Akkor újabb mozilista féléves bontásban (itt az első félév):
Fejvadászok (július 4.): A skandináv krimi nagyon menő és ezt a véleményt a tetovált lány trilógia óta magam is osztom, így komoly elvárásokkal ültem be erre a filmre. Nem csalódtam. Frenetikus történet, elképesztő jelenetek, váratlan fordulatok, a szokásos krimisablonok teljes felrugása jellemzi a sztorit. Még a végén elolvasok valamit Jo Nesbø-től...Jégkorszak 4. (jűlius 7.): Családi mozi a mammutok és a kardfogú tigrisek családi életének aktuális kérdéseiről tektonikus mozgások idején... Kellemes, a gyerekek szerették, de nem egy nagy etvasz.
Kínai elvitelre (július 14.): Egy film, ami egyfelől tipikusan latin-amerikai (elfojtott szenvedélyek, életre szóló titkok, mély pillantások), másfelől végtelenül bizarr. Illetve pontosítanom kell: ne gondoljunk itt a szappanoperák bizarr fordulataira, az elcserélt ikrekre, a vak, de csodaszép lányokra, szenvelgő milliomosokra, akik beleszerelmesednek a nyomortanyák Hamupipőkéibe. Itt egy nagyonis átlagos kisember szenvedélyeiről és titkairól van szó, amelyek legfeljebb mélységesen szomorú pillantásokban és jelentőségteljes hallgatásokban nyilvánulnak meg, és persze maguk a titkok és szenvedélyek is hétköznapiak. A bizarr elemet egy kínai szál képviseli, egy égből pottyant tehénnel, meg egy spanyolul nem tudó, rokonokat kereső, ártatlanul mosolygó és a gyámoltalanságában is talpraesett kínaival, aki a maga módján belekavarodik a mi átlagos argentín kisemberünk életébe. Az eredmény egy kedves film, ami azt üzeni, hogy az élet bizarr fordulatai néha az évtizedes gátlásokat is feloldhatják.
Tétova félrelépők (augusztus 8.): Szokás szerint hülye címmagyarítás egy egyébként érdekes filmhez, amely az öregedés illetve az ezzel járó kapuzárási pánik sokadik feldolgozása, a főszereplőknek hála viszonylag színvonalasan.
Holdfény királyság (szeptember 1.): Nehéz megfogni, mi a titka ennek a filmnek. Valami nagyon leegyszerűsített, képregényszerű világot teremt a rendező (Wes Anderson, akitől én eddig csak a hasonlóan fura Tenenbaumot láttam, de az nem igazán tetszett...), mégis, a kicsit statikus jelenetek és egyszerű párbeszédek mögött egy magával ragadó, varázslatos történetet bontakozik ki. Zseniális mozi egy zseniális rendezőtől.
Szerelem a hatodikon (szeptember 2.): Történet az 50-es évek Franciaországából, amikor még nem feketék és arabok voltak a vendégmunkások, hanem spanyolok és portugálok. A lenézés hasonló volt, de talán mégsem, mint arra a cím is utal. Jó film, amúgy.
Lazhar tanár úr (szeptember vége): Valószínűleg tipikus kanadai történetnek mondható, keveredik benne menekültügy, nevelési kérdések multikulturális közegben (adhatunk-e pofont egy renitens tanulónak), és persze a fő téma, a gyász feldolgozása gyerek- illetve felnőttfejjel. Nem egy világmegváltó film, de nagyon szerethető, már ha nem csak lézerkardpárbajok iránt érdeklődik valaki...
Looper (október 2.): Hm, mi is volt ez? Ja megvan. Hát igen, egy abszolut korrekt hollywoodi átlagffilm, jól elvoltam vele amíg néztem, a történet is viszonylag csavaros. A műfaj kedvelőinek ajánlott.
A temetésem szervezem (október 28.): Jutalomjáték Robert Duvallnak, avagy ki mondja, hogy Hollywood nem becsüli meg színészóriásait...
Skyfall (november 10.): Bond megküzd az aktuális gonosszal. Vajon nyerni fog?
Egy veszedelmes viszony (november 24.): Történelmi tabló Dániából. Tapasztalatom szerint a skandinávok tudnak jó történelmi filmeket csinálni, ha nekidurálják magukat. Nos, ez a film se kivétel. Felvilágosodás Dániában, avagy mi lett volna, ha Martinovics Ignác II. József orvosa? Hát, úgy tűnik, rövidtávon ugyanaz.
A tündér (december 21.): XXI. századi börleszk. Fiona és Dom amolyan modern Stan és Pan. Vagy inkább Stan és Stanné. Sőt, ha a filmjük minőségét nézzük, leginkább Chaplin jöhet szóba analógia gyanánt, lévén a harsány nevetést a kisember szeretetével és nem kevés költőiséggel kombinálja ez a tündéri film. Zitának is tetszett.
