Átadták.

Ideje volt. Viszontagságos beruházás volt és sokat késett.

Régóta tervezték, régóta vitatkoztak rajta. Én is írtam róla jó pár éve és akkor arra a következtetésre jutottam, hogy kár lenne rá közpénzt költeni. Én persze sok mindenről gondoltam életem során, hogy kár lenne arra közpénzt költeni, ezek többségére azóta is költjük. Így aztán nem vagyok nagyon meglepve, hogy a Bubira is akadt egy milliárdocska.

Ha már átadták, írok róla megint. Következzék Promontor akadémiai székfoglalója, izé gigantikus Bubimegmondóposztja. Sőt, posztsorozata, merthogy olyan hosszú lett (illetve lesz), hogy jobbnak láttam szétdarabolni.

Az első posztban megnéztem, hogy ha már úgyis lesz egy ilyen rendszer, akkor mire lesz jó.

Főbb megállapításaim az alábbiak voltak:

• A Bubi azoknak ideális, akik az állomásokkal lefedett zónában laknak és dolgoznak.
• A Bubi elsősorban a tömegközlekedők számára lehet alternatíva illetve jó kiegészítés.
• A bécsi és londoni közbringarendszerek - bár népszerűnek mondják őket - nem túlzottan kihasználtak. (Bécsben pl. egy bringát átlagosan kevesebb, mint kétszer használnak egy nap.)
• Várható, hogy még viszonylag mérsékelt használat esetén is lesznek olyan Bubi-állomások, ahol csúcsidőben hiány lesz

Másodjára azt veséztem ki, változott-e a véleményem a Bubiról szükségességéről, vagy egyetértek négy évvel ezelőtti önmagammal, miszerint ez egy felesleges beruházás volt.

Főbb megállapításaim az alábbiak voltak:

• Budapest az elmúlt évek pozitív változásai ellenére sem tekinthető még igazán kerékpárbarát városnak, ez a Bubi városi kerékpározásban tapasztalatlanabb használóit elriaszthatja.
• A Bubi létrehozási és fenntartási költségét tekintve elég drága mulatság volt, a BKV becslésem szerint ugyanekkora összegből több utast szállít illetve több utaskilométert hoz ki. (Ez persze azon is múlik, mennyien fogják ténylegesen használni a Bubit...)
• A felhasználók számára a Bubi ugyan drágább, mint a hasonló ismertebb európai rendszerek, de szerintem jogos elvárás, hogy egy sok közpénzből létrehozott rendszer fenntartásához a használói hozzájáruljanak.
• A Bubi ettől függetlenül népszerű lehet, és ha már létrehoztuk ennyi pénzért, akkor szurkolok neki, hogy legyen is.

Azért csak tessék átböngészni azokat a posztokat, van bennük sok érdekesség. ;-)

Ezúttal a bevezetés sztoriját véleményezem és a saját Bubi felhasználói tapasztalataimat osztom meg. Szóval jöjjön az utolsó rész:

Áprilistól augusztusig

Ami nagyjából ott kezdődik, hogy sokszori halasztás után úgy tűnt idén áprilisra lesz Bubi. Mármint április végére. Mármint a próbaüzem befejezése után, előreláthatólag május elején. Na jó, talán júniusban. Izé, tulajdonképpen fogalmunk sincs mikor lesz, dolgozunk rajta, de sajna alábecsültük az rendszer komplexitását...

Nyár elejére vérmérséklet szerint röhögtek vagy dühöngtek a népek a Bubi újabb késésén. Epés megjegyzésekből jutott a BKK-nak (merthogy túlbonyolították a rendszert) és a T-Systemsnek is (merthogy micsoda égés, hogy egy ilyen egyszerű rendszert nem képesek időben összehozni). És hát ilyen sehol máshol nem fordulhatna elő, csak nálunk, Abszurdisztánban.

Ezek persze magyaros túlzások voltak. Szoftverprojektből rengeteget láttam már késni, sőt, inkább azon kéne gondolkodnom, láttam-e már olyat, ami nem késett. A lehetséges-szokásos okokat  egy mérsékeltebb hangú poszt már nyáron szépen összefoglalta. A szerző ráadásul körülnézett a nagyvilágban, így az is kiderült, a világ közbringáinak története tele volt késésekkel.

Ami kritikai megjegyzésem nekem van, az ennek megfelelően nem magára a késésre vonatkozik, hanem a BKK projekt menedzselési gyakorlatára illetve a kommunikációjára.

Az igaz, hogy szoftverprojektek késni szoktak, az viszont éppen ezért elterjedt gyakorlat a világban, hogy a projekt megrendelője folyamatos és szoros kapcsolatban van a fejlesztőkkel. Ez minimum heti, de méginkább napi kapcsolatot jelent. Ha ez a kapcsolat megvan és jól működik, akkor a megrendelő egy pillanatig se fogja azt gondolni egy félkész, teszteletlen rendszerről, hogy azt pár napon belül át lehet majd adni. És akkor talán nem fogja kéthetente bejelenteni, hogy most már mindjárt készen vagyunk.

