Előtörténet döccenőkkel

A feleségem nézte ki ezt a helyet még tavaly nyáron, amikor egy egy rövid fürdőzős kiruccanáson volt Gárdonyban. Összeszedett egy prospektust és elkezdte mondogatni, hogy egyszer nézzük meg.

Igazából már tavaly megnéztük. Kivülről, mert hogy jó magyar szokás szerint a prospektus azt az apróságot nem közölte, hogy a kastély még nem nyílt meg, így lepattantunk a zárt kertkapuról.

De az ilyesmi nem szokott elrettenteni minket, idén nyáron aztán a balatoni nyaralásra igyekezvén útközben megálltunk ott egy rövid időre. Persze ezúttal alaposabbak voltunk, előre leellenőriztem a neten, hogy megnyílt-e már végre a kastély. Megnyílt, bár éppen csak, az előző nap volt valamilyen avatóbuli. Viszont a honlap szerint a kastély mellett még egy sörfőzdét is létrehoztak, ami igazán igéretesen hangzott.

Így aztán egy kellemes vasárnap délelőtt újfent leparkoltunk a kastély előtt és ezúttal be is jutottunk.

Igaz, a személyzet csak pár perc után került elő, ráadásul a hölgy mindenáron négy teljesárú jegyet akart velünk megvetetni, hiába magyaráztam, hogy két felnőtt és két gyerek jegyet kérek. Nehezen adta meg magát, elsőre "kompromisszumként" három felnőtt és egy gyerekjegyet akart adni, mondván szerinte a nagyobbik gyerek már 18 felett volt, de nem hagytam magam és némi szóváltás után meghajolt a tények előtt. Elnézést persze nem kért, se a késésért, se a belépőjegyes malőrért, sőt sértetten még ő jegyezte meg, hogy tegnap késő estig fent volt az avatóbuli miatt. Mintha ez mentség lenne bármire...

A "kastély"

De nézzük, mit "tud" a Halász kastély, ha leküzdjük a kezdeti nehézségeket.

Nos, először is a "kastély" megnevezés erős túlzás. Ez egy nemesi udvarház vagy kúria, egy földszintes épület kb. 6-8 helyiséggel. A XIX. század elején epült és bár későbbi tulajdonosai kkicsit kibővítették és egy szép kertet is kialakítottak körülötte, ez semmiképp sem kastély. Persze a sorsa sok tekintetben hasonlít a megnevezésre valóban rászolgáló sorstársaira, amennyiben '45 után az államosított épület erősen leromlott állapotba került és  '90 után nyílt csak lehetőség a helyreállításra.

Amit egyébként a nyilvánvaló pénzhiány miatt nem kapkodtak el, végül egy EU projekt keretében állították helyre, a honlap szerint 2016-ra. Azt nem tudom, hogy 2016 és 2020 között pontosan mire szolgált, jelenleg a honlap tanúsága szerint egy múzeum és egy rendezvényközpont keveréke. A fő épület elsősorban kiállítóhelyként szolgál (egy szoba a kastély történetéről, a többi időszakos kiállításoknak), emellett vannak koncertek, illetve privát rendezvényeket is elvállalnak.

drMáriás

Az épület és a kert valóban szépen megújult, bár önmagukban egy negyedórás sétánál és pár fényképnél többet nem érne meg a dolog. A kastélytörténeti kiállítás egy aprócska szoba, ha alaposan elolvassuk a szöveget és végignézzük a régi képeket, bútorokat és dísztárgyakat, akkor se több egy másik negyedóránál.

Tehát a vizit fő programpontja a többi helységben berendezett időszaki kiállítás kell legyen.

Ami jelen esetben egy kortárs festő, drMáriás válogatott festményeit mutatja be. A helyzet az, hogy én most hallottam drMáriásról először, de az biztos, hogy a továbbiakban követni fogom a munkásságát. Festészetileg számomra nem túl izgalmas, amit csinál, az ismertetők szerint kb. pop-art, amit képvisel, nekem laikusként inkább egyfajta "naív" stílusnak tűnt, de a lényeg nem ez. DrMáriás ugyanis abszolut aktuális, politikus képeket csinál. Tulajdonképp egyfajta politikai karikatúra ez, festményekbe oltva. Annak viszont nagyon jó!

Illetve rögtön javítom is magam. Több ez, mint karikatúra. A karikatúra ugyanis pont az a műfaj, ami a napi aktualitásokra reagál. A festészet ugyanakkor a napi eseményektől eltávolodott, időtlen, kortalan műfaj. Tehát a műfaj és a téma között eleve feszül itt egy ellentét, amire ráadásul erősen rá is játszik Máriás azzal, ahogy híres festmények vagy éppen klasszikus beállítások és stílusok jelennek meg mai közszereplők arcaival. Eleve van tehát egy humoros feszültség, amit csak fokoz a beállítások meglehetősen provokatív, polgárpukkasztó és groteszk volta. Álnaív rajongó beállítások mögül kikacsint egy fanyar, cinikus káeurópai gúny. Aminek az a vége, hogy az egyébként nagyonis aktuális témában végső soron megtalálunk valami nagyon általánosat az emberi természetről, a hatalomról, gyarlóságainkról.

Naszóval, remek kiállítás és október 10-ig még van idő megnézni. Irány Kápolnásnyék!

Nyéki Sör

A végére hagytam a slusszpoént: van egy sörfőzde is.

Ami persze igazán rövid poén, mindössze az örvendetes tényt tudom rögzíteni, miszerint most már Kápolnásnyéken is főznek sört. A sörökről sajna nem tudok nyilatkozni, mert palackozott változatban nem voltak elérhetőek. Az előző esti nyitóünnepségre készült pár hordónyi sör, meg főzdeprospektus is volt a kastély pénztáránál, de sört nem lehetett kapni. Utólag megnéztem, a főzde facebook oldala augusztus közepére igérte a palackos változatok megjelenését.

(Igen, az már elmúlt, új hír nincs, gondolom késnek: business as usual. Mindegy, szerintem legközelebb jövőre járunk arra, addigra meg biztos lesz...)

Zárszó

Bár mi belefutottunk néhány malőrbe, ezeket előbb-utóbb nyilván kinövik, a hely pedig mindenképp megér egy vizitet, illetve ha hasonlóan jó kiállításokat szerveznek a jövőben is, akkor akár többet is.