Ha nem is mindig állandó intenzitással, de a sport az egyik legfontosabb témája ennek a blognak. Így aztán úgy döntöttem, hagyományt teremtek és megismétlem a 2009-es meccsösszeállítást idén is, meg a jövőben is, amíg lesz ez a blog. Apró módszertani fejlesztésként pedig két részre bontom az összefoglalót és az első részt még idén megjelentetem: egyrészt így elég hosszan tudok az egyes meccsekről hablatyolni, másrészt így kihasználom az "évértékelő csúcsszezont" is.
Következzenek tehát Promontor kedvenc meccsei 2010 első félévéből!
Alba Volán-Vienna Capitals 6-5 (január 10.)
Összefoglalók: egy rövidebb és egy hosszabb.
A Fehérvár harmadik EBEL idényében újra előrelépett. Bár a hivatalos célkitűzés csak a rájátszásba kerülés volt és az idény során minden meccsértékelés része volt a megjegyzés, hogy hány ponttal előzi meg a Volán az éppen kieső helyen levő csapatot, a gyakorlatban a Volán a szezon nagy részében az 5-6. helyen tanyázott és tíz pont körüli megnyugtató előnye volt a jobbik kieső csapattal szemben. Ebben az idényben olyan átkokat sikerült megtörni, mint a Vienna Capitals elleni 13 meccses nyeretlenségi sorozat, vagy éppen a Red Bull Salzburg elleni szintén ősi idegenbeli pontnélküliség. Ugyanakkor egy 54 meccses sorozatban óhatatlanul vannak hullámvölgyek. Egy ilyen rossz sorozat (három vereség sorozatban, 2 pont az utolsó 6 meccsen) után fogadták Fehérváron az örök mumus Vienna Capitalst.
Bár ekkor már nem volt nyeretlen a Volán a bécsiek ellen, a két csapat utóbbi időben mutatott formája alapján a vendégek voltak az esélyesek és gyorsan nyomatékosították is a vezető góljukkal. A Fehérvár azonban szenzációs játékkal és még szenzációsabb gólokkal fordított. Amikor a harmadik negyedben harmadban Kóger 5-2-re alakította az eredményt, nagyjából mindenki azt hitte, "megvan" a meccs. Nem volt meg, a Bécs valami elképesztő hajrát bemutatva egyenlített (ez a szakasz azt is megmutatta, hogy az EBEL élcsapatai azért még egyértelműen jobbak, mint a Volán). Persze egy Volán vereség nem került volna bele az év meccsei közé, ahhoz az kellett, hogy a hosszabbítás végén viszont Ladányi húzzon el a jobbszélen és egy középtávoli köténnyel végül a mieink nyerjenek.
A meccs a hoki minden szépségét és drámaiságát megmutatta, meg persze azt is, hogy mindez nem csak az NHL vagy a hoki vb szintjén élvezhető, hanem lassan már a mi pályáinkon is.
Lengyelország-Spanyolország 32:26 (január 24.)
Szívesen írtam volna a kézilabda Eb kapcsán egy magyar meccsről és tulajdonképp a franciák elleni nyitómeccs akár be is férhetett volna. Azonban ami utána jött, az elvette a kedvemet attól, hogy egy csalóka bravúrt idézzek meg, így esett a választásom erre a meccsre. Lengyel szempontból gondolom ez lehetett az Eb fénypontja, lényegében ezzel a meccsel biztosították be maguknak az elődöntőt, ahol aztán sajna ki is kaptak.
Magyarország-Lengyelország 6:0 (április 18.)
Az előző évi A csoportos kiruccanás után ez volt az első komoly meccse a csapatnak a "jó öreg" divizió I-ben. Itt kellett kiderülnie, hogy a "nagy álom" után milyen ébredés vár a csapatra: komolyan vehető cél-e a visszajutás vagy jobb lesz mielőbb "visszaszokni" a régi ismerősökhöz és a régi színvonalhoz.
