Jöjjön a tavalyi év második fele. (Ahogy elnézem, idén elég lesz egy poszt az egész évre...)

A filmlista igen rövid, hát belevettem pár színházi előadást is, még így is rövid poszt lesz. Illetve nem is, mert a Skywalker kora kapcsán belementem némi polémiába a Rian Johnson vs. JJ Abrams vita kapcsán, ami egész hosszúra sikeredett...

Yesterday (július 27.)

Danny Boyle-ról tudjuk, hogy remek rendező. Amellett, hogy biztos kézzel hozza a halivúdi elvárásokat (értsd, élvezhető, feszes tempójú és könnyen emészthető filmeket csinál), azért mindig hozzátesz valami egyénit is. Ennek eredménye néha egy klasszikus (Trainspotting, Gettómilliomos), néha csak egy szimplán remek film. A Yesterday gyanúm szerint az utóbbi kategória, de azért persze így is imádtam. Igaz, a Beatles-re építeni egy filmet tuti tipp. Ajánlott.

Oroszlánkirály (augusztus 20.)

A "Mit meg nem tesznek az apák a gyerekeikért" különdíj favoritja. Mint mozi, hát annak ramaty.

Audiencia (Pesti Színház, augusztus 24.)

Kamaradarab egy számunkra idegen politikai rendszer és kultúra (nevezetesen a brit) világáról. Kellemes darab, de nagyon izgalmasnak vagy érdekfeszítőnek nem mondanám. Történet nincs, az angol királynő és miniszterelnökeinek viszonyát kellene megismernünk beszélgetéseiken keresztül, de valahogy az az érzésem, nem ásunk túl mélyre. 

Downton Abbey (szeptember 21.)

Mozinak igazából közepes, de mivel imádtam a sorozatot, megbocsátottam a kiszámítható fordulatokat és az egyéb hibákat. Ez kb. egy bónusz dupla rész a sorozat rajongóinak, én ilyen minőségében kifejezetten kedveltem. Apropó tud valaki egy jó sorozatot Downton Abbey elvonási tünetekre?

Ad astra (október 14.)

Hát, vegyes. Vannak kifejezetten jó jelenetek, pl. a Holdon játszódó részek, de aztán átmegy a dolog egy családi melodrámába, amit elég érdektelennek találtam. Egyébként hangulatában kicsit emlékeztet a Csillagok közöttre, de annál gyengébb.

Komcsi nyanya vagyok (Katona József Színház, október 25.)

Egy idős román nyugdíjas monológja a fiatalkoráról, ami egybeesik a román diktatúra "fénykorával". Tönkretett nemzedék, tönkretett ország, alulnézetből.

Csang mester konyhája (november 23.)

Hát igen, Aki nem Mika. Ezt egyébként tudtam, szóval nem vártam csodát. Azért a film így is alulteljesített, totál sablonos forgatókönyv, rutinból lehozott szerepek. Persze a finn nosztalgia miatt így is nézhető volt, legalábbis számomra. De nálam kevésbé finnrajongó nézőknek nem ajánlanám...

Egérfogó (Belvárosi Színház, december 22.)

Agatha Christie klasszikus krimiszösszenete a világ legrégebben játszott darabja. Persze nem nálunk, hanem a londoni Westenden, de ha ott ilyen sikeres, akkor itthon is tuti biznisz a bemutatása. Hogy miért ilyen sikeres, az nem derült ki számomra: egy profin megírt, szórakoztató darab, de ilyenből sok van és speciel láttam már jobbat is. Szóval ez egy olyan rejtély, amire az előadás nem adott választ. Minden más viszont kiderült a végére.

Skywalker kora (december 27.)

Rövid verzió: Jelentem, nekem teccett. Izgalmas, fordulatos, látványos, a végén győz a jó. (Jaj, most elspoilereztem...) Aki ennél többet várt, az magára vessen.

Hosszú verzió: Jelentem, nekem tetszett. Nem állítom, hogy tökéletes alkotás, messze nem az, de a "még a Baljós Árnyaknál is rosszabb" értékeléssel messze nem tudok egyetérteni. Nézzük egy picit részletesebben.

Először is, ez egy látványos űrkalandfilm, amitől fénykardpárbajokat, űrcsatákat, sólyomkergetést, monumentális látványvilágot várok. Ez pipa.

Másodszor is, várok olyan hősöket, akik rokonszenvesek, akiknek drukkolni tudok. Ebből a szempontból kiemelném Reyt, aki egyszerűen telitalálat, szerintem az egész saga egyik legkarakteresebb szereplője (és biztosan a legérdekesebb jedije). Talán még Han Solot lehet vele egy napon említeni, de neki a csibész karaktere miatt könnyebb a dolga. Finn és Kylo Ren korábban nem feltétlenül győzött meg, de a harmadik részre szerintem nekik is sikerült egész jól megtölteni élettel a karakterüket. Mindenesetre ha az előzménytrilógia visszataszító és hiteltelen Anakinjára vagy a sótlan fiatal Obi van Kenobira gondolok, akkor nem kérdés, hogy ezen a téren klassziskülönbség van a mostani trilógia javára.

Harmadszor. A sztori, nos igen, az kétségtelenül a leggyengébb láncszem. De hát mindig is az volt. Az egész saga kiskamaszok szintjére van belőve, ennek megfelelő "komplexitással" és intellektuális tartalommal. (Ami egyébként nem baj, ez a film szórakozásra meg izgulásra van, nem elmélyült filozófiai elmélkedésre.) Miért kellene többet elvárni a történet utolsó darabjától?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "kiskamasz szinten" minden rendben lenne a sztorival. Vannak benne zavaró momentumok, nem is egy. Ezek egy része apróság, ami kb. minden kalandfilmben előfordul. (pl. X lezuhan a sza... izé, felhőkarcoló tetejéről, és nyilván elpusztul, ja nem, öt perc múlva előkerül és újra harcba száll. Hogy hogy mászott vissza? Hát, vele volt a jolly joker, az Erő...) Ízlés kérdése, hogy ezek kit mennyire zavarnak. Én ezzel úgy vagyok, hogy ha nincs belőlük túl sok, illetve nem nagyon feltűnőek a vetítés alatt, akkor ezeken nem rugózok különösebben. Magyarán, ha a film magával ragad és élvezem, akkor nem fogom ezt az élményt megtagadni utólag, amikor rájövök a sztori logikai buktatóira...

A problémák egy másik (számosabb) csoportja a Johnson-Abrams rivalizálásra vezethető vissza. Mint ismert, a sorozat 7. és 9. részét JJ Abrams, a 8. részt pedig Rian Johnson rendezte. Ez önmagában nem lett volna baj, de láthatólag komoly koncepcionális különbségek voltak köztük történetvezetés tekintetében.

Abrams egy kifejezetten konzervatív, konvencionális történetvezetést alkalmazott az Ébredő Erőben. Akinek ez nem tetszett, az ezt általában úgy fogalmazta meg, hogy új szereplőkkel és helyszínekkel újraforgatta az Új Reményt. Ez ugyan némileg túlzás, de szerintem is nagyjából megfelel a valóságnak. Namármost, van aki szerint ez probléma. Szerintem meg nem. Ami működik, azon nem kell változtatni, különösen nem egy alapvetően kommersz műfajban. Ez be is jött, az új trilógia legjobb része egyértelműen az Ébredő Erő. Átvette az elődöktől azt, ami működött, hozzákevert néhány új szereplőt, több (Rey, Finn) vagy kevesebb (Kylo Ren, Dameron Poe) sikerrel és egy alapvetően élvezhető Star Wars darabot prezentált ezzel.

Hogy ezek után mi volt az oka annak, hogy hagyták Rian Johnsont kisérletezni, azt nem tudom. Talán túl sok bírálatot kaptak, talán féltek, hogy újítás híján kifullad a sorozat, a fene tudja. Hát Johnsontól megkapták az újításokat, az biztos. Kétségtelen, hogy igen egyedi irányokba vitte el a sztorit, de szerintem ezek többsége nem sült el túl jól. Egy zavaros katyvaszt kaptunk (pl. egy kinyírt főgonoszt, aki helyett egy újat kellett előhúzni később a semmiből), meg pár újabb szereplőt, akik nem váltak be. (Egyetlen pozitívumot tudok felhozni, a Rey-Kylo Ren távkapcsolat nekem is bejött.)

Namármost, ha egy trilógia első két része két irányba húz, mit várhatunk a harmadik résztől? Válságkezelést. Ami azért nem kis hendikepp, amikor éppen a filmtörténet egyik klasszikus sorozatának nagy fináléját kellene összehozni. A feladat tehát nagyjából reménytelen, biztosra vehető, hogy nem sikerül minden elvárást teljesíteni, minden szálat rendesen elvarrni. Én a fentieket figyelembe véve hajlamos vagyok megbocsátani a sztori hibáit. A körülményekhez képest szerintem a válságkezelést egész jól hozta, a nagy finálé a végén elfogadhatóra sikeredett. Persze mindezt nagyjából Abrams-módra, főleg a hetedik részre építve tette a film, néhány ponton kifejezetten "megalázva" a nyolcadik rész fontos elemeit-szereplőit. Ez nyilván nem tetszett Johnson és az Utolsó Jedik híveinek. Nekem annál inkább. Persze ettől még a sztori cikkcakkjai megmaradtak, viszont ezért a felelősség nem a kilencedik részt terheli, legalábbis szerintem.

Szóval az összkép egyáltalán nem rossz. Nem ez a legjobb Star Wars mozi, de messze nem is a legrosszabb. Mondjuk az biztos, hogy nem tesz jót egy trilógiának, ha a sztorit össze-vissza rángatják: ha ez nem lett volna, lehetett volna ez még jobb is.