(A szombati beszámolót majd később pótolom... Pótoltam.)
A tegnapi kirándulás eléggé leharcolt mindkettőnket, én kilenckor keltem, de csak azért nem később, hogy a reggelit elérjem. Norbi tizenegy körül ment el vásárlásokat intézni, addig én kimostam pár dolgot és pofozgattam a keddi előadásaim anyagát. Nem haladtam túl jól.
Norbi fél három körül ért vissza, kicsit lepihent, aztán négy körül indultunk a városba. A tokiói városházával (Tokyo Metropolitan Government Building) kezdtük. Mindkét tornyában van egy kilátótorony. mi ezúttal az északi toronyba jutottunk el, a délit bezárták mire odaértünk volna, ezen kicsit fel is húztam magam, mert korábban bezárták, mint a másikat, pedig speciel abból lett volna jobb kilátás. Ki érti ezt? Na mindegy, az élet tele van csalódással. Azért az északi toronyból is készítettem néhány egész jó képet.
Utána irány Harajuku, pontosabban ott is először a Meiji Jingu, azaz a Meidzsi szentély (ld. a képeket), amelyet a Japánt a XIX. század második felében modernizáló császár lelkének szentelt shintó templom. A tegnapi gazdagon díszített Tokugava szentélyek után ez az egyszerűségével tűnik ki: semmi díszítés, egyszerű sötétbarna fa mindenütt. Komor és zárkózott hely. Egy széles gyalogút vezet be a park széléről a szentélyhez, az egyébként gyönyörű erdőt nem szelik át sétára hivogató ösvények. Mintha az elhunyt császár lelke azt üzenné: gyere a szentélyhez, ródd le a kegyeletedet, aztán menj a dolgodra. A parkomban ne sétálj, az nem arra való.
Hát nem is ott sétáltunk, hanem Harajuku bevásárlóutcáiban. Eredetileg egy japán kifőzdét kerestünk, de az istennek sem találtunk, Harajuku a kozmopolita divatboltok fellegvára, kozmopolita (azaz nemzetközi) kajálóhelyekkel. Végül egy thai éttermet találtunk, ahol két csípős levest rendeltünk. Norbié - valamiféle rákleves - gyorsan kijött, hamar megosztoztunk rajta, aztán Norbi elrohant összszedni egy haverját. Én elég sokat vártam a levesemre, de megérte, mert az is igen finom volt. Egy árnyalattal kevésbé csípős, amit nem bántam és mellesleg az egész család jól lakott volna vele. Volt benne tészta, mindenféle zöldség és két kis csirkecomb. Nem az itthon is kapható - legjobb esetben is maximum középszerű - thai-imitáció volt. Ízlett.
Mire végeztem, Norbi is összeszedte a barátját. Szabolcs két hete volt Tokióban egy kutatási ösztöndíjjal és láthatólag élvezte az ittlétet. Hárman sétáltunk tovább, Harajukuból Shibuyába.
Közben be is sötétedett. Shibuya Shinjukuhoz hasonlóan élénk környék, hatalmas tömeg, rengeteg fényreklámmal. Állítólag a shibuyai metróállomás előtti útkereszteződést szokták Tokióról szoló utifilmekben mutogatni. A hosszú séta és fényképezgetés után megszomjaztunk és Norbi elég hamar talált nekünk egy remek kis kocsmaszerűséget, ahol a kötelező Asahi mellett sörkorcsolyaként mindenféle nyárson sült húsokat (es egyebeket) lehetett rendelni, néhányat ki is próbáltunk és élvezettel elfogyasztottunk.
Jó sokáig beszélgettünk, úgyhogy ezúttal is későn értünk haza és jóval éjfél után kerültünk csak ágyba. Pedig másnap korán kellett kelni, jött a hétfő...
FOLYT. KÖV.
Kapcsolódó blogbejegyzéseim:
- Tokióban jártam 1. (2008. május 12-14.)
- Tokióban jártam 2. (2008. május 15.)
- Tokióban jártam 3. (2008. május 16.)
- Tokióban jártam 4. (Asakusa és Nikko) (2008. május 17.)
- Tokióban jártam 5. (2008. május 18.)
- Tokióban jártam 6. (2008. május 19-20.)
- Tokióban jártam 7. (2008. május 21-22.): nemsokára...
Kapcsolódó linkek:
