Nem volt túl jó évünk. Járvány, karantén, stb. Így aztán összességében az általam kedvelt csapatsportágakban se volt túl jó évünk, bajnokságok, világversenyek maradtak el. Úgyhogy ez most egy viszonylag rövid lista lesz.

Az év elején persze még csak Kínában dúlt a vírus, így a férfi kézilabda Eb-t megtartották:

Magyarország - Izland 24-18 (férfi kézilabda  Eb, 2020. január 15.)

(Itt a link, ha nem látszana a beágyazott videó...)

Egy bravúros menetelés csúcspontja volt ez a meccs. A magyar férfi kézilabda válogatott új szövetségi kapitánnyal, sok újonccal, minimális elvárásokkal indult el az Eb-n. Simán benne volt a pakliban, hogy három vereséggel kizúgunk a csoportunkból, ahogy azt egyébként az előző Eb-n tettük. Ehhez képest először megvertük az oroszokat (1 góllal, idegtépő hajrában, biztosnak tűnő előnyt leadva, de az mindegy...), majd döntetlent játszottunk Dániával.

Régebben ez már elég is lett volna a továbbjutáshoz, mert a hagyományos Eb rendszerben csak egy csapat esett ki, de ezen az Eb-n a létszámbővítés miatt két csapatot  is kiszórtak csoportonként. Így aztán Izland ellen minimum egy döntetlen kellett a továbbjutáshoz: egy vereséggel kiestünk volna. Márpedig hiába a dánok elleni bravúrdöntetlen, az esélyesek itt se mi voltunk. Izland ugyan már túl van a csúcson kézilabdában, azért a mi nevenincs csapatunk ellen ők voltak a favoritok. Ez az első félidőben nagyjából be is bizonyosodott, ha nem is szereztek behozhatatlan előnyt, azért magabiztosan vezettek a szünetben.

A csoda a második félidőben következett be. Ez egy kétfázisú csoda volt, az első fázis amolyan csodácska volt, kb. 15 perc alatt kiegyenlítettünk, így a meccs utolsó negyedórájának 17-17-es állásról futottunk neki. Az igazi csoda ezután következett, ugyanis abban az utolsó 15 percben 8-1-re legyőztük Izlandot, így a végére magabiztos győzelmet arattunk.

Ha a magyar csapat múltját nézzük, ezek az eredmények nem példa nélküliek. Vertük már meg az oroszokat és Izlandot is, Dánia ellen is voltak bravúros csatáink. Ugyanakkor a mostani csapat a korábbiaknál jóval "vékonyabb" volt, több nagy "öreg" vonult vissza, sérültjeink is voltak, helyettük részben fiatalok, részben a hazai bajnokság "névtelenjei" szerepeltek a csapatban. A nevek alapján nagyon sima zakóktól tartottam. Ehhez képest egy remekül teljesítő, jól összerakott csapatot láttam, stabil védekezéssel, néha akadozó, de azért igéretes támadásokkal, ráadásul egy olyan csapatot, amelyiknek volt mentális tartása, vissza tudott jönni hátrányból és vissza tudta venni az előnyt, amikor az ellenfél utolérte. Szóval nagyon jó élmény volt látni ezt a három meccset!

Ezzel ráadásul a középdöntőben rögtön két ponttal indultunk, a vérmesebb szurkolók már az olimpiai selejtező eléréséről álmodoztak. Ebből aztán nem lett semmi, egy bravúrgyőzelmet ugyan még aratott a csapat, mellette azonban három sima vereség után ráadásul még a négypontos csapatok egymás elleni mérlegéből is mi jöttünk ki a legrosszabbul, így a bravúros kezdés "csak" 9. helyet ért.

Ilyenkor szokták mondani, hogy erre az Eb-re lehet építeni, ezt a csapatot pedig fel lehet építeni úgy, hogy elérje az elődök szintjét, kijusson olimpiára, elcsípjen jó helyezéseket világversenyeken. Én erre öreg rókaként csak annyit mondok, hogy szép is lenne, szurkolóként ezekre várok, ugyanakkor erre semmi garancia nincs. Egy jól sikerült világversenyre simán jöhet egy gyengébb és azt sem tudhatjuk, hogy nem ez az Eb volt valójában egy kiugró eredmény ettől a generációtól. Én mindenesetre már akkor elégedett leszek, ha a mostanihoz hasonló bravúrok továbra is benne lesznek a csapatban...

A többit majd meglátjuk. Mondjuk most januárban, a vb-n...

Nagy Britannia - Magyarország 1-4 (jégkorong, olimpiai selejtező, 2020. február 9.)

(Itt a link, ha nem látszana a beágyazott videó...)

Tavaly azt írtam, az olimpiai selejtező szerintem fontosabb, mint a vb, mert innen sokkal reálisabb lehetőség továbbjutni, mint a vb-ről. A racionális szempont mellett volt persze érzelmi is, rögtön kettő is. Egyrészt, az utolsó két olimpiai selejtezőnket fájdalmas kudarcokkal zártuk (a hollandok és a lengyelek ellen), másrészt a britekkel is volt elszámolnivalónk. Szóval szurkolóként nagyon is vártam a "csorbaköszörülést".

A fentiek fényében érthetően nem lelkesedtem, amikor kiderült, hogy az északon játszó legjobbjaink (Galló és Sebők) nem jönnek, azaz picit tartalékosan fogunk kiállni. Ugyanakkor a továbbjutást továbbra is teljesíthető feladatnak éreztem. Bár a britek a világranglistán is előttünk álltak és 2019-ben még azt a bravúrt is összehozták, hogy bent maradtak az A csoportban, azért egyáltalán nem tűntek verhetetlen csapatnak. Hajtós, gyors, klasszikus kanadai stílusban játszó csapat, mentálisan nagyon erősek, de kiismerhetőek és technikailag sem kiemelkedőek. Szerintem mi egyénileg valamivel jobbak vagyunk, ha sikerül a játékot jól összerakni és főleg ha sikerül mentálisan is összerakni magunkat, akkor a britek verhetőek.

Persze ami elvileg teljesíthető, az attól még a gyakorlatban nem könnyű és nem természetes, szóval igencsak izgatottan ültem le a képernyő elé, hogy lássam, mire jutunk a hazai pályán játszó, magabiztos britekkel szemben.

Amit láttam, az visszaigazolta a várakozásaimat. A britek hajtottak, nagy iramot diktáltak, de mi veszélyesebbek voltunk. Ez már a hullámzó, gólnélküli első harmadban is így volt, de a góljainkra várni kellett a második harmadig. Hátrányba kerülve a britek elkezdtek még jobban nyomni, be is szorultunk, de itt is az látszott, hogy a "mennyiség nem megy át minőségbe", azaz hiába lőnek sokat, fegyelmezett védekezéssel és jó kapusteljesítménnyel ezek blokkolhatók, foghatók. Közben pedig  mindig ott volt a veszély a kontráinkban...

Persze mindez nem jelent semmit, a britek már korábban is megmutatták, hogy nagy küzdők és a hokijuk jellegéből következően azért bármikor betuszkolhatnak egy gólt. Ami egy mentálisan gyengébb vagy éppen elbizakodott csapatot megroppanthat. Ahogy ez megtörtént velünk két éve, aztán megtörtént tavaly az A csoportban a franciákkal is.

A gólt most is betuszkolták a harmadik harmad elején, de a magyar csapat ezúttal nem ismételte meg a korábbi hibát: álltuk a rohamokat, a brit gólnak nem lett folytatása, mi viszont két remek gólt is berámoltunk válaszként és magabiztosan nyertünk.

Ami láthatólag nagyon fájt a briteknek, akik két szenzációs év sikereit szerették volna megkoronázni hazai pályán. Látszott ez a játékosokon is és leszűrhető volt a máskor végtelenül sportszerű edzőjük nyilatkozatából is. Nem tudom, mikor játszunk legközelebb a britekkel, de a két legutóbbi meccsünk után azt gondolom, hosszú ideig lesz megfelelő "kémia" mindkét oldalról a két csapat jövőbeli meccsein...

Magyarország - Izland 2-1 (labdarúgó Eb pótselejtező, 2020. november 12.)

(Itt a link, ha nem látszana a beágyazott videó...)

Na, akkor ugorhatunk is egy jó nagyot. A tavaszi sportszezon nagyját elvitte a korona. Tulajdonképpen az őszi szezont sem mondhatjuk zavartalannak, hogy finoman fogalmazzak, de az UEFA végső soron elég jól kidolgozta a zártkapus meccsek módszertanát, így mind a klubcsapatok, mind a válogatottak lejátszhatták a nemzetközi meccseiket. Minket ezúttal a válogatott érdekel, amely némileg váratlan, de annál örömtelibb menetelést hajtott végre. És hát természetesen ebből a legfontosabb meccs került be ide, az Izland elleni pótselejtező.

Amire pár perc késéssel érkeztem a képernyő elé, így le is maradtam Gulácsi kapuspályafutásának (remélhetőleg) legnagyobb potyájáról. Aminek következtében pont az történt, amit szerettünk volna elkerülni: Izland játszhatta azt, amit a legjobban szeretett és tudott, nevezetesen a mindent megfojtó védekezésből induló villámgyors kontrákat.

Persze ugyanez megtörtént már velünk négy éve az Eb-n, akkor egyenítettünk a végén. Na de fogunk-e most is? Hát, ami a szenvedést illeti, az ugyanúgy megvolt. Labdabirtoklásban jók voltunk, minden másban meg rosszak. A kapu elé nem nagyon jutottunk el, se a passzaink, se a cseleink nem ültek, átlövéseink sem igen voltak. Hajtott a csapat becsülettel, de hiányzott az a kreativitás, ami a rutinos izlandi védelem feltöréséhez kellett volna. Az izlandiak mindent olvastak: mindenbe beleléptek, mindent blokkoltak. Közeledett a meccs vége és nem bírtunk velük, látszólag egyre magabiztosabban tartották az eredményt, sőt a végefelé még egy ordító helyzetük is volt, szerencsére kimaradt. Nem rajtunk múlt.

De azért valahogy a nyomást egyre növeltük és a végén csak nekünk pattant az a labda! Loic Nego gólja a 88. percben meglehetős mázlival született, de szerencsére nincs olyan szabály, amely szerint a mázlis gólok érvénytelenek lennének.

Maradt még pár perc és Izland hirtelen megmutatta, hogy támadni is tud, most ők szorítottak be minket és volt is pár veszélyes helyzetük. Egyébként ebben kisértetiesen hasonlított a mostani meccs a 2016-osra, a végén az egyenltésünk után akkor is nekik volt hatalmas utolsó perces helyzetük, ami majdnem bement. De nem ment be, mert egy blokkoló védőről mellépattant. Most is blokkolt egy védőnk, de róla nem kipattant, hanem egy másik védőhöz, aztán előrevágtuk Szoboszlainak. A többi meg focitörténelem: a válogatott újra kijutott az Eb-re, egymás után másodszor!

Azt hiszem már sokszor értekeztem a szerencse szerepéről, tehát lehet, hogy ismételni fogom magam. Rutinosan magyarázzák meg a sportújságírók és egyéb szakértők, hogy miért volt törvényszerű egy adott meccs eredménye, miért mi győztünk és nem ők (vagy fordítva) és miért nem szerencse volt mindez. Mégha el is ismerik, hogy a szerencse közrejátszott, akkor is hozzáteszik, hogy "jó csapatnak van szerencséje", azaz igazából mégse szerencse volt az, hanem a jó csapat megérdemelt diadala.

