Amikor február vége felé az utolsókat pofozgattam a nagy magyar barnasörtesztes poszton, azt gondoltam ez majd egy jó kis időálló tesztsor lesz a magyar sörpiacon jelenlévő könnyű és olcsó barnasörökről, én meg egy darabig nem fogok sörökről írni. Ehhez képest jött a Staro-ügy.
De kezdjük az elejéről...
Magyar sörtörténeti pillanat, mint lehetőség
Vannak a magyar sörpiacon mindenféle cseh sörök, ugyebár.
Ezek egy részét a magyarországi sörgyárak forgalmazzák, tipikusan azon az alapon, hogy az őket tulajdonló sörmulti milyen cseh sörmárkaneveket tudhat magáénak. Így árusít a Dreher Kozelt és Pilsner Urquellt, a Borsodi Staroprament, a Heineken meg legújabban Krusovicét. Az, hogy ezek az ismert cseh sörmárkák mennyire képezik a cseh sörtermés legjavát, arról megoszlanak a vélemények. Én azok közé tartozom, akik szerint akár a közepes cseh gyárak, akár a kis cseh főzdék főzetei között van jó pár, amelyik simán lekőrözi a fenti multimárkákat, de azért azt el kell ismerni, hogy egy Dreherhez, Borsodihoz avagy Sopronihoz képest ezek is előrelépést jelentenek.
Mármint azok, amelyeket valóban Csehországban főznek. Merthogy a fentiek közül sajnos van jó pár, amelyek itthonról származnak. Régóta Kőbányán főzik a világos Kozelt és Bőcsön a világos Staroprament, hát ezek nem is túl jók, hogy finoman fogalmazzak.
A barna Staropramen viszont Prágából érkezett és bár nem volt soha a kedvencem, azért iható darabnak tartottam, amit szükség esetén (egyéb készletek kifogyásakor vagy egy Borsodival szerződött kocsmában) meg lehetett inni. Viszont úgy látszik, a Borsodinál sokallták a szállítási költségeket és/vagy érettnek találták a bőcsi gyárat arra, hogy mostantól a barnát is ott főzzék. Ezt meg is tették és a mostanában a boltokba frissen érkező Staropramen Dark sör már hazai gyártású. Erről persze nem volt semmilyen bejelentés/sajtóközlemény, a dologról onnan lehetett tudomást szerezni, hogy figyelmes fogyasztók elolvasták a söröscímkén feltűntetett gyártási információkat és riasztották az ismerősöket. Én is így szereztem tudomást a változásról, aminek viszont blogírói pályafutásomra nézvést lesz pozitív hozadéka.
A váltás ugyanis nem egycsapásra következett be, egyelőre még itt-ott fellelhetőek Prágából érkezett készletek: azaz az eredeti és a hazai főzésű Staro összevethető és ez a poszt pontosan ezt az összevetést fogja megtenni. Bár volt már összehasonlító sörteszt a blogon (Kaiser és Löwenbräu), a mostani annyiban mindenképpen blogtörténeti premiernek számít, hogy ez lesz az első vakteszt, azaz a két sört közreműködő ismerősök fogják a poharamba tölteni és én anélkül pontozom le őket, hogy tudnám, melyik a magyar és melyik a cseh főzet.
Módszertan
A vakteszt módszertana eltér a Sörbúváron mostanában megszokott csomagolásos metódustól.
Kitöltés
Az alapötlet az, hogy legalább két résztvevő esetén az anonimitás biztosítható azzal, ha mindenki valaki másnak tölt és a párosítást csak a végén árulja el a többieknek. Az összekeveredés kiküszöbölésére mind a poharak, mind a palackok kapnak egy számos matricát, pl. - három résztvevő esetén - az alábbiak szerint:
- Poharak:
- P1 és P2 (Polikárp nevű kóstolónknak)
- N1 és N2 (Nikodémusz nevű kóstolónknak)
- J1 és J2 (Jeremiás nevű kóstolónknak)
- Palackok
- M: a magyar
- CS: a cseh
A résztvevők sorban kitöltenek egy-egy pohár sört valamelyik másik tesztelőnek (a többiek közben hátat fordítanak) és feljegyzik a véletlenszerű párosítást egy papírra, majd azt lefordítják. A következő fél megtölt két másik poharat, szintén véletlenszerűen, annak a párosítását feljegyzi egy másik papírra és lefordítja. És így tovább. Valahogy így:
- Polikárp kitölti a söröket Nikodémusznak, felírja a papírra a párosítást (N1-A, N2-B) és lefordítja a papírt.
- Nikodémusz kitölti a söröket Jeremiásnak, felírja a papírra a párosítást (J1-B, J2-A) és lefordítja a papírt.
- Jeremiás kitölti a söröket Polikárpnak, felírja a papírra a párosítást (P1-B, P2-A) és lefordítja a papírt.
Természetesen ha van egy kívülálló, akit hidegen hagy a kóstolósdi, de hajlandó segíteni, akkor ő kitöltheti az összes poharat, a párosításokat azonban ekkor is fontos feljegyezni és letakarni.
Tesztelés
Én a mostanában végzett tesztjeimnél alkalmazott RateBeer pontozást alkalmaztam, ez röviden összefoglalva így néz ki:
- illat (0-10),
- megjelenés (0-5),
- íz (0-10),
- kortyérzet (0-5),
- összbenyomás (0-20)
A két sört párhuzamosan kóstolgatva fogyasztottam, hogy az illat és iz különbségeket viszonylag kis időkülönbségekkel képes legyek detektálni. Az utóízek értékelésére időnként hosszabb kortyolási szüneteket iktattam be. Ha szükségét éreztem, a sörök közti váltásnál pár korty vízzel próbáltam kiöblíteni az ízeket.
Az egyes poharak pontjait és szöveges jellemzését a papíron folyamatosan rögzítettem, J1 és J2 jelzésssel.
Amikor mindhárman végeztünk, először mindenki elmondta a saját tapasztalatait, a párosítást csak ezután fedtük fel.
Előzetes feltételezések
Nagy izgalommal vártam a tesztet.
Egyrészt kiváncsi voltam kóstolói képességeimre: mennyire leszek képes két elvileg azonosnak marketingelt sör között az árnyalatnyi különbségeket felfedezni. A barna láger ebből a szempontból ráadásul nem könnyű feladat, a barnasör ízét adó pörkölt maláták képesek az apróbb különbségeket, illetve hibákat simán elfedni, talán ez az egyik fő oka annak is, hogy a minapi barnasörtesztemen a hazai sörök relatíve sokkal jobban teljesítettek, mint a régebbi világos teszten.
Ebből a szempontból kifejezetten örültem, hogy a teszten társtesztelők is résztvettek, nem is akárkik. Mindketten tapasztaltabb és képzettebb kóstolók, mint én, továbbá mindketten főznek saját sört is. Nikodémusz kódnevű kóstolónk diplomás serfőző, egynémely sörét volt szerencsém "megénekelni", Polikárp pedig rendszeresen megosztja serfőző tapasztalatait az érdeklődő közönséggel. Bíztam tehát abban, hogy egy hármas teszt némileg megszűri a különböző egyéni képzettségben és érzékenységekben rejlő szubjektivitást.
Másrészt persze az is lehet, hogy az a bizonyos barnasörtesztes tanulság (azaz a kisebb honi lemaradás) objektíve is igaz és itt is érvényesül, azaz a borsodi barna Staro képes lesz kellemes meglepetést okozni. Ha ez így lesz, az esetleges kisebb hibák ellenére sem fogok a kardomba dőlni. Lehet, vesztünk egy közepes cseh sört (sag schon, ha tehetem, úgyis kisebb cseh gyárak termékeit iszom) és kapunk a Soproni Démon mellé egy második elfogadható - közepes, de azért szükség esetén iható - magyar barnát.
Teszteredmények
Nézzük akkor a teszteredményeket! A tesztelőtársak értékelését szó szerint, minden változtatás nélkül vettem át. A pontozással csak én bajlódtam, de a "melyik a jobb" kérdésre mindenki válaszolt. Az üres zárójelben elrejtettem a tesztelt változatot, kijelöléssel láthatóvá tehető.
Polikárp értékelése
P1 ( cseh )
Szép mahagóni szín, krémes sokáig megmaradó hab. Visszafogott kávés édes malátás illat. Ízében a kávés jegyeket egy nem túl intenzív maláta édesség egyensúlyozza. Komló jelleg nem jellemző sem illatban sem keserűben. Nem érzek zavaró mellékízeket. Vékony, vizes sör, de könnyen iható.
P2 (magyar)
Színe azonos a másikkal. Habja kicsit vékonyabb volt. Illata visszafogottabb, szinte hiányzik. Egy picit fémes, enyhe maláta. Savanykás, halvány diacetil és pörköltesség. Tanninos egész szájat összehúzó fanyarság, talán emiatt is keserűbbnek tűnik az előzőnél.
Összegzés:
Az első sört kiegyensúlyozottabbnak éreztem, szívesebben innám. A másodiknál a fanyarság, szárazság nekem kicsit sok volt.
Az én értékelésem
J1 (magyar)
- Illat: Visszafogott, de kellemes, likőrös, kicsit kakaós, kicsit bogyós gyümölcsös. 7 pont
- Megjelenés: Nem túl sok, de szép hab, nem túl tartós. 4 pont
- Íz: Kakaós, inkább édes, nagyon enyhe keserűség, pici dió. Utóíz semleges, enyhén kesernyés, száraz. 6 pont
- Kortyérzet: Enyhe, kellemes szénsavasság, selymes kortyérzet, kicsit vizes. 4 pont
- Összbenyomás: Semmi különös, de harmonikus, elég jó össze van rakva, hibát se éreztem benne. 14 pont
- Összpontszám: (7/4/6/4/14) 3,5
J2 ( cseh )
- Illat: Visszafogott, likőrös, kicsit kólás, hamar elillan. 6 pont
- Megjelenés: Mire megkaptam, a hab már elült. 3 pont
- Íz: Édes, kicsit kólás, kicsit likőrös. Talán kávés, néha. Utóíz semleges, enyhén kesernyés, száraz, talán picit gyógyszeres, de elmegy. 5 pont
- Kortyérzet: Enyhe, kicsit száraz, kólás, picit szúrós szénsavasság, összességében elmegy. Kicsit vizes. 3 pont
- Összbenyomás: Semmi különös, nagy hibát nem éreztem benne, de ezt a kólás ízt nem nagyon szeretem sörben. 12 pont (Utólagos megjegyzés: ezt a fajta kólásságot érzem újabban a barna Kozelben és nem vagyok tőle elragadtatva.)
- Összpontszám: (6/3/5/3/12) 2,9
Összegzés:
Nálam J1 volt a nyerő, kicsit harmonikusabb volt, kevésbé kólás, kevésbé gyógyszeres utóíz.
Nikodémusz értékelése
Az N1 (magyar) habja tartósabb, mint az N2-é ( cseh ). A két sör színében nem látok különbséget (színtévesztő vagyok). Az N1 illatában fémesség van jelen, N2 illata földes, festőmalátás. Mindkét sör vizes korttyal indul, amit először egy savanykás utóíz követ és végül egy földes, kakaós, festőmalátás zárással ér véget. Az N1 szénsavasabb, krémesebb. A komló semelyik főzetben érezhető igazán, a keserűséget inkább a festőmaláta hozza.
Tanulságok
Érdekes eredmények születtek, több szempontból is.
- Lényegében döntetlenre végzett a két sör. Polikárpnál a cseh nyert, nálam a magyar, Nikodémusznál döntetlen volt.
- Egyfelől senki nem volt nagyon elragadtatva egyik sörtől se, a pozitív értékelések általában a "korrekt, de nem túl izgalmas, ivósörnek tulajdonképp elmegy" jellegűek voltak. Másfelől a negatív értékelések se voltak túlzottan drasztikusak, senki se tartotta ihatatlannak őket, de kisebb ízhibákat, egyensúlytalanságokat azért felróttak.
- Az eredmények szórása megmutatta, hogy a sörkóstolás elég szubjektív műfaj, az eredmények mindig egyszerre jellemzik a sört és azt aki kóstolja. Nem mondom, hogy az objektivitás nem növelhető: jól láthatóak a szóhasználatbeli különbségek is az értékeléseknél, amik az egyes kóstolók tapasztalatát és tudását jól jellemzik. Ugyanakkor a két nagyjából hasonló tudású vendégkóstoló sem ugyanúgy értékelte a két sört, azaz nem érdemes arra az esetleg csábító következtetésre jutni, hogy a "jobbak észrevették"...
- A sörtesztelés szubjektivitása nemcsak a tesztelők közti különbségben rejlik. Ha visszaolvasom a minapi barnasörtesztemben a Staropramen kritikát, eléggé eltér mindkét mostanitól és emlékeim szerint is határozottan különbözött az akkori élmény a mostanitól. Hogy ennek a sörök közti valódi különbség az oka, vagy a körülmények közti különbség (pl. hőmérsékleti; a mostani kóstolásnál talán a szokásosnál picit hosszabban melegedett a sör), netán megintcsak a kóstoló "következetlenségéről" van szó, azt nehéz eldönteni, de az biztos, hogy a jelenség nem ritka: ugyanazt a sört pár hetes vagy hónapos különbséggel kóstolva nemegyszer tapasztaltam már lényegesen eltérő ízélményt. Mindezt nemcsak kézműves söröknél, ahol az egyes főzetek esetleges különbözősége közismert, hanem nagyipari söröknél is.
- Amit kifejezetten a magam számára levontam, az a pontozás következetlensége, amin javítanom kellene. A két egyidőben kóstolt sörre nézvést a pontszámok kb. korrekten jelzik a különbséget, de ha a tavalyi Staropramen kóstolásom pontjaival összevetem őket, akkor most valószínűleg túlpontoztam mindkettőt, ugyanis emlékeim szerint egyértelműen a múltkor 3,4 pontosra értékelt sör volt a legjobb, tehát a mostani 3,5 és 2,9 pontoknak reálisan valamivel lejjebb kéne menni.
- Az elég érdekes (illetve fura) jelenség volt, hogy mindhárom tesztelőnél az egyik sör habja már szinte teljesen leapadt, mire a kitöltés lezajlott, míg a másiké még valamennyire tartott. Szóval volt egy egyértelmű különbség a habzásban. Csakhogy egy tesztelőnél a cseh sör javára, kettőnél a magyaréra. Ami ugye elsőre elég fura. Gyanakodtunk a "kitöltési stílus" különbségére, illetve én később arra gondoltam, hogy esetleg a cseh palack gyorsabban "elhabzott", ezért nyert a később kitöltött poharaknál a magyar. De persze ezek csak találgatások. Ami miatt felhoztam, az az, hogy ez is egy olyan jelenség, ami a jól jellemzi az objektív sörbírálat nehézségeit, mert az ugyanazon palackból kitöltött sör se ugyanúgy viselkedett különböző poharakban.
Verdikt
Elég sokat morfondíroztam fentebb a sörtesztek szubjektivitásán, de ezt adottságnak tekintve mégiscsak az első két pont a lényeg: a cseh és a magyar változat nálunk kb. "döntetlenre" végzett. Azaz a teszt ebben a konkrét esetben nem igazolta vissza automatikusan azt a"tételt", hogy a magyar licenszet jobb elfelejteni, csak az eredeti az igazi.
Persze a vélemények megoszlottak, azaz vélelmezhetően másoké is meg fog oszlani. Akit tehát érdekel a barna Staro, annak azt tanácsolom, hogy kóstolja meg az új magyar változatot maga és döntsön róla a saját ízlése szerint. Aki meg még talál a cseh változatból, az kóstolja őket össze, szerintem mindenképp érdekes tapasztalat lesz.
