Korea - Szlovákia 20:23

Nem sokat kellett várni arra, hogy az előző posztban megadott tippem érvényét veszítse: a szlovákok simán lenyomták Koreát. Nem játszottak rosszul. Stabil, jól összerakott csapat, amelyik láthatólag mindig hozza magát, szemben pl. a mi (eddig legalábbis) sokkal hektikusabb játékunkkal. Persze az felvetődik, hogy ez a Korea hogyan tudta legyűrni Spanyolországot és hogyan tudott csak egy góllal kikapni Horvátországtól. Ha Borsos Attilának (a Sport 1 szakkomentátorának) igaza van és egyszerűen elfáradtak, akkor viszont nekünk tönkre kéne verni őket az utolsó játéknapon.

Amire szükség is lenne, mert a szlovákok előléptek a versenytársainkká (illetve kezdem belátni, hogy eddig is azok voltak, csak észre kellett venni végre) és tekintettel arra az elátkozott döntetlenre, ebben a versenyfutásban a gólkülönbségnek is nagy szerepe lehet. Egyébként nemcsak a mi versenytársainkká léptek elő. A mai forduló után ők az egyetlen csapat, amelyik elvileg még beleszólhat az elődöntős helyek sorsába a horvátok és a franciák mellett. Mi, Korea és a svédek már nem. Ez még akkor is nagy fegyvertény, ha ez a lehetőség inkább csak elvi. Ezt se hittem volna egy hete.

Franciaország - Svédország 28:21

A franciák a svédeket is simán lenyomták. Ennek a meccsnek csak a végét láttam, abból az jött le, hogy talán a svédek ellen egy picit jobban meg kellett izzadniuk, mint eddig bárki ellen (beleértve minket), de a győzelmükhöz ezúttal se férhetett kétség.

Magyarország - Horvátország 22:27

A franciáktól pont ugyanennyivel kaptunk ki. Mégis, micsoda különbség. A franciák gyakorlatilag az első félidőben eldöntötték a meccset, a huszadik perc után lehetett "élvezni" a játékot, nem kellett izgulni, maximum a gólkülönbség miatt. Azért nagyon, mert mentek már tízzel is, és ha nem engednek ki a végén, akkor nem jöttünk volna fel 5 gólra. Megalázó volt a tudat, hogy megalázhattak volna minket, csak nem akartak.

Itt viszont végig körömrágásos meccs volt, csak az ötvenedik perc után dőlt el végleg, hogy biztosan kikapunk. Ötnél többel sose vezettek, azt is csak a végén. Kiengedni egy pillanatra se engedhettek ki, mert ott lihegtünk a nyakukon. Bősz magyar szurkolóként megemlíthetném még, hogy lejtett azért a pálya, enélkül szorosabb lett volna. Pl. volt egy ziccerünk, a második félidőben -3-nál, ahol Herbertet elgázolta az ellen, azért kiállítás+hetes járt volna, erre fel semmi nem lett, az ellentámadásból meg gólt kaptunk. Persze lehet, hogy rosszul láttam, de nem volt alkalmunk megnézni a visszajátszást, azt valahogy egészen véletlenül nem sikerült megmutatniuk a horvát tévéseknek. Szerencsénk se volt, a szorgalmas statisztikagyűjtők legalább három magyar átlövést összestriguláztak, ahol a horvát kapus már verve volt, de a horvát kapufa besegített. A horvát átlövések persze befele pattantak a részrehajló horvát kapufáról.

De azért térjünk vissza egy kicsit a földre. A lejtős pálya max. egy-két gólt számíthatott, nem ez döntött. A kapufák, hát igen, én így számoltam őket, lehet, hogy egy horvát drukker meg másként. Ami igazából döntött, az az volt, hogy a horvátok jobbak voltak. Jobban bírták erővel és összpontosítással. Végig vezettek, ha jól emlékszem egy vagy két alkalom volt még az első félidőben amikor mi mentünk egy góllal, utoljára talán 12:11-re. Félidőre már vezettek, a második félidőben pedig ezt végig őrizték is. A 45. perc tájékán már három is volt a különbség és ekkor jöttek a kihagyott ziccerek, eladott labdák, elkapkodott támadások. Fáradtunk, fejben is és gondolom fizikailag is. Ez döntött.

Egyénileg továbbra sem játszott mindenki tökéletesen, a kapusok ezúttal nem sokat tettek hozzá a játékhoz. 27%-al védtek a statisztika szerint, ami nem túl acélos, ráadásul a nem sikerült egyiküknek se "lehúzni a rolót" egy-egy időszakra, ami esélyt adhatott volna a fordításra. A mezőnyben, a fene tudja. A védekezés kifejezetten jól ment, a támadás viszont akadozott néha. Főleg a második félidőben elég gyakran csak alibipasszolgatás folyt, főleg Putics, Ilyés és Császár tűnt el ekkor. (Nyilván Cervar mester passzított a horvát védekezésen, tömörebb lett a fal és ehhez már nem tudtunk alkalmazkodni...)

A vereség ellenére is elégedett vagyok. Hajtott, küzdött a csapat, így ki lehet kapni, pláne a horvátoktól. Ráadásul a mai csapatról el tudom hinni, hogy holnap esetleg megverheti a svédeket. Csak persze kérdés, holnapra is marad-e szufla.

Remélem.