Kedves Olvasóim!

Két éve indult a blog, úgyhogy most okvetlenül évfordulós bejegyzést kell írni.

Mivel nem olyan rég, 500 napos bloggerként írtam egyet, igazából sok újdonságról nem tudok beszámolni. Sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy majd 1000 nap után írok újabb évfordulós posztot, de macerás lenne kiszámolni, melyik napra esik, ezért erről hamar letettem.

Így aztán az ünnepi tószt és néhány kötelező blogstatisztikai információ megosztása után egy régi adóságomat fogom törleszteni. Elárulom majd, miért éppen Promontor névre hallgat a blog. Sajna az ok meglehetősen prózai, így kevéssé valószínű, hogy ezzel a poszttal kikerülnék az blog.hu-s bloggerek Igéret Földjeként funkcionáló Index címlapra.

Az Index címlapról (illetve a ZindexCímlapról) egy magára valamit adó modoros blogger kicsit lenézően nyilatkozik, aminek több oka is van. Egyrészt a válogatás szempontjai nem feltétlenül esnek egybe a magasízlésű blogger kulturmissziós elvárásaival, magyarul nem azokat a posztokat fogják kirakni, amik a blogger szerint a legjobbak, hanem azokat, amelyek várhatólag a legtöbb kattintást fogják behozni (több kattintás = nagyobb reklámbevétel, ugyebár). Azok pedig általában a harsányabb, bulvárosabb posztok, amiket ugyebár lenézünk, hisz mi olyat nem írunk (aha, persze).

Ha mégis kikerül egy-egy posztunk, akkor először is megállapítjuk, hogy néha a ZindexCímlapra is be-becsúszik minőségi poszt, példa erre a mi kiválasztott darabunk. Aztán egy huszáros ugrással azt is leszögezzük, hogy azért ennél nekünk sokkal jobb posztjaink is vannak, pl. ez vagy amaz, dehát azok valószínűleg túl jók a Zindexnek.

Másrészt megállapítjuk, hogy rettenetesek a ZindexCímlapos Kommentelők. Először is el se olvassák, amit írtunk, beleakad a szemük egy szóba, aztán csak kommentálnak mindenféle hülyeséget. Másodszor is, ha elolvassák, akkor se értik, szövegértés ugye nuku, az eredmény ugyanaz, a hülye kommentek csak ömlenek. Szörnyű dolog ez a ZindexCímlap, jön a rengeteg troll, fúj.

Naszóval, komolyra fordítva a szót: igenis örül az egyszeri nanoblogger a címlapnak, mert látja, hogy özönlenek be az olvasók. Annyian vannak, mint az oroszok, vagy inkább a kínaiak, vagy ki tudja. Mindenesetre rengetegen. Mondjuk kb. százszor annyian, mint egy borult, esős, címlapmentes napon. Márpedig ugye ezért írunk blogot és nem egy füzetbe naplót, mert szeretnénk, ha néha mások, akár - sőt főleg - ismeretlenek is olvasnának. És azért nem a reklám- és címlapmentes Csizmás Kandúrt választottuk, mert szeretnénk néhanapján azt a bizonyos ZindexCímlapot és az általa nyújtott tíz perc hírnevet élvezni.

És ugyan igaz, hogy lesznek hülye kommentek, de lesznek értelmesek is, sőt (és ez a lényeg) a több száz, vagy akár pár ezer olvasó közt akad majd egy-kettő olyan, aki rádkattan, megnézi a régebbi írásaidat is és aztán esetleg visszatérő olvasód lesz. Ami kész főnyeremény.

Ezek után lehetetlen nem elmondani, hogy

• Az 500 napos poszt óta további 4 darab index címlapos posztom volt,
• A kommentek közt volt néhány figyelmetlen és kötözködő, de több volt az értelmes és végül
• A posztjaim közt meg sokkal jobbak is vannak, tessék azokat is elolvasni. Az oldaldobozokban vannak ajánlatok... ;-)

A terveimről már múltkor írtam, a többségükből egyelőre nem lett semmi, ezért most nem fogok újabb soha meg nem valósuló terveket ideírni. Az is egy meg nem valósult "igéret" volt, hogy kevesebbet fogok írni, hát ahogy elnézem, ez nem jött be. Egyrészt továbbra is elragad néha a hév és rámjön a megmondhatnék, másrészt meghonosítottam az egy-két mondatos (na jó, egy-két bekezdésnyi) villámposzt műfaját. Ez utóbbi egy picit persze csalás, mert csak úgy tűnik, mintha többet írnék, pedig nem is.

Azt hiszem, eleget mondtam ahhoz, rátérjek a meglehetősen prózai magyarázatra a blog nevével kapcsolatban: a promontor becenevet internetes fórumokon kezdtem el használni nagyjából egy évtizede. Akkor ugyanis még Budafokon laktam, amelynek régi neve Promontor. Az elnevezés latin eredetű, a promontorium szó hegyfokot, hegygerincet, hegyfalat, fennsíkot jelent. Azaz a konkrét esetben nyilván a tétényi fennsíkot, illetve az azt Budafok felé lezáró meredek hegyfalat illették ezzel az elnevezéssel Savoyai Jenő telepesei.

Nem vagyok őshonos budafoki. Mint korábban említettem, a gyerekkoromat Kelenföldön töltöttem, aztán hosszú pesti (Józsefváros és főleg Kőbánya) tartózkodás után, már kezdő mérnökként költöztem az első önálló lakásomba Budafokon (hoppá, ez nem is igaz, az első önálló lakás valójában békásmegyeri volt, na azt nagyon nem szerettem, úgyhogy gyorsan odébbálltam: Budafokra). Az első hónapokban sokat sétáltam a környéken, próbáltam kialakítani valamiféle kötődést, megismerni a hely történetét. Nem Budafok tehetett róla, hogy ez végül nem igazán történt meg, inkább bennem volt a hiba, hogy hamar alábbhagyott a kezdeti lelkesedés. Huszonévesen volt más programom is, mint helytörténeti kutatásokat végezni. Mentségemre szóljon, hogy nem volt még internet, vagy éppen wikipédia, ahol pillanatok alatt megtaláltam volna Budafok, Budatétény, a Törley Mauzóleum, Sacelláry Kastély vagy éppen a Nagytétényi Kastélymúzeum - és még sorolhatnám a figyelemre méltó helyi nevezetességeket - történetét.

Szóval kedveltem Budafokon lakni, de egy-két év után már nem nagyon fedeztem fel új dolgokat, a lakáson kívüli szabadidőm nagy részét a város belsőbb területein töltöttem, ott zajlott az élet. Azért egy alapjárati lokálpatriotizmus mégiscsak volt bennem, ha más nem, annyi, hogy amikor a beköszöntő internetkorszakban felhasználói becenevet kellett választanom valamilyen fórumba, szinte azonnal a promontor ugrott be.

Ami aztán annyira megtetszett, hogy azóta is használom, pedig Budafokról már elköltöztem, méghozzá vissza Újbudára. Nem Kelenföldre, gyermekkorom színhelyére - bár a lányaimat viszem néha a Bikás-parkhoz játszani - hanem az arisztokratikusabb Sasad vidékére.

(Hm, lehet, hogy túlzás az "arisztokratikus" jelző Sasad kapcsán, kiváncsi vagyok, nem somolyog-e rajta Jácint a maga XII. kerületi lakhelyével, vagy éppen a gellérthegyi illetőségű sógorom...;-)

(85,1)