A magam részéről megérdemeltnek tartom a magyar csapat diadalát Izland ellen, ugyanakkor egyáltalán nem gondolom azt, hogy ennek "így kellett" történnie. A fenéket. Lehetett volna ez a meccs egy sima 2-0 Izlandnak, ha azt a bizonyos ajtó-ablak helyzetet bevágja az izlandi csatár a 87. percben. Vagy lehetett volna 2-1 Izlandnak, ha azt a lövést Szoboszlai gólja előtt nem blokkoljuk, hanem valahogy besurran a lábak között a kapunkba. Vagy lehetett volna hosszabbítás egy idegtépő tizenegyespárbajjal a végén. Ez mind benne volt. És ha a végén Izland jut tovább, az se lett volna érdemtelen. Ez egy kiélezett play-off meccs volt két hasonló erősségű csapat között, aminek az eldöntésében szerintem igenis szerepe volt a szerencsének.

Ez nem jelenti azt, hogy a "megmagyarázóknak" ne lenne igazsága abban, hogy mi kellett a győzelemhez, meg hogy a "jó csapatnak van szerencséje". Csank János csapatának pl. esélye se volt "szerencsésnek" lenni Jugoszlávia ellen '97-ben, mert az nem volt egy jó csapat.

Marci Rossi válogatottja viszont jó csapat. Igazából egész jó csapat volt már tavaly is, hiába lett csak negyedik az Eb-selejtező csoportjában. Nem sokon múlt az, ha megvertük volna Szlovákiát itthon, akkor minden bizonnyal továbbjutottunk volna. Így is csak két ponttal maradtunk le a továbbjutó Wales mögött és eggyel a harmadik Szlovákia mögött. (Nem mellesleg ez lett az egyetlen selejtező csoport, ahonnan végül négy csapat is kijutott az Eb-re, ami azért utólag is igazolja az akkori eredmények értékét.)

És abban is sok igazság van, hogy idén őszre összességében nagyon összerakta a csapatot Rossi. Nekem a törökök elleni meccsek tetszettek a legjobban, de még a gyengébb alkalmainkon is látszott, hogy az egyébként messze nem világklasszisokból álló (Szoboszlai még nem az) csapatunk tudja, mit akar játszani és van tartása is. Mindezt ráadásul nem csak egy-egy meccsre "felszívva magunkat", az ment régebben is, hanem az egész őszi szezonban folyamatosan, összesen 8 tétmeccsen.

Mennyit ér egy Nemzetek Ligája szereplés?

Tudom, a Nemzetek Ligája sokak szerint kevésbé tétmeccs, mint mondjuk az Eb- vagy vb-selejtezők. Abban van igazság, hogy vannak csapatok, amelyek kevésbé veszik komolyan. Ugyanakkor szerintem a mi példánk is mutatta, hogy nagyonis valós tétje lehet egy jó NL szereplésnek, főleg a B és C ligákban, ahol egy jó NL szereplés könnyen Eb vagy vb play-off helyet érhet. A mi mostani csoportgyőzelmünk pl. könnyen két play-off helyet is érhet: a vb kapcsán erről sokat írt a sportsajtó, de a következő Eb play-off-jába A-ligás "pofozógépként" is bejuthatunk, ld. Izland esetét. Ezt a lehetőséget pedig egyre inkább fel fogják ismerni azok a csapatok is, amelyek most még kevésbé vették komolyan ezt a sorozatot...

Aztán persze az nagy kérdés, hogy mi lesz tavasszal és nyáron, képes lesz-e a Rossi csapat hasonló menetelést bemutatni. A magam részéről vannak kételyeim, a vb-selejtező csoportunk szerintem túl erős lesz, én elégedett leszek, ha biztos harmadikként zárunk, legyőzve Albániát és esetleg pontot csenve a lengyel-angol duótól. Az Eb-t meg szimplán jutalomjátéknak kell tekinteni, minden gólnak, szoros meccsnek örülni kell, kb. úgy, mint a Fradi BL csoportszereplésének. 

Mi lesz jövőre?

Hát, elvileg nyilván sok izgalmas meccs és esemény. Vagy sok elhalasztott és lefújt meccs és esemény, ha eldurvul a járvány. Nézzünk egy szubjektív és hiányos listát:

Férfi kézilabda vb januárban: Egy igéretes Eb után egy fenetudjamilyen vb. Fene tudja milyen, hiszen a koronavírus bármelyik csapatnak betehet. Ezzel persze úgy se lehet kalkulálni, szóval maradok a hagyományos latolgatásnál. A csoportból továbbjutni kötelező, a két nem európai csapatot a mi fiatal társaságunknak is illik tönkreverni. A németek elleni csoportdöntő normál esetben sima német győzelmet ígérne, de a németek nagyon tartalékosak, szóval ki tudja. Mondjuk szerintem tartalékosan is egyértelműen ők az esélyesek. A középdöntő csoportban egy verhetetlen csapat (a spanyolok) mellé két erős jön (brazil-lengyel-tunéziai trióból kettő), nehéz menet lesz. Innen két csapat jut a kieséses szakaszba (négy középdöntő csoport lesz, azaz 8 csapat jut a kieséses szakaszba), hát igen nagy bravúr lenne megcsípni azt a negyeddöntőt.

Női kézilabda olimpiai kvalifikációs torna márciusban Győrben: Kína, Szerbia, Oroszország az ellenfelek, ebben a sorrendben. A kulcsmeccs Szerbia ellen várható. A kimenetel bizonytalan, több okból is. A "személyi állomány" képes lenne legyőzni a szerbeket, de mint csapat, már két világversenyen produkáltunk csapnivaló teljesítményt és egyelőre nem látom, mitől lennénk jobbak márciusra. Ugyanakkor várhatólag egy meccs dönt, azon meg ugye bármi lehet...

Különböző hokibajnokságok: Fehérvár meccsek az Ebelben: vajon bejutunk a rájátszásba? Most nagyon jól megy a csapat, arra tippelnék, meglesz az. Szlovák extraliga, Miskolc részvétellel: a Jegesmedvék eddig igen haloványak, nem fogadnék a rájátszásra... Erste Liga: eddig nem nagyon figyeltem az idei évad meccseit, de azt tippelném, hogy a Fradi és a Csíkszereda mellé bejött trónkövetelőnek a szlovák bajnokságból visszatérő MAC...

Női hoki vb áprilisban Kanadában. Női hokiban évek jövünk föl, mint a talajvíz. A nagy célt (az egyiket, legalábbis) tavaly érte el a csapat, amikor története során először feljutott az A csoportba. Ami aztán idén tavasszal elmaradt. 2021-ben viszont megtartják, ráadásul, ha jól értem, ki se lehet esni, mert az alsóbb dívíziókban nem lesz vb, emiatt senki se juthat fel. Ha ez így marad, akkor a nők két A csoportos vb-t "kapnak" a koronavírustól, azt hiszem, ők a ritka haszonélvezői a helyzetnek.

Férfi hoki olimpiai selejtező augusztusban Lettországban, csoda lenne kijutni az olimpiára. A papírforma a negyedik hely, de az olaszok azért elcsíphetők. A franciák legyőzése hatalmas bravúr lenne, Lettország legyőzése meg szerintem kizárt. De attól ez még egy jó kis torna lesz!

Persze komoly események kimaradtak a fenti listából, pl. nyáron lennének a nagy durranások, foci Eb és olimpia, de vajon lesznek-e? Hát, remélem...

Végezetül jó szurkolást kívánok mindenkinek 2021-ben is!