Na, hát ez nem volt kellemes látvány, még akkor se, ha olyan észvesztően senki nem lepődhetett meg azon, amit látott. Sajna a papírforma eleve sima vereséget igért, ráadásul a pillanatnyi forma alapján egy saját magánál (vagy pontosabban a saját elvárásainál) gyengébb magyar, és egy saját magánál ha nem is erősebb, de mindenképp önbizalomtól duzzadó norvég csapat találkozott.
Nyilván lehetne fejtegetni, hogy ki mindenki betlizett, hogy hol hibázott az edző, meg hogy más lett volna, ha itt van mondjuk Tóth Timea és Ferling, meg hogy reális-e ekkora különbség, de az igazság az, hogy láttunk már ilyen norvég-magyar meccset az utóbbi időben. Nem tudom, mi az oka, de érezhetően mumusunk a norvég csapat: talán azért, mert korábban (a '90-es években) elszenvedtek tőlünk néhány fájdalmas vereséget és ezekért akarnak visszavágni, talán azért, mert bennünk vannak lélektani gátak (azaz nem is hiszünk a győzelemben), nem tudom. De mindegy is. Az "elődöntős álmok" ugyanis a valóságban nem a mai meccsen szálltak el, hanem a románok és a dánok ellen.
A tisztes szereplés reménye viszont még nem szállt el. Van egy meccsünk a spanyolok ellen. Még nem tudni, mit játszanak, a dánok és a spanyolok (most éppen 10-8 a dánoknak), tehát nem tudni, hogy a csoport 3. vagy 4. helyéért játszhatunk-e holnap. De nem kéne ugyanazt a hibát elkövetni, mint tavaly a vb-n, amikor a végén egy csalódott csapat nemtörődöm játékkal megalázó vereséggel zárt.
A két csapat mostani formája alapján nem vagyunk ugyan esélyesek, de azért nem is lehetetlen elkapni ezt a spanyol csapatot. Nem mindegy, hogy vereséggel zárunk vagy győzelemmel: hogy 5., 7. vagy éppen 10. helyen végez a csapat. Már csak azért se, mert ennek lehet jelentősége a következő világversenyekre való selejtezés során is (bár a pontos rendszernek nem néztem utána...). Meg azért se, mert mi, szurkolók, a győzelemért szurkolunk, és a vereséget meg tudjuk bocsátani, de a lélektelen játékot nem. Meg azért se, mert ha hiszünk abban, hogy ez a jövő csapata, és lesz még jobb, akkor tessék ennek valami apró jelét mutatni már most.
Szóval kedves Imre Vilmos és kedves csapat! Tessék holnapra összekapni magatokat, és hajrá!
P.S.: Közben a dánok megverték a spanyolokat, ami által esélyeink a csoport 3. helyére minimálisra csökkentek. A spanyolok a vereség ellenére még lehetnek elődöntősök (ha a románok kikapnak), mi viszont a spanyolok elleni esetleges pontszerzéssel inkább a dánoknak kaprnánk ki a gesztenyét (értsd a csoport 3.helyét). De azért csak hajrá!
