Az őszi szünetben Gyulán jártunk. És ha már arra jártunk, felfedeztem egy kicsit a gyulai sörforradalmi helyzetet.

Ha Gyula és forradalom, akkor persze az igazi forradalom is eszünkbe juthat. Mármint a '48-as. Mégpedig annak tragikus lezárása. Gyula belvárosa tele van emléktáblákkal, ugyanis a később Aradon vértanúhalált halt honvédtábornokok többségét a világosi fegyverletétel után itt Gyulán tartották fogva. Mi öt emléktáblát számoltunk, de állítólag tíz későbbi vértanú raboskodott itt 1849 augusztusában...

Na de vágjunk bele a közepébe, íme a gyulai sörzsákmány, újmódi "hagyományom" szerint egy sördeszkán tálalva:

Igazából a zsákmány két részből áll. Az első az "unalmas", a második az "izgalmas". Kezdjük az előbbivel.

Békésszentandrási Sörfőzde

Sag schon, mi ebben a felfedezés? Plánesőt, mi ebben gyulai?

Hát semmi. Békésszentandrási söröket rengeteg helyen lehet Pesten kapni, egy jól ismert, jól felépített, profi módon kezelt sörforradalmi brandről van szó. Gyulához legfeljebb még annyi köze van, hogy a gyulai Tutto Bello pizzéria rendelkezik békésszentandrási sörökkel, mind csapon, mind üvegben. De még csak nem is innen vannak a zsákmányolt sörök. (Nem mentünk be, csak a bejáratnál elhelyezett itallapról szedtem az információt.)

Egyszerűen csak annyi történt, hogy ha már útba esett Békésszentandrás, akkor gondoltam, beszerzek pár üveggel a "forrásnál". Egyrészt hátha olcsóbb kicsit, mint a pesti belvárosi sörboltokban (olcsóbb, de csodát ne várjon senki...), másrészt meg őszintén szólva elég régen ittam békésszentandrási sört.

Pedig anno, amikor a Csakajósör még a Rákóczi úton volt, a Black Rose nagy kedvencem volt és a Fekete Korsót is kedveltem. Aztán egyrészt jöttek más, újabb, izgalmasabb főzdék, másrészt valahol az Ogrénél elvesztettek engem. Nem mondom, hogy egyáltalán nem ittam azóta a söreikből, egy-egy különlegességüket kipróbáltam és a pesti kocsmájukban is jártam egyszer-kétszer, de a "törzsitalaim" között nem szerepeltek a söreik.

Szóval, gondoltam, ha már arra járok, adjunk nekik egy új esélyt. Van pár új sörük is, amit még nem kóstoltam, meg a régi kedvencekből is veszek akkor, hadd lássam, megmaradt-e valami a varázsból.

Összesen egyébként öt fajta sörükből vettem. A Black Rose és a Fekete ráadásul a régi szép idők emlékére két palackkal is került a sörösrekeszbe. Újdonságként pedig az 1993, az Óarany és a Mutti egy-egy palackja kapta meg az esélyt.

Egyelőre ezekből egyedül a Muttit kóstoltam eddig, még az első gyulai esténken, a szállodai szobában (ezért nem is szerepel a már itthon készült fenti képen). New Age Hoplager, mondja a cimke, amivel kb. ki is találták a Hoplager-IPL Bermuda háromszög harmadik csúcsát, legalábbis elnevezésileg. Mondjuk ez a harmadik csúcs nem jelent igazából új tartalmat, szerintem ez egy IPL, azaz egy amerikai stílusú komlózás egy lagersörön. (Hiába a német származás, a Hallertau Blanc komló jellegében tipikusan amerikai ugyanis.) Korrekt megvalósítás, nincs vele semmi baj, de távol áll attól a hoplager stílustól, amit én kedvelek.

A fényképen látható megmaradt négy másik sör egyelőre a sorát várja, így nem tudok nyilatkozni az ügyben, sikerül-e rendszeresebb szerepet kapnia újra a szentandrási söröknek Promontor fogyasztási profiljában, vagy marad az alkalmankénti kóstolás. Reméljük a legjobbakat!

