Már egy ideje forgatom a fejemben, hogy olyan - főleg honi - uticélokról írjak, amelyek kiesnek az utazási fősodorból, ezért aztán kevesen és ritkán jutnak el ide, pedig egy látogatást megérnek. Nem felfedezetlen világcsodákról szólna ez a sorozat, legalábbis nem abban az értelemben, hogy turisták millióit lehetne idecsábítani velük. Olyan helyek ezek, amelyek egy vékonyabb bédekkerből simán kimaradnak, viszont ha az érdeklődő utazó beléjük botlik és rászánja az időt, nagyon kellemes emlékekkel távozhat.

Tulajdonképpen vannak már ilyen posztjaim, a Fűvészkert, a Gaja-szurdok vagy éppen külföldi példaként a jadrijai strand, szóval nincs szó valami forradalmi újításról, inkább csak egy kis önmarketingről: így próbálom feldobni az utóbbi időben kissé leülepedett - és némileg elsörösödött - blogomat. "Nahát, olvastad, Promontor új sorozatot indított!" - súgnak majd össze a törzsolvasók izgatottan, ugye... ;-)

Na mindegy, ha sorozat vagy rovat, hát legyen, vágjunk bele: kezdetnek egy ajánlat a Balaton déli partján nyaralók számára egy-egy hűvösebb napra (bár jönnének már, én nagyjából 28 fok felett leolvadok...). Somogytúr a régi 67-es úton található kellemes de mégiscsak tizenkettőegytucat kis falu, központjában egy kellemes de mégiscsak tizenkettőegytucat templommal, szóval semmi ok a megállásra. Illetve mégis, mi ez a szép fehérre meszelt kúria itt az út mellett? Hát a Kunffy Lajos Emlékmúzeum.

Aha. Ki a fene az a Kunffy Lajos? Maler, mondja a német nyelvű felirat, azaz festő. Na, nézzünk be.

Szóval Kunffy Lajos (1869-1962) - most már általam is - ismert festő volt, élt sokfelé, pl. Párizsban is évekig, ahol kiállításai is voltak. Ugyanakkor élete jelentős részét töltötte ebben a somogytúri kúriában, ahol egy műtermet is felépített és ahol a környékbeli paraszti élet sok eseményét örökítette meg festményein. Halála után a házat emlékmúzeummá alakították. A műteremben elsősorban a festményeit állították ki, a lakóházban pedig életrajzi relikviák, illetve egy nemesi kúria jellemző berendezése tekinthetőek meg.

Ez egy tisztességgel berendezett, de amúgy semmi különöset nem mutató helyiérdekű gyűjtemény lenne. Lenne, ha nem varázsolná emlékezetessé a  lelkes, elhivatott idegenvezető, aki körbevezetett minket.

Idegenvezetőnek mondom, de tulajdonképp egy mindenes, jegyszedő, képeslapárus, al- és főigazgató egyben. Talán a takarítást nem ő csinálja, de lényegében ez egy egyszemélyes múzeum. Viszont a lelkesedése magával ragadó. Egy büszke és tudós lokálpatrióta, aki mindent tud Kunffy Lajosról, mindent tud Somogytúrról és ezt a tudást lelkesen és élvezetesen osztja meg a látogatókkal. A műterem viszonylag nagyszámú gyűjteményét  egyenként mutatja be ismeri mindegyik történetét, kölönösen azokét, amelyek a korabeli helyi életet, azok szereplőit, eseményeit örökítik meg. Közben persze Kunffy életéről és családjáról is sokat megtudunk, pl. garibaldista apjáról, zongoraművész feleségéről, vagy azt, hogy ugyan a szocialista realizmus maximálisan távol állt tőle, a parasztság életét kiváncsian és rokonszenvvel bemutató műveit még a Rákosi rendszer is "elfogadta", így - bár földjeit több lépésben elvesztette - a házat és a műtermet megtarthatta és ott haláláig dolgozhatott.

Nagyjából egy órát tölthettünk a múzeumban, minden percét élveztem.

Végezetül álljon itt néhány fénykép: