Mit is írtam egy éve az igazi Trébicsről?
Prágai sörhétvégéink szokásos vasárnapi menetrendje szerint 10-kor beülünk reggilizni az Ökörbe, megesszük az utolsó kolbászunkat, megisszuk az utolsó sörünket, aztán indulunk haza. Útközben pedig megállunk valahol: vagy egy szép kisvárosban sétálgatunk egy órát, vagy egy várat nézünk meg.
Idén is így tettünk. Választásunk ezúttal Velké Meziříčí városára esett. Illetve inkább csak várára.
Az épület maga messze nem Csehország legimpozánsabb vára, de azért azt a félórácskát bőven megérte, amit eltöltöttünk itt: körbejártuk kívül-belül, illetve a belül csak az udvart jelentette, a helytörténeti múzeumot ezúttal kihagytuk.
Sajna szintén kihagytuk a városka többi nevezetességét: a főteret a szép templommal, a városházát és a zsidónegyedet. Időnk is kevés volt, no meg éhesek is voltunk.
Amit épp ezért nem hagytunk ki, az a Jelinkova Vila névre hallgató helyi turisztikai kombinát volt (Újtestamentumunk ajánlását követve találtunk rá), amely a 3 in 1 elv alapján hotel, étterem és sörfőzde egyben (ez utóbbit Malostránský Pivovar néven is emlegetik, a söröket pedig Harrach néven forgalmazzák). Megebédeltünk tehát itt, letesztelve a három komponensből kettőt. A háromfajta (világos, barna és különleges) helyben főzött sörből mi a legutóbbit, azaz a Harrach Specialt választottuk, ez egy finom, markáns, testes sör volt: méltónak bizonyult a búcsúsör címére (ajjaj, egy évig megint nem kóstolhatunk igazi cseh nedűt...).
Az étlapról ezúttal csak sörfalatokat (Pochoutky k pivu) választottunk, tekintettel a bőséges reggelire. (Amúgy a hely a halételekre specializálódott, ami stílszerű is, lévén folyóparton épült a ház.) Kétfajta étellel próbálkoztunk, mindkettő megnyerte tetszésünket:
- Nekem a nakládaný hermelín (azaz pácolt Hermelin sajt, 63 korona) ízlett jobban, a camembert ízét eleve szeretem, ráadásul a pácolás is igen jól sikerült.
- Szintén ízlett, de kevésbé volt fűszeres a vodníkovi utopenci s cibulí (azaz ecetes krinolin hagymával, 59 korona), talán azért, mert az alapul szolgáló virsliféleség eleve eléggé semleges ízű, csakúgy, mint az ecetes hagymás pác. Az amúgy igencsak morbid elnevezésű - az utopenec vízbefúltat jelent - étket leíró magyar honlapok igazából nem is tudják eldönteni, hogy virslivel vagy debreceni kolbásszal honosítsák a receptet. Az általam fogyasztott változat alapján semmiképp sem kolbászként fordítanám, a viszonylag natúr íz, a teljesen homogén állag és a virslinél sokkal vastagabb átmérő alapján én krinolinként határoznám meg, de persze műkedvelő szakácsok nyilván virslivel is próbálkozhatnak.
Csak azt sajnálom, hogy ezekre az ízekre megint egy évet kell várnom.
(81,1)
