"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő egy éve. Azóta is biciklizem, így itt az ideje egy kis visszatekintésnek, az összegyűlt tapasztalatok megosztásának.

Hol biciklizem?

Továbbra is elsősorban munkába járok. Talán annyi változott, hogy ma már kisebb-nagyobb  kitérőket beiktatok néha, főleg olyankor, ha valamit be akarok szerezni hazafelé menet. A legkomolyabb kitérő egy csepeli kiruccanás volt, ezt előre megterveztem, guglimap és egy remek fényképalbum segítségével. Általában is igaz, hogy ezeknek a kitérőknek nem indulok neki az útvonal megtervezése nélkül.

Útvonalvariációkat egyébként próbálgattam a lakás-munkahely viszonylatában is, ezeket néha útlezárások, néha a kisérletező kedv motiválta. A nagy árvíz idején pl. nem lehetett a Hamzsabégi-Ajnácskő szakaszt használni, ekkor próbáltam ki a Villányi-Diószegi útvonalat, ezt hazafelé azóta is választom egyszer-egyszer (munkába menet viszont nem vált be, a Körtér csak bonyolultan kerülhető meg a Villányi felől). Aztán az augusztusi nagykörúti vágányfelújítás remek alkalom volt az ideiglenesen bebuszsávozott Petőfi híd kipróbálására. Apróbb kisérleteket ezen kívül is végeztem, de az igazság szerint még mindig nagyrészt az eredeileg kinézett útvonalat használom: megszoktam, minden hátulütőjével együtt.

Aztán persze kérdés, a Bubi esedékes bevezetése milyen forgalmi változásokat hoz. A Nagykörútról sokat írtak mindenfelé, de én láttam XI. kerületi terveket is, ott is elég sok változást tervez a BKK. Pl. csomó egyirányú utca lesz megnyitva és új kerékpársáv meg kerékpáros nyom is lesz itt-ott, ha jól emlékszem. Persze kérdés, mi valósul meg ezekből, talán nemsokára meglátjuk.

Statisztika/1: Mennyit bicikliztem?

Nos, erre mindentudó Sports Tracker tudja a választ, ugyanis meglehetősen szorgalmasan mértem a megtett utakat a mobilommal. Az összegyűlt statisztikák szerint 1977 km-t tekertem le egy év alatt (szeptembertől augusztusig):

Hm, mondom magamban, miért nem kétezer?

Aztán belenézve kicsit részletesebben az összegyűjött statisztikákba, látom ám, hogy voltak kimaradt napok..Találtam 17 olyan esetet, amikor délutáni mérés után egy másik délutáni következett (vagy egy reggeli után egy másik reggeli), ezekben az esetekben nyilván kimaradt a retúrmérés, mondjuk lemerült a telefon vagy elszállt a GPS. OK, mondom, ez alkalmanként 7 és fél kilométerrel számolva már 2000 fölé viszi a távot, egészen pontosan 2105 kilométerre. Hurrá!

Persze azért kérdés, hogy a kedves Sports Tracker barátunk mennyire mér pontosan távolságot. Ha megnézem a térképre rajzolt nyomvonalakat, mókás jelenségeket látok:

Átrepülök a Duna felett, keresztülhatolok épületfalakon, kacskaringózok, mint az ökörhugyozás.Szóval jól méri ez a fránya program a megtett út hosszát?

Természetesen nyilván nem, viszont ugyanazt az utat sokszor megméri, az abból kijövő átlag valószínűleg elég pontos. Márpedig ezt az átlagot szépen megmutatja a SportsTracker. Nekem pl. az odaútra 7,5 km, a visszaútra meg 7,6 km. Gyorsan csinálok egy ellenpróbát Google Mapsen, ott ezekre 7,4 és 7,6 adódik, szóval valami kis eltérés van, de nem jelentős.

Összességében tehát kijelenthető, hogy megvan a 2000 kilométeres "álomhatár". Sokkal több meg nem lesz jövöre sem, hacsak nem költözünk el vagy váltok munkahelyet. Egyiket sem tervezem.

Felszerelés

Szemben a Totalcaros Bende Tiborral, aki nagy  - és amúgy tiszteletre méltó - lendülettel és alaposságal veti bele magát a milyen kerékpárt, milyen kiegészítőket, milyen ruházatot kérdéskörbe és jelenleg a harmadik bringáját tervezgeti, hozzá a harmadik lámpával, meg mindenféle egyéb úri huncutsággal, nálam ez kb. úgy működik, hogy akkor veszek valamit, ha már anélkül végképp nem megy és persze bemegyek az első boltba és kiválasztok valami jó olcsó cuccot.

Na ja, én sose voltam rendes hobbista, pl. anno a tükörreflexes fényképezőgémehez is csak 6 év után vettem második obejktívet, azt is csak azért, mert azt gondoltam, az esedékes új funkcióhoz (babafényképezés) az lesz a jó megoldás. Nem sokkal később vettem egy bridge kamerát és azóta is azt nyüstölöm, ennyit az objektívgyüjtögetésről...

Szóval a kerékpárom pl. köszöni, jól van és egyelőre eszem ágában sincs cserélni, pedig tudom, hogy lehetne nála könnyebb, gyorsabb és jobb. Majd ha kezd szétesni, akkor lesz komoly kiválasztási procedúra az utódra, de az még odébb van: kevés jó tulajdonsága van a jelenlegi darabnak, de a tartósság köztük van. Na jó, lámpát azért vettem rá, mert a bicaj tartóssága nem terjedt ki a lámpa vékonyka kis vezetékére, az bizony hamar elszakadt. Helyