Azt hiszem, tévedtem.

Amit én finnfesztnek tituláltam, az maximum előfeszt volt. A főfesztre  ma este került sor, egy finn-svéd hokimeccs formájában. Ami ugye önmagában egy klasszikus, ha pedig vb-döntő keretében kerül rá sor, akkor meg pláne. Pontosabban akkor nem annyira, mert olyan nagyon nem gyakori, hogy ez a két csapat vív világversenyen döntőt.

Ahogy azt sokszor, sokan elmondták, eddig három vb és egy olimpiai döntőt vívott a két csapat, 3-1-es svéd fölénnyel. A finnek egyszer nyertek, még '95-ben. Az egy legendás döntő volt, Stockholmban mosták le a svédeket 4-1-re. Akkor az igazából nem volt meglepetés, a finnek a 90-es évek első felében folyamatosan jöttek fel és két elvesztett döntő ('92 és '94) után '95-ben már favoritoknak számítottak. Azon a vb-n valami olyasmit alkottak, mint amit a legendás szovjet válogatott csinált még a hetvenes-nyolcvanas években: kombinatív, szellemes játékkal egyszerűen mindenkit lemostak. Azon a döntőn csupán egyetlen kérdés volt: elbírják-e az esélyesség terhét? Hiszen már '92-ben és '94-ben is ők játszották a legszebb hokit, de akkor megtorpantak a döntőben. Nos, '95.ben nem torpantak meg. Le- és szétkorcsolyázták a svédeket, egy pillanatig se volt kérdéses, ki nyer.

Akkor egy pillanatra úgy tűnt, finn aranykor következhet. Fiatal csapat volt az, tele erőtől duzzadó, lendületes sztárokkal, akik még több mint egy évtizedig hátukon vitték a finn válogatottat. Aranykor mégse következett: a '96-os (finnországi!) vb-n elődöntőbe se jutottak. A varázs megtört. Utána aztán arattak sikereket, sokáig szinte folyamatosan szereztek valamilyen érmet (sose felejtem el pl. a '98-as téli olimpia elvesztett elődöntőjét és megnyert kisdöntőjét, amit egy finn irodaház aulájában néztem végig), de aranyat azóta se. Aranykor helyett inkább ezüstkor volt ez.

De már ez is elmúlt. 2008 óta érmet se nyertek. Most tehát egyáltalán nem számítottak favoritnak. A cseh-orosz-kanadai hármast lehetett leginkább a döntőbe várni, esetleg a mindig erős svédeket. Ehhez képest - némi szerencsével - a negyeddöntőben a legkönnyebb ellenfelet kapták, a norvégokat. A Kanadát verő oroszok elvileg kemény falatnak igérkeztek, tehát az elődöntős győzelem meglepetés volt, de ez még mindig nem tette őket favorittá: az oroszok ezen a vb-n elég ramatyul szerepeltek, a svédek - bár szintén meglepetés volt döntőbe jutásuk - sokkal meggyőzőbbeknek tűntek.

Tulajdonképp majdnem két harmadon keresztül az történt, amit vártam és amitől féltem. Betonvédelmek csatája, amiben egy (esetleg két) talált góllal a svédek nyernek majd. (Mellesleg Päärjärvi, a svéd gól szerzője olyan echte finn nevet visel, mint mikor mondjuk az osztrák kéziválogatottban egy Szilágyi szórja a gólokat. Persze ellenpárként megemlíthető az echtesvéd nevű Mikael Granlund, a pénteki csodagól szerzője...)

Lehet, hogy így is lett volna, ha még a második harmad végén - 7 másodperccel a vége előtt - nem jön a finn egyenlítés. De jött. Aztán jött a korai finn gól, az utolsó harmadban, majd szinte rögtön a harmadik. Ez lényegében el is döntőtte a meccset. A svédek ugyan hajtottak, de a betonvédelmek meccsén kétgólos hátrány már fatális volt.

Az utolsó négy perc pedig valószínűleg még sokáig emlékezetes lesz Helsinkiben és Stockholmban egyaránt, persze nagyon ellenkező előjellel. Ez a megalázás négy perce volt, amikor a finnek először a lélektanilag döntő pillanatban lőtték be a mindent eldöntő negyedik gólt, majd még két gyors megalázó gólt is pimaszul kiosztottak, földbetaposva az összeomló svédeket.

Finnország - Svédország: 6 - 1, világbaknok (másodszor történelme során) Finnország.

Azt nem tudom, holnap mennyit nő majd a finn GDP - gyanítom, nem sokat - de az biztos, hogy a világ legboldogabb nemzete lesz a finn.

(A finn arany örömére elfogyasztott Fuller's IPA viszont igencsak meglepett: ennyire "lagerszerű" angol sört még soha nem ittam. Erősen szénsavas, markáns keserű utóíz, gyümölcsösség szinte semmi, helyette inkább malátás édeskésség: ez simán lehetett volna egy - nagyon jól sikerült, amúgy - cseh pilzeni jellegű sör. Azt hiszem, ez az IPA ez nagyon sokarcú műfaj, csupa meglepetés...)