Berlinben jártunk a nyáron.

Jöjjön tehát a szokásos, felsorolásszerűen megosztott praktikus és nem praktikus megfigyelésözön, amolyan vegyesfelvágott jelleggel. Illetve az első részlet, mert a látnivalókról később:

Miért éppen Berlin?

Ha azt nézzük, hogy Berlin Párizzsal, Rómával vagy akár Londonnal szemben mit tartogat az utazónak, akkor tulajdonképp érthetetlen, miért éppen oda mentünk.

Se középkori városmag, se Párizshoz hasonló hangulatos XIX. századi bulvárok, se jellegzetes londoni vöröstéglás házak. Van persze egy-két híres épület, amelyek szerintem építészetileg eléggé érdektelenek. (Ha már Párizst említettem: az Eiffel torony vs. berlini TV torony összevetése szerintem jól érzékelteti a színvonalkülönbséget.) Ezen kívül egy nagy, eklektikus, XX. századi építészeti katyvasz az egész, nagy NDK vasbeton lakótelepek keleten, vegyes minőségű üveg-acél irodaházak és plázák nyugaton.

Na de akkor mégis miért éppen Berlin? Hát, egyrészt kompromisszumok eredményeként: én nyáron délre nem akartam menni várost nézni, a feleségem Londonba nem akart, a maradék repülővel olcsón megközelíthető helyszínből meg már nem is annyira rossz ajánlat Berlin. 

Másrészt azért van mit nézni Berlinben is. A múzeumi ajánlatok egészen kíválóak és ha Potsdamot is bevesszük a körbe, akkor megvan a német Versailles is.

Továbbá ott van a Fal. Illetve már nincs, de pont ez érdekelt a legjobban. A nyolcvanas évek második felében többször jártam Berlinben (utoljára '89 nyarán), akkor a Fal még állt és igencsak meghatározó eleme volt mind a városképnek, mind a város hangulatának, keleten és nyugaton egyaránt. Markáns, emlékezetes látogatások voltak ezek és harminc év elteltével igencsak kiváncsi voltam már arra, hogy változott meg a város a Fal leomlása után.

Utazás

Amikor pár éve felkerült a családi utazási bakancslistára Berlin, nem volt teljesen egyértelmű, hogyan utazzunk. A logikusan adódó repülő mellett egyáltalán nem zártuk ki az autós utazást és a vonatot se.

• Autóval persze elég hosszú az út, de egyrészt meg lehet állni Csehországban útközben, másrészt az alapgondolat az volt, hogy ha autóval megyünk, akkor a cél nemcsak Berlin lenne, hanem a hajdani NDK déli fele, Drezdával, Lipcsével, Erfurttal, Weimarral, Bautzennel és még jó pár hasonló érdekes látnivalóval.
• A vonat pedig azért jött szóba, mert Budapest és Berlin között van éjszakai vonat, néha meglepően olcsó jegyekkel. Az "este felszállunk Budapesten, alszunk egy jót egy hálókocsiban, reggel pedig Berlin központjában szállunk ki" opciónak egyrészt megvan a praktikuma, másrészt önmagában élmény lehetett volna: a gyerekeknek új, nekünk szülőknek nosztalgikus.
• Aztán végül maradtunk a repülőnél. Egyrészt tavalyelőtt (Lengyelország: Krakkó és Wroclaw) és tavaly (Tirol, Vorarlberg, kis Svájccal és Lichtensteinnel kiegészítve) autóztunk, a csajok most repülőzni akartak, másrészt úgy döntöttünk, Berlin megér egy önálló utat, az NDK többi részét majd megnézzük máskor. A vonatot meg azért vetettük el, mert négyünknek annyira mégse lett volna olcsó, legalábbis a jelenlegi fapados árak mellett igencsak drágának tűntek a MÁV csodaajánlatai.

Így aztán tavasszal sikerült szemérmetlenül olcsó jegyeket foglalni a Wizznél. Némi hezitálás után még egy priority-t is vettem, hogy ne kelljen annyira kicentiznünk a csomagolást.

Az utazás maga elég simán ment. Bár a jegyvásárlás után került bevezetésre a Wizz szétültetős manővere, ez esetünkben nem volt túlzottan fájdalmas, odafele egy helyet adott külön, visszafele pedig egymás mellé ültetett mind a négyünket a rendszer. A csomagokkal nem volt baj, igaz, be is tartottuk a szabályozást, egy gurulóst vittünk a priority terhére, meg négy hátizsákot, viszonylag lazán pakolva, hogy biztos be tudjuk őket szorítani az ellenőrző keretbe. Erre nem volt szükség, a hátizsákokkal nem törődtek egyáltalán.

Ami a reptéri kijutást illeti, Budapesten egy négytagú családnak továbbra is a "kiautózunk Vecsésre és tartósan leparkolunk egy privát parkolóban" a legjobb opció, mármint a kényelmes de még elviselhető ár értelmében. Taxizni a besárgulós drágítás óta nem taxizom (egy kivételt tettem az évek során, egy kórházi hazahozatal kapcsán), a reptéri minibusz is méregdrága négy főre, maradt tehát a fent említett opció. Mi konkrétan őket választottuk, éppen akcióztak, de egyébként elég nagy a verseny, a többi ajánlat se lett volna sokkal drágább...

Berlinben a fapadosok a régi keletnémet reptéren, Schönefelden szállnak le, hát tényleg fapados a környezet, viszont a közlekedés veri Ferihegyet, az S-Bahnhoz kb. 300 méternyit kell gyalogolni, onnantól pedig egy háromzónás buszjegy áráért bárhova gyorsan eljutunk Berlinben.

Szállás

Egy külvárosi kis hotelben szálltunk meg. Az alapvető elvárásainkat hozta, tiszta, rendezett szállás volt, bár problémamentesnek nem mondanám: elsőre a lefoglaltnál jóval kisebb szobát akartak ránk sózni, ahol kb lapjával fértünk volna csak el. Ezt szóvá tettük, erre kaptunk egy nagyobb szobát, ami megfelelt a foglaláskori leírásnak. Ez a szoba viszont egy sarokszoba volt, ami a berlini kánikulában teljesen átforrósodott, úgyhogy az első pár napban nem volt túl kellemes benne a tartózkodás. (Lehet, ezért nem akarták elsőre ezt adni...) Átszellőztetni nem nagyon lehetett, az árnyékolás se volt tökéletes, csak egy belső sötétítő függöny volt, se roló, se reluxa. Aztán szerencsére jött egy hidegfront, onnantól elviselhető volt.

A feleségem emellett panaszkodott az éjszakai villamosjárásra, amitől nem tudott jól aludni. Persze megfordítva  dolgot, nézhetjük úgy is, hogy jó volt a közlekedés, hiszen a ház előtt volt a villamosmegálló. A közért se volt messze, az út túloldalára kellett csak reggelenként átmennünk.

Szóval összességében megfelelt, káeurópai csóró turista zsebbel ennyi az elvárható szint Berlinben.

Helyi közlekedés

A berlini közlekedés hozza az elvárható nyugati nagyvárosi szintet. Kiterjedt az S-Bahn és U-Bahn gerinchálózat, bár a megosztottság és a keleti elmaradottság évtizedei azért annyiban látszanak, hogy a városközpont (Mitte) egyes részei nincsenek igazán jól lefedve (ezen az U5 nyugati irányú kiterjesztése sokat javít majd, jelenleg az Alexanderplatz és a Branderburgi Kapu összekötése folyik).

A gerinchálózatot természetesen sűrű villamos- és buszhálózat egészíti ki, villamost napi szinten használtunk is, bár csak ráhordó jelleggel, az első S-Bahn állomásig utaztunk vele. Buszozni csak egyszer buszoztunk, leginkább csak azért, hogy azt is kipipáljuk, Londonhoz hasonlóan itt is emeletesek a buszok, a lányok élvezték is nagyon.

A tarifarendszer hozza azt az alapvető, ma már szinte csak Magyarországon nem teljesülő utaselvárást, hogy időalapú jegyek legyenek, azaz az utazás megszabott időtartama alatt szabadon át lehessen szállni más járatokra. Emellett Párizshoz hasonlóan itt is létezik gyerekjegy és a kedvezmény ugyan nem éri el a párizsi mértéket, viszont az ottani 12 év helyett itt 14 éves korig használható. Persze a nagyobbik lányom már ebből is kinőtt, hát így jártunk.

Ezzel együtt azért elég bonyolult a tarifarendszer, elég sokat sakkoztunk azon, mikor milyen jegyet vegyünk. A kavarást több tényező együttállása okozta:

• Zónarendszer: Berlinben három zóna van, A (belső részek), B (külvárosok) és C (elővárosok), a jegyek és bérletek pedig vagy kétzónásak (AB vagy BC), vagy háromzónásak (ABC), persze ez három különböző tarifa. A szállodánk a B zónában volt, tehát általában az AB-s tarifa elég volt. A reptér és Potsdam viszont a C zónában volt, ez az érkezés és elutazás napján, illetve a potsdami kirándulásunk tervezésekor számított.
• Van normál jegy, 120 perces érvényességgel, korlátlan átszállással. Van szakaszjegy, maximált megállószámmal (3 megálló U/S-Bahn, 6 megálló busz-villamos), korlátozott átszállással.
• Van gyűjtőjegy, mind felnőtt, mind gyerek változatban, egy gyűjtő 4 normál jegyet tartalmaz.
• A napijegy drágább mint két normál jegy, de olcsóbb, mint három. Azaz alapesetben is elég nagy a csábítás, hogy napijegyet vegyünk, bár ennek a magam részéről igyekeztem ellenálni, a normál városnéző üzemmódban nem kell két jegynél több egy napra: reggel bemész a városba, lejárod a lábad, este hazautazol. Viszont a berlini napijegy azzal a családbarát csábítással is fel van ruházva, hogy a felnőtt mellett a gyerekek 14 alatt ingyen utazhatnak vele. Ez ugyan csak a kisebbik lányunkra vonatkozott, de a napijegy vonzása így még erősebb volt.
• Van csoportos napijegy, max. 5 felnőttnek.
• Van kétfajta turistajegy (Berlin Welcome Card és Berlin City Tour Card), öt különböző időtartamra (48, vagy 72 óra, 4, 5 vagy 6 nap). Ezekre is érvényes az, hogy  a tulajdonos felnőtt mellett a gyerekek 14 alatt ingyen utazhatnak vele. A két fajta között az a különbség, hogy az utazás mellett milyen kedvezményeket adnak múzeumlátogatáshoz. A City Tour kevesebb helyen, kisebb mértékű kedvezményt ad, a Welcome több helyen többet. Ha ez nem lenne elég, a Welcome Cardnak van egy speciális változata, a Welcome Card Museumsinsel, ami 72 órányi utazást és a múzumsziget múzeumaiba ingyenes belépést ad.

Mi végül kétfajta megoldást kombináltunk: az C zónás napokra (érkezés, Potsdam) ABC csoportos napijegyet vettünk, az B zónás napokra viszont 1 öt napos AB Berlin City Tour Card mellett (amivel egy felnőtt mellett a kisebbik lányunk is utazhatott), AB gyűjtőjegyekkel közlekedtünk.

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült e legkedvezőbb megoldást megtalálnunk, különösen amiatt nem, hogy a turistajegyeknek további konkurrenciái is vannak, pl. egy 3-napos múzeum bérlet és egyéb kedvezmények, amivel az optimalizálást a közlekedés mellett a múzeumokra is ki kell(ett volna) terjeszteni, de erre már végképp nem volt kapacitásom.

Így a múzeumokba a City Tour kedvezményeitől eltekintve különálló jegyeket vettünk, persze igyekezve kihasználni a csak múzeumokra érdemes kedvezményeket, úgymint napijegyek, családi jegyek. De hogy pontosan milyen múzeumokat és egyéb látnivalókat néztünk meg, arról majd legközelebb.

Addig legyen elég egy kedvcsináló anziksz: