Ünnepi poszt következik: 100 éves a független Finnország.

Először is nézzük, mit is ünneplünk. Következzen Promontor Rövid és Velős Összefoglalója a Finn Történelemről.

• A finn törzsek legjobb tudásunk szerint i.e. 2000 körül érkeztek a mai Finnország területére. Vagy nem.
• Az írott finn történelem kb. akkor kezdődik, amikor a svédek meghódítják Finnországot. Ez egyébként nyilván egy hosszabb folyamat volt, de nagyjából a XII-XIII. századtól kezdve Finnország a Svéd Királyság keleti tartományaként üzemelt.
• A helyi elit ekkor a főleg a tengerparti városokban letelepedő svédekből állt, a finn többség szegény, elmaradott és alárendelt volt, a felemelkedés útja számukra sokáig csak a svéddé váláson keresztül vezethetett.
• A terület keleti része, a mai Karélia gyakran cserélt gazdát, az oroszok és a svédek rendszeresen háborúztak érte.
• A XIX. század elejére az oroszok annyira megerősődtek (erről a lengyelek tudnának mesélni), hogy a 1809-ben, a sokadik svéd-orosz háborúban végleg elfoglalták Finnroszágot. A helyi (svéd) rendek a porvooi országgyűlésen hűséget esküdtek Oroszországnak és megalakult a Finn Nagyhercegség, amelynek mindenkori uralkodója az orosz cár volt, de amely kb. száz éves fennállása folyamán több-kevesebb gazdasági (pl. önálló valuta) és politikai autonómiát (pl. saját parlament) élvezett az Orosz Birodalmon belül.
• A XIX. század során a finnek nemzeti öntudatra ébredtek és emancipálódtak, kb. ugyanúgy, ahogy mi magyarok és minden más európai nép. Megszületett a finn nemzet. Már csak az volt a kérdés, lesz-e alkalma elszakadni Oroszországtól.
• Lett. Az önállóságot a világháború és az Orosz Birodalom összeomlása hozta el. Az 1917. novemberi orosz forradalom után nem egészen egy hónappal, december 6-án, azaz pont ma száz éve a finn parlament kikiáltotta Finnország függetlenségét.
• Ezt a Lenin vezette bolsevik kormány korábbi igéreteinek megfelelően hamarosan el is ismerte. Azt nem tudni, eredetileg mennyire gondolták komolyan az elismerést, de mire a több évig tartó orosz polgárháború végetért, a kivérzett szovjet állam nem volt abban a helyzeten, hogy visszavonja beleegyezését. Azaz Finnország független állammá vált.
• A finn állam első évtizedei elég viharosak voltak. Lezavartak egy véres polgárháborút, aztán a nehezen konszolidálódó országot telibe találta a 2. világháború, azon belül is Sztálin elvtárs azon törekvése, hogy az elkóborolt finn báránykát visszaterelje a birodalmi akolba. Ezt végül némi - de abszolút megérdemelt - szerencsével megúszták.
• Így aztán 1945 után a kontinens boldogabbik oldalára kerültek és az adódó lehetőséget jól kihasználták: a hatvanas évektől kezdve gazdaságuk rohamtempóban fejlődött, a kilencvenes évek elejére lényegében elérték a skandináv országok szintjét, ami egy olyan országban, amely sokáig kb. ugyanolyan reménytelen irigységgel tekintett gazdag nyugati szomszédjára, Svédországra, mint mi Ausztriára, nem kis teljesítmény. (Mert ugye hol vagyunk mi attól, hogy olyan gazdagok legyünk, mint Ausztria).
• A gazdaság ráadásul csak egyik eleme a finn sikersztorinak: stabil, demokratikus politikai rendszer, társadalmi szolidaritás és felelősségtudat, irigylésre méltó jóléti rendszer, alacsony korrupció, élvonalbeli oktatási rendszer jellemzik az országot az utóbbi 3-4 évtizedben.
• A szovjet birodalom összeomlása egyfelől okozott egy pár éves gazdasági válságot, másfelől viszont tágította Finnország külpolitikai mozgásterét. Finnország 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, és az eurót is az első hullámban bevezető országok közé tartozott. A finn gazdaság komoly befektetőként jelent meg a balti államokban, elsősorban a nyelvrokon Észtországban. Ugyanakkor Finnország - bár a kérdés azóta is folyamatosan felvetődik - nem lépett be a NATO-ba, viszont továbbra is igen komolyan veszi a hadseregét, ritka európai példaként fenntartja a sorozás intézményét.
• Az általános sikersztorit árnyalja az utóbbi néhány év gazdasági válsága, amely tartósnak mutatkozik és ami miatt komoly viták vannak a jóléti rendszer és a munkaerőpiac átalakításáról, de például hozzájárult a hagyományos politikai pártok gyengüléséhez és a "szokásos" európai szélsőségek politikai megjelenéséhez is. (Bár azt hiszem, bármikor lecseréném a Jobbikot az Igaz Finnekre...)

