(Jégcsap az ablakban: ezt a képet a hálószobánkból csináltam pár napja. Sajna már elolvadt.)

A bátor kis hangyácska téli álmot aludt a hangyabolyban. Egyszercsak azonban felriadt. Valami furcsa zajt hallott. Megpróbált visszaaludni, de nem ment, a zaj csak nem hagyta nyugodni. Végül felkelt, átmászott az alvó hangyatársakon és kikukucskált a hanyaboly ablakán.

Csodát látott, esett a hó. szűrűn hulltak a hópelyhek, mindent vastag fehér takaró borított, amerre a szem ellátott. A bátor kis hangyácska az idősebbektől már hallott a hóról, így azonnal tudta mi ez, annak ellenére hogy még soha nem látott havat korábban. Szaladt visssza a bolyba, hogy felébressze barátját, a kedves kis hangyalányt, hogy neki is megmutassa a havat.

Ketten együtt kimerészkedtek a kertbe, körbejártak a havon. Furcsa volt, kicsit fázott a lábuk, de aztán megszokták. A távolban láttak két gyereket játszani a hóban, őket sokáig lesték. Olívia és Dönci (mert ők voltak a gyerekek) először hógolyóztak, majd amikor megunták, építettek egy hatalmas hóembert, a végén a fejébe csaptak egy ócska edényt sapka gyanánt, faágakból pedig megcsinálták a hóember szemét, száját és orrát. Aztán bementek a házba.

(Ezt a hóembert Eszterrel építettük pár napja.)

A bátor kis hangyácska és barátnője a kedves kis hangyalány ezután utánozták amit a gyerekektől láttak. A hógolyózás nem teszett nekik: kellemetlen volt, amikor a hideg hógolyó eltalálta a testüket. Így aztán nekiláttak hóhangyát építeni. Gyúrtak három nagy hógolyót, pontosabban két nagyot és egy óriásit, és egymás mellé gurították őket, majd újabb hódarabkákkal összetapasztották őket. A két nagy hógolyó lett a hóhangya feje és a tora, az óriási hógolyó a végén pedig a potroh. Levéldarabkákból csinálták meg a hóhangya szemét és száját, fűszálakból a lábait.

Találtak egy nagyobb levéldarabkát. Előszőr a kedves kis hangyalány ült rá és a bátor (és erős) hangyácska húzta őt, aztán cseréltek. Hamar elfáradtak ugyan de kitalálták, hogy ha felmásznak a hangyaboly tetejére, akkor le tudnak csúszni onnan, ráadásul egyszerre ketten is ráférnek a levéldarabkára. Addig addig csúszkáltak le a hangyabolyról, amíg a többiek is felébredtek és kijöttek szánkózni.

Ez sajnos már nem tartott sokáig: felébredt az egyik idősebb hangya is, kijött és visszaparancsolta a hangyagyerekeket a bolyba. A bátor kis hangyácska és barátnője a kedves kis hangyalány ezt tulajdonképp nem is olyan nagyon bánta, mert már jól kijátszották magukat és fáradtak voltak. Visszaérve a helyükre, pillanatok alatt elaludtak. Tavaszig fel se ébredtek.

(Ezt a mesét a napokban rögtönöztem Eszternek.)