Persze hallottam olyan véleményt is, hogy a BKK tudta jól, hogy késés lesz, de minél nagyobb médiafigyelmet akartak kelteni, hogy ezzel is növeljék a Bubi ismertségét illetve fokozzák a várakozást. Jelige, a rossz sajtó is jobb, mint ha nincs sajtó egyáltalán.

Akár így is lehetett. Két okból gondolom, hogy mégse így volt. Egyrészt a BKK ismert politikai konfliktusok miatt kereszttűzben állt, és egyáltalán nem jött jól nekik az, hogy nyilvánosan rossz fény vetült a projektmenedzselési képességeikre. Másrészt, az első közleményeikben még csak rövid, pár hetes késésekről és konkrét határidőkről beszéltek, aztán ez hirtelen megváltozott és egyszer csak kezdtek kerülni bármilyen konkrét utalást az átadás időpontjára. Én azt gondolom, ez volt a rádöbbenés pillanata.

Tesztelési tapasztalatok

Egy viszonylag hosszabb csendes periódus után jött a hír: tesztelőket keresnek. Ahogy korábban kifejtettem, nem tartom magam igazán a Bubi célközönségének. Ennek ellenére azt elhatároztam, hogy mindenképp kipróbálom, ha másképp nem, akkor egy napi vagy hetijeggyel. Így aztán, amikor egy szombat délelőtt véleltlenül beleakadtam a Kerékpárosklub Facebook posztjába, ami valahogy úgy szólt, hogy "Siessetek, a Bubi újra tesztelőket keres!", nos akkor nem sokat hezitáltam. Mint később kiderült, bazinagy mázlim volt, mert a meghírdetett 1000 hely kb. egy óra alatt betelt.

Mindenesetre hétfő estére foglaltam időpontot a kelenföldi BKK irodába (az este 10-ig tartó nyitvatartásért egy komoly pirospont jár a BKK-nak), ahol rövid várakozás után megkaptam a Bubi kártyámat. Másnap kezdődhetett a tesztelés!

Mol Bubi tesztnapló töredékek

Aug. 5. Kedd, első nap:

1: Kártyás kivétel, ez OK, egy pillanat alatt megvan. Ülésmagasságot másodikra eltalálom. A kormány nekem túl alacsonyan van. Váltó: 1-es kb használhatatlan, mintha üresen futna, majd a János hegyre biztos jó lesz. 2-es kb. OK utazósebességnek, talán kicsit erős, induláskor pl. lassú. 3-as nagyon erős, erősebb, mint a sajátomon a legnagyobb sebesség. Csomagrögzítő gumi elég elhasznált, nem merném használni, nehogy pont nálam szakadjon el.

2: Kártyás kivétel, OK. 2-es sebesség kicsit már tropa, gyakran visszaugrik az előző sebességbe. Azért még használható.

...

Aug. 6. Szerda: eső után Bubi, vizes utak.

5: Kipróbálom a Pin kódos kivételt, nem jön össze, biztos bennem a hiba. A telszámot még csak-csak be tudom adni, de a PINt nem veszi be. Lehet a vizes billentyűzet az oka. A kártyás kivétel OK. Vízes útfelületen óvatosan kell fékezni, mert megcsúszik a gumi. (A sajátom ugyanilyen felületen még jól tapad.) Kipróbálom a lakatot. Először a lakathoz érintem a kártyát, ez nem nyerő ötlet, ezt is a hátsó billentyűzeten kell csinálni. Amikor rájövök (telefonos segítséggel), onnantól megy a dolog.

...

7: Zuhénap van. Billentyűzet vizes, talán emiatt visszafele a Wallenbergnél egy csomó kerékpár nem akarja az igazságot még kártyával se. Általában is, egy csomó kerékpárnál nem villog a "Bérelhető" led. Végül azt tudom kivenni, amelyikkel jöttem. A 2-es itt is kiugrik néha, de megszokható.

Csütörtök:

8: Nem tudok kivenni egy bicajt se, se PINnel, se a kártyával. Kb. 10-15 percig próbálkozom, 4-5 bringával, végül felhívom a BKK-t. (Megjegyzések: 1: Lehet, kellene egy dedikált Bubi Helpdesk szám, ahol rögtön egy emberi hang veszi fel, mert elég idegesítő a BKKs menürendszert pötyögtetni 2: Elég sokat kellett várni az operátorra még onnantól is, hogy túlvoltam a kódválasztásos szertartásokon. Legalábbis nekem szubjektíve úgy tűnt. 3: Az operátor viszont segítőkész és értelmes volt, nem a máshol szokásos "csak felveszem a panaszt azt majd lesz valami, másban nem segthetek" jellegű droid), Az operátor szerint az állomás rossz, felveszi a hibát. Átmegyek a szomszéd állomáshoz, ott tényleg működik. A menet maga eseménytelen, kezdek "rutinos" Bubissá válni.

9: Visszaút, kártyás kivétel megy elsőre. Mire visszérek a kiindulási állomáshoz (amelyiket bejelentettem, hogy nem jó), már egy Bubis srác szereli az állomás paneljét, azt mondja, szoftvert frissít, 1-2 perc után valszeg működni fog az állomás. Kicsit tovább tart, ezért gondolok egyet és kipróbálom az extra támaszt a lakattal. Ilyenkor elvileg a lakatolás után még kell egy OK-t nyomni, hogy jelezzem, ezzel befejeztem a kölcsönzést, ez némi szerencsétlenkedés után másodikra sikerül. Viszont amikor felérek az irodába, akkor a rendszer szerint én még bérelem a biciklit. Hazafelé menet épp látom a Bubis srácot, már készül elmenni, mondom neki a gondot, kérem, nézzenek utána. OK, mondja, szerinte nem lesz gond, már különben is vissza rakta a bicajokat a normál dokkolóba, szóval biztos nemsokára átfut a rendszeren az infó, de azért megigéri, hogy bent leellenőrzik. Mire hazaérek, a rendszer is helyesen mutatja az állapotot.

Péntek:

10: Sikerül PINnel kivenni a bicajt, hurrá! (Mondjuk csak másodikra, de mindegy.) Megyek egy lassú kört, kipróbálom az 1-es sebességet abból a szempontból, hogy tudok-e egy megizzadásmentes kört tenni. Nem nagyon sikerül, pedig nagyon lassan megyek. Mondjuk ez nem a bringa hibája, hanem én működöm így...

Szombat:

11-12: Moziba jövünk a párommal a belvárosba, itt az alkalom, hogy közösen Bubizzunk egy kicsit. Mindössze egy állomást megyünk, Zsuzsa kicsit bátortalan, de alapvetően tetszik neki az élmény. Mi ugyan túl vagyunk már ezen a fázison, de valami azt súgja, hogy "a gyere, meghívlak egy körre a Bubin" udvarlási szöveg hamar népszerű lesz. :-)

Augusztus közepén bő másfél hétre elmegyek szabira, ezalatt a tesztelés részemről szünetel. Amire hazaérek, vár egy levél a BKK-tól, hogy töltsem ki a tesztelői kérdőívet. Kitöltöm, ezzel a tesztelés "jogilag" tulajdonképp lezárul. az elvárt feltételeket teljesítettem. Ugyanakkor a tesztelőkártya érvényességét még kétszer meghosszabítja a BKK, egyszer augusztus végéig, majd utána még egyszer (de ez már a hivatalos indulás előjátéka csak). Ezalatt alkalmanként továbbra is Bubizgatok, de a jegyzeteléstől ekkor már eltekintek.

Teszttapasztalatok, összegzés.

• A biciklire vonatkozó kifogásokban (nehéz, lassú) ugyan van igazság, de azt látni kell, hogy ezeket a bicajokat mire optimalizálták: legyenek tartósak, viszonylag olcsóak és ne érje meg őket ellopni. Azt is látni kell, hogy ezeket rövid, pár perces utakra szánják, azaz a nehézkességük nem fog számottevő időveszteséget okozni.
• Kormány: nekem kicsit alacsonyan állt a kormány, pedig középtermetű vagyok, el tudom, képzelni, hogy nálam magasabbaknak még kényelmetlenebb. Azt persze értem, hogy nem lehet mindent állíthatóra tervezni egy ilyen bringán, de esetleg lehetne pár kerékpárt fixen magasabb kormánnyal szállítani, aztán válasszon mindenki kedvére.
• A kártyás kölcsönzés elég flottul ment és jól ki is van találva. Egy mozdulat, kicsit várunk és vihetjük is a bicajt. A visszaadás még egyszerűbb, oda nem is kell se kártya, se kód. Legalábbis nekem a dokkolóval már a tesztidőszakban se volt gondom.
• A telefon-PIN kód kombinációval annál inkább. Többször próbálkoztam, mire egyszer sikerült. Valahogy nem voltam színkronban a rendszerrel, túl lassan gépeltem, vagy nem nyomtam meg egy OK gombot időben, vagy a fene tudja. Mellesleg az se volt világos, milyen formátumban kell megadni a telefonszámomat...
• Terminálon bérlés folyamata: az tulajdonképp csak a Bubis tesztkérdőívből derült ki számomra, hogy lehet a terminálon keresztül is bérelni a biciklit, azért sokáig nem is próbáltam. A billentyűzet valamivel jobban működik, mint a kerékpárokon lévők, viszont a bérlés folyamata olyan, hogy meg kell adnom a kikölcsönözni kivánt bringa számát. Azaz először ki kell néznem, melyik bringát szeretném kivenni, megjegyeznem a számát, odasétálnom a terminálhoz és ott begépelni. Ez nem túl logikus, ha már ott vagyok a kerékpárnál, akkor valószínűleg nem fogok ötjegyű számokat megjegyezgetni és tíz métert sétálni, hanem kiveszem a kerékpáron található billentyűzetről. A terminálos felvételnek úgy lenne értelme, ha a terminál automatikusan kiválasztana egy bicajt és a terminál a sikeres bérlésnél kiírná, hogy melyik bicajhoz kell odamennem.

