Sörforradalom van honunkban, mint tudjuk.
Szaporodnak a honi kézműves sörök. Az első főzdefeszten még nagy szenzáció volt armando IPÁja (IPA = Sápatag Indiai Ser, szabad fordításban), mivel hogy saccperkábé az első teljesen magyar IPA volt (a Serforrás ugyan tudtommal előbb főzött, de azt cseh recept alapján tette), azóta viszont a forradalmi csapatok szinte az összes klasszikus és új hullámos sörfajtát tízes nagyságrendben termelik, kezdve a zászlóshajó IPÁkkal (a kézművessörök jelen pillanatban 20 IPÁról tud és a lista szerintem nem teljes), folytatva a mindenféle stoutokkal és porterekkel (ivott már Ön magyar főzésű Orosz Birodalmi Stoutot?), belga saisonnel, bajor vagy épp belga beütésű búzákkal és mindenféle adaptált vagy éppen helyben kitalált hibridekkel. A sokfajta sört értékelni is kell, így aztán a sörbloggerek is megszaporodtak. A bloggerek persze az élcsapat, az ínyencek. Következésképpen ők a fent említett specialitásokat keresik, kóstolják és értékelik. Azaz az IPÁkat, APÁkat, Füstölt Portereket, Árpaborokat, Apátsági Sereket.
Koncepció
Ez a poszt viszont a forradalom alsó szegmensét vizsgálja. Az egyes főzdék alapsöreit. Azokat, amelyek viszonylag kevéssé térnek el a nagyüzemek által is főzött típusoktól, talán csak abban, hogy - jobb esetben - mentesek a nagyüzemi praktikáktól, adalék- és pótanyagoktól. A másik jellemzője ezen nedűknek a viszonylag olcsó ár. Viszonylag, értsd a fent említett többi kézműves sörhöz képest. Mert persze ezek az árak még mindig magasabbak, mint az ABC-kben kapható nagyözemi sörök árai. Ami nem meglepő: egy kis főzde sose lesz képes a nagyüzemi tömegtermelés és a nagykereskedelmi termékterítés költséghatékonyságával versenyezni. Ahhoz, hogy megéljenek a piacon, el kell hitetniük, hogy a nagyüzeminél magasabb ár magasabb minőséget is takar.
Ez a teszt azt kivánja megvizsgálni hogy hozzák-e ezek a sörök azt a minőségi pluszt. ami a piaci sikerükhöz (vagy legalábbis a túlélésükhöz) szükséges.
Kritériumok
A "bevizsgált" választék persze némileg esetleges, az általam látogatott boltok alkalmankénti kínálatától erősen függött A kiválasztási szempontok mindazonáltal az alábbiak voltak:
- "Könnyű világos" sör. Ez vitatható választás, talán jobb lenne a "világos láger" kategória. Lényegében a közizlést akartam kifejezni: az átlag magyar sörfogyasztó világos söröket iszik, a barna/fekete/vörös/narancs/stb. az bizony rétegműfaj. A nagyüzemi sörök pedig mind lágerek, ha ezekhez viszonyítunk, akkor adódna a már említett világos láger. Viszont van pár főzde, amelyik egyszerúen nem főz lágert, ezeket sem akartam kizárni. Különben is, az a bizonyos átlagfogyasztó valószínűleg nem tudja, hogy mi a fene is az a láger pontosan, neki a "szín" a fontos.) A "könnyű" az alkoholtartalomra (illetve az azzal többé-kevésbé arányos szárazanyag tartalomra) vonatkozik és egyrészt visszautal a közízlésre, másrészt feltétele is a következő fontos szempontnak.
- Max. 400 forint beszerzési ár. Ez "alapsörárnak" ugyan elég húzós, gondolkoztam 300-on vagy 350-en is, de akkor több olyan főzde kimaradt volna, akiknek okvetlenül szerepeltetni akartam a söreit.
- Félliter. Ez a kritérium burkolt módon az árhoz kapcsolódik, a 400 forintos felső határ csak akkor tekinthető legalább viszonylag olcsónak, ha ezért jár fél liter sör.
- Üvegpalack. Ez a kritérium egy minimális minőségi elvárást jelent, PET palack kizárva. Értem én, hogy palackozni drága, de a PET palack szerintem max. akkor elfogadható, ha közvetlenül a főzdétől vett friss sört töltök bele és egy-két napon belűl megiszom. (Nem mondom, hogy nem veszek soha PET palackos sört, de ritka eset ...)
- Kontrollcsoport. Az egész tesztnek akkor van értelme, ha belevesszük a főbb versenytársakat is. Egyrészt azokat, amiket minden szupermarketben be lehet szerezni, (azaz akiknél jobbnak kellene lenni annyival, hogy bevállaljam az extra árat és az extra utánajárást.) másrészt azokat a külföldi söröket, amelyek ugyan szintén csak specializálódott kisboltokban lehet beszerezni, de nem kell értük több pénzt adni, mint a magyar kézműves sörökért (azaz akiknek legalább nagyjából meg kellene ütni a szintjét, máskülönben elszívják az extra árat és utánajárást a hazai sörök elől).
Pontozás
A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.
Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:
- 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
- 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
- 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
- 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.
A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig leadott 67 értékelésből 11 volt 4-es felett, 5 pedig 2-es alatt, 17 pedig 2-3 között. A maradék, tehát lényegében az értékelt sörök fele pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.
Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott
Ez a teszt palackozott sörökről szól. Örök vita, hogy van-e objektív különbség csapolt és palackozott sör között. Elismerve, hogy csapolt sör is lehet rossz és jó, meg palackozott is lehet rossz és jó, én magam arra hajlok, hogy a csapolt sörökben több a potenciál. Ergó, ha valaki azzal védené meg kedvenc kézműves sörét, hogy a kedvenc kocsmájában az mennyire jó, amikor a Gizike csapolja. akkor nyitott kapukat dönget. Készséggel elismerem, hogy igaza van és még az alábbi teszteken kifejezetten leszerepelő sörök is nyújthatnak kellemes élményt megfelelő csapolás esetén. Annál is inkább, mivel van a tesztben olyan sör, amiről nekem is ez a tapasztalatom.
Disclaimer 2: Összehasonlíthatóság
A posztot nyár elején kezdtem írni. Van olyan sör, amit kétszer is kóstoltam, van, amit csak egyszer. Összességében a tesztek elég nagy időkülönbséggel zajlottak. A pontozás elvileg biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, de gyanítom, a valóságban ez nem feltétlenül van így. Ha egyidőben kóstolnám a söröket, elképzelhető, hogy némileg más sorrend születne. Ugyanakkor nagy eltérés a pontszámokban szerintem nem lenne.
Disclaimer 3: Sör vs. sörfőzde
Előrebocsátom, hogy lesznek erősen megkritizált sörök. Ez nem jelenti azt, hogy az őket előállító főzdék ne tudnának sört főzni. Vannak nekik más söreik is, amik lehetnek jobbak is. Több esetben tudom, hogy vannak is. Csak ez a poszt nem azokról szól.
Tesztek
Na, akkor csapjunk a lovak közé:
Kapucinus Világos (Kapucinus), 249 Ft (az árak általában üvegbetét nélkül értendőek)
Sápatag szín, közepes, de ritkás, nagybubis hab, el is tűnik gyorsan. Az illat fura, beazonosíthatatlan, némi fűszerességet beleképzelek, de ugyanakkor kicsit szúrós szag, talán olyan szappanos. Az íz inkább malátás, édeskés, szó sincs "karakteres komlózásról". Lehelletnyi fűszeresség, mondjuk rá. Ugyan nem érzem túl szénsavasnak a sört, de valahogy mégis kellemetlen, szúrós a kortyérzet. Kesernyés, száraz utóíz. Összességében nem teljesen reménytelen sör ez, ehhez az alkoholfokhoz teljesen elfogadható mértékű komplexitást ad, még akkor is, ha valahogy nem az én ízvilágomat hozza.
Pontozás: (4/3/5/3/8) 2,3
Kapucinus Szeplőtelen (Kapucinus), 249 Ft
(Ez a sör egy picit kilóg a sorból, a szüretlen sörök szigorúan véve nem tartoznak a vizsgálni kívánt alapsörök közé, de ha már ott volt a polcon és az árba is belefért, hát megvettem, akkor meg már miért nem vegyem bele a tesztbe is, gondoltam. Már csak azért is, mert úgy tűnt, hogy a Világos testvérrsöre ez, az azonos alkoholartalom legalábis ezt a hipotézist ültette el bennem.)
A Szeplőtelen hozza a szüretlen sörök alap tulajdonságait, a színe opálos, az illata kicsit élesztős, kenyeres, az íze hasonlóképp, inkább édeskés, kenyeres. Némi fúszeresség is megjelenik. A keserűség mérsékelt, inkább az utóízben kezd előjönni, de itt sajna egy enyhe fémes jelleg is csatlakozik hozzá. A kortyérzet kellemes, mérsékelten szénsavas a főzet. Nem egy világmegváltó sör, a test kicsit vékony, de végülis a 4.3%-os alkoholtartalomhoz elmegy és a néha megjelenő kenyeres-fűszeres íz elfogadható kis söröcskévé avatja a magyarhertelendiek próbálkozását.
Pontozás: (6/4/6/4/13) 3,3
Szebeni Ászok (Rizmajer), 250 Ft (üvegbetéttel együtt)
A csepeli Rizmajer főzde alapsöre, egy "könnyű lager". Hát, tényleg az. Vizes, a kelleténél buborékosabb, íze nem nagyon van. Minimális kesernyés utóíz, de inkább a kellemetlen gyógyszeres fajtából. Nincs benne tengeri és gyanús Exxx tartósítók, nyáron a hőségben valószínűleg lecsúszik, de ennél több pozitívumot nem tudok mondani róla. Jellegtelen darab.
Pontozás: (3/3/3/3/7) 1,9
A Hopfanatic főzde alapsöre, egy "premium american lager". Mondjuk fogalmam sincs mit kéne ez jelentsen, de mindegy. Annyit összeolvastam róla, hogy cseh komlót használnak. A többi összetevőről nem tudok semmit, ami azért ciki, mert amennyire én tudom, az amerikai sörök (legalábbis kézműves fronton) a gyümölcsös komlókról ismerszenek meg, ha azt elveszik, mitől lesz ez amerikai?
Európai se nagyon lett mondjuk, de ne vágjunk a dolgok elébe.
Kis, gyorsan eltűnő habal indítunk, sok illatot nem érzek. Maga a sör kicsit sötétebb, mint egy szokásos lager, ráadásul a sűrű, opálos test egyértelművé teszi, hogy bár ezt nem reklámozták a cimkén, szűretlen fajtával van dolgunk. Ennek megörülök, mert elvileg a szokásosnál ízgazdagabb sört igér. Kezdetnek kapok egy kis markánsnak tűnő keserűséget (ami amúgy a főzde sajátja). Sajna a keserűséget hamar felváltja egy markáns savanykás íz, amit nem nagyon szeretek. Főleg azért nem, mert más ízt aztán nem is nagyon enged szóhoz jutni. A keserű néha megpróbál előbújni, a maláta teljesen eltűnik, marad ez a citromos vonal, ami lehet, hogy frissítő lett volna 38 fokban de az idei nyár pont nem ilyen volt. Különben is, ennyi erővel ihattam volna limonádét is. Maradjunk annyiban, hogy értékeljük a koncepciót, de ez nem az én söröm.
Pontozás: (4/3/4/4/7) 2,2
Ogre Söre (Békésszentandrási), 299 Ft
Az Ogre a 2012-es őszi Főzdefesztre készült és a köré épített marketing (ami egyébként telitalálat) arra a nagyon fontos igazságra mutatott rá,, amit valahol ez a poszt is kapargat. Nevezetesen, nem elég mindenféle csilivili specialitást főzni. Kellenek (viszonylag) olcsó, de jó minőségű alapsörök, amikből nem lopták ki a malátát és a komlót és nem tettek bele Exxx-es tartósítókat. Amitől nem fáj másnap a fejünk és aminek vannak ízei. Ilyen söröket lehet csinálni, elég elutazni Csehországba vagy Németországba és levenni bármelyik palackot a polcról: nagyon nem nyúlhatunk mellé.
Az Ogre üzenete az volt, hogy lehet ilyen sört Magyarországon is csinálni, íme.
A fogadtatás vegyes volt. Sokan szerették (beleértve a névadót is), én viszont abba a táborba tartoztam, amelyik kudarcnak értékelte a sört. Pedig kóstoltam csapolva is a Főzdefeszten és palackból is pár héttel később. Így aztán évekig nem ittam Ogre sört, egészen mostanáig. Ennyi idő után úgy gondoltam, kapjon megint egy esélyt.
Nézzük hát, hogy teljesít két év elteltével: kitöltve a hab kicsi és hamar elfogy, az illata nem túl markáns. Íze egyszerre édeskés és kesernyés, de valahogy egyik komponens se jön be, az édes inkább szirupos (malátás helyett), alkoholos, a keserű meg olyan gyógyszeres. Szénsavasabb is a kelleténél. Nem mondanám túl jól sikerült sörnek, túl erős (ki is lóg a pilzeni kategóriából) és ahhoz képest se harmóniát, se komplexitást nem ad. Jó darabig biztos nem kóstolom meg újra...
Pontozás: (4/3/5/2/8) 2,2
A Fóti Kézműves Serfőzde főzde alapsöre, nevében hordozza a típusát. Sajnos a sörben nem annyira.
A nagy, de nem túl tartós hab elfogadható illatokat hordoz, füves, savanykás irányban. Ha beleharapok, szállít némi kesernyés ízt is. A sör már kevésbé igéretes, gyenge test, semleges, kicsit malátás irányba forduló íz, alig érzékelhető komlózás: miért kell az ilyet pilzeninek hívni? Az utóíz enyhe, de inkább unalmas kesernyéssége szerintem nem elegendő indok a névre. A kortyérzet kellemes, mérsékelt, majdnem selymes buborékozás. Az ízetlenség relatív pozitív tartalma a magyar gyári sörökben megszokott fémes, gyógyszeres ízek hiánya. Legjobb esetben is gyenge közepes darab, a fótiak tudnak ennél sokkal jobbat.
Pontozás: (5/3/4/4/7) 2,3
A Bigfoot Serfőzde főzde alapsöre ale, azaz egy felsőerjesztésű sör. Ehhez képest eléggé magyarlageresen semmilyen ízeket hoz, a szokásos ale-es gyümölcsösségnek nyoma sincs. Vékony test, kicsit kesernyés alapíz, gyenge szénsavasság, ami nálam akár be is jöhetne, de annyira ízetlen az egész, hogy az menthetetlen. Az árhoz képest pedig végképp csalódás.
Pontozás: (4/1/4/3/5) 1,7
Nehéz dolgom a van a Diesellel, kevés szeszélyesebb sört ismerek nála.
A Legenda 2013-ban robbant be a sörforradalmi mezőnybe, rögtön vagy 8-10-féle sörrel, köztük nem is egy kifejezetten szenzációsra sikeredett. Ők főzték pl. az első magyar APÁt, a Pokerface-t (az első főzetek frenetikusan jók voltak), nagyon jó volt a KIT, imádtam az azóta eltűnni látszó Black Light IPÁt. És imádtam a Dieselt is, egyike lett a kedvenc söreimnek.
Egy darabig. Aztán kezdődtek a gondok. Tavaly ősszel többször futottam bele hibás, főleg megsavanyodott Legenda példányokba. Volt köztük Diesel, Six Fingers, meg még talán két másik fajta is. Az iható példányok is nagyon egyenetlenekké, illetve sajnos unalmasabbakká váltak, még annak figyelembe vételével is, hogy ezek élő, felsőerjesztett sörök, tehát az teljesen természetes, hogy nincs két teljesen egyforma palack. A jelenség másoknak is feltűnt és bár a főzde részben jogosan utalt arra, hogy ezeknél a söröknél a tárolási körülmények nagyon fontosak (ebben a jellemzően kisboltos eladóhelyek nem feltétlenül a profik), a kifogások áradata meggyőzte őket arról, hogy a saját házuk táján is kell keresgélni az okokat.
Azóta javult is valamit a helyzet, a mostanában vásárolt söreik már általában jók. Legutóbb talán nyár elején futottam bele erősen kérdőjeles tételbe. Az azóta kóstolt Dieselek - bár a kóstolási gyakoriságom némileg visszaesett - jók voltak, reménykedjünk, hogy a Legenda visszatalál az állandó jó minőséghez.
Na de nézzük magát a sört, ezúttal egy mostanában kóstolt nagyjából hibátlan példányt:
Hatalmas, tartós habbal indít, ki se lehet önteni a palack teljes tartalmát egy menetben, előbb le kell harapdálni egy kis habot. Jó keserű hab. Kellemes citrusos, mézes illata van. A sör remekül hozza az amerikai IPÁk és APÁk komplex, gyümölcsös (főleg citrusos, de nem citromos és nem savanyú) és egyben markánsan keserű ízvilágát. Kicsit könnyebb, vizesebb darab, de szerintem speciel ez inkább előnye: egy súlyosabb IPA hajlamos a végére sziruposodni, itt ez a veszély nem fenyeget. Friss, itatja magát, de mégis komplex.
Imádom, csak azoktól romlott példányoktól mentsen meg a zisten.
Pontozás: (9/4/7/3/16) 3.9
Pilsner Urquell (Plzeňský Prazdroj), 239 Ft
Legendás sör, az "eredeti". A keserű, száraz lager sörök etalonja, ami úgy markánsan keserű, hogy közben megőrzi a maláta édes ízét és mindezt megfejeli némi visszafogott virágos-gyógyfüves-fenetudjamilyen frissítő fűszerességgel. Másolják, köznevesítik mindenütt a világban, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrrel.
Mások szerint viszont a pilzenit utolérte a multisors, lebutított egyenlager lett belőle, ráadásul a magyar piacra célzottan silány portékát küld a pilzeni gyárat tulajdonló SABMiller. Csehországban is vannak olyanok, akik szerint ez a pilzeni már nem az a pilzeni.
Nincs elég tapasztalatom ahhoz, hogy igazságot tegyek a pilzeni körül kialakult vitában, mert bár időnként megiszom itthon egy-egy üveggel, a mintavételi gyakoriság - éppen az utóbbi évek drasztikus sörválasztéknövekedése miatt - erősen lecsökkent, ráadásul a rengeteg új sör sokat változtatott az ízlésemen is, így nehezen tudom megítélni, hogy a - mondjuk - tíz évvel ezelőtti kedvenc pilzenim minősége romlott le, vagy én lettem igényesebb.
Azt mindenesetre fenntartom, hogy a prágai sörözőkben csapolt pilzeni (főleg az ún. tankové pivo - ld. az ismertetőt angolul is) továbbra is felejthetetlen, egy friss, fúszeres csoda. Hozzá képest a palackozott pilzeni mindig gyengébb élményt adott., mint ahogy az itthoni kocsmák pilzenije is meglehetősen messze volt ettől a színvonaltól.
Akárhogy is, a palackozott pilzeni egyike a szinte minden ABC-ben megtalálható "nemzetközi prémium" márkáknak, így nem meglepő, hogy a "kontrollcsoport" első tagjává választottam. Nézzük hát, hogyan teljesített:
Elég nagy habbal indít, viszonylag tartós is. Illata enyén savanykás-kenyeres. kb OK. Íze enyhén kesernyés, talán kicsit száraz. A sör íze keserú, kicsit száraz, de azért van némi friss fúszeres-virágos beütés is . Elég erős a szénsavasság, nekem picit talán sok. (Bár palackja válogatja, van amikor kellemesebb, selymesebb, a fene tudja miért érzem így.) Az utóíz száraz, enyhén de egyértelműen keserű. Kicsit talán gyógyszeres. Messze nem annyira komplex, mint Prágában csapon, különösen a Tigris-féle csodálatosan friss és fúszeres tankos csapoláshoz képest ez egy egyértelmúen lebutított változat. Magyar viszonylatban abszolút iható, pl. van íze, komplexitása. Főkeg azoknak lehet jó, akik keserű dominanciát akarnak a sörtől. Jobb, mint a legöbb itthoni bolti lötty, de azért nem érzem, hogy a "legendás pilzeni" olyan nagyon elvarázsolt volna. A csalódás viszonylagos, ez így is egy nagyon profi, jól megkomponált, harmonikus darab.
