Gyorsposzt a Főzdefesztről.
Először ebédszünetben, háromnegyed egy táján ugrok ki, ekkor még csak terepfelmérés illetve palackozott sörök beszerzése céljából.
A portya sikeresnek mondható, a zsákmány egy-egy Barcagi Duplabak, Olaszházi Brutál, Palóc Barna és Bitterfly palack. A barcagi Duplabaknál kicsit sokallom a 900 forintos árat, illetve leginkább az nem tetszik, hogy ez azért annyi, mert a csatos üvegért 300 forintot kérnek, ráadásul, amikor rákérdezek, hogy visszaváltják-e, a válasz nemleges. Hm, hát jó, megadom magam, ilyenkor ne smucigoskodjunk, de azért kiváncsi vagyok, lesz-e másfélszer jobb ez a duplabak a másik három 600 forintos sörnél. Majd meglátjuk.
Amúgy a kezdés elég magyaros, hivatalosan 12-től Főzdefeszt van, ehhez képest a csapoknak legalább a harmada egykor még nem üzemel, van ahol még személyzet sincs. Nagyon nem bánom, legfeljebb a Fuller's standról hiányolok Black Cab Stout palackokat. (Ezeket szerencsére délután pótolom...)
Másodjára munka után ugrok ki egy órácskára, ekkor három pohárnyi kóstolásra volt csak időm, így jöjjön a három kiválasztott rövid értékelése:
D.S.O.T.G., azaz Dark Side Of The Grabanc: szép, vékony, de sűrű, barna hab, sűrű fekete test, nagyon igéretes. Illatot nem nagyon érzek, de az első korty markáns, a Grabancból ismerős keserűséggel indít. Majd azzal folytatja és azzal is fejezi be. Száraz sör, csokoládés, pörköltes ízek bújnak még elő a komló mögül, de szerintem a világos tesó sokoldalúbb, kiismerhetetlenebb és persze sokkal gyümölcsösebb. De azért soha rosszabb indítást.
Barnára világosat, szól Promonor Sörkóstolási Krédója, legyen a Csobánkai Betyár a következő kiválasztott.
Ez viszont nagyon nem jön be. Pedig szép, vékony de sűrű, krémes habbal indít, aminek a kicsit savanykás íze is még egész jó. A sör maga viszont nem ízlik, markánsan savanyú, na jó, 90% savanykásság mellett akad némi kis keserúség meg egy kis gyümölcsösség, mondjuk egres, mert az is savanyú. Valahogy olyan az egész, mint ifjúkorom háziborai, amikben szintén a savanyúság uralkodott, elnyomva bármilyen más, borra jellemző ízt vagy éppen aromát. Ismerve a csobánkaiak barnasöreit, nem gondolom, hogy nem tudnának világos söröket főzni, ez nyilván egy koncepció. Végülis Oxfordban is belefutottam pár különös "real ale" alkotásba, a sör sokféle, hát ez is egy féleség. De nekem akkor sem ízlett.
Na jó, mit igyunk utoljára?
Legyen a mókásnevű Papap O'hara nevű stout. Ami egyben azt is alátámasztja, hogy a házi sörfőzés azért izgalmas, mert a sörök fejlődnek. Erre, amit iszom, pl. egy szó sem igaz abból, amit a fentebb belinkelt poszt mond, ez már egy másik sör. Az illata pl. kifejezetten izgalmas, gyümölcsös, vaníliás is talán, belga söröknél éreztem hasonlót. Kinézetre pont ugyanolyan vonzó, krémes habú fekete stout, mint a Dark Grabanc volt, viszont az a keserű csoki volt, ez meg az édes gyümülcs. Persze előbukkan itt-ott némi selymes csoki, de ez akkor is inkább egy üde, gyümölcsös (málna, talán) stout. Ugyan elvileg az én ízlésemnek túl édes, de az illata és az üdesége kárpótol.
Jó kis itóka ez zárásnak! Folyt. köv. holnap.