Történetileg nézve a lengyelek lettek volna a találkozó esélyesei: ők anno többször megjárták még az A csoportot is és ha nagy néha összetalálkoztunk (ami úgy történhetett, hogy ők éppen nem voltak fent az A csoportban, mi meg éppen feljutottunk a C-ből), akkor általában jól elpáholtak minket. Ugyanakkor a trendek inkább mellettünk szóltak: míg a mi csapatunk egy évtized töretlen fejlődést tudhatott maga mögött, addig a lengyelek esetében inkább egy évtizednyi visszaesésről lehetett beszélni: nagyjából mostanra sűlyedtek le a számunkra annyira ismerős stabil divizió I. szintre.
Ezzel együtt eddig a napig soha nem nyertünk tétmeccset ellenük és ők a maguk részéről szintén feljutási álmokat kergetve érkeztek Ljubljanába. Ráadásul a mi első fordulós teljesítményünk az újonc koreaiak ellen igencsak halovány volt. Szóval a meccs minden volt, csak fix 1-es nem.
Ehhez képest jégkorongtörténelmi diadalt arattunk.
Nem állítom, hogy nem volt szerencsénk. Az első harmadban orbitális védelmi hibából szereztünk vezetést és emberelőnyös gólunk előzménye egy buta lengyel kiállítás volt. A másodikban nyomtak a lengyelek, mi meg álltuk a sarat. A kiütés a harmadik harmadban történt meg, amikor a fáradó lengyeleket megtörte a szünet után szinte azonnal bekapott harmadik gól: a vége egy hatos lett, ami azért jégkorongban is leiskolázást jelent.
Szerencse ide, az előző napi meccs miatt fáradt lengyel csapat oda, a győzelem akkor is impozáns volt. Pontosan úgy nézett ki, ahogy az A csoportból néhanapján kieső csapatok szokták leiskolázni alsóbb osztályú ellenfeleiket.
Persze hátra volt egy még keményebb vizsga, de a lengyelek legyőzésével gyakorlatilag biztossá vált, hogy ez a csapat ezen a vb-n újra a feljutásért fogja lejátszani a meccseit.
Lehetett tovább álmodni.
Magyarország-Szlovénia 28:25 (június 20.)
Összefoglaló: itt
Januárban nem érdemeltek "év meccsét" kedvenc sportágam hazánkfiai, de júniusban már igen. A vb-selejtezőn ugyanis megmutatták, hogy magyar csapat is képes az utolsó percekben a maga javára fordítani egy meccset. Ez nem csak azért hatalmas fegyvertény, mert vb-kijutást (és halvány olimpiai esélyt) jelentett, meg nem csak azért, mert a szlovén csapat nagyon jó, hanem azért is főleg, mert az Eb után nagy (mondhatnám azt is, Nagy) gödörből kellett kimásznia a csapatnak: korábbi csapatkapitánya hiányával és két igen megalázó Eb-vereség emlékével is meg kellett küzdenie.
Ugyanakkor még egy dolog bebizonyosodott, számomra legalábbis. Nevezetesen az edző szerepe. Mocsai nyilván nem tökéletes edző (pl. fixa ideám, hogy a 2000-es olimpián a női döntőn rosszul meccselt) de eredménylistája, klasszisa és tekintélye vitathatatlan. Ha egy csapatnak nincsenek világklasszis játékosai (márpedig a magyar válogatottnak jelenleg nincsenek), akkor nincs más útja, mint összerakni a CSAPATOT. Ehhez pedig egy olyasféle edző kell, mint Mocsai.
Akárhogy is, a nyár jól kezdődött.
Folyt. köv.
U.I.: Aki szerint a foci is érdekes és izgalmas csapatsport (nyugi, csak provokálok ...;-), annak jó szívvel ajánlom Pontilyen összefoglalóját! (Én persze nem látok annyi focimeccset, mint ő, de az általa említett összecsapások egy részét láttam és igencsak tetszettek.)
Ja igen, és természetesen Boldog, Békés, Sikerekben és Izgalmas Meccsekben Gazdag Új Évet kívánok minden olvasómnak!