Nem volt egy jó évünk az általam kedvelt csapatsportokban.

Kezdődött egy harmatos férfi kézi vb-vel, ahol a szerencsés sorsolás ellenére nem sikerült elérni a célul kitűzött 7-8. helyet. Az európai csapatok ellen esélyünk se volt igazán. Még ezzel együtt is összejöhetett volna a megcélzott helyezés, de az elvileg gyengébbnek tartott Európán kívüli ellenfelek ellen is szenvedtünk. Fény se nagyon látszik az alagút végén, ahogy már tavaly is írtam, a kiöregedő klasszisainkat nem igazán tudjuk pótolni, "hét szűk esztendőre" számítok, félek a mostani helyezés pár év múlva már jónak fog számítani.

Folytatódott egy siralmas hoki vb szerepléssel áprilisban. Nem is az zavart önmagában, hogy nem volt esélyünk a feljutásra, mert az ellenfelek ismeretében ebben nem igazán reménykedtem. Ugyanakkor az enervált és fantáziátlan játékunk azt eredményezte, hogy gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem mutattunk se az egyébként esélyesebb szlovén-kazah-belarusz trióval szemben, se az általam előzetesen verhetőnek tartott Koreával szemben. Négy tükörsima, kiábrándító vereséget szenvedtünk, amit a harmatgyenge litvánok elleni győzelem messze nem tudott kompenzálni.

Úgyhogy hiába láttam a két torna meccseinek nagy részét, egyiket se tartottam érdemesnek arra, hogy az idei posztba bekerüljön.

Ahogy nem került be meccs az év végén lejátszott női kézi vb-ről se. Élőben eleve csak a viszonylag kora reggeli időpontban lejátszott magyar-montenegrói meccset "volt szerencsém" megtekinteni. Nem nagyon tetszett, amit láttam, gyenge, fantáziátlan, kiismerhető  magyar támadásokat, amiket az egyébként nem túl acélos montenegrói csapat "jól olvasott", így ugyan szoros meccsen, de viszonylag biztosan szenvedtünk vereséget. A feketeleves csak ezután következett és tulajdonképp áldom a szerencsémet, hogy nem kellett végigszurkolnom a románok elleni agyvérzéses meccset.

Érdemes elolvasni a tavalyi posztomat, ahol részletesen írok Rasmussenről. Azt kb. jól megjósoltam, hogy a tavalyi Eb 7. hely akár elég lehet az olimpiai selejtező eléréséhez. Az lett, bár ezért a vb helyosztókon is izgulni kellett. Viszont a - tavaly egyébként indokolt - optimizmusom sajnos idén decemberben totál elpárolgott.

A kézilabdás fórumokon most elég komoly vita van arról, hogy mi legyen Rasmussennel, maradjon-e az olimpiai selejtezőre. (Már ha nem lesz eltiltva, mert akkor nincs miről vitázni. Egyébként szerintem elég nagy szemétség lenne eltiltani: már az az ominózus két perc is felháborító volt, az eltiltás meg még inkább az lenne.) Nyilván a kérdés az, hogy reménykedhetünk-e abban, hogy márciusban a tavalyi Rasmussen ül majd a kispadon vagy azoknak van igaza, akik szerint erre semmi esély. Meg az is nagy kérdés, ki ülne a helyére netán. Külföldi jelöltet szezon közben leakasztani nagyon nehéz. Hazai nyilván akadna, kérdés, hogy van-e olyan, aki képes lehet mentálisan összerakni a szétesett csapatot.

Nehéz dilemma és nagy tét, nem irigylem a szövetség döntéshozóit. Én egyébként érzésre meghagynám Rasmussent a padon. Róla láttuk, hogy képes ezen a szinten nagyot alkotni és egy-egy tétmeccsre felhúzni a csapatát. Az utolsó pillanatban behozni valakit helyette nagyobb lutri lenne, mint őt meghagyni. Bár leginkább most már bármelyik döntés lutri...

De majd március végén okosabbak leszünk. ;-)

Na de akkor milyen meccsek kerültek be a listába? Hát meglepő módon a korábbinál több foci lesz, de azért mutatóba egy hoki és egy kézilabda meccs is belefért.

Finnország-Kanada 3-1 (jégkorong, vb-döntő, 2019. május 26.)

Aki kicsit is ismer, az biztos kitalálta, hogy ez a meccs itt lesz a listában.

