Sörforradalom van honunkban, mint tudjuk. Én meg némileg lankadó forradalmi hevülettel kóstolgatok mindenféle forradalmi sört. Erről szól ez a poszt is.

Koncepció

Konkrétan a forradalom egy speciális szegmensét vizsgálom ez alkalommal, az ún. hoplagereket. Volt már két hasonló posztom, az első az egyes főzdék könnyű világos alapsöreit tesztelte, a második a könnyű barnákat vizsgálta. Ez a teszt egy újabb sörfajtát vesz górcső alá. Ahogy múltkor, most is lesz nemmagyarkézműves versenytárs, annak ellenére, hogy a hoplager az amúgy nem egy mindennapos fajta.

Hoplager

Először is, mi fán terem a hoplager?

A fene tudja. Ilyen "hivatalos" kategória nincs, se a hagyományosnak mondható európai fajták között nincs ilyen sör, se az amerikai BJCP fajtadefiníciója nem említ ilyesmit. Sőt, ha rákeresek, elsőre a gugli leginkább magyar találatokat ad ki: lehet, hogy itt egy "magyar találmányról" van szó? Ebben mondjuk nem vagyok biztos, de arra jól emlékszem, hogy az első Főzdefeszt nagy sztárja volt a Keserű Méz, Hogy aztán ezt saját kútfőből nevezték el hoplagernek vagy valahonnan "honosították" az elnevezést, azt nem igazán tudom, viszont a Keserű Méznek sikere lett, ami más főzdéket is hoplagerek főzésére ösztönzött. Így aztán ma már jó pár magyar sör hordozza a hoplager elnevezést, azaz itthon a Keserű Méz farvizén elterjedt "típussá" vált.

Na jó, de milyenné, kérdezi a bennem lévő kekec definícióbuzi: OK, értem, komlós alsóerjesztésű sör, na de a klasszikus pilzeni is az. Vagy pl. a szintén nem túl hivatalos IPL is az. Hát, a pilzeni egy viszonylag könnyű ivósör, a hoplagerek legtöbbje testesebb ennél. Az IPL meg egy IPA átértelmezés, amerikai komlót és alárendelt malátázottságot feltételez, a hoplagerekre (bár némelyike használ amerikai komlót) ez azért így nem igaz. Kutakodtam komlózási módszertanban (hidegkomlózás, háromszoros-négyszeres komlózás), de igazából sok hoplagerről nem tudni, milyen módszerekkel komlóznak, azt se mindegyik árulja el, milyen komlót használ.

Ha mindenáron valami hoplager definíciót kell adnom, akkor talán azt mondanám, hogy közepesen erős (5-7%) világos lager sörök, amelyek a markáns komlóhasználattal nem csak keserűséget, hanem aromákat is akarnak vinni a sörbe, de mindezt kevésbé szélsőségesen, mint az amerikai IPÁk vagy APÁk, európaiasabb komlóaromákra építve és meghagyva egy erős malátás jelleget. Maga a komlózás módja nincs megkötve.

De azért ez egy nagyon laza kategória: az itthon kapható hoplagerek keresztmetszeti vizsgálata alapján a helyzet leginkább az, hogy hoplager az, amit annak cimkéznek. Fentebb pl. az írtam, világos, de azért van már veres hoplagerünk is és nem lepne meg, ha valamikor valakinek eszébe jutna barna vagy fekete hoplagert főzni.

Kiválasztási szempontok

• Korlát nélküli beszerzési ár. Korlátot amúgy hiába is próbáltam volna állítani, ez egy "prémium" kategória, tessék megfizetni, gondolják a főzdék. 
• Üvegpalack Ha nincs felső árkorlát, akkor viszont legyen kizárva a PET palack. Mondjuk nagyon kizárni nem kellett, ha ez egy "prémium" kategória, akkor ugye nem illik műanyagba csomagolni. Nem is tette senki. Sőt, többen csatos palackban forgalmazzák, ami ugye kifejezetten minőségi képet sugároz a termékről.

Sörteszt know-how

Jó pár dolgot már a múltkor leírtam, aki nem olvasta, annak kedvéért idemásolom a szöveget, akinek ismerős, az ugorhat a keretes anyag végére.

Pontozás:

A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt  (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.

Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:

• 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
• 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
• 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
• 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.

A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig leadott 67 értékelésből 11 volt 4-es felett, 5 pedig 2-es alatt, 17 pedig 2-3 között. A maradék, tehát lényegében az értékelt sörök fele pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.

Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott

Ez a teszt palackozott sörökről szól. Örök vita, hogy van-e objektív különbség csapolt és palackozott sör között. Elismerve, hogy csapolt sör is lehet rossz és jó, meg palackozott is lehet rossz és jó, én magam arra hajlok, hogy a csapolt sörökben több a potenciál. Ergó, ha valaki azzal védené meg kedvenc kézműves sörét, hogy a kedvenc kocsmájában az mennyire jó, amikor a Gizike csapolja. akkor nyitott kapukat dönget. Készséggel elismerem, hogy igaza van és még az alábbi teszteken kifejezetten leszerepelő sörök is nyújthatnak kellemes élményt megfelelő csapolás esetén.

Disclaimer 2: Összehasolíthatóság

A posztot jó régen, kb. a barnasörös poszttal egyidőben (azaz kb. másfél éve!) kezdtem írni. Mindegyik sört kétszer kóstoltam, az első után csak jegyzeteltem, a szöveg a második kóstolás után született, de próbáltam átlagolni a két kóstolást. Összességében a tesztek elég nagy időkülönbséggel zajlottak. A pontozás elvileg biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, de gyanítom, a valóságban ez nem feltétlenül van így. Ha egyidőben kóstolnám a söröket, elképzelhető, hogy némileg más sorrend születne. Ugyanakkor nagy eltérés a pontszámokban szerintem nem lenne.

Tesztek

Na, akkor csapjunk a lovak közé:

Keserű Méz (Fóti Kézműves Sörfőzde), 470 Ft

(Az árak általában üvegbetét nélkül értendőek, némelyik ma már nem aktuális, a Kredenc ugyanis sajna bezárt, de benne hagytam, hogy érzékelhessük a sörforradalmi piacon meglevő infláció mértékét.)

Nagy klasszikus, az első Főzdefeszt sztársöre, nem mellesleg kategóriateremtő fajta.

Nagy habbal indít, mézes, virágos illatocska, a hab édeskés, kekszes, mézes. A sör kellemesen malátás, kicsit virágos, fűszeres. A keserű elsősorban az utóízben jelentkezik, abban is kellemesen, mérsékelten. A kortyérzet kellemes, selymes. Van valami angolosan visszafogott gyümölcsösség benne. Nem egy világmegváltó sör, de jó kompozíció, kellemes inni.

Pontozás: (6/4/7/4/14) 3,5

Kapucinus Illuminator (Kapucinus Sörfőzde), 570 Ft

Egy kollégám ajánlotta figyelmembe, neki kedvence, a Főzdefeszten adott belőle egy kortyot, az igéretes volt, így már vártam egy ideje az alkalmat egy kóstolásra. Nézzük, hogy teljesít a kolléga kedvence nálam!

Szép habbal indít. Az illata eleinte citrusos, aztán ez eltűnik és olyan meghatározhatatlanul semleges lesz. A hab íze finom, mézes, kekszes, szép egyensúlyban a keserű és az édes. Elsőre. Aztán előjön egy zöldséges íz, ez már nem tetszik annyira. Érezhetően erős alkoholos már a hab is. Az ízben aztán még erősebben érezni az alkoholt, egész likőrös. Egyebekben van némi kekszes, malátás, talán mézes íz, amit szeretek és egy erősen zöldséges komlóíz, ami egyébként ismerős, hasonlít a Rizmajer Marzenre, amit viszont nem szeretek. A hasonlóság, mint utólag kiderül, nem meglepő, a komlóhasználatban átfedés mutatkozik, ugyanis.

Ősszességében korrekt kompozíció, de a komlóválasztás és a szerintem túlzottan erős főzet miatt nekem semmiképp se lesz a kedvencem...

Pontozás: (6/4/6/3/10) 2,9

Szarvasi Ütős Favágó (Szarvasi Sörfőzde), 550 Ft

Egy sör Békésszentandrás szomszédságából, a választék és a csomagolás kb. a békésszentandrási és fóti sörök keveréke, azaz mindenféle lágerek főleg, gyümölcsösek és nem gyümölcsösek. A Favágó a fóti vonalat képviseli: hoplager, ugyanolyan csatos üvegben, mint az "eredeti", bár a cimkedesign "vidékiesebb". Amivel persze semmi baj, ne is hagyjuk magunkat befolyásolni, nézzük inkább, a beltartalom van-e olyan jó.

Szép narancs színű test, kicsit opálos. Szép piszkosfehér hab, bár kicsit hamar múlik. Illata mézes, alkoholos. A hab íze enyhén mézes, kekszes és közben markánsan keserű. A sör maga hasonlóan keserédes. Egyfelől mézes, kekszes, malátás, másfelől van benne egy száraz komlósság, ami főleg az utóízben érvényesül. Ez eddig nagyon szép, hozza a Keserű Mézes "klasszikus" hoplager ízt. Ami annyira nem tetszik, az a szúros kortyérzet és a végig érezhető meleg, kicsit likőrös alkoholosság. A végefelé előjön itt is egy kis nemszeretem zöldséges, füves jelleg. Ezzel együtt iható darab, az Illuminatornál pl. egy kicsit harmonikusabb.

Megjegyzés: van egy frissebb (és igencsak lesújtó) kritika is, hogy most a szarvasiak produkáltak egy gyenge főzetet, vagy a kóstolók közti ízlés- és sörműveltségbeli különbségről van-e szó, azt nem tudom eldönteni.

Pontozás: (5/4/6/3/13) 3,1

Nordstar (Bäder Sörfőzde), 620 Ft

Ebbe csak úgy beleakadtam, nézte, hogy jé, egy újabb sör csatosban. Mi ez, jé egy újabb hoplager. Talán éppen ez volt az a pillanat, amikor jött az ihlet, hoplagertesztet kell írni. Igy aztán vettem belőle, rögtön kettőt is.

1. kóstolás, augusztus eleje:

Hatalmas habbal indít, kettőre tudom kitölteni. Illatra, alapvetően visszafogott, olyan vegyes, kicsit gyümölcsös, kicsit élesztős-kenyeres-mézes keveredés. A hab állaga csodás és az íze is kellemes, itt is a keserédes, mézes jelleg dominál benne. A színe narancsos, sűrű, látszik, hogy szüretlen darabról van szó. Na, ne habozzunk tovább, kóstoljunk bele a nedűbe. Következetes darab, megint keserédes, kekszes, mézes ízeket kapok, kis gyümölcsös beütéssel, nagyon harmonikus az egész. Az utóíz kellemesen keserű, icipicit likőrösen éget, ez mondjuk nem hiányzik és meg is lep, egy 5 %-os sörtől nem várnám, ráadásul kesernyés-csípős utóíz egyre erősödik a végefelé. De ne csak kritizájunk, a kortyérzet ezzel együtt nagyon jó, selymes, krémes. Emlékeztet a Postrizinske Jubilejni lezákjára, annak van ilyen harmonikus, lágy íze, igaz, az talán még egy fokkal kifinomultabb. De már maga az a tény, hogy az egyik kedvenc cseh sörömhöz hasonlítható darabra akadok, nagy dicséretnek számít.

2. kóstolás, szeptember vége:

Sok szempontból következetesen teljesít a Nordstar, a hab ugyanolyan gyönyörű és ugyanolyan finom. A sör is hozza ugyanazokat az ízeket, viszont a kortyérzet másodjára nem olyan kellemes, szúrósabb, erősebb szénsavasságot hoz, a krémesség sajna eltűnt belőle. Lehet, ez a két hónappal hosszabb (és a lejárathoz erősen közelítő) élettartam következénye. Vagy az is lehet, hogy túl hidegen bontottam ki, mert a végefelé, ahogy melegszik azért valamennyire előjön. Ezzel együtt a kortyérzetre és az összbenyomásra adott eredeti pontokat kicsit lerontja a második alkalom.

Pontozás: (7/4/7/3/15) 3.6

Svijanský Rytíř (Pivovar Svijany) 420 Ft

A cseh "referenciasör". Nem biztos, hogy ez a legjobb választás, ez inkább egy pilzeni elvileg, viszont külföldi hoplagerrel még nem futottam össze, ez meg legalább híres a markáns komlózásáról, hát legyen ez a referenciatípus, jobb híján. (A Pivohalléban rendszeresen van Rataj, az pl. szintén markánsan komlózott, sőt hiegkomlózzák is, érezni is rendesen az aromáján, dehát azt nem palackozzák, ez meg ugye egy palackos sörökkel végzett teszt.)

Szóval nézzük a cseh versenyzőt: bőséges, tartós fehér hab, mélyarany test. A hab keserű, sűrű, krémes. A sör maga az ideális pilzeni, erős, fűszeres, üdítő komlóíz, amit a háttérben lassan, de biztosan ellensúlyoz egy mérsékelten édes, kenyeres, enyhén kekszes maláta. Enyhe, selymes szénsavasság, hosszú, tartós keserédes utóíz, érezhetően a kesernyés felé billenve. A csehek tudnak valamit, az ilyen egyszerre markánsan komlózott és harmonikusan kiegyensúlyozott (maláta, élesztő, komló) sörökben utolérhetetlenek. Nálam ez TOP 10-es sör.

Pontozás: (5/3/4/4/7) 4.3

Dreher Hidegkomlós (Dreher Sörgyárak Zrt.) 219 Ft

Vajon hoplager-e a Dreher Hidegkomlós? Ha rajtam múlik, nem. A hoplagert én olyan lagernek tartanám (ld. fent), amelybe leginkább európai komlókat raktak vagy legalábbis az amerikai komló nem domináns. A Dreher Hidegkomlós minden valószínűség szerint nem ilyen, az a bizonyos komlóágyú amerikai komlóval bolondítja meg a "kedvenc" kukoricasörünket, azaz inkább IPL, azaz India Pale Lager lenne, ha már.

Ugyanakkor mind az IPL, mind a hoplager amolyan forradalmi hirtelenkategória, nincsenek ezek kőbevésve. A  már tesztelt Illuminator például hoplagernek hívja magát és ennek ellenére került bele amerikai Citra komló is és ez érződik is rajta. Szóval fogadjuk el, hogy az IPL meg a hoplager, ha nem is ugyanaz, de legalábbis van köztük átfedés. Vagy nincs, de én akkor is vettem magamnak a bátorságot, és belevettem a hoplager tesztembe a Hidegkomlóst is. Sőt , kétszer kóstoltam két némileg különböző eredménnyel.

Először a megjelenésekor, a kiváncsiság által hajtva. Az eredmény siralmas volt. Az illat ugyan szépen indít, hozza a gyümölcsös amerikai komlók szokásos aromáit, de a sörben az eredeti Dreher szinte teljesen legyűri a komlót. Eleinte még van némi viaskodás, de ahogy tovább kortyolgattam, nagyon hamar előjön az a szerencsére régen érzett fülledt, ipari-gyógyszeres kellemetlen íz, amit a kevésbé illatos alapdreherből ismerünk és ott is ragad minden kortyban, ahogy melegszik, egyre erősebben. Kár bele a finom komló, ez egy szar, gondoltam.

Aztán pár napra rá egy rendezvényen kénytelen kelletlen megittam egy sima dobozos Drehert (más nem volt) és meglepetésemre egész ihatónak bizonyult. Nem mintha sok íze lett volna, ugyanis agyon volt hűtve. Viszont agyonhűtve a szokásos kellemetlen ízek is visszaszorultak, maradt egy kb. semmilyen nagyipari lager, ami ugyan sok élvezetet nem nyújtott, de a beszélgetés mellé jobb híján elment.

Így született az ötlet, hogy tegyek még egy próbát. Mi lenne, ha túlhűtve próbálnám ki a hidegkomlós csodát? Így is lett. A szokásos 20-25 perc helyett nagyjából 10 perc melegedés után felbontottam a sört. Az eredmény beigazolta a várakozásaimat, a komló aromái hidegen is átjöttek, a test hibáit viszont nagyjából elnyomta a hideg. A végeredmény persze nem valami csoda, egy rendes IPA ugyanis minden ellenkező híresztelés ellenére nem csak az erős komlóból, hanem egy rendes ízgazdag testből is áll (mondom én, de persze pl. a BJCP szerint meg nem is, na de mindegy...), és még egy könyebb APA is tud értékelhető testet felmutatni. Ezekkel a Dreher Hidegkomlós nem tud versenyezni...

Pontozás: (7/3/5/3/8) 2.6

Összegzés

Nézzük először is az összesített sorrendet:

1. Svijany Rytir, 4,3
2. NordStar 3,6
3. Keserű Méz 3,5
4. Szarvasi Ütős Favágó, 3,1
5. Kapucinus Illuminátor 2,9
6. Dreher Hidegkomlós 2,6

Tehát akkor. Van négy magyar kézműves versenyző, egy cseh sörgyári darab, meg egy magyar nagyipari izé. Két utóbbi a két véglet, a cseh komlós lager a legjobb, a magyar nagyipari a legrosszabb. Közöttük szóródik a kézműves szelekció. Persze a Dreher és a többiek között van egy minőségi határvonal, a Dreher nem ajánlom senkinek, nem jó sör, a többi viszont léc feletti, még a második leggyengébb Illuminátor is elfogadható sörélményt nyújt (és ahogy az említett kolléga esete mutatja, van akinek jobban bejön a kompozíció). A Keserű Méz és a Nordstar üti meg azt a szintet, ami mellett a rendszeres fogyasztás szóba jöhetne nálam. Tulajdonképp szóba is jön, de azért ilyen árfekvés mellett inkább a "rendszeresen ritka" esete forog fenn. Merthogy az egyértelműen jobb, "nem hoplager" volta mellett is hasonló komplexitást nyújtó Svijany - és mellettük jópár itt nem tárgyalt egyéb cseh márka - olcsóbban beszerezhető még itthon is. 

Összességében a végkövetkeztetés az, hogy vannak eredmények. Ha kissé drágán is, de találunk szépen komlózott, testes magyar lagereket, azaz van helye a magyar versenyzők alkalmankénti fogyasztásának. Ugyanakkor ha nem ragaszkodom a "hoplager" cimkéhez, akkor egyenértékű vagy még jobb élményt olcsóbban megkapok egynémely cseh sörtől.

A sörforradalomnak van még teendője bőven.