Üldögélek a kánikulában a számítógép előtt, folyik rólam a víz. Kint 137 fok, bent pár fokkal hűvösebb, de sajna még mindig az elviselhetetlen tartományban. Ráadásul fogalmam sincs, miről szóljon a legközelebbi poszt. Alkotói válság, kánikulával súlyosbítva.

Azért bejelentkezem, hogy hozzáírjak pár mondatot a félkész posztomhoz, ami talán őszre  elkészül. És akkor azt olvasom a blog.hu admin felületén, hogy:

Drága Blogger! Írj egy jó nyaralós sztorit és nyerj autós vikendet! A Ford jóvoltából akár négyen is elutazhattok egy hosszú hétvégére egy teletankolt Kugával! Annyi a dolgod, hogy írj egy posztot a "forddal_nyaralok" címkével ellátva! Részletekért kattints ide!

Kattintok, elolvasom, a "beigért" tapolcai hétvége beindítja a fantáziám. Merthogy ugye én Fordos lennék, ráadásul "duplafordos": egyrészt már két céges Ficust (izé, Focust) is elnyűttem, másrészt tavaly egy Linda névre hallgató Fúziós Erőművet is befogadtunk a háztartásba.

Tulajdonképpen akár dicsérhetném is ezeket az autókat. A Focus esetében például eleinte fanyalogtam: korábban egy Renault Megane-t használtam és ahhoz képest a Focus szürkének és kevésbé felszereltnek tűnt. Illetve nem csak tűnt, az is volt. Aztán összevetve a két autó négy évét, mégiscsak a Ford irányába billent el a mérleg, ugyanis a Megane 2+3 meghibásodásával szemben a Focus egy 0+2-es mutatóval abszolválta a négy évet, ráadásul, ha utánagondolok, akkor a Ford időben és kilométerben is kicsit többet teljesített.

Jelmagyarázat: a Promontor-féle autósértékelésben az első szám azokat a meghibásodásokat jelzi, amelyeknél az autó teljesen cserben hagyott (azaz autómentővel kellett bevontatni a tundra közepéről), míg a második szám azokat, amelyeknél még járóképes maradt és egyeztetett időpontban lehetett szervizbe vinni. Természetesen mindkét kategóriában csak az autónak felróható hibák számítanak, balesetek nem.

A kétfajta hibát lehet vérmérséklet szerint súlyozni, én a tundrai cserbenhagyást egy nem túl öreg autónál minimum háromszoros szorzóval veszem figyelembe, ami  a fenti összevetésben kiütéses Focus győzelmet jelent.

Az egyetlen tüske, ami idilli kapcsolatunkat folyamatosan mérgezi, az a csomagtér ajtajának viselkedése. Ez annyira dühít, hogy sajnos egy promóciós szándékkal írt cikkben is kénytelen vagyok megemlíteni, ha másért nem, hát ama naív hitben, hátha elolvassák a Fordnál és legalább a jövőbeni autóik mentesek lesznek ettől az apró, de rendkívül bosszantó hibától.

Ugyanis az az átkozott dög még mostanában is hetente többször átver: egyszerűen nem csukódik be rendesen. Ha szerencsém van, akkor a csapódás hangján hallatszik, hogy nem sikerült, ilyenkor újracsukom. Ha nincs szerencsém, akkor viszont a hang alapján úgy tűnik, hogy minden rendben és ilyenkor csak az autót beindítva veszem észre, hogy nyitva maradt. Ekkor kikászálódom, hátremegyek és újra becsukom. Ezúttal már sikerül, ami nem meglepő, mert van a mozdulatban nem kevés indulat és ebből következően nem kevés erő. Meg egy jó nagy adag értetlenség, hogy is nem lehet ezt az egyszerű dolgot rendesen megcsinálni. Persze mindezt elkerülhetném, ha minden alkalommal rögtön ellenőrizném, hogy rendesen becsukódott-e. Csak hát ezt néha elfelejtem, elvégre egy elég természetellenes jelenségről van szó, az elvárás az lenne, hogy elsőre klappoljon minden.

A Fusionnel nincs ilyen gond, ott rendesen szuperál a hátsó ajtó is (minden szalonban többször kipróbáltam, mielőtt megvettük, gondolom furcsállták is az eladók, miért vetem alá tartóstesztnek...) Amúgy egyelőre nincs nagy terhelésnek kitéve a kicsike, így a meghibásodásmentes első év önmagában nem egy nagy mutatvány. A téligumi csere során pedig fény is derült némi turpisságra, bár ezt talán inkább a forddal_telelünk cimkéhez tartozik. Ezzel együtt elégedettek vagyunk a járgánnyal, a célnak tökéletesen megfelel.

