Ezt a posztot megigértem, márpedig az igéretet illik megtartani, ugyebár.
Szóval kijött ugye a Dreher az első felsőerjesztésű sörével, amely a Dreher Pale Ale nevet kapta a keresztségben. Ugyan én nem vagyok tömegfogyasztója a magyar nagyüzemi söröknek, de ha kijön valami újdonság, akkor egy-egy esélyt szoktam neki adni. Ez az esély tehát a Dreher Pale Ale-nek is kijár.
De ha már nagyüzem és pale ale, akkor adódott az ötlet: nézzük meg, hogy teljesít a magyar nagyüzem másokhoz képest. Lehetett volna magyar kisüzemekhez hasonlítani, elég sok kisüzemi APA lelhető fel mindenfelé, némelyik lassan már rendszeres vendég a közértekben is. Ez a fajta verseny azonban kicsit olyan almát a körtével jellegű verseny lenne, a kisüzemiek sokkal drágábbak, ráadásul a felsőerjesztésű sörök világa nekik hazai pálya.
Igy aztán nagy örömmel szereztem be a tavaszi kirándulásunk alkalmával két osztrák nagyüzemi Pale Ale sört, mondván, hogy akkor csináljunk K. und K. sörvetélkedőt, annak is van hagyománya a blogon és talán egy fokkal méltányosabbak a versenyfeltételek a műfajban kezdő Dreherrel szemben.
Szóval, a versenynek hivatalosan három résztvevője van, a Dreher Pale Ale, a Stiegl Colombus Ale és a Zipfer Pale Ale. Versenyen kívül azért nem álltam meg, hogy hozzá ne kóstoljak egy kisüzemi APA-t is, ez lett a Monyótól az American Beauty, ha már ennek a receptjével trollkodták meg a Nagy Testvért...
Sörteszt know-how
A módszertant már a sokszor leírtam, aki nem olvasta, annak kedvéért idemásolom a szöveget, akinek ismerős, az ugorhat a keretes anyag végére.
Pontozás:
A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.
Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:
- 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
- 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
- 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
- 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.
A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig (lapzárta 2018 május végén) leadott 206 értékelésből (ebből 181 részletes, 25 "tick") 22 volt 4-es felett, 5 volt 2-es alatt, 59 pedig 2-3 között. A maradék, tehát majdnem az értékelt sörök 60 %-a pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.
Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott
Ez a teszt palackozott sörökről szól. Tekintettel arra, hogy a tesztelt osztrák sörök beszerzése még palackban is problémás, csapoltan meg végképp lehetetlen (na jó, egy kivétellel), ezt gondolom ezúttal nem kell magyarázni.
Disclaimer 2: Összehasonlíthatóság
A posztot nemrég kezdtem írni. Az itthon beszerezhető Dreher Pale Ale-t kétszer is kóstoltam, az első után csak jegyzeteltem, a szöveg a második kóstolás után született, de próbáltam átlagolni a két kóstolást. Az osztrák cuccokból viszont csak egy palackom volt. Összességében a tesztek pár nap időkülönbséggel zajlottak. Ha egyidőben kóstoltam volna a söröket, szerintem ugyanez a sorrend született volna.
Típusbesorolás
Na de akkor mit is fogunk inni?
Pale Ale, ez áll az üvegeken. Azaz felsőerjesztésű világos sör. Az, hogy amerikai (APA, azaz American Pale Ale) lenne, azt egyik üvegen sem állítja a gyártója. Ugyanakkor mindegyikben tipikus amerikai komlót használnak, tehát felvetődik a kérdés, hogy miért ne tekintsük ezeket APA söröknek. Már csak azért is, mert az APA az egy viszonylag jól meghatározott típus, a pale ale viszont olyan tág határokat hagy, hogy max. egy gyüjtőnév lehet.
Persze az APA besorolás ellen is lehetne éppen érveket találni. Az APA esetében nem csak a komlónak, hanem a többi összetevőnek (maláta, élesztő) is illene amerikainak lenni, a magam részéről pedig erősen kétlem, hogy mondjuk a Dreher amerikai malátát hozna be a Dreher Pale Ale kedvéért. Ugyanakkor APÁt főznek mindenütt a világban, szerintem sok kézműves APA is készül(het) helyi malátából. Az igazság az, hogy a tipikus APA élményt alapvetően a markáns, gyümölcsös, citrusos, gyantás amerikai komlók adják. Amilyenek ezekben a sörökben is vannak.
Szóval a magam részéről ezt egy APA tesztnek tekintem. Ez viszont elég magasra teszi a mércét, az APA a sörforradalom egyik jellegzetes típusa, ami már elég régóta előbújt a nagy testvér IPA árnyékából. Ennek megfelelően elég sok remek példányát ittam az utóbbi években, magyart és külföldit egyaránt és ennek megfelelőek az elvárásaim.Vajon meg tudnak-e ezeknek felelni ezek a nagyüzemi példányok?
Tesztek
Nézzük akkor a versenyzőket részletesen, a tesztek sorrendjében:
Az osztrák csapat
Az ismerkedést múltkor megejtettem, itt csak idézném magamat:
A Stiegl sörök egy részét pár éve egy osztrák nyaralás alkalmával végigkóstoltam, finoman fogalmazva sem voltak túl meggyőzőek, így a Columbustól Pale Ale-től sem várok valami világmegváltó felfedezést, a nagymellényű marketingszövegük pedig kifejezetten égő. De azért a sört ne ítéljük el látatlanban, egy próbát megér.
Na, akkor nézzük azt a próbát:
Világos narancs tiszta test, kis hab, mondjuk viszonylag tartós, nagy folyamatosan gyöngyöző bubikkal. Mérsékelt citrusos aroma, amibe ráadásul élesztő és valami savanyú is keveredik. Nem túl harmonikus egyveleg. A test könnyű, vékony, vizes, mérsékelten szénsavas. A mérsékelten gyümölcsös alapízt itt is elrontja valami savanykásság. Mérsékelten kesernyés utóíz, kicsit száraz, gyógyszeres.
Összességében csalódást kelt, szinte semmi komplexitás nincs benne, friss ivósörnek meg a markánsan jelenlévő savanyú íz és illatkomponensek teszik alkalmatlanná.
Pontozás: 2,4 (Illat: 5/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 5/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 8/20)
Ismerkedésként ismét idézet a múltkori posztból:
Marketingnagyszájúságban a Zipfer Pale Ale sem marad alul, annyi kezdeti előnyük van nálam, hogy az ők legalább megadták sörükben használt komlótípust* és mivel Zipfer söröket még nem kóstoltam, nincs meg a "na, képesek voltak a sok **ar után egy iható löttyöt összekotyvasztani" hendikep.
Nézzük akkor, hogy teljesít a második osztrák versenyző:
Opálos narancsszínű test. Piszkosfehér hab, szép krémes állagú. Mérsékelt gyümölcsös, gyantás illatok. Meg egy kis édeskés kenyérillat mellé. Az ize keserédes, enyhén gyümölcsös beütéssel és érezhető alkoholmelegséggel. Mérsékelt, de tartós keserű utóíz. Mérsékelt szénsavasság, kicsit szúrós, kellemetlen. Azért összességében ez egy elfogadhatóan összerakott sör, kisebb hibákkal. Bár volt egy "na már megint egy APA" érzésem, azért ez egy élvezhető darab volt.
Pontozás: 3,4 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 13/20)
Nézzük, mit mond magáról a Dreher Pale Ale?
Egyrészt definiálja a Pale Ale típust: "A Pale Ale egy brit eredetű, ale típusú sörfajta, aminek a színe az arany és a vöröses réz között mozog. Közepesen testes sör, amit kellemes, malátás aroma és íz jellemez, valamint kiegyensúlyozott keserűség, ennek köszönhetően könnyen iható."
Másrészt meg be van vetve a hidegkomlózás, háromféle komlóval, közülük kettő (Chinook, Citra) igazi amcsi nagyágyú, markánsan keserűek egyfelől, intenzív déligyümölcsös, gyantás illatbombák másfelől.
Szóval ebből akár egy tényleg jó APA is kijöhet.
Első próba, dobozból: Mérsékelt illat, enyhén érezhető trópusi gyümölcsös, enyhén mézes, élesztős aromák. Hab kesernyés-savanykás. Test lagersárga. Íz édeskés, enyhén gyümölcsös, talán szőllős. Kis savanykás fanyarság. Markáns keserű utóíz, gyógyszeres, száraz. Erős szénsavasság, szúrós, nem túl kellemes kortyérzet. Böfögtet. Se a nyári frissítő jelleg, se az ale-es gyümölcsösség nem nagyon jön át. Nem túl kellemes kompozíció, utóíz túlsúlyos. Igazából, ha elfelejtek beleszagolni és nem ismerem a cimkét, lagernek nézném...
Második próba, palackból. Ezúttal kicsit hidegebben kóstoltam, a hideg mindig segít elfedni a hibákat, adjunk ennyi segítséget a haza versenyzőnek. (Persze a komplexitás se jön ki egy igazán jó sörből, de azt már az első kóstolás után tudtam, hogy ezzel most nem vesztek sokat.) Tiszta, sárga test. Piszkosfehér, mérsékelten tartós hab. Semleges aroma, pici citrusosság és egy kis élesztő kiérezhető. Beleharapok a habba, alig érezhető savanykás íze van. A teste elsősorban könnyű. Enyhe gyümölcsös malátásság, jé, ilyet a Dreher nem szokott, ezt értékelem. Nem egy komplex csoda, de elmegy. Mérsékelten keserű utóíz, sajnos itt azért előjön az a kellemetlen gyógyszeres hatás, ami annyira sajátja a magyar nagyüzemi söröknek. Mérsékelt vagy talán annál erősebb szénsavasság a szájban, ráadásul másodjára is böfögtet.
Ami pozitívum: elfogadható darab mérsékelt gyümölcsös aromákkal és ízekkel. Ami negatívum: ez nem APA, sokkal inkább egy átlagos eurolager (tudom, ez ale, csak hát nem nagyon érezni...), feldobva egy icipici amerikai komlóadaggal.
Pontozás: 2,7 (Illat: 6/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 6/10; Kortyérzet: 2/5; Összbenyomás: 10/20)
Konklúzió
Nézzük először is az összesített sorrendet:
- Zipfer, 3,4
- Dreher, 2,7
- Stiegl, 2,5
Nézzük akkor a szöveges értékelést pontokba szedve:
- A Zipfer egyértelmű nyertes, hoz egy alapvetően korrekt, bár nem túl izgalmas APA élményt.
- A Dreher és a Stiegl mindketten elég gyenge darabok, igazából csak "nyomokban" emlékeztetnek egy rendes APÁra, a Dreher annyiban jobb, hogy talán kevésbé van szétesve.
- Ajánlani mindhárom sört csak komoly korlátozással tudom. A Zipfer elmegy, de Ausztriában van azért nála érdekesebb és jobb sör (pl. a múltkori zsákmányból a Gösserek is jobbak, de legalább egyedibbek voltak). A Dreher elmegy "menekülősörnek", ha olyan étterembe vet a sors, ahol Drehereket lehet csak inni, bár akkor már az Urquell és a Dreher Bak is jobb választás. A Stieglt meg jobb elfelejteni.
Versenyen kívül: American Beauty
Bár már több Monyo sört kóstoltam, bevallom őszintén, az American Beauty eddig kimaradt. De ha már ez is kőbányai és a főzde volt olyan bátor, hogy megszólítsa a Drehert, akkor gondoltam, kóstoljuk meg ezt is. Vajon jogos-e az önbizalom, lemossa-e a kézműves (oppardon, kraft) főzet a nagyüzemit? Mondjuk ha azt nézem, hogy az American Beauty kb. háromszor drágább, akkor el is várom, hogy lemossa.
Sárga, kicsit ködös test, a szokottnál kicsit sápadtabb, világosabb. Nagy fehér hab, elég hamar eltűnik. Egy harapásra van időm, a kesernyés-savanykás íz nem kedvencem. Aroma fronton intenzív gyümölcsös, gyantás, virágos illatok jönnek, sokat igérő, komplex élmény. A sör maga friss, gyümölcsös ízű, mérsékelten keserű, de nagyon száraz, keserű utóízzel. Van benne egy savanykás, sós, savas ízkomponens, amit nemigen tudok mire vélni és nemigen tetszik. Közepesnél kicsit erősebb szénsavasság. Van ebben a sörben valami száraz, enyhén savanykás, "fehérboros", "pezsgős" jelleg, amit nem nagyon kedvelek. Ez valószínűleg nem hiba, hanem koncepció, bizonyos belga sörökben tapasztaltam hasonlókat, csak szerintem ez a jelleg egy APA esetében nem jön be. Legalábbis nekem nem.
Pontozás: 2,9 (Illat: 8/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 5/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 10/20)
A versenyen kívüli tesztnek két tanulsága van.
Egyrészt, az American Beauty egyszerűen más súlycsoport. Az illlatorgia jelezte, hogy szemben a hipergazdaságos nagyüzemi sörökkel, itt nem spóroltak az anyaggal. Pont ezért nem akartam "hivatalosan" összevetni a két sört. Nem ugyanaz az ár, de nem is ugyanaz az osztály.
Másrészt az is látszik, hogy egy kézműves (oppardon, kraft) főzet nemcsak nagyon jó lehet egy nagyüzemihez képest. Lehet az nagyon rossz is. Akár azért, mert valamit elszúrnak, akár azért, mert a serfőző mester koncepciója nem jön be az egyszeri fogyasztónak, mint ahogy az ezúttal történt. Ez egy ilyen műfaj, nem óvatoskodnak a duhajok...
Akárhogy is, itt a végső összegzés:
A Dreher Pale Ale nagyüzemi fronton ugyan előrelépésnek tekinthető, de nem túl nagynak. Itthon a Soproni IPA pipálja le, Ausztriában a Zipfer Pale Ale-je jelent magasabb minőséget. Az, hogy a Stiegl-t lepipálja, az inkább az osztrákok szégyene, mint a Dreher büszkesége.
