Prágában jártam a múlt hétvégén a haverokkal. Azt már korábban írtam, hogy 25 éve jártam először ott és azóta is kedvenc városom, gyakran látogatok vissza. A haverokkal a '90-es évek óta járunk közösen Prágába, elsősorban sörözni. Pontosabban első-, másod- és harmadsorban is sörözni. A "kulturális" program ilyenkor a sörözők közti sétákra korlátozódik, amelyek során a többi turistát megtévesztheti a kezünkben található utikönyvnek látszó tárgy, ami azonban valójában sörkalauz. Idén egy viszonylag friss kiadványt használtunk, 2002-ig egy régebbi, klasszikussá vált vékony könyvecskét hordoztunk, ahol mellesleg minden évben felírtuk az aktuális sörárakat is, tanulságos számsor jött ki belőle. A lényeg: a mostani beszámoló szinte kizárólagosan prágai sörözőkről fog szólni. A mellékelt térkép segít megtalálni a bemutatott helyeket.
U Cerneho Vola (A Fekete Ökör, illetve mi szimplán Ökörnek hívjuk): Szinte a kezdetek óta az Ökör a kedvenc sörözőnk, soha nem hagyjuk ki. Mindössze egy teremből áll, csúcsidőben várni kell a helyre, de megéri. Világos és barna Kozelt csapolnak (idén 26,50-ért, cseh koronában kevéssé járatosak szorozzák meg 11-el), meg pilzenit, ez utóbbit csak azóta, hogy a pilzeni sörgyár megvette a velke popovice-i sörfőzdét. Olyan vendéget még nem láttam, aki itt pilzenit ivott volna. A helyiek a világos Kozelt isszák, a turisták (minket is beleértve) a barnát. Ó, az a csapolt barna Kozel, hát az a világ legjobb söre! Péntek este mindig itt kezdünk és kiszáradt torkunkon általában pillanatok alatt legurul az első korsó, úgyhogy gyorsan rendeljük a második kört is. De eljövünk ide szombaton is és vasárnap délelőtt itt hörpintjük fel az utolsó sört, mielőtt haza indulnánk.
Jó itt a kaja is, a kolbász (páreknek hívják) a kedvencünk, szoktunk enni knédlis omlettet, az elég semmilyen, viszont nagyon laktató. Ezúttal újdonságként ecetes hagymás disznósajtot (tlacenka) kóstoltunk, az is ízlett.
U Zlateho Tygra: Legendás hely, a cseh irodalom barátjai Hrabal egyik törzshelyeként ismerhetik az Aranytigrist. A falon Clinton és Havel társaságában fényképezkedik az öreg, vagy inkább azok fényképezkedtek az övében, ahogy vesszük. A Tigris az óvárosban található, elég frekventált helyen. Ennek ellenére kevés a külföldi, az asztalokat ugyanis szinte mindig lefoglalják a helyieknek: a turisták itt páriák, akiknek maximum a délután három órai nyitás utáni egy-két órában jut hely (utána kikerül az asztalokra a Reservé felirat és külföldi oda le nem ülhet), de akkor is csak azoknak, akik már három előtt az ajtónál várakoznak a bejutásra.
Mi ezúttal lekéstünk az ülőhelyről: amikor szombaton három után pár perccel megérkeztünk, már minden asztal foglalt volt. A bejáratnál van egy kis hely állóvendégeknek (szék nincs, éppen csak a korsók férnek el az odakészített asztalkán), ott megálltunk és megittunk egy korsót. Elég sokat kellett rá várni, de megérte a látvány: a csapos még a nyitás utáni nagy rohamot szolgálta ki. Kb. tíz percig tartott, míg az összes asztalhoz eljutott az aranyló nedű, ezalatt cserélni is kellett egyszer a hordót a csap alatt tankot. Menzel-filmekbe kivánkozó jelenet volt, ahogy a csapos folyamatosan cserélte a korsókat és profi mozdulatokkal töltötte meg őket a habző pilzenivel (32 koronáért).
Régebben kóstoltuk a sonkatáljukat, az nagyon jó.
U Fleku: A talán leghíresebb prágai kocsma. Szemben az előző kettővel, itt nem nézik ki a turistát, sőt, ez a hely csak a turistáké, rengeteg a német és az amerikai, de vannak itt gyakran japán csoportok is, ez persze eléggé illúzióromboló. Míg az Ökör és a Tigris aprócska helyek, az U Fleku igazi vendéglátóipari kombinát; több teremmel és egy hatalmas kerthelységgel várja a több száz, vagy akár ezres létszámú (a teljes kapacitás 1200 fő körül van) vendégsereget. Az árak egyértelműen a turisták zsebéhez vannak méretezve, a helyben (és csak itt!) főzőtt speciális barna sör 59 korona (és csak 4 deci!), a kaják is érezhetően drágábbak, mint máshol. Ezzel együtt is el-el jövünk ide néha, egyrészt a sör nagyon finom, másrészt van egy-két kedvenc ételünk. Ezúttal pl. csülköt ettünk knédlivel és káposztával.