Pontozás: (6/4/6/4/15) 3.5
Soproni 1895 (Heineken Hungária) 239 Ft
A Kontrollcsoport második tagja legyen egy "magyar" sör. Ami persze multitermék, tehát csak arról van szó, hogy a magyar márkanév használatával a megszokott, hazai sör imázsát sugallják a fogyasztó felé. Ez elvileg a Borsodi/Soproni/Dreher hármas valamelyikét jelölné ki tesztelésre, de az önsanyargatásnak is vannak határai, így végül az egyetlen tengerimentes hazai márkanevű világos sörre esett a választásom, amit ráadásul a cseh sörök klasszikus komlójának (Saazer = Žatec) felhasználásával reklámoznak, azaz próbálják a sörínyencek figyelmét felkelteni. Nos, nézzük, hogyan teljesít a "prémium hazai":
Elég nagy habbal indít, de mind az illata mind az íze a semmilyen és a savanykás között van félúton. A hab nagybubis, gyorsan eltűnik. Az íze is kb. a semmilyen és a savanykás között. A cseh komlót jól eldugták. Az utóíz semleges, gyorsan felejthető, semmilyen sör ez. Pozitívum a nagyüzemi lagerek egynémely rossz tuladonságainak (pl. gyógyszeres utóíz) hiánya. De mondjuk ettől még nem lesz jó sör.
Pontozás: (5/3/4/4/7) 2.3
Postřižinské Francinův Ležák (Pivovar Nymburk) 360 Ft
A nymburki főzde nem meglepően Hrabal munkássága köré épített sörmarketingének eredményeképp a Sörgyári Capriccio Francinja (Hrabal nevelőapja) is "kapott" egy sört, ez lett a Postřižinské Francinův Ležák. Ennek csapolt változata a Hrabal Söröző talán legjobb söre, mesés habbal. Kapható palackban is, erről szól ez a kritika.
Közepes hab, viszonylag gyorsan elenyészik. Enyhe, semleges illatok talán kicsit mézes, fűszeres, de nem nagyon. Az íz kb. a jól ismert, harmonikus cseh söríz, ideális keserű-édes egyensúly. Az utóíz enyhén kesernyés, kifejezetten kellemes. A végefelé mézes--gyümölcsös ízek is előbújnak, nem angol-amerikai méretekben, inkább csak halványan, pillanatokra. A kortyérzet ideális, enyhe, selymes szénsavasság jellemzi. Bár a palackozott verzió meg se közelíti a csapoltat, azért ez egy kellemes, harmonikus ivósör.
Pontozás: (5/3/7/5/14) 3,4
Összegzés
Nézzük először is az összesített listát:
300 forint alatt:
- Kapucinus Világos 2,3
- Kapucinus Szeplőtelen 3,3
- Szebeni Ászok, 1,9
- Splash 2,2
- Ogre Söre, 2,2
300 forint felett:
- Fóti Pils 2,3
- Brand Ale 1,7
- Diesel 3,9
A kontrollcsoport:
- Pilsner Urquell 3,4
- Soproni 1895, 2,3
- Postřižinské Francinův Ležák, 3,4
A viszonylag olcsónak mondható sörök nagyjából azt a szintet hozták, amit a Soproni 1895 is. A "versenyképesség" tehát megvan, sajna azonban ez az a szint, ami nálam legalábbis nem elég ahhoz, hogy az adott sör bekerüljön a rendszeresen fogyasztott márkák körébe. A kivétel a szüretlen Kapucinus volt, ami ugyan szintén messze van a hibátlantól, de azért kellemesen meglepett. A tesztek óta nem botlottam bele újra, de alkalmankénti mintavételezésre mindenképp a listámon tartom mostantól.
A kicsit drágább (300+) kategória igazából leszerepelt, kivéve a Dieselt, ami azért - legyünk öszinték - árában és tipusában is kakukktojás ebben a listában. Én mindenesetre ajánlom kipróbálásra, de a romlásveszély miatt "felelősséget" nem vállalok érte. Aki megkockáztatja, annak nyomatékos tanácsom az, hogy boltban csak hűtőből vegye ki és otthon azonnal hűtse be újra. (Fogyasztáshoz viszont vegyük ki kb félórával korábban...)
Összességében a végkövetkeztetés az, hogy ha biztosra akarok menni, akkor még mindig inkább egy cseh sört bontok fel. Legalábbis ezen az árszinten. Mert persze a drágábbak közt már vannak jó magyar sörök is, amiket fogyasztok is alkalmanként. De azokról talán majd máskor...
A sörforradalomnak van még teendője bőven.