Az a tesztelés során látszott, hogy a rendszer még távol áll a tökéletestől. Találkoztam lerobbant állomással, volt hibás visszaadásom, volt sikertelen kölcsönzési kisérletem. Ennek megfelelően várható volt, hogy ilyen problémák lesznek az éles működés kezdeti időszakában is.

Lett is, de erről majd később.

Promontor Bubi-profilja

A szeptemberi induláskor megkaptam a tesztelők jutalmát, a féléves bérletet, amit azóta is használok, viszonylag rendszeresen. Három hónap alatt (szeptembertől decemberig) kb. 70 bérlés fűződik a nevemhez. Ahhoz képest, hogy egyébként saját bringával járok, tehát tulajdonképp nem lenne rá szükségem, ez egész sok. A napi egy használat ugyan nem jön ki, de a heti kb. négy-öt alkalom igen.

Nézzük, mire használtam a Bubit.

• Munkábajárásra, kiegészítő jelleggel. Bár általában bicajjal járok munkába, kivételek akadnak, pl. amikor egy-egy esti kocsmázás esetén bent marad a bicaj a munkahelyen és másnap busszal megyek munkába. Ilyenkor a buszmegállótól a munkahelyig kb. egy kilométer a távolság (átszállás kizárva, ekkora távolságért nem veszek még egy jegyet), hát erre pont jó a Bubi. Ilyen jellegű használatból eddig majd minden hétre jutott egy alkalom. (Nem mind kocsmázás volt, persze...)
• Kiugrani napközben a közeli közértbe. Az irodánk előtt pont van egy Bubi állomás, a közért viszont azért megvan párszáz méter és ugyan ott nincs állomás, de egy barátságos oszlop van, ahova oda tudom lakatolni a bicajt. A sor általában nem nagy, tíz perc alatt végzek és bőven visszaérek az irodához a félórás limiten belül. Ez viszonylag rendszeres programom, bár most összeszámoltam ezeket az alkalmakat és rájöttem, hogy átlagosan csak kéthetente egyszer van ilyen.
• Kiugrok valami mást elintézni. Ilyenből is volt pár, közeli barkácsbolt, fogkrém a DM-ből, patika. Egyszer még Budára is átbringáztam napközben, Zsuzsával intéztünk valamit közösen az Alleeban. Ilyenből  majdnem kijön a másik kéthetente egyszer alkalom, azaz összességében meglepően gyakran használom a Bubit napközbeni kiugrásokra.
• Hétvégi menet a családdal. A bérlet nagy előnye, hogy egyszerre akár négy bicajt is ki lehet venni vele. Nekünk nem kell ennyi, elég három. A kisebbik lányom még túl kicsi a Bubihoz, az ő biciklijét a csomagtartóban hozzuk, leparkolunk egy Bubi dokkoló közelében, aztán rajta. Összesen 6 ilyen alkalom is volt már, a lányok élvezik. Voltunk a budai rakparton, a Margitszigeten, és a budai egyetemi negyedben is ilyen módon. A hat alkalom több mint húsz bérlést jelentett, mert volt, hogy kört mentünk, de volt olyan is, hogy oda-vissza külön kerékpárral.
• Álbérlés. Na, ez vajon mit jelenthet? Hát azt, hogy kiveszem a bicajt és rögtön kiderül, hogy valami baja van, pl. szorul a kerék, vagy nem állítható az ülés. Ilyenkor megy vissza rögtön a dokkolóba, ezek az egyperces bérlések. De azt is idesorolom, ami nemrég történt, amikor a szokásos közértes kiugrásom során nem működött a lakat, ezért ahelyett, hogy a szokásos módon egy bérléssel oldottam volna meg a vásárlási kört, el kellett vinnem a közeli dokkolóba a bicajt, majd a vásárlás végeztével egy másikat béreltem visszafele, azaz a szokásos egy bérlés helyett kettővel kellett megoldanom ugyanazt. De olyan is volt, hogy gyanús volt a visszavétel folyamata, nem voltam biztos abban, hogy a rendszer tényleg lekönyvelte a visszavételt, ezért inkább kivettem mégegyszer és újra visszaadtam. Ilyenből is összeszámoltam 3 hónap alatt 7 alkalmat, azaz a bérléseim majd 10%-a ilyen! Sőt, ehhez a kategóriához azokat az eseteket is hozzá kéne adni, amikor megpróbáltam kivenni egy bicajt, de nem adta magát. Ennek ugye nincs nyoma a bérléseim listáján, pedig ez is egy "alkalom", ha úgy vesszük. (Mellesleg olyan esetem is volt nemrég, hogy egy extratámaszhoz lakatolt bicajt kivettem és két állomással arrébb dokkoltam vissza és mindennek semmi nyoma nem volt nálam. Kiváncsi vagyok, kinek a számlájára könyvelték az esetet. Még az is lehet, hogy jól kiszúrtam valakivel...)
• Kölcsönadás. Volt, hogy kollégával, haverral együtt mentünk valahová, sőt arra is volt példa, hogy én nem is bicikliztem, csak ő: kölcsönadtam neki a kártyát