Naszóval, ennyit a finn történelemről.

Nézzük inkább meg, mit adott-ad Finnország a világnak, miért érdemes őket dicsérni-ünnepelni. Következzen Promontor Nagy Finn Közhelygyűjteménye Enciklopédiája:

Tájak, városok:

• Helsinki, a főváros nem rossz hely. A látnivalók persze nem érnek fel Párizs vagy Róma kincseivel, de az érdeklődő turista talál látnivalót. És hát ott van a tenger, meg a szigetek...
• Keleten vár a tóvidék: fenyők, sziklák, tólabirintus, evezés!
• Nyugaton vár Turku és Åland
• Északon vár Lappföld. Rénszarvasok és szúnyogok. Télen északi fény, hó és jég. Nyáron éjféli nap, ősszel ruska, azaz a természet őszi színorgiája.
• Szintén még északon kicsit kommercializálódott látnivaló Lappföld déli peremén az Északi Sarkkör (Napapiiri) Látogatóközpont, amelynek legnevezetesebb lakója a Télapó (Joulupukki). Ez Rovaniemitől északra található, inkább a gyerekeknek érdekes látnivaló.
• Finnországban azonban talán az a legjobb, hogy nagy és ritkán lakott, rengeteg tóval, erdővel. Keressünk egy távoli tavat, partján egy faházzal (mökki) és töltsünk el ott pár napot (Ehhez nem kell finn ismeretség, rengeteg mökkit lehet kibérelni...). Szaunázzunk, utána fürödjünk a tóban, rakjunk tábortüzet, süssünk kolbászt és sörözzünk, beszélgessünk, bámuljuk a lenyugvó napot éjféltájban.

Kultúra:

• Imádom Mika Waltarit, a világ egyik legjobb történelmi regényírója. A leghíresebb regénye a Szinuhe, ami szerintem is jó, de én pl. jobban szeretem a Mikael sorozatot vagy a Turms, a hallhatatlant.
• Waltari klasszikus, Sofi Oksanen kortárs és persze egészen más tészta. Női szerző, női témákkal. Pontosabban a témák univerzálisak, a látásmód női. Vagy a fene tudja. Mindenesetre nagyon jó.
• Ha már irodalom, itt kell megemlítenem Antti Tuuri nyilván nem véletlenül most kiadott egényét, a Téli Háborút. Kedvenc téma, már rajta van a könyv a karácsonyi kivánságlistámon.
• Kedvelem Aki Kaurismakit, aki jelezte, hogy létezik finn filmművészet. Mellesleg a finn humort is feltette a térképre.
• Annyira nem vagyok oda Alvar Aaltoért, aki jelezte, hogy van finn építészet, Eliel Saarinent jobban kedvelem.
• Zenében kezdjük a felsorolást Sibeliussal, bár olyan nagyon nekem nem kedvencem, igaz, én kevés zeneszerzőt értékelek, aki Bach után született.
• Az Apocalyptica, sem kedvencem, viszont jó átvezetés a komolyzenéből a heavy metalba, ami a finn néplélekhez igen közel álló műfaj, ahogy az amúgy nálam nevezetesebb személyeknek is feltűnt már.
• Ezzel együtt a metal zenei korszakomon már elég régen túl vagyok, így nagyjából még egy finn metalzenekarnak sikerült átlépni az ingerküszöbömet, a Lordinak. Ők voltak azok, akik megtörték a finneket sújtó Nagy Eurovíziós Átkot és megnyerték a 2006-os Eurovíziós dalversenyt. Ráadásul nem is akárhogy: ahelyett, hogy beadták volna a derekukat és valami szokásos nyálas konzervdallal neveztek volna, beküldtek egy karakán metalnótát. A fricskának sikere volt, a népeknek bejött, a finnek megtörték az átkot.
• Amit viszont nagyon szeretek, az a világzene. Ennek pedig kedvenc finn képviselője a Värttinä. Daloskedvű vidám finn csajok, remek zenékkel.
• Szintén világzene a Hedningarna. Ők azonban svédek, mit keresnek itt akkor? Nos, kicsit azért finnek is, legalábbis a legjobb éveik szerintem azok voltak, amikor két finn énekesnővel bővültek. A vad, kemény, lendületes instrumentális viking zenét ekkor kicsit meglágyította, dallamosabbá és izgalmasabbá tette a finn női énekhang. Tökéletes párosítás volt!

Sport: 

Mint ismeretes, Finnország északon van, nagy a hideg, sok a hó. Ennek megfelelően a finnek hagyományosan jók a téli sportokban, de azért egy általában egészséges, sportos nemzetről lévén szó, vannak eredményeik más sportágakban is. Ez utóbbi abban a számomra némileg meglepő tényben is megnyilvánul, hogy a nyári olimpiákon több érmet gyűjtöttek, mint a télieken.

• A nemzet csapatsportja természetesen a jéghoki. Ebben sokáig csak másodhegedűsök voltak a nagyok (kanadaiak, oroszok, csehek, svédek) mögött, de aztán a `90-es években előretörtek, nyertek vb-ket, játszottak olimpiai döntőt. Ma már bárki ellen lehetnek győzelmi reményeik, ha jó napjuk van. Promontor kedvencei, vb-n, olimpián mindig nekik szurkolok.
• A sífutás szintén nemzeti sport, tömegsport és élsport is egyben. Helsinki nagyobb parkjaiban telente szinte minden ösvény sífutópályává alakul és általában tele is vannak. Öregek és fiatalok, felnőttek és gyerekek járnak ide rendszeresen. Ha befagy a tenger, azon keresztül is vezetnek sífutónyomok. Bár ma már nem tömeges, de Helsinkiben volt olyan kollégám, aki a szomszédos Espooból a tenger jegén síelve járt télen munkába (nyáron meg evezett, de ez mellékszál). A profi sportban is jók, számos vb és olimpiai érmük van, bár pár éve egy nagy doppingbotrány söpört végig náluk, nem tudom, azóta visszatértek-e az elitbe. Egyébként a finnek elismertségét jelzi, hogy az újmódi, korcsolyázó stílus feltalálását gyakran tulajdonítják egy finn sifutónak, Pauli Siitonennek, de az igazság az, hogy egyrészt voltak korábbi példák, másrészt Siitonen egy vegyes technikát használt, nem a ma ismert korcsolyázó technikát. 
• A másik nagy finn síléces sportág a síugrás. Itt Matti Nykänen "a" megemlítendő nagy finn, sokak szerint a világ valaha volt legjobb síugrója. Nyert négy olimpiai aranyat, meg egy csomó más versenyt is. (Viszont mára a bulvárlapok botrányhősévé változott, italozás, asszonyverés van a rovásán, utóbbiért még börtönre is ítélték.)
• De hagyjuk el a téli sportok világát. Nem vagyok egy nagy autóverseny rajongó, de finn poszt nem létezhet Keke Rosberg, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen vagy éppen Ari Vatanen, Tommi Mäkinen, Markus Grönholm említése nélkül. Na, hát most már meg vannak említve. Ugorjunk.
• Manapság már nem annyira menők a finn futók, de vannak nagy klasszikusaik, Paavo Nurmi a 20-as, Lasse Virén a 70-es évek nagy hosszútávfutósztárja volt.
• A világ futballrajongói nem sokat köszönhetnek a konzisztensen eredménytelen finn focinak, de mi magyarok hálásak lehetünk, mert így legalább van egy válogatott, amelyet viszonylag következetesen el tudunk páholni, mégha néha mulatságos körülmények között is. Ugyanakkor azért ne nézzük le őket, mindezek ellenére pl. nekik van BL győztes labdarúgójuk, szemben velünk. Méghozzá kettő is...
• Újabban egyébként más csapatsportágakban is érnek el meglepő sikereket. Ráadásul ezek tartósnak is tűnnek. Az európai férfi röplabda szcénába pl. egy 2007-es negyedik hellyel robbantak be és ugyan azóta nem értek el ilyen jó helyezést, viszont rendszeres Eb-vb résztvevők, amiről mi nem is ámodhatunk. Férfi kosárlabdában is meglepően jók, 2011 óta rendszeres Eb résztvevők, 2014-ben a vb-re is kijutottak. Éljátékosuk, Lauri Markkanen még csak húsz éves, de már az NBA-ben játszik.
• A végére "kis színesnek" a pesäpallo-t hagytam, ez egy különbejáratú finn sport.

Gasztronómia:

• ...

Hát igen, a finn gasztronómia még a 93 ezer négyzetméteren világhírű magyar konyhánál is kevesebbet adott a világnak, legalábbis az én szubjektív megítélésem szerint. Pontosabban adni adott ezt-azt, csak a világ nem nagyon kért belőle.

Na jó, hagyjuk a trollkodást, fussunk neki mégegyszer, vannak itt érdekes és jó dolgok. (Ezek egy része persze nem annyira finn, mint inkább északi specialitás, dehát a gulyásról is tudjuk, hogy eszik-készítik azt másfelé is...)

Gasztronómia:

• Runeberg torta: Sűrű, mandulás muffinszerű tésztatornyocska, a tetején kis málnalekvárral. Állítólag Runebergnek, a XIX.századi híres finn (izé, finnországi svéd) költőnek a kedvence volt. Manapság idénytortaként üzemel, január elejétől február elejéig, Runeberg születésnapjáig lehet kapni, utána eltűnik a boltokból és cukrászdákból egy évre. Sajna. (Bónusz találós kérdés: vajon ki írta a finn himnuszt és milyen nyelven...)
• Karjalanpiirakka, azaz karéliai pirog. A karéliai eredetű, rozsos tésztából készült, rizses, esetleg krumplis pirog minden közértben kapható Finnországban, de a menzákon vagy éppen a hotelek büféreggelijein is mindennapos kenyérhelyettesítő tétel. Önmagában elég semleges, enyhén sós ízű. Felmelegítve, főtt tojássárgájával megkenve viszont kifejezetten finom!
• Salmiakki, azaz szalmiáksóval (ammónium-kloriddal) ízesített gumicukor. Most mentegethetném a finneket azzal, hogy a skandinávok is szeretik, de az igazság az, hogy a finnek salmiakki-imádata felülmúlhatatlan. És persze érthetetlen is, a salmiakki igazán szörnyű, nekem konkrétan hányingerem van tőle. Ezek az őrült finnek meg nem elégszenek meg a szalmiákos gumicukorral, létezik ilyen ízesítéssel pl. csoki vagy éppen vodka is. Beteges.
• Lakka, azaz mocsári hamvas szeder. Finnország az erdei bogyók országa. Ezeknek a bogyóknak egy része nálunk is ismert, a különbség legfeljebb az, hogy Finnországban ezek nyár közepére-végére érnek csak be. Viszont rengeteg van, az erdők tele vannak velük, a bogyószezon komoly, sajtóban tárgyalt esemény, a piacokon/boltokban megjelenő primőr bogyókat izgatottan várják a helyiek. A lakka a finn bogyók koronázatlan királya, legalábbis a hozzám hasonló délről jött idegen számára, ugyanis ilyen bogyó nálunk nincs. A lakka sárga vagy sárgásbarna színű, azaz tulajdonképpen ő az erdei bogyók szőke királynője. Én egyébként leginkább lekvár (lakkahillo) formájában fogyasztottam, Aki ki akarja próbálni itthon, az Ikeában próbálkozhat, bár a finn verziók szerintem jobbak.
• Leipäjuusto, a foltos sajt: ez egy natúr, édeskés, kicsit vizes sajt, amit állítólag leginkább kávéhoz fogyasztanak, de lehet erdei gyümölcsök mellé kisérőnek. Nekem se a kávé, se az édességként fogyasztott sajtok nem kedvenceim, így csak egyszer-kétszer kóstoltam, de magában, illetve kenyérrel nem egy nagy eresztés. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a finneknek igaza van, ez kávé és bogyók mellé dukál.
• Mämmi, ez egy húsvéti édesség, Nagyon ronda. Ami az ízét illeti, egyszer megkóstoltam, ez elég is volt, élvezhetőség tekintetében besoroltam a salmiakki mellé. Ezzel az véleményemel nem vagyok egyedül...
• Hernekeitto, ez egy nagyon sűrű, majdnem főzelékszerű borsóleves. Nem rossz. Tipikus régi szegények eledele, sűrű, tápláló. Ma is alapvető menzakaja, szokás szerint csütörtök a napja.
• Térjünk át az italokra: a finn sörivó nemzet (is). Amikor arrafelé éltem, sörforradalomnak még híre hamva se volt, így csak a helyi nagyüzemi sörökkel tudtam megismerkedni. A Lapin Kulta és társai nem nagyon nyűgöztek le, olyan semmilyen egyenlagerek voltak, Mondjuk esti vagy tóparti szaunázáshoz így is jól csúsztak. Ha meg minőségibb söröket akartam inni, akkor a szerencsére elterjedt brit és cseh importsöröket fogyasztottam, ezek kocsmákban és boltokban is elérhetőek voltak.
• Viszont mindenképp megemlítendő a hagyományos finn házisör. Ebből igazából kettő is létezik, a Kalja és a Sahti. A kalja az egy igen könnyű sörfajta, 1-2%-os alkoholtartalommal, régen szinte víz helyett, üdítőként itták. Menzákon ma is széles körben elterjedt, a mi munkahelyi étkezdénkben is volt, én is ittam néhanapján. A Sahti viszont egy erős házisör, bevallom, ilyet még nem kóstoltam. (Pedig egyszer még egy itthoni főzde is lefőzött egy adagot...)
• Nem vagyok egy rövidital fogyasztó, ezen belül pedig vodkát talán ha egyszer ittam életemben, de italfronton mindenképp megemlítendő a Finlandia vodka. Ez egyébként a Koskenkorva vodka export változata, Speciálisabbak a különböző bogyólikőrök, azon belül is Lakkalikööri, ami nem meglepő módon a fent már említett Lakkából készül.

 Azt hiszem, kb. ennyi.

Végszóként csak annyit:

Ezúton kívánok Finnországnak és a finneknek további sikeres évszázadokat!

Hyvä Suomi!