A reklámíráshoz szükséges érzelmi kötődés tehát tulajdonképp meglenne. Aztán figyelmesebben elolvasom a szöveget és zavarba esem. A blog.hu-s kiírás azt írja, hogy augusztus elején lesz a nyertes hétvége, míg a Ford honlapja szeptemberi dátumot ír. Aztán lassan leesik a tantusz, hogy ez ugyanannak a kampánynak nyilván két alága. Igen ám, de regisztrálni csak a Fordos honlapon lehet, ott viszont nem írnak semmilyen posztírási kötelezettségről, egyszerűen meg kell adni az adataimat, aztán várhatom, hogy nyerek-e. A blog.hu-s szabályzat meg emleget ugyan regisztrálást meg személyes adatok megadását, de ehhez a regisztrációhoz nincs link, legalábbis én nem találtam. Hm, ki tudja, talán elég kitenni egy posztot, aztán úgyis megtalálnak a blog.hu-s regisztráció alapján, gondolom végül.

Na jó, mondjuk rákattanok erre a dologra. De miről írjak? Idén eddig egy helyen voltunk, Várgesztesen. Annak a pár napos üdülésnek viszont pont az volt az egyetlen említésre méltó momentuma, hogy én csak hétvégén mentem a család után és ebből kifolyólag nem autóval, hanem MÁV-Volánbusz kombóval jutottam el Várgesztesig. Hát, ez nem kifejezetten autóreklám, hacsak nem arra hegyezem ki a posztot, hogy hűderossz volt és mennyire hiányzott a kocsi. Ez viszont egy baromság lenne, ilyet nem írok.

Visszafelé már én vezettem, Tatán el is tévedtünk egyszer, amikor a sógoromék által beajánlott Barta Cukrászdát kerestük, de aztán egy kör megtétele után csak sikerült odatalálni. Hát, ez inkább egy navigációs rendszer reklámhadjáratához passzolna. Az meg egy Tata reklámba illene, hogy jó volt a fagyi és utána egy jót sétáltunk a festői Cseke-tó partján.

Vagy írjak a kaposvári rokonlátogatásról? Nem jó, az egyetlen említésre méltó momentum a dugó volt visszafelé az M7-esen. Egyrészt ezt Stirlitz már megírta, másrészt ez se feltétlen autóreklám téma: vegyen Fordot, üljön a dugóban! Na ne!

Vagy írjak valamit az évi rendes prágai sörtúránkról a haverokkal? Ott ugyan nem én vezetek - hál istennek! - viszont mit tesz Isten, ott is egy Ford szokott minket cipelni, ráadásul Mondeo. Hát az egy jó nagy batár, megy mint a meszes és hátul is lehet benne terpeszkedni.

Akkor kaparjunk elő valami régi sztorit? Hát, a tavalyi mátrai túránk akár passzolna is, akkor próbáltuk ki a Fusiont először hosszabb útra, lehetne magasztalni, hogy milyen jól tapadt a hegyi utakon. Hát tapadni tapadt, de azt nem állítanám, hogy a végletekig kihajtottuk. Egyrészt Promontor eleve óvatos duhaj, másrészt Promontorné hajlamos a hegyi utakon tengeribeteg lenni, ami kevéssé ösztönzi sebességi rekordok felállítását. Valósabb pozitívum viszont, hogy milyen jól elfért négyünk csomagja a 337 literes csomagtartóban. A mai válságos időkben ez éppen nem rossz üzenet: egy viszonylag kis autó, ami akár a fő családi járgány is lehet.

Miközben ezeken morfondírozok, klikkelgetek ide-oda, beleakadok Tiboru versenyposztjába, ami egy franciaországi múzeumlátogatásról szól és a forddal_nyaralok cimkén kívül az égvilágon semmi nem utal a Fordra. Hm, hát végül is ez is egy megközelítés.

Sőt, nem tudom, mennyire tudatos, de szerintem jogos. Tulajdonképpen az régen rossz, ha a nyaralás arról az autóról szól, amivel megyünk. Az autó egyszerűen az infrastruktúra része, vigyen el gond nélkül és ne legyen vele semmi baj. Ha ezt megteszi, akkor jól vizsgázott. (Tudom, hogy vannak, akik számára az autó ennél többet jelent és igenis a nyaralás fontos mozzanata az, hogy demonstrálja az autóját, viszont - legyünk őszinték - ezeknek az embereknek nem a Ford dobogtatja meg a szívét.) Akkor viszont nekem se azon kéne itt hezitálnom, hogyan passzinthatok be néhány hízelgő megjegyzést valamelyik Fordról, hanem egyszerűen be kell küldeni egy jó sztorit. Aztán vagy bejön vagy nem.

Na, hát az én kedvencem egy tavalyi történet. Felcimkézem, átdátumozom, aztán mehet.