U Svatého Tomase (Szent Tamás söröző): A hétvége csalódása: bezárt a Szent Tamás! A bejáratot is alig találtuk meg, pedig nehéz eltéveszteni. Csak valószínűleg nem hittünk a szemünknek. Ott, ahol egy söröző bejáratának kellett volna lennie névvel, étlappal, ott csupán zárt ajtókat találtunk. Csak sejtjük-reméljük, hogy felújítás miatt, de biztosan nem tudhatjuk, mert felújítási munkáknak amúgy semmi nyomát nem láttuk.
A Szent Tamás amúgy egy U Fleku szerű hely volt, kicsit turistacsalogató, kicsit drága is, ezért enni nem szoktunk ott. Sörözni viszont igen! Sokáig a saját sörüket mérték, később (a '90-es években) áttértek a Ferdinánd sörre, igazából mindkettő frenetikusan finom volt! Ráadásul így ezúttal Ferdinándot nem is tudtunk inni sehol. Talán a magyarok istene nem akarta, ugyanis a sör a magyarokat nem nagyon kedvelő Ferenc Ferdinándról kapta nevét.
Frissítés (2010 február 23.): A Prágával foglalkozó indexes fórumról származik a hír, hogy proccos ötcsillagos hotel nyilt a Szent Tamás helyén. Ezzel sajnos egy patinás sörözőnek mondhatunk végleges búcsút.
Frissítés (2010 február 24.): Szintén a fórumon olvastam, hogy Pesten is mérnek Ferdinánd sört a Ferdinánd Monarchia Sörházban. Még nem kóstoltam, de aki arra jár, tegyen egy próbát!
U Medvidku: Hangulatos hely, bár kifejezett kedvencnek nem mondanám. Budvart mérnek (világosat és barnát is, mindkettő igen finom), ha jól emlékszem, valamivel 30 korona feletti áron. Ételfronton nagyon jó a burgonyás knédli káposztával és szalonnával. Ezt még 2002-ben fedeztem fel a párommal, idén újra kipróbáltuk. Mondjuk a 2002-es változat kicsit jobban ízlett, akkor a burgonyás knédlibe bekeverték a szalonnát, így az jobban átvette az ízét. Most a szalonadarabkák külön voltak. Azért még így is bőven az ajánlott kategóriában van...
Klasterni Pivovar: Nemrég fedeztük fel, hogy a Strahovi kolostornak van saját sörfőzdéje. Turistacsalogató hely, drága a sör (59 korona), de finom. És erősebb is a megszokott cseh söröknél. Háromfajta van, én Ambert (jantarový) ittam, a többiek barnát (tmavý), a búzát nem próbáltuk, az nézetem szerint amúgy is bajor specialitás, hagyjuk meg nekik. A hely távol áll attól, hogy a kedvencünkké váljon, ráadásul túl közel van az Ökörhöz, de egy próbát talán megér. Az étlap (is) drágának tűnt, bár amúgy se voltunk éhesek.
Sörözőből ennyire futotta ezúttal. Az egyéb benyomásaim még futóbbak: az azért feltűnt, hogy egész hétvégén összesen három koldust láttunk, az egyikhez egyébként rögtön oda is mentek a rendőrök. Itthon egy belvárosi aluljáróban több hajléktalant látni (mellesleg, a prágai koldusok sokkal kevésbbé voltak lepusztultak, még azt is el tudom képzelni, hogy igazából nem voltak hajléktalanok...). Azt mondani sem kell, hogy a történelmi negyedek Óváros, Vár, stb. fel vannak újítva és ki vannak suvickolva (pedig pár éve történelmi árvíz pusztította Prágát), de a külsőbb részek is sokkal jobb állapotban vannak, mint Budapest. A szállásunk kb. olyan távolságra volt az óvárostól, mint Pesten mondjuk a Keleti környéke, de a két negyed nem vethető össze. Pedig négerek és kínaiak ott is voltak, tehát az sem a felső tízezer fészke volt. Hiába, Prága egyre távolodik tőlünk.
Hát, ennyi fért bele péntek este hat és vasárnap délelőtt tizenegy között. Hazafelé még megálltunk egy röpke városnézésre, de ezt majd legközelebb írom meg.
PS: Megírtam.
