A lányom tagadhatatlanul a modern kor gyermeke. Nem csak virágot, napocskát, lovacskát, vagy éppen füstölgő kéményű házikót rajzolgat, hanem mobiltelefont is.

Itt a két legújabb modell. Az elsőn látszik, hogy azért a gyermeki lélek nem veszett még ki belőle, a képernyőre virágokat rajzolt. A második már iparibb design, semmi csicsa, csak célszerű funkcionalizmus.

Ezzel a enyhén családi beütésű poszttal egyben kihasználom az alkalmat a szezonális jókivánságra:

Minden Kedves Olvasómnak Boldog, Békés Karácsonyt kívánok!

(77,4)

Olvasom Hunort és kuncogok. Most éppen Laoszál tart:

Hurrá! Gyorshír a Zindexen (meg máshol is):

Sérti az arányos közteherviselés elvét, mert nem megszerzett jövedelem adózására vonatkozik a családi pótlék szeptembertől hatályos szabályozása, mondta ki az Alkotmánybíróság... Az AB az ezzel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.

Végetértek a mézeshetek. Kezdődnek a gondokkal teli hétköznapok, egy kapcsolat igazi próbatételei. Megtörtént első összezördülésünk Lindával. 

Aki nem tudná, Linda a nemrég vásárolt autónk, egy Ford Fusion. Közeledik a tél, ilyenkor a gondos autós - amennyiben továbbra is használni szeretné szeretett járgányát, ahelyett, hogy beállítja a garázsba és BKV-ra váltana - felkészíti az autóját a télre. Például, illetve elsősorban, téli gumit tetet fel rá.

Azt olvasom ma reggel a Zorigón, hogy:

Idén Sümegen terveztünk egy négy napos novemberi üdülést. Több kirándulásra is készültünk: Tapolca, Szigliget és a Keszthelyi hegység szerepelt a tervek között. Én azonban elsősorban a sümegi várra pályáztam. Sümeg számomra "a" vár, alább kifejtendő nosztalgikus okokból kifolyólag.

A múltkori gyomorforgató videó után jöjjön egy szelídebb darab, egy nyugtató hatású, harmonikus felvétel.

Aquasol ásványvizet véletlenül vettem, mert éppen nem volt a szokásos márkánk abban a boltban, ahová betévedtem. Ezek után viszont biztosan nem fogok ilyet venni.

Mit is írtam egy éve az igazi Trébicsről?

Prágai sörhétvégéink szokásos vasárnapi menetrendje szerint 10-kor beülünk reggilizni az Ökörbe, megesszük az utolsó kolbászunkat, megisszuk az utolsó sörünket, aztán indulunk haza. Útközben pedig megállunk valahol: vagy egy szép kisvárosban sétálgatunk egy órát, vagy egy várat nézünk meg.

Prága. És sör. Illetve főleg sör.

Ezek röviden összefoglalva a poszt témái.

Nem, ez most nem egy újabb budapesti poszt, ezúttal nem Ferencvárosról lesz szó. Két részletben megírt, késleltetett filmkritika következik a District 9 című filmről.

Kedves Olvasóim!

Két éve indult a blog, úgyhogy most okvetlenül évfordulós bejegyzést kell írni.

Prágába készülünk sörözni a haverokkal. Felhívtam a szokásos váltóhelyemet: volt koronájuk és 10,50-ért adták. Aznap nem volt időm kiugrani, másnapra viszont esett a forint, így 10,60-at kellett fizetnem érte.

Ma délelőtt az üzemorvossal beoltattam magamat a H1N1 vakcinával. Eredetileg a szezonális vakcinát is szerettem volna kiváltani, de az éppen nem volt az irodánk melletti patikában, sőt, a piac mellettiben sem, így azt majd legközelebb szerzem be. Már ha nem patkolok el addig.

Az oltást az alábbi hevenyészett és rendkívül tudománytalan kalkuláció előzte meg részemről.

Autóvásárlásra adtuk a fejünket. Ez egy lassú folyamat volt (vigyázat, ez a poszt is hosszú lesz!), már maga az elvi elhatározás is lassan született, sok-sok hezitálással, hogy kell-e nekünk egyáltalán az a járgány, meg hogy milyen járgány kell nekünk, ha már.