Ezek voltak nagyjából a rendszeres (de legalábbis nem egyszeri) használati példák.

Bubi esetek

Vannak ugyanakkor egyedi sztorijaim is.

Bubi, a megmentő

Várom a haverom az Uránia mozi előtt, még kb. tíz perc kezdésig, amikor csörög a telefon, hogy a busza áll a dugóban a Margit hídon, nincs az az isten, hogy ideérjen kezdésre. Gyors katasztrófa forgatókönyv, mit csináljunk. Megvan! Van egy másik előadás negyedórával később a Cirkó-Gejzírben, ahhoz már egész közel van, menjen oda, vegye meg a jegyet, én meg átrohanok.

Elindulok sietve az Astoria felé, és közben gondolkodom. A metró gyors, de mozgólépcsőzni kell, a Kossuth téren kitesz, onnan a Cirkó elég messze van, nagy rohanás lesz, ez necces. Mi lenne, ha Bubiznék? Előkapom a kis Bubis térképemet, van egy állomás valamivel közelebb a mozihoz, a Kossuth tér túloldalán, mi lenne, ha? Próbálom kitalálni az útvonalat, Kiskörút, Bajcsy, itt van biciklisáv, valahol lekanyarodom, szerintem ez gyorsabb, vagy nem?

Mire az Astoriához érek, meghozom a döntést, Bubizom.

11 percbe tellett megtenni az Astoria - Kossuth tér távot Bubival, utána 3 sarok (és 3 perc) volt gyalog a mozi, odaértem.

Azt persze sose fogom megtudni, hogy tényleg gyorsabb voltam-e, mint a metró, de a mindentudó guglitérkép szerint mindesetre ugyanez az út metróval 17 perc lett volna.

L'art pour l'art Bubizás

Amennyire bénán kommunikálta tavasszal a késést a BKK, annyira ügyesen csinálták a bevezető kampányt az ősszel. Ügyesen elhelyezett biciklis-Bubis cikkek az online sajtóban, rendszeres Facebook posztok, plakátok a városban. Ennek a kampánynak a lecsengése lehetett október végén a Mol Bubi Bingó, ami arról szólt, hogy minden reggel közzétesznek egy Bubi bringa sorszámot, azt ki kell bérelni, le kell fényképezni és a fényképet fel kell tölteni a netre. Akinek ez sikerülr, az naponta nyerhetet mindenféle biciklis meg bubis apróságokat.

Eleinte csak annyit tettem a siker érdekében, hogy ebéd után párszor kiugrottam az épület elé és megnéztem, ott van-e épp a keresett bringa. Persze nem volt ott sose, így egy idő után erről leszoktam. Egy alkalommal viszont már a reggeli indulásom előtt meghirdették a napi nyerőszámot, ezért gondoltam, a munkába menet útba eső állomásoknál is ellenőrzöm a bringákat. Mit tesz isten, az egyiknél ott volt. Kivettem két percre, lefényképeztem, az irodából feltöltöttem és reménykedtem, hogy nyerek. Ez nem is volt teljesen esélytelen, este ellenőriztem, hogy összesen négyen törltöttünk fel aznap képeket, aza 25% esélyem volt a nyerésre.

Nem én nyertem. :-(

Mivel ez már a kampány vége felé volt, azt hittem, nem lesz több esélyem. De aztán lett. Egyszer a Facebookon elcsíptem egy Bubis posztot, ami arról szólt, hogy a keresett bicaj a szomszédos állomáson van. Gondoltam, kihasználom az esélyt, felpattantam egy Bubira, áttekertem a szomszédos állomásra, Visszafelé már a "nyerő" kerékpárral jöttem, útközben a fotózás is megvolt.

Aznap csak három jelölt volt és a 33%-os esély ezúttal bejött. Nyertem több apróságot, amik közül a kedvencem ez a kisföldalattis bögre:

Amikor félrementek a dolgok, avagy a BubiHomár

Szeptember közepe felé történt, hogy egy alkalommal több bringát is láttam az extratámaszhoz kötözve. Feltámadt bennem a kisérletező kedv: mi lenne, ha nem egy dokkolóból kölcsönöznék ki bicajt, hanem az egyik támaszhoz kötözöttet venném ki. Mi akadálya lenne, teljesen logikus, hogy azt is el lehessen vinni...

Odaérintettem a kártyámat az érzékelőhőz és vártam, hogy kiengedjen a lakat. Nem engedett ki. Odaérintettem mégegyszer, megint semmi. Közben valami pittyegés, villogás történt, de nem volt világos számomra, hogy mit csinál a rendszer, talán azért, mert a lakatot figyeltem elsősorban. Arra se emlékszem pontosan, hogy harmadszor is próbálkoztam-e mindenesetre egy idő után feladtam. Logikus vagy nem, úgy látszik, az extratámasztól nem tudok bérelni, gondoltam.

Mentem egy dokkolóhoz, kivettem onnan a bicajt, mentem a dolgomra.

Valami motoszkált bennem, hogy esetleg baj lehet ebből, de aztán elfelejtkeztem róla. Este viszont eszembe jutott a dolog, felmentem a Bubis honlapra, hát látom, hogy ott ketyeg a bérlés az extratámaszos kerékpárra. Még ekkor se aggódtam különösebben, volt ilyen a tesztidőszakban (ld. a fenti tesztnaplót), akkor egy hívás után gyorsan ellenőrizték a rendszert és pillanatok alatt visszaállítottak mindent. Ezúttal késő este volt, a Bubis szám már nem élt, de azért a honlapon bejelentettem a hibát.

Reggel látom ám, hogy jött egy email a Bubitól, miszerint éjfélig béreltem egy bicajt, aztán letiltották a kártyámat és most van rajta vagy 15 ezer forintnyi tartozás, legyek kedves befizetni, aztán újra aktiválják. Itt még mindig optimista voltam, majd a hívás mindent megold.

Hát nem oldott meg semmit. Nagyon kedves volt a leányzó, aki felvette a panaszt, de közölte, hogy sok ilyen esetük van, a türelmemet kérik, a kivizsgálás minimum 4-5 napig tart, de már ez is gyorsított eljárásnak számít, mert amúgy az ÁSZF szerint 30 napja van a BKK-nak panaszelbírálásra.

Na ne, 4-5 nap??? Igen, minimum ennyi, nagyon sajnálja, sok ilyen esetük van, időbe telik ezeket kivizsgálni. Ezen kicsit kiakadtam, de a telefonos kislány annyira kedves és együttérző volt, hogy csak finoman fejeztem ki nemtetszésemet.

Ebben a posztban persze majd kerítek még alkalmat a nemtetszésem kifejezésére, de előbb zárjuk le a sztorit:

Hat nap után másodszor is felhívtam a Bubis számot, érdeklődvén, hogy mi a helyzet. Ezúttal egy jóval kevésbé kedves kisasszony fogadott (hívjuk csak Pokróckának), aki közölte, hogy ők ezeket az ügyeket csak továbbítják, ők a BKK-sok, a panaszt meg a Bubisok vizsgálják ki, szóval nem tud felvilágosítást adni. OK, akkor ki tud, kérdezem. Írjak emailt, mondja. OK, mi az emailcím? Ott van a Bubi honlapján, mondja kioktatóan Pokrócka, de azért elárulja, hogy molbubi@bkk.hu. Dehát ez is BKK-s cím, mondom meglepve. Na és, kérdi türelmetlenül. Mindegy, mondom és elköszönök.

A modorától eltekintve Pokrócka tulajdonképp valószínűleg hasznos tanácsot adott. Persze az is lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt, hogy az email elküldése után pár órával feloldották a zárolást a Bubi kártyámról és újra használhattam a rendszert.

Éljen, heppiend!

A történetnek mindenesetre volt egy vicces utójátéka:

December elején csörög a telefonom, ismeretlen szám. Kicsit gyanakodva veszem fel, készülök röviden kifejteni, hogy se ingyenes prosztataszűrést, se ingyenes szemvizsgálatot nem kérek és nílusi ingyenes hajóútra se szeretnék ingyen elmenni. Félelmeim alaptalanok, kiderül, hogy a BKK-tól keres egy hölgy, ezúttal a kedves fajtából. Aszondja, hogy volt nekem egy Bubis panaszom és arról szeretne értesíteni, hogy kivizsgálták és jóváírták az egyenleget, újra használhatom a kártyát. Mondom, valóban volt egy panaszom még szeptemberben, arra gondol? Igen, mondja. Jó, hát köszönöm, hogy hívott, de amúgy tudok róla, hogy jóváírták az egyenleget, észrevettem és használom is a kártyámat. Ennek örül, mégegyszer elnézést kér (sok ilyen esetük van, lassan tudják csak kivizsgálni) és reméli hogy a továbbiakban problémamentesen és örömmel fogom használni a Bubit. Ebben meg is egyeztünk.

