Balatonlellén üdültünk egy hetet. Visszatérő vendégek voltunk a Lellepark apartmanházban, ami meglepő lehet azok után, hogy tavaly eléggé lehúztam őket.

Az ok a visszatérésre kettős:

• Egyrészt a sekély déli parti víz és a lellei homokos strand közelsége a Balatonon szinte verhetetlen egy hatéves és egy kétéves gyerekkel "ellátott" családnak.
• Másrészt azt már tavaly is kiderítettük, hogy az apartmanházban "kettős hatalom" van: mi az ír hátterű Lellepark Apartmanház vendégei voltunk, így idén az Írisz recepciónak szavaztunk bizalmat, reménykedve a jobb kiszolgálásban.

Tavaly a jóval kezdtem és a rosszal folytattam, az idén megfordítom. Alapvetően két kifogásunk volt az apartmannal szemben:

• A falak nagyon vékonyak, így a szomszédos apartmanokban történő családi események és beszélgetések nagy részét volt szerencsénk kiváló hangminőségben élvezni. Igazából nem emlékszem, volt-e tavaly hasonló problémánk (akkor a másik, parttól távolabbi házban voltunk), de idén ez nagyon zavaró volt.
• A hálószoba egy ablaktalan kis fülke volt, nagyon szűkös, reggelre alig lehetett levegőt kapni, én még bírtam valahogy, de Zsuzsa többször is kiköltözött a nappaliba. A dologban az a legbosszantóbb, hogy amúgy a hálófülke egyik fala külső fal volt, azaz minden további nélkül lehetett volna ablaka. Ha jól értem, azért nem tettek rá ablakot, mert a szomszéd apartman erkélyére nézett volna. Nos, a tervezőt ezúton tiszteltetem (remélem, most csuklik): egy kis felső ablak tejüveggel tökéletes megoldás lett volna.
• Na jó, van egy kapcsolódó harmadik kifogás: ha már tavaly az íreket lehúztam, hogy semmitmondó a honlapjuk, akkor ezt tulajdonképp az Íriszről is el lehet mondani: jobb osztrák szállásadók a honlapra felteszik az apartmanok alaprajzát (esetleg tájolással együtt), mutatják a foglaltságot, van "hogy jut el hozzánk" lap, ami az Íriszre ráférne, mert mi ugyan tudtuk, hogy a Lellepark két parkolója közül melyikbe kell menni, de egy első vendég számára ez nem biztos, hogy triviális. Szóval lenne mit csiszolni a honlapon.
• Sőt, ha korrekt akarok lenni a tavalyiakkal, akkor azt is meg kell említenem, hogy itt se volt zuhanyzófüggöny. Volt viszont felmosó, azzal fel lehetett szépen mosni a fürdőt magunk után.

Szóval az Írisz recepció sem tökéletes hely. Ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kellemesebb szájízzel emlékezünk vissza rájuk, mint az írekre, az alábbi apróságok miatt:

• Fizetés távozáskor. Pedig ugye "apartmanházakban előre szokás"...
• Törülközőcsere ingyen. Na jó, egyszer cserélték ingyen ki a négy törülközőnket, azt mondták, a következő alkalommal fel fognak számítani 200 forint mosási díjat (a négy törülközőre összesen). Összevetve az írek 750 ft/törölközős árával ez elég mérsékelt.
• Működő légkondi, nem volt kiégett lámpa.
• A fogaláskor nem volt szempont, de a kilátás a Balcsira szintén nagyon szép volt, azzal együtt is, hogy nem a legközelebbi apartmant kaptuk és az erkély keleti tájolású volt.

Maga a nyaralás nagyon rutinosan zajlott. Napközben irány a part, pancsolás a vízben, homokozás az árnyékban, kencézés 7653-as faktorú naptejjel naponta tizenhétszer, palacsintavételezés a szomszédos Napfény strandról naponta egyszer, közben szieszta és Csilla-altatás déltájban. Esténként séta a centrumban, kis vidámparkozás, fagyizás, és végül evés a Favágó Pizzériában. Egy alkalommal beültünk a lellei kertmoziba, Eszterrel néztük meg a Madagaszkár 2. című opuszt, egész jó volt, még én is élveztem helyenként.

Hoppá. A Favágó Pizzériának (honlapja nincs, itt egy régi kép róla: a jobboldali nagytetős pavilon az a Holsten címerrel, bár szerintem már nem csapolnak Holstent, én legalábbis Borsodit ittam és Beckre emlékszem még...) szeretnék egy bekezdésnyi dicséretet szentelni. Már tavaly meg kellett volna említenem, mert már akkor a kedvencünk volt. Mind a káposztás kacsacomb, mind a pizza nagyon finom (és nem is drága), a többi megkóstolt étel is teljesen jó, az önkiszolgálórendszer pedig gyors és jól működik. A sör meg persze remekül csúszik. Tavaly még kisérletezgettünk máshol, de idén egy kivétellel mindig itt ettünk.

Az egy kivételt a Botos Csárda képezte Bogláron, őket a kaposvári rokonaink ajánlották figyelmükbe, tavaly is és idén is egyszer próbáltuk ki őket, mindkétszer igen kellemes ebédet rittyentettek nekünk. Természetesen igazi pincéres étterem lévén drágábbak, mint a Favágóék, de az áraik teljesen elfogadhatóak, a hangulat (berendezés, kiszolgálás) nagyon kellemes, a kaják meg finomak voltak.

Mivel csak egy hetet tudtunk itt tölteni (későn foglaltunk, nem volt már szabad hely), ami nem túl sok, így kiegészítettük a nyaralást egy zirci hétvégével, amiről talán egy másik alkalommal fogok beszámolni.