Rövid poszt lesz ez, az eddigi viszonlylag részletes leírások helyett csak egy villámértékelés, ahogy az mostanság a filmélményeimnél is megszokottá vált, Hiába na, az időhiány...
Na nézzük akkor azokat a meccseket:
Magyarország - Izland 27-27 (féri kézilabda Eb, január 14.)
(Ha nem látszik, klikkide)
Az emlékezetes olimpiai negyeddöntő visszavágója, és mint ilyen, egy igazi rangadó. Az eredmény egyfelől bosszantó, mert tévedhetetlen szurkolói szakértelmemmel megfellebezhetetlen magabiztossággal állíthatom, hogy "mezőnyben jobbak voltunk", másfelől meg egy teljesen elfogadható eredmény, összességében elfogadható játékkal. Biztosan a legnagyobb fegyvertény ezen az Eb-n és egyáltalán ebben az évben, már férfi válogatott vonalon.
Magyarország - Ausztria 24-25 (féri kézilabda Eb, január 22.)
Már csak azért is, mert sikerült így zárnunk. Erről írtam, itt csak annyit tudnék mondani, hogy Muhi, Mohács, Trianon, Nemzethalál, Siralomház.
Magyarország - Japán 5-4 B (férfi jégkorong, divízió I/A vb, április 26.)
Átmeneti csapattal, átmeneti vb szereplés, hosszú évek óta a leggyengébb helyezéssel. Ami nem jelenti azt, hogy időnként nem mutatott jó játékot a csapat, de azt igen, hogy időnként meg nagyon gyengét mutatott. Így volt ez a japánok ellen is, akik leginkább a védelmünk gyengeségének köszönhették, hogy feljutási reményeiktől nem kellett már 60 perc után elbúcsuzniuk.
De zárjuk pozítiv felhanggal a hokis évértékelőt, a csapat nagyot küzdött és ez a győzelem a sportszerűség diadala volt, hiszen a nekünk már rövid távon nem fontos meccsen (hosszútávon nagyonis érdekünk volt, hogy a kieső kazahok és az olaszok mellett ne maradjanak a nyakunkon még az osztrákok is 2015-re...) kiharcoltuk az osztrák továbbjutást. Ami az emlékezetes britek elleni fiaskót figyelembe véve mindenképpen dicséretes.
Szlovénia - Magyarország 32-26 (férfi kézilabda vb selejtező, június 15.)
Muhi, Mohács, Trianon, Nemzethalál, Siralomház. Katarzis, avagy Katar túl messze van. Rió még messzebb... Mocsai Lajos dicstelen búcsúja, avagy hogyan veszítsünk el 7 perc alatt egy megnyert meccset.
Mondjuk ebben Mocsainak volt már tapasztalata, hát most összejött a harmadik ilyen eset is...
Románia - Magyarország 1-1 (férfi labdarugdosgató Eb selejtező, október 11.)
Nem akarom túlértékelni ezt a meccset, a magyarok kb. ezen a meccsen játszottak a legjobban ebben az évben, a románok meg valószínűleg a leggyengébben (legalábbis az eredményeiket nézve), és abban se hiszek túlzottan, hogy az egyébként szimpaticsnij Dárdai megváltaná a magyar futballt, de azt ismerjük el, hogy ez egy szép eredmény volt, románok ellen, Bukarestben, nahát. Illetve na végre.
Plánesőt, ha Nikolics kegyeskedett volna betalálni a végén...
Magyarország - Norvégia 29-25 (női kézilabda Eb, december 17.)
Nem akarom túlértékelni ezt a meccset,a norvégok az elődöntőre tartalékoltak és nagyjából letojták mi lesz ezen a meccsen (sőt, akár összeesküvéshívők akár abban is hihetnek, hogy az EHF illetve a rendezők üzleti érdekét figyelembe véve íly módon tolták be a házigazdát a budapesti elődöntő-napra). Ennek ellenére ez egy szép eredmény volt egy olyan válogatott ellen, amelyik általában 10-20 gólos külöbséggel szokott megverni minket és szurkolóként is jó volt nézni a csapatot.
Az viszont nagyon fontos lenne, hogy a szakvezetés erről az Eb-ről, ne ezt a meccset jegyezze meg. Hanem mondjuk a dánok elleni totál taktikai betlit, a franciák elleni fizikai elfogyást a végén, vagy éppen a spanyolok elleni "pedig megbeszéltük mit kell csinálni" taktikailag elszúrt hajrát. Már csak azért is, mert nagy-nagy szerencse kellett még ehhez a hatodik helyhez is: egyrészt egy lengyel bravúr az oroszok ellen (+1 pont a középdöntőben) másrészt a norvégok tartalékolása az utolsó fordulóban, mert ezzel két olyan pontot szereztünk, ami mindenki másnak hiányzott.
Ezzel vége is a posztnak, már csak az obligát befejezés van hátra:
Boldog, szurkolásban gazdag új évet kívánok!
