Természetesen idén is tiszteletemet tettem a Főzdefeszten.
Eddig csak a tavaly őszi maradt ki, nem is emlékszem, miért, talán nem voltam itthon. Szóval törzsvendég vagyok a kezdetektől.
Nem mintha tökéletes rendezvény lenne, most se volt az, de azt meg kell mondanom, hogy logisztikailag talán a mostani volt eddig a legjobb feszt, még az új dolgok is flottul működtek.A Metapayt passzolhattuk Paypass-szal, ennek máris nagyon örültem. remélem a cseh sörfesztivál követi majd a példát. Az első poharat az első sörhöz adták külön sorállás nélkül, a külön poharas standok csak pohárcserére szolgáltak és általában 5 másodperc alatt megkaptam a tiszta poharat a leadott régi helyett. Szóval két jó pont kezdésnek.
A sörsorok is elviselhetőek voltak, még a péntek esti csúcsidőben se kellett 5 percnél többet várnom sörre, annyit is csak egyszer. A legtovább még egy kacsamájas kolbászra kellett várnom, de frissen sütötték és finom volt, úgyhogy megbocsátok.
A Pisipénz bevezetését viszont elvileg igencsak zokon vettem. A Promontor-féle Sörügyi Illemkódex sarkalatos pontja, hogy pisilésért nem kérünk pénzt, hát ez itt csúnyán át lett hágva és én meg csúnyákat gondoltam róla. Aztán ahogy péntek este a Damjanich utca felől közeledtem a parkon át a feszt pavilonsora felé, úgy láttam, a már régebben ott fogyasztó látogatók jelentős létszámban használták ki a környező fák és bokrok adta természetes lehetőségeket. Mivel az esti sötétségben ez a jelenség nem is volt különösebben zavaró, én is ezt a módszert alkalmaztam. A szombat délutáni (kb. kétórás) vizitünk során pedig meglepő módon nem jelentkezett ilyen jellegű igényem, így az első fizetős-pisilős főzdefesztet sikerült megúsznom. Ettől még ez egy bazinagy feketepont és gondolkodom rajta, hogy bepanaszolom a szervezőket alkotmánysértésért..
Az árakat sem fogom dicsérni, bár a korábbiakhoz képest nem éreztem emelkedést (már persze ha nem számítjuk a Pisipénz és az Ezerforintos Főzdefeszt Pohár bevezetését). Amíg ott vagyok és kifizetem (meg láthatólag rajtam kívül többezer ember) addig nyilván nem fog senki változtatni az üzletpolitikáján. Láthatólag a magyar kézműves sörszcéna a jól marketingelt, magasan árazott sörkülönlegességek gyártásában látja a jelenleg követendő irányt. Egyelőre ennek van akkora piaca Pesten, hogy eltartsa az eddigi szereplőket és valószínűleg a szereplők technológiai, tudásbeli felkészűltségének is jobban megfelel ez az irány. Ez van. Így is születnek jó magyar sörök, idővel meg remélhetőleg javul még a helyzet. (Frissítés június 8-án de. 11-kor: Azért annak, aki szerint a mai egy ideális helyzet, ajánlom figyelmébe ezt a posztot: Hozzanak húslevest!)
Na de nézzük a sörlistát! Rövid lesz, valahogy nem voltam igazán sörkóstolós formában, péntek este sokat beszélgettem régi és új kollégákkal, szombaton meg elég meleg volt (bár a Liget fái sokat enyhítettek a hőségen, ez a tavalyi árnyékmentes feszt után nagy előny volt), szóval nem nagyon fog túlterjedni az értékelés a jó volt, még jobb volt, legjobb volt minősítéseken:
Koutská Desítká: Na, akkor a fentiek alapján kezdjünk egy könnyű cseh lagerrel. A Pivohalléban ittam ilyet januárban, akkor elvarázsolt. Azóta viszont nem volt csapon, amikor arra jártam, így most ki voltam rá éhezve, izé, szomjazva. Harmonikus keserédes íz, kellemes keserű utóíz, a könnyű test ellenére meglepően gazdag és komplex ízvilág, mint egy Bach concerto, minden kortyban benne van ugyanaz a keserédes alapharmónia, de mindig előjön egy újabb árnyalat. Na, hát ilyen alaplágereket kellene csinálni itthon is...- Happy Finish: Azért a folytatás se rossz, egy markánsan komlózott németes búza Armandótól. A műfaj maga számomra nem meggyőző, én a banános ízvilágú búzákat szeretem, ahhoz meg szvsz nem passzol a komló és erről a pár kóstolt kísérlet (Hopfanatic White Hops, Schneider Weisse Tap5) nem győzött meg, pedig hát a Schneider Weisse nem kispályás versenyző. Armando söre sem változtatott a meggyőződésemen, pedig nagyon kellemes, jó illatok, az ízvilág se billen fel egy irányba se, teljesen jól összerakott darab, szóval tulajdonképp velem van a hiba, nem az én műfajom ez, na.
- Black wit[ch]: A szomszédos barakkban a berlini vendégsörök várnak, én meg a rövid eszmecsere után egy barna búzát szúrok ki magamnak, kellemes darab, többre nem emlékszem.
- Brno-i Barna: A Serforrás barnája, neve alapján egy könnyű, harmonikus barna lagert várok és azt is kapom. Kicsit édeskés, de nem vészes, kicsit egyoldalú, de nem vészes, ivósörnek jó. Egy közepes átlagot hoz, megállapítom, hogy barnában nem akkora a lemaradásunk, mint a világos söröknél.
- Pineapple Noir: Ezt már a zip's barakkjánál vadásztam le, egy újabb "fúziós" típus, fekete saison. Jól hangzott és jól is csúszott, nálam a magyarok közt a nap nyertese, volt benne saisonos friss kesernyésség, citrusos illatok, fekete csokisság, az egész egy izgalmas, minden kortyban változó, de mégis harmonikus katyvasszá állt össze, na ez ízlett. Egyetlen kifogásom mindössze annyi, hogy nem tudtam beazonosítani, melyik sör lenne ez a sörlistán; sose legyen nagyobb bajom egy sörrel! (Frissítés este 11-kor: Közben rátaláltam erre a beszámolóra, ezek szerint ez egy februári újdonság. Viszont akkor tényleg nincs rajta a hivatalos sörlistán, ami csak azért kár, mert én bizony erre szavaztam volna...)
- One More IPA: A hübrist egy haverom ajánlotta, némi hezitálás után a könnyebbik IPÁjukat szemeltem ki. Nem volt rossz, illatozott rendesen, hozta azt, amit a neve is ígért, de azért el se varázsolt túlságosan, ennél többre nem emlékszem. Nomen est omen.
- ???: mintha ittam volna még egy utolsó darabot éjféltájban, ha megveszek, akkor se emlékszem, mi lehetett. Már ha volt egyáltalán...
- Házi Feladat: Az első szombati sör. Kezdjük egy (nekem) új főzdével, Lados Sörfőzde, Jászapáti, hm, egy kisváros, ahol két főzde is van, nahát. Vicces sörnevek, divatos típusok, ez már az új idők dala. Választottam egy kb. 4%-os session IPA, ami persze nonszensz, ha 4%, akkor nem IPA, ha nem saison élesztő van benne, akkor miért session, de végülis mindegy, a többi sörnél is kritizálhatam volna a névadást, ez most a módi, attól még a sör lehet jó. (Frissítés, június 8. este 7-kor: Javítás érkezett kommentben, idézem: "A session az mostanában arra szokott utalni, hogy megpróbálják megtartani az eredeti stílus ízjegyeit (itt IPA) alacsonyabb alkoholszázalék mellett, (ezért csak 4%) hogy többet ihassunk belőle, a saisonhoz nincs köze." Szóval tévedtem, köszi a javítást!) Ez kellemes volt, egy APA amiben tényleg volt egy kis saisonos beütés, könnyű darab, nagyjából a komló viszi el a sört, kezdetnek a délutáni melegben pont jó.
- Koutský tmavé: Ha már Kout, akkor kóstoljuk meg a barnájukat is. Nem bánom meg, remek cseh barna, a tegnapi Serforrásos barnájánál egyértelműen jobb. Ez is édeskés, de kiegyensúlyozottabb és kicsit érdekesebb is, néhol kakaós/étcsokis beütéssel és valahogy nagyon jól csúszik. Profi darab.
- Amarilla nővérke: Na, akkor igyunk megint egy könnyű világosat. Ez most egy hoplager, amely kategóriát itthon a Keserű Méz vezette be, azóta persze mások is főztek saját hoplágert, a Kapucinusnak pl. van az Illuminátora, amit még nem kóstoltam, de éppen péntek este nagyon dicsérte az egyik kolléga, szóval sorra fog kerülni. De nem most, merthogy most nem akarok 7%-os sört inni. A nővérke egy amerikai komlóval (aki kiváncsi, melyik, az koncentráljon a sör nevére) meghoppolt könnyű sör, ránézésre az Illuminátor kistesója, szóval ez is egy kisérletezzünk egyet recept. Az eredmény kellemes, speciel ez inkább IPÁs hatású, mint a Házi Feladat, de itt is látszik, hogy ez a sör elsősorban a komlóról szól, kicsit egyoldalas. Hiába, a komplexitáshoz kell a test. Ezzel nem a sört akarom kritizálni, mert teljesen korrekt darab, inkább magamnak jegyzem meg, hogy ha hoplager, akkor legközelebb válasszak testesebb darabot.
- Flamand Porter: Ez is esti ajánlat volt az Illuminátoros kollégától, gondoltam legyen ez a szombati zárósör. Nem bántam meg, kellemes, komplex darab, kicsit csokis, kicsit gyümölcsös, selymes állag. Talán a végére kicsit "bekólásodott", de összességében kellemes darab, otthoni utókostolásra kijelőlve.
Hát ennyi volt.
Ahogy már tavaly megírtam, a főzdefesztes palackvadászattal leálltam, az idei zsákmány négy söralátét, egy impulzusvásárolt cseh porter és persze az Ezerforintos Főzdefeszt Pohár.
Amiből remélem, legközelebb lesz háromdecis, mert ahogy azt vártam. az ötdecisből nem lehetett a háromdecis adagjaimnak a habját kikóstolni.
