Szeretjük a Spar-t roppantul, ahogy ezt már párszor megírtam.
Az ilyenek miatt, mint ez a mostani, többek közt.
Bevezetés
Szerda, Spar Szigony utca: Kefir+parizer beszerzés anyukámnak. Kicsit kókadtan perkálom az aprót és csak otthon veszem észre, hogy a parizer 86 Ft helyett 99 volt. Pedig időtlen idők óta 86 forint volt és szerintem az is volt kírva, szóval bosszankodva veszem tudomásul a "feltételes átverést". Feltételes, mert persze lehet, hogy rosszul emlékszem és nem az volt kírva... Nem mintha annak örülnék, ha felemelték az árát...
Tárgyalás
Péntek, Spar Szigony utca: Kefir+parizer beszerzés anyukámnak. Most már figyelek, hoppá az árcédulán 86 Ft van. Fénykép készül. Megyek a pénztárhoz. Pénztáros beüti, látom, hogy 99Ft. Szólok, kelletlenül elhúzza a száját, hívja a vezetőt. Az odajön (kb 78 másodperc) leszedi a parizereket a listáról, pénztáros félrerakja. Mondom (pontosabban megismétlem), hogy ez így nem jó, szeretném megvenni őket 86 forintért. Újabb pénztárosi szájelhúzás, vezető elmegy megnézni, hogy tényleg 86 forint-e a kiírt ár. Közben a pénztáros megkér, hogy hadd vegye sorra a következő vevőt, mert sokan várnak, hangsúlyozza vádlóan, jelezvén, hogy feltartom a sort. merthogy ennek az egésznek én vaggyok az oka. Csakis. Mondom, hogy nem, várjuk meg a vezetőt, mindjárt visszaér. (Ha sorra veszi a következő vevőt, akkor megint én várhatok a soromra, köszönöm, nem.) Újabb szájelhúzás, vállvonogatással. Közben vezető visszatér 33 másodperc volt az egész, mondja, hogy valóban 86 forint. Az árat nem tudják módosítani a gépben, szóval a pénztáros újra lehúzza 99-ért és és visszaadja a különbözetet. Reméli, hogy szép napom, mondja jó hangosan. Én is hasonló jókat kívánok neki magamban. Az, hogy elnézést, az egyszer nem hagyta el a száját az egész jelenet alatt. (A vezetőnek igen, mentségére legyen mondva.)
Befejezés
Szerda, Spar Tétényi út: Kefir+parizer beszerzés anyukámnak. Most már figyelek, az árcédulán 99 Ft van. Szóval áremelés történt, csak a Szigony utcában valahogy elfelejtődőtt az árcédula lecserélés. Sok a dolguk, hiába.
Péntek, Spar Szigony utca: Kefir+parizer beszerzés anyukámnak. Figyelek, az árcédulán 99 Ft van. Lecserélték a régit.
GYIK
Sag schon, árat emeltek, elfejejtették lecserélni az árcédulát, mond már....
- Hát igen. Ha ez nem lenne túl gyakori, továbbá nem társulna olyan esetekkel, amikor viszont a mögöttes szándék nem a szimpla hanyagság, hanem a vásárló megvezetése, akkor nem szólnék egy szót se. De nem ez a helyzet, ilyesfajta sztorival tele a padlás.
- Meg persze a modor. Ők hibáznak, mégis én vagyok a kekec vásárló, aki nem átall szóvá tenni 13 forintot. Szájhúzogatás, gúnyos "jókivánság" a végén. Elnézéskérés nuku.
Minek megyek oda.
- Hát azért, mert ők vannak ott. Meg kb. mindenütt. Az egyik legnagyobb közértláncról van szó ugyebár. Magammal tolnék ki, ha sose mennék többet Sparba.
- Az viszont azért igaz, hogy az ilyeneknek van hatása bevásárlási szokásaimra. Bemenni bemegyek, de ritkábban, egyre inkább csak azokra az árukra koncentrálva, amiket csak tőlük kapok meg (ld. az "anyukámnak" kitételt...).
- És közben örömmel olvasom a híreket, amikor valahol egy-egy rendesebb konkurrens nyit boltot...
Cirkusz egy kanál vízben, nem mindegy, hogy 86 vagy 99? Hiszen 99-ért is megvetted...
- Persze, a konkrét esetben megvettem, más áruk és más összegek esetében esetleg nem venném meg.
- A csodaparizerről tudni kell, hogy eddig volt baromfiparizer 86-ért és pulykaparizer 99-ért. Eddig megvettem az olcsóbbat. Mostantól mindkettő 99. Ezután azt fogom venni, amelyik tovább eltartható. Szóval még 13 forint is megváltoztathatja a választásomat.
Na, akkor történet lezárva,jöhet a következő.