De közben magamban fanyarul vigyorgok, mert azért a BKK-s panaszelbírálási eljárások táján valami nincs teljesen rendben, ha az eset után másfél hónappal kapok egy ilyen hívást...

Bubi kritika

A Bubi működik, némi odafigyeléssel jól használható, de a tökéletestől távol áll. Az alábbiakban összeszedtem néhány olyan kritikai megjegyzést, amelyek a Bubi működésére vonatkoznak. Ezek persze elég vegyes kritikák, vannak apróságok és vannak komolyabb problémák is. Ezeken nem ártana javítani.

Megbízhatóság

A Bubi három hónappal a bevezetése után is küszködik megbízhatósági problémákkal. Ezek nagyon sokfélék lehetnek, néha lefagy egy-egy állomás és nem lehet kölcsönözni. Vagy éppen nem tudom leadni a kerékpárt emiatt, tekerhetek a következőhöz. Néha lefagy egy-egy kerékpár és nem lehet kölcsönözni. Ilyenkor egyrészt várnom kell, amíg biztosra jelzi a rendszer, hogy tényleg nem adta oda a bicajt, aztán mehetek egy másikhoz. Máskor nem nyílik a lakat, nem tudok leparkolni. A vészlerakónál különösen figyelni kell, hogy valóban visszavette-e a rendszer, érdemes a terminálnál vagy a neten ellenőrizni. Sokszor nincs akkora baj, várok egy kicsit és másodjára már sikerül egy-egy művelet. Mint egy csökönyös szamár, akit noszogatni kell, olyan a Bubi. Ez önmagában nem teszi használhatatlanná, de megannyi időveszteség, ezáltal pedig a Bubi időelőnye más közlekedési módokkal szemben elenyészik. Ráadásul stresszeli a felhasználót, aki szeretné elkerülni az esetleges időtúllépést illetve a túlszámlázást. Amitől joggal tart, ld. következő pont.

Panaszkezelés

Kedves BKK! Ez komoly? 30 nap panaszkezelésre? Egy hét egy "sürgős" panasz kezelése? Na ne már! Mi ez, egy modern, ügyfélbarát szolgáltatás vagy a Sztálinvárosi Sóhivatal? És amíg a panasz "kezelődik", addig le van tiltva a felhasználó, nem használhatja a rendszert! Ha jegye volt, az ennyi idő alatt lejár, ha bérlete, akkor ugyan nem jár le, de az ideje - amiért fizetett - ketyeg. És arról szó sincs, hogy ha tévedés történt, akkor a kiesett idővel meghosszabbítanák a bérletét.

Én ráadásul viszonylag olcsón megúsztam, van akinek tényleg közelítette a 30 napot a kiesés, sőt olyan napijegyesek is, akik másfél hónapja várnak tízezres összegek visszatérítésére. Hogy rajtuk kívül is vannak még páran azt a Bubi Facebook oldalán megjelenő kommentek is mutatják.

Ráadásul nem is értem a dolgot. Az esetek többségében szimpla típushibákról van szó, amiket egy rendesen megírt rendszerben a naplózó üzenetek (vagy éppen a rendszer adatbázisának) gépi lekérdezésével/átnézésével két perc alatt ki lehet deríteni. Azt mutatja a rendszer, hogy fél napig béreltem a biciklit, de a dokkoló naplója bizonyítja, hogy a bicaj végig ott volt, miközben a vitatott bérlés után egy perccel kivettem egy újabb biciklit és később leadtam egy másik helyen? OK, panasz jogos, egyenleget visszaállítani, kártyát újraengedélyezni. Ez tíz perc, nem hét nap meg harminc, kedves BKK!

Számoljunk egy kicsit: ilyen tíz perc alatt elbírálható panaszból egyetlen alkalmazott napi 48-at képes lenne megoldani. Ha azt vesszük, hogy napi kb. 4000 bérlés történik, akkor 1%-nyi hibát le kellene kezelni egy alkalmazottnak egy nap alatt. Gyanítom, hogy jelenleg a hibaarány nagyobb, egyrészt a felhasználók is most tanulják a rendszert, másrészt pedig a rendszer is komoly megbízhatósági gyermekbetegségekkel küzd. Na de akkor tessék felvenni/átvezényelni pár embert arra az időre, amíg ezt az arányt leszorítják egy elfogadható szintre!

Évi 250 millióba bele kell férjen egy rendes (értsd: gyors) panaszkezelési rendszer, kedves bubisok!

Nincs rendes használati útmutató

Hogyan kell használni a Bubit? Hát így: Használat. Van videó is. Ez nagyon szép és jó, mint bevezető anyag. Röviden leírja az alapeseteket, hogy kell kivenni, lakatolni, leadni. Ja, hogy kibérelni lehet a terminálnál is? Amiből kétfajta is van, egy egyszerűbb, meg egy érintőképernyős is? Hát az sehonan nem derül ki. Hogy az egyszerűbb terminál a visszaadást nyugtázza és ezt érdemes is megvárni, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy nem ketyeg majd tovább a bérlés? Ez sincs sehol leírva. Hogy ha valaki kártya nélkül akar bérelni, milyen formátumban kell bepötyögni a telefonszámot? OK, körzetszám kell, de mi a helyzet a 06-tal? Vagy mi a helyzet, ha külföldi számról van szó? Hogy lehet az extrakorláthoz lakatolt bicajokat kivenni? Lehet egyáltalán? Milyen üzenetek jelennek meg a különböző kijelzőkön, mit jelentenek a bicikliken világító ledek? Megannyi kérdés válasz nélkül.

Olyan nehéz lenne egy részletes használati utasítást megírni és feltölteni a Bubi honlapra?

Késnek a kerékpárosbarát fejlesztések

A Bubi zónába igért kerékpáros fejlesztések egyelőre nem nagyon valósultak meg, legalábbis az általam ismert IX. és XI. kerületi tervek egyelőre késnek.

Vegyesfelvágott

A végére ömlesztve a maradék:

• Az ülésmagasságbeállítást segítő jelzések szinte mindenhol lekoptak már. Kéne egy tartósabb jelölés.
• Hivatalos Bubi mobilapp, hol késel az éji homályban?
• Nem lehetne a Bubi honlapon a felhasználói fiókban feltüntetni, mikor jár le az aktuális jegyünk-bérletünk?
• Az nagyon jó, hogy időnként megjelennek adatok arról, hányan és hogyan használják a Bubit, ezt maximálisan támogatom és örülnék, a rendszeres és részletes jelentéseket lehetne erről olvasni a Bubi honlapon. Viszont akkor tessék ügyelni arra , hogy a közölt számok passzoljanak:

(Merthogy 10 hét az 70 nap. 70 nap alatt 235767 bérlés az napi 3368 bérlés. 3368 az nem 3996...)

• A Bubi Facebook oldalán általában jól kommunikál a BKK, de az nem tetszik, ahogy agyonhallgatják a panaszkezeléssel, Bubis hibákkal kapcsolatos kritikus kommenteket. Az pozitív, hogy legalább nem törlik őket, de azért valamilyen módon illene reagálni ezekre. Nyílván nem lehet elvárás, hogy a Facebook egy panaszkezelési fórum legyen, de egy rövid, együttérző válaszra (sajnáljuk, igyekszünk, hívd a számunkat, stb.) igenis szükség lenne.
  

Dicséret

Van azért egy-két pozitív megjegyzésem is, íme:

• Jó a lakat és az extra támasz (pláne majd ha megbízhatóbbá válik majd a rendszer), így lényegében a dokkolóállomások telítettsége kiküszöbölődik, ez más rendszerekhez képest nagy előny!
• Dicsértem már a bevezetés körüli kampányt, a Bubi Bingót, ezek mind a rendszer "fiatalos", modern imázsát erősítik. Ennek a pozitív mentalitásnak a jelképe volt az, ahogy a műegyetemisták akcióját kezelték. (Már csak a panaszkezelésbe kellene ezt a modern szemléletet átcsempészni...)
• Jók a kezdeti időszak használati adatai. Napi három használat jobb, mint a bécsi adat és eléri a varsói és londoni értékeket, ráadásul azok a rendszerek már több évesek és a kezdeti használati adataik (amennyire tudom) ennél gyengébbek voltak. Ha a Bubi is hasonló folyamatas emelkedést produkál majd, akkor van esélye az átlagosnál jobb kihasználtságot elérni. (Ugyanakkor a jelenlegi adatokban még benne van a kétezer tesztelő féléves ingyenbérlete, kérdés, ezek kifutása hogyan befolyásolja majd a használati adatokat.)
  

Bubi verdikt

Elérkeztünk a poszt (sőt posztsorozat) végéhez. Most kéne valami frappáns tutit mondani, hogy akkor most imádjuk a Bubit vagy gyűlöljük. Ilyet nem tudok mondani, vegyesek az érzéseim. Különben is új rendszerről van szó, a gyerekbetegségeit még kinőheti, azon meg nem lehet az idők végezetéig sopánkodni, hogy okos döntés volt-e erre közpénzt költeni.

Arról se tudok nyilatkozni egyelőre, hogy a féléves ingyenes bérletem lejárta után hajlandó leszek-e pénzt költeni egy újabb bérletre. Hajlok rá, hogy nem: ugyan meglepően sokat használtam, de a legtöbb esetben ez a használat nem volt létszükséglet, gyaloglással vagy saját biciklivel kiváltható. Legfeljebb a hosszabb utak jegyköltségét állíthatom szembe a Bubi-bérlet árával, de az elsőre nem tűnik olyan soknak...

De majd tavasszal megírom, hogy döntöttem.