Viharsarki Sernevelde

Na, ez viszont valami új.

Ráadásul helyi felfedezés, előzetesen nem is tudtam arról, hogy már Gyulán is van serfőzde. Mentségemre szóljon, alig egy évesek. Igazából az étteremkeresés során akadtam rájuk teljesen véletlenül. A belvárosi vendéglők honlapjait böngészgettem és a sokat ígérő nevű Komló étterem itallapján szúrtam ki, hogy a nem sokat igérő soproni sörök mellett "gyulai sörkülönlegességek" is kaphatóak, mindjárt három is. Innen persze már gyorsan megvolt a forrás is, a Corner Pub, Gyula Máriafalva nevű városrészében.

Először mégis a belvárosi Komló étteremben próbálkoztunk, egyrészt az gyalogszerrel is közel volt a szállásunkhoz, míg a Corner Pubhoz autóval kellett volna menni, másrészt a Komló étlapja kifejezetten tetszett a családnak. Nos, próbálkoztunk, de a vacsorával nem volt szerencsénk, lényegében elhajtottak minket azzal, hogy teltház van, a szállóvendégek éppen most vacsoráznak, maximum az utcai teraszon tudnak leültetni minket. Ott viszont már sötét és viszonylag hűvös volt, ezért a lányok maximum egy sör megkóstolását engedélyezték számomra, utána tovább kellett állnunk.

A választottam egy American Brown Ale volt, ami viszont kifejezetten jól szerepelt. Markánsan pörkölt, mind ízében, mind illatában, a keserűség is a pörköltségből jött, szóval én ezt inkább egy stoutnak soroltam volna be. Az amerikai jelleget is inkább ez a harsány, erőteljes, domináns pörkölés hozta, kiegészítve egy nagyon enyhe gyümölcsös frissességgel, amit talán a komlózás adhatott hozzá. Besorolási kételyek ide vagy oda, jó kis darab volt.

Az élmény hatására komoly lobbizásba kezdtem, hogy az utolsó esténket esetleg mégis töltsük el a "külvárosi" Corner Pubban. Végül sikerrel jártam, amit talán a lányok se bántak, legalábbis elégedetten nyilatkoztak a választott ételekről. (Én finom házi kolbászkákat ettem, a többiek fűszeres csirkeszárnyat, sajtos-paradicsomos spagettit és mozzarellával töltött csirkemellt rendeltek.) Én eközben végigpróbáltam párat a főzde csapon elérhető söreiből:

• Van nekik egy Czech Pale Lager névre hallgató sörük. Ezzel a névvel jól beletrafáltak az általam galahadi állhatatossággal keresett Szent Grálba, a "Jó Magyar Pilzenibe", szóval a léc igen magasan volt. Csapon ráadásul két változat is volt, én a szűretlent választottam. A Szent Grált továbbra sem találtam meg ugyan, de azért ez egy értékelhető próbálkozás volt: korrekt, kissé malátás irányba elmenő, egyszerű ízvilágú lagert kaptam.
• Másodjára egy American IPÁt ittam, ez kb. hozta a kötelezőt, kellemes citrusos komlózást, selymes, malátás háttérrel. Soha rosszabbat.
• Zárásként, a crème brûlée mellé másodszor is kipróbáltam a fentebb már kitárgyalt American Brown Ale-t, az ott elmondottak ezúttal is érvényesek voltak.

Távozáskor még vásároltam három üveg sört (ld. a képent alant), ebből a Czech Pale Lager szűrt változata lesz majd újdonság. Ha netán meglelném benne a Szent Grált, azt okvetlenül kiposztolom majd.

Ezzel nagyjából le is zárult gyulai kalandozásunk sörügyi beszámolója. Végszóként csak annyit: örömteli, hogy a sörforradalom Gyulára is eljutott.

Hajrá Viharsarki Sernevelde, hajrá Corner sör!