A banán az én leleményem volt, ezt azonban a kisebbik lányom rakta ki. Hiába ez egy vigyor-orientált család:

Jön délután a telefon egy haveromtól, hogy be akarják zárni az Ökröt, olvassam el a prágai fórumot és írjam alá a petíciót, hogy ne tegyék. Elolvasom a fórumot, elolvasom a petíciót (van német és angol szöveg hozzá), majd alá is írom.

Azt is olvasom szerencsére, hogy a helyzet nem reménytelen, még semmi sem dőlt el, állítólag 13-án lesz a kerületi önkormányzatnak egy ülése, ahol tárgyalnak a kérdésről. Szóval lehet, hogy nem lesz semmi gond, de maga az a tény, hogy a gondolat egyáltalán felmerülhetett, azt mutatja, hogy már Prága sem a régi.

Idén is voltunk sörözni Prágában, lesz is beszámoló idővel, de ez most egy gyorsposzt egy érdekes esetről. Tulajdonképp ha nem lennének a fényképek, akkor a sok elfogyasztott sör okozta hallucinációnak tudnám be a dolgot.

Szóval békésen sétáltunk a szállásunk felé, kihasználva a járda teljes szélességét, amikor egy érdekes foltra lettünk figyelmesek a nagy novemberi sötét estében:

Idén összel Sopronban jártunk. Nekem ez volt a harmadik soproni vizitem.

Először még 1991-ben jártam ott és mindössze négy órát töltöttem a városban. Egy három hetes nagy nyugat-európai InterRail vonatozás után, Bécsből érkeztünk ide, belga és holland utitársakkal. Bár ők szorgalmasan fotózgatták a belváros ódon épületeit, én bizony Delft, Brugge, Arles vagy éppen Assisi után Sopront egy álmos, poros kisvárosnak láttam, amely leginkább az elhanyagoltságával és szegénységével tűnt ki.

Vidám banánszelet:

A tesó mosolya már kicsit bizonytalan...

Talán ő sejti, mi vár rá...

Nehéz manapság a gazdasági hírportálok élete.

Brüsszeli beszámoló három tételben:

Mike Leigh rutinszerűen kitalálta sokadik történetét a brit átlagemberekről. A producere (gondolom) rutinszerűen összeszedte rá a pénzt és így szépen le is forgatták a filmet, ami rutinszerűen bezsebelt mindenféle jelölést és díjat, Cannes and Co. Szerencsére mindenféle artmoziválság ellenére valaki Magyarországra is rutinszerűen behozta, így én is beülhettem rá.

Most pedig próbálom elmondani, hogy miért lehet egy szinte minimális történettel bíró, legérdektelenebb átlagemberek legérdektelenebb hétköznapi párbeszédeiből szóló film mégis érdekes.

Nézzük, a Nemzeti Sport szakértő esélylatolgatását (ha netán javítanák, itt a screenshot is):

"...ráadásul a norvég csapatnak immár jobb az egymás elleni eredménye, így a dán együttesnek az utolsó fordulóban a továbbjutáshoz alighanem le kellene győznie otthon az eddig veretlen és már továbbjutott Buducsnoszt Podgoricát."

Hát, nem. A dánoknak jelenleg két pont előnyük van, a továbbjutáshoz a döntetlen is elég nekik a Podgorica ellen.

"...a Krim és a Larvik alighanem egymás ellen játszik a továbbjutásért, de a Viborg is győzelmi kényszerrel lép pályára Kaproncán."

Ez sem pontos. A Viborg egy döntetlennel is biztos továbbjutó: ha a Larvik-Ljubjana találkozó eldől, akkor csoportmásodikként a nyertes mögött, ha az is döntetlen, akkor a hármas holtversenyt ők nyerik.

Köszönjük, Emese.

Utazáskultúra a brüsszeli reptéren, magyaros beütésekkel:

Brutális film a Felperzselt föld. És egyben brutálisan jó.

Ilyen az én szerencsém.

A pénteket előzetesen fősörnapnak neveztem ki a Főzdefeszten, erre jön a hidegfront, esővel, széllel, csontig hatoló hideggel. Nem egy sörfogyasztó időjárás. (Inkább sörfagyasztó, hahaha.) De Promontort nem lehet elretttenteni, a haverom is jön, így legalább leteszteljük a Főzdefeszt honlap bátorító kijelentését, miszerint "Rossz idő esetén is zavartalanul zajlik majd a sörkóstolás a vendéglátóegységek belső helyein!"

A párom fogrehabilitációja miatt ma viszonylag hamar haza kellett jönnöm, így a frissen megnyílt Főzdefesztre mindössze szűk háromnegyedórát szántam.

Magyarországon

• jók az utak,
• rendezettek, tiszták a falvak és
• jó állapotban vannak az épületek.

De azért van néhány varázslatosan szép hely arrafelé...

A lányom mostanában rákapott a könyvekre.

Mármint nem az olvasásukra (illetve arra is, lassacskán), hanem a gyártásukra. Én meg elfogult apukaként úgy gondoltam, nosza. publikáljuk a korszakos műveket. Íme az első kötet!