Igazából a play-off szakasz mindhárom finn meccsének itt lenne a helye. Kezdetnek kaptunk egy hosszabbításos finn-svéd negyeddöntőt, ami hozta azt az izgalmat, látványosságot és drámát, amit egy északi klasszikusnak hoznia kell. A finnek másfél perccel a rendes játékidő vége előtt egyenlítettek, hogy aztán a hosszabbításban is gyorsan bevigyék a döntő csapást. Mellesleg (illetve egyáltalán nem) azt a bizonyos egyenlítő gólt egy Marko Anttila nevű finn szerezte, jegyezzük meg a nevét!

Aztán jött a finn-orosz elődöntő. Nem mondom, hogy ez a pár általában lefutott meccs lenne (sőt!), de a vb-n az oroszok számítottak toronymagas esélyesnek. A finnek ugyanis NHL-es sztárok nélkül, főleg hazai és néhány KHL-es játékosokkal álltak fel, míg az oroszok létszámban is jelentős NHL-es kontingense olyan sztárokkal volt teletömve, mint Ovecskin, Malkin, Zajcev, Kovalcsuk vagy éppen Orlov. Az orosz támadósor majd jól szétzilálja a gyenge finneket, gondolták sokan. Ehhez képest egy fegyelmezett finn csapat fojtotta meg a kreatív orosz csatárokat, akik végül egyetlen egy gólt sem bírtak beütni a finn kapusnak (aki mellesleg a kanadai "másodosztálynak" számító AHL-ben véd csak). Így aztán az egyetlen finn gól, amelyet tíz perccel a vége előtt ütöttek be (Na vajon ki volt az? Igen, Anttila!), elegendő is volt az orosz szupersztárok legyőzéséhez.

A döntőben aztán jöttek a kanadai szupersztárok. Hatalmas tempót diktálva szorították be a finneket és már az első hamadban megtették azt, ami az oroszoknak egy meccs alatt sem sikerült, lőttek egy gólt a finn kapusnak. Aztán megint jött Anttila és a második harmad elején egyenlített. Ez már kiegyenlítettebb harmad volt, de a végét megint megnyomta Kanada. Ennél jobban már csak a harmadik harmadban nyomtak. Kellett is, mert egyébként ez a harmad is finn góllal kezdődött (naná, Anttila!). És végül hiába szegezte a falhoz Kanada a finneket, a finnek kibírták. A végén még lőttek egy kontragólt a hajrában, aztán lehetett ünnepelni a harmadik világbajnoki címűket!

Igazi csapatmunka volt amúgy, de azért két embert ki kell emelni. Az egyik természetesen Anttila, a hórihorgas, kicsit darabos mozgású finn, "a hoki Peter Croucha", aki a play-offban egy meccsvégi egyenlítő gól mellett győztes gólokat lőtt Oroszországnak és Kanadának is. A másik meg az edző, a visszatérő Jukka Jalonen, aki egyszer már volt a finn válogatott edzője. Mit tesz isten, 2011-ben is vele nyertek aranyat. Egyébként akkor is Pozsonyban...

Vardar Szkopje - Veszprém 27-24 (férfi kézilabda, bl-döntő, 2019. június 2.)

Egy hőstörténet megkoronázásának lehettünk szemtanúi.

Kár, hogy nem mi voltunk a hősök, hanem a Vardar Skopje csapata. A Vardar egy tipikus keleti sztárcsapat: pár éve jött egy milliomos, összevásárolt egy csapat légióst és hirtelen BL esélyes csapattá léptek elő. Olyannyira, hogy két éve meg is nyerték a Final Fourt. Ez ugye eddig minden, csak nem túl szimpatikus, van egy zsoldoscsapat, amelyiknek van képe elnyerni "előlünk" (értsd, a Veszprém elől) a vágyott trófeát.

Így aztán magyar szurkolói körökben kárörömmel vegyes megnyugvással terjedt a hír, hogy a milliomos már nem ad pénzt, a Vardar "szét fog esni". Ennek voltak is jelei szezon közben, páran eligazoltak és a csoportkörben a Vardar csak csoportharmadik lett, ami papírforma alapján azt jelezte, hogy nem férnek majd be a Final Fourba.

Nos befértek, méghozzá a Szeged legyőzésével, ami igencsak pikáns párharc volt, lévén  korábban a Vardar spanyol edzője és szlovén irányítója is kénytelen volt nem túl békés módon távozni a Szegedtől. A negyeddöntő se volt túl békés, a második meccs utáni sajtótájékoztatón is volt némi odamondogatás.

Aztán a Final Fourban megkapták a második elődöntőt, ellenfélnek meg a favorit Barcelonát. Ekkor mindenki abban reménykedett, jól kifárasztják majd a katalánokat, akik ellen az első elődöntő győztese (remélhetőleg a Veszprém, ugyebár) majd egy picit pihentebben játszhat. A számítás egyik fele bejött, a Veszprém valóban megnyerte az első elődöntőt. A Vardar viszont nemcsak kifárasztotta a Barcelonát, hanem le is győzte.

Még jobb, gondolták sokan. A Vardar erre az idényre a költségvetési problámák miatt egysoros csapattá vált, az az egy sor pedig kevesebb pihenhet, mint a mieink, biztosan nem fogja bírni a döntőt.

Nos, bírták. A Vardar végig vezetett és bár a meccs szoros volt, a Veszprém végig ott lihegett az ellenfele nyakában, igazából esélye se volt utolérni. Lehet, hogy a Vardar "egysoros" volt, de az az egy sor hősiesen bírta és mindig volt közöttük valaki, aki kulcsfontosságú pillanatokban lött egy gólt.

A Veszprém meg hajtott, küszködött, de érezni lehetett bennük a fásultságot és a hit hiányát. Megint nem tudták átlépni az árnyékukat. Az áhított győzelem helyett kaptunk egy n+1-edik ezüstérmet. Nos, berakjuk szépen a többi közé és álmodozunk tovább...

Magyarország - Szlovákia 1-2 (labdarúgó Eb selejtező, 2019. szeptember 9.)

Jól ment tavasszal a Marco Rossi vezette magyar labdarúgó válogatott. Ugyan az Eb selejtezőket egy idegenbeli vereséggel kezdtük Szlovákia ellen, utána viszont egy hármas nyerősorozat következett. A három győzelemből mindössze az Azerbajdzsán elleni volt papírforma. Horvátország és Wales itthoni legyőzése olyan bravúrok voltak, amelyekből nem sokat láttunk az elmúlt harminc évben. Különösen a horvátok elleni győzelem (a világbajnoki ezüstérmes egyetlen veresége a selejtezősorozatban) volt szenzációs, de Wales legyűrésére is méltán büszke lehetett a csapat.

A kiváló tavasz eredményeként nem tűnt lehetetlennek, hogy elcsípjük az egyik továbbjutó helyet a csoportban. Ehhez tulajdonképp elég lett volna a két hazai meccset megnyerni, Azerbajdzsán és Szlovákia ellen. Az előbbi ugye papírforma (már amennyire egy magyar csapat esetében erről beszélhetünk), szóval csak a második meccsen volt komoly izgulnivalónk. Az öszi selejtezősorozat az utóbbi meccsel kezdődött, azaz lényegében az ősz első tétmeccsén bebiztosíthattuk volna az Eb részvételünket. A győzelem a tavaszi formát és a hazai pályát figyelembe véve nem tűnt lehetetlennek, habár reálsan nézve az esélyes természetesen a némileg jobb erőkből álló Szlovákia volt.

Szóval nem kis izgalommal ültem le a tévé elé szeptember 9-én este.

Az első félidő nagy része kifejezetten tetszett. Láthatólag mindkét csapat izgult, de mi tűntünk jobbnak és valamivel veszélyesebbnek. Nem lett volna igazságtalan, ha vezetést szerzünk. Ehelyett a félidő végén a szlovákok szereztek vezetést, na ettől kb. a guta ütött meg. Ráadásul lesgyanús is volt a helyzet, de az Eb selejtezőkön nincs VAR, így a klasszikus hülyebírózás legfeljebb a feszültséget vezette le, a gól maradt.

A második félidő jól kezdődött, megint agilisak voltunk, hamar jött is az egyenlítés egy remekbe szabott Szoboszlai szabadrúgás révén. Na, kb. itt kellett volna lefújni a meccset. Hamar jött ugyanis az újabb szlovák gól is. Nekik is volt fiatal zsenipalántájuk, a Boženík névre hallgató szlovák csatár pedig megmutatta, hogy neki se rosszabb a lövőtechnikája, szépen kilötte a bal alsó sarkot. Ami utána követezett, az elsősorban azt mutatta meg, hogy miért jobb a szlovák válogatott. Helyzet ugyan még akadt mindkét oldalon, de igazság szerint a szlovákok egyre magabiztosabban uralták a játékot és a végén megérdemelten nyertek.

Szurkolói énem erősen bosszankodott a némileg balszerencsés vereségen, de realista énem tudta, hogy mindössze annyi történt, hogy a valóság beköszönt: két bravúr után a harmadik már nem sikerült. 

Ez a meccs eldöntötte a válogatott sorsát. A nyeréssel bebiztosíthattuk volna az Eb részvételt, a vereséggel viszont lényegében elúszott. Innentől papírforma eredményekkel számolva lehetett tudni, hogy nem fogunk kijutni. És a csapat meg itt meg is tört, ráadásul bejött pár sérülés is (a legfontosabb Willi Orban kiesése, miáltal a védelem szétesett), a többi öszi meccsen már egy gyengén játszó, indiszponált, hitehagyott társaságot láttunk.

Ferencváros - Espanyol 2-2 (labdarúgó Európa Liga csoportmeccs, 2019. november 28.)

Namost akkor félig tele van az a pohár, vagy félig üres?

• Lehet úgy nézni ezt a meccset, hogy a magyar bajnok a spanyol bajnokság egyik élcsapatával vívott abszolút kiegyenlített párbajt, sőt tulajdonképp közelebb is volt a győzelemhez, mint spanyol ellenfele, a meccs nagy részében fölényben játszott, nagy helyzeteket hagyott ki, a spanyolok pedig igencsak örülhettek az utolsó pilanatban megszerzett egyenlítő góljuknak.
• De lehet úgy is, hogy egy otthonában kiesés ellen játszó, az Európa Ligában viszont már továbbjutott spanyol csapat tartalékos felállásban, a döntetlent megcélozva, minimális erőkifejtéssel akarta lehozni a meccset és ez gond nélkül sikerült is nekik. Ugyan a Fradi kétszer vezetést szerzett, az egyenlítés mindkétszer nagyon gyorsan megérkezett, azaz látszott, hogy amikor igazán gólt akarnak szerezni, akkor még tartalékosan is képesek pillanatok alatt átjátszani a Fradi ingatag védelmét. Mindezt figyelembe véve nem az Espanyol egyenlítése volt szerencsés az utolsó pillanatban, hanem a Fradinak volt (lett volna) szerencséje a meccs végén befújt tizenegyessel, már ha sikerült volna azt a pár perces hosszabbítást valahogy kihúzni.

Én a magam részéről - nem tagadva, hogy a Fradi helyenként szépen játszott - inkább a második nézőpontot vélem a valósághoz közelebb állónak. Ahogy egyébként az utolsó, Ludogorec elleni döntetlen esetében is azt éreztem, hogy szépen helytáll a csapat, de a "bolgárok" kézben tartják a meccset.

(Igazából a csoportmeccsek legértékesebb eredménye szerintem az Espanyol elleni idegenbeli döntetlen volt még az első meccsen, amikor a spanyolok még nem tartalékosan játszottak és egyáltalán nem a döntetlenre mentek...)

Összességében egyébként szép menetelés volt. Nagy előrelépés lenne, ha a magyar klubfoci képes lenne évente egy csapatot bejuttatni az Európa Liga csoportkörébe. Ez most az elmúlt két évben sikerült, de a magam részéről vannak kételyeim, hogy mennyire reális. Mindenesetre kialakulófélben van egy tartósabbnak igérkező Fradi-Vidi vetélkedés a bajnoki címért: talán ez a két csapat képes lesz arra, hogy a fenti célt idővel megközelítse.

Bár azt is megjegyzem, hogy ennek se lenne túl nagy jelentősége: a mai magyar játékosállomány alkalmatlan egy Európa Liga szintű csapat kitermelésére, azaz a kérdés csupán az, van-e elég pénz megfelelő minőségű légiósok felvásárlására. A "siker" tehát igazából nem a magyar foci sikere lenne...

Mi lesz jövőre?

Hát, nyilván sok izgalmas meccs és esemény:

Férfi kézilabda Eb januárban, új szövetségi kapitánnyal, rutintalan csapattal. A szerencseadagunk is kimerült a tavalyi vb sorsolással, ezúttal egy kőkemény csoportot és egy még keményebb ágat kaptunk. Persze az ág talán már mindegy is lesz, mert az se biztos, hogy a dán, izlandi, orosz hármason keresztül tudjuk verekedni magunkat a régi klasszisainkat (kivétel Mikler) nélkülöző és főleg szélsőposzton kifejezetten foghíjas csapatunkkal. Persze azért remélem nem feltett kézzel megyünk ki a pályára, az oroszok és az izlandiak jó adag szerencsével és egy lelkes, jól összerakott csapattal esetleg verhetőek. A középdöntő meg a jelenlegi körülmények között már jutalomjáték lenne. A vb-n nem sikerült olimpiai kvalifikációs helyet szerezni. Az Eb-n még kevésbé fog, a férfiak nem mennek olimpiára. Ha netán megcáfolnak, az kb. a csoda kategória lenne.

Különböző hokibajnokságok: Lesz megint Fradi-Csíkszereda döntő az Erste Ligában? És ha igen, képes lesz ismételni a Fradi vagy az alapszakaszban eddig sokkal magabiztosabb Csíkszereda lesz a bajnok? Fehérvár meccsek az Ebelben: vajon bejutunk a rájátszásba? Tavaly ilyenkor azt tippeltem, nem, de tévedtem. A helyzet most is kb. ugyanaz, bravúros győzelmek és harmatos vereségek váltják egymást, a végkimenetel megjósolhatatlan. Szlovák extraliga, immáron másodszor MAC és Miskolc részvétellel: A MAC elég halovány eddig, a Miskolc sokkal jobb, de ez tavaly is így volt, aztán pont a MAC ütötte el a Miskolcot a rájátszástól. Idén mi lesz a vége? 

Férfi hoki olimpiai selejtező febuárban Nottinghamben, majd vb áprilisban Ljubljanában. Szerintem a nottingham-i tornát kéne az év első számú tornájaként kezelni. Innen is "fel lehet jutni", lévén az olimpiai kvalifikáció következő lépcsőfoka egy A csoport szintű négyes torna lenne az év második felében. Ráadásul Nottinghamből reálisabb lenne a továbbjutás, mint Ljubljanából, "csak" a briteket kellene legyőzni, ami - egyáltalán nem lebecsülve se őket, se az észt és romániai válogatottakat - mégiscsak teljesíthetőbb feladat, mint áthámozni magunkat a szlovén-osztrák-francia trión (és Koreát, Romániát megintcsak nem lebecsülésként hagytam ki...). A vb kapcsán tavalyhoz hasonlóan nincs nagy elvárásom. Ha a papírformát nézem, akkor a Romániát kell vernünk a bentmaradásért. A koreaiak legyőzése lehet esetleg teljesíthető, de mint tavaly láttuk, egyáltalán nem könnyű cél. A szlovén-osztrák-francia trió ellen már akkor elégedett lennék, ha szoros meccseket játszanánk velük...

Női kézilabda olimpiai kvalifikációs torna márciusban Győrben: Kína, Szerbia, Oroszország az ellenfelek, ebben a sorrendben. A kulcsmeccs Szerbia ellen várható. A kimenetel bizonytalan, több okból is. Ha a tavalyi Eb-n mutatott teljesítményt hozzuk, van esélyünk. Ha az idei vb formáját mutatjuk, Szerbia simán nyerni fog. És kérdés persze, ki ül a kispadon?

Foci Eb pótselejtezők márciusban. Először Bulgária ellen játszunk idegenben. Ha nyernénk, akkor jöhet az Izland-Románia meccs győztese Budapestre. Az esélyek? Bulgária ellen kb. 40% (azonos játékerő, de ők vannak otthon), a döntőben kb. szintén (erősebb ellenfél, de mi játszunk otthon). A nagy kérdés persze az, a tavaszi, vagy az őszi csapatot látjuk majd. Csak az előbbinek lehet valós esélye a kijutásra. De  ez mindegy is, szurkolunk aztán majd meglátjuk.

Női hoki vb áprilisban Kanadában. Női hokiban évek jövünk föl, mint a talajvíz. A nagy célt (az egyiket, legalábbis) tavaly érte el a csapat, amikor története során először feljutott az A csoportba. Ahol idén áprilisban megpróbálkozhat a bentmaradással. Nem lesz könnyű és talán akkor se történik tragédia, ha nem sikerül. Ahogy a női válogatottat elnézem, fognak ők még az A csoportban játszani akkor is, ha netán kiesnének. 

Kézilabda klubcsapatok: Vajon nyer megint a Győr BL-t és bejut a Fradi a negyeddöntőbe? A Fradi szerintem nem, ez gyakorlatilag már az őszi betlisorozattal eldőlt. A Győr nem esélytelen, majd meglátjuk. Ugyanez férfi vonalon: vajon bejut a Veszprém vagy a Szeged a kölni négyes döntőbe? Talán. A keret mindkét csapatnál elég erős, de a mezőny félelmetes (PSG, Barca, Kiel, Kielce, Vardar, stb.) A magam részéről a Szegednek drukkolok, ott kicsit erősebb a magyar részvétel a csapatban. Egyébként az EHF kupában is vannak csapataink, a férfiaknál a Tatabánya, a nőknél a DVSC, az Érd és a nem mellesleg címvédő Siófok.

A második félévet (foci Eb, olimpia, női kézilabda vb) egyelőre hagyjuk...

Végezetül jó szurkolást kívánok mindenkinek 2020-ban is!