tóparti és várkörbejárós sétácska, meg egy cukrászda fért bele. Csilla nagyjából végig ordított, így elég hamar hazaindultunk.
Képek az online fotóalbumban találhatók.
