Örök téma és aktuális is volt az elmúlt hetekben, hogy Budapesten valahogy nem megy a hóeltakarítás.
Panaszkodnak a gyalogosok, panaszkodnak a kerékpárosok. Nem takarítják a havat az önkormányzatok, nem takarítja az FKF, nem takarítja a BKV.
Szóval nagy a felháborodás, egyébként jogosan, ahogy az "hivatalosan" is megállapítást nyert.
Az már más kérdés, hogy a havat nem csak közületek, hanem magánemberek sem takarítják. Merthogy a háza előtti járdaszakaszokon mindenkinek magának kéne eltakarítania a havat, jeget, továbbá síkosságmentesítenie a járdát. Nézzük, hogyan teljesít a budapesti polgár, amikor nem másra kell mutogatni, hanem magának kellene megragadnia a lapátnyelet, kiszórni a homokot/zeolitot/faforgácsot.
Az alábbi fényképek február 3-án reggel készültek egy környékbeli utcán.
Itt egyébként kertvárosi szinten viszonylag jelentős a gyalogosforgalom, az utca felső végénél ugyanis iskola, óvoda, posta, busz- és villamosmegálló található. Szóval reggelenként kis és nagy iskolások szoktak itt felcaplatni. Mostanában ilyen jégpályán.
Pedig a legutóbbi csapadék több mint 24 órája lehullott, február 2-án egész nap erősen olvadt, még éjszaka sem sűlyedt fagypont alá (vagy talán éppen csak) a hőmérséklet. Azaz idő bőven rendelkezésre állt volna a járda letisztítására és a feladat sem lett volna lehetetlen, nem kőkeményre fagyott jeget kellett volna feltörni, hanem egy olvadó, kásásodó hó-jég masszát.
És hogy mennyire nem lehetetlen feladatról van szó, azt ugyanennek az utcának egy másik lakója bizonyítja is (ez a szakasz egyébként már február 2-án reggel is le volt tisztítva):
Az állapotok persze bármely más környékbeli utcában hasonlóak, itt van pl. két szomszéd egy másik utcából, "az egyiknek sikerült, a másiknak nem":
Persze érvelhet valaki azzal, hogy hiszen jön a melegfront, hétvégén szépen minden elolvad majd, azt a két-három napot meg ki lehet bírni. Nos, persze, ki lehet bírni. A többség ha lassan botorkálva is, de eljut a céljához, az a pár száz gyalogos, aki meg lábát töri ezalatt a pár nap alatt, hát Istenem, hulljon a férgese.
De persze az érvelés nem csak itt sántít. Most éppen hosszú melegfront jött, a hó valóban el fog olvadni.
Viszont az előző hóesés után tartós hideg jött, így aztán az történt, hogy ahol nem takarították el a havat, ott nemsokára tükörjéggé fagyott, amit aztán hetekig "élvezhettünk". És persze ekkor sokan meg is magyarázták, hogy hát istenem, ezt a keményre fagyott jeget "nem lehet" letakarítani.
Csupáncsak három dologról hallgattak, azok, akik szerint "nem lehetett" eltakarítani a jeget:
- Az égből nem tükörjég hullott, hanem hó. Amit iziben szépen el lehetett volna takarítani, mielőtt eljegesedik.
- A hóesés (január 10. és 13. között) után egy rövid meleg időszak (január 13. és 14.) jött, ekkor napközben komoly plusszok voltak, erősen olvadt az egész városban, tiszta latyak volt minden. Tehát mindenkinek (mind a lakóknak a házuk előtti járdaszakasz vonatkozásában, mind közterületekért felelőseknek a különböző utak, nem házakhoz tartozó járdák tekintetében) volt, azaz lett volna két teljes napja, hogy a latyakos területeket könnyedén letisztítsa. Sokan meg is tették, de sokan tojtak rá.
- A lefagyott jeget is el lehet takarítani. A "nehéz" ugyanis különbözik a "nem lehettől". A "nem lehet" jelen esetben szimplán a "lusta vagyok", "nincs kedvem", "tojok rá" kifejezések önfelmentő szinonímája.
A dolog azért szomorú, mert amúgy a környékbeliek korábban többször is megmutatták nagy ügyekben képesek összefogni. Hiába, sokadszor tapasztaljuk, hogy a magyar ember nagy dolgokért, kampányszerűen képes lelkesedni, tenni. A hóeltakarítás viszont csak egy hétköznapi feladat lenne, ahhoz már kevésbé fűlik a fogunk. Pedig éppen az ilyesfajta "aprómunka" lelkiismeretes elvégzése vagy éppen elnemvégzése az, ami egy település illetve egy egész ország élhetőségét jellemzi.
Szóval az önkormányzat, a BKV és az FKF mellett magunknak is beírhatunk egy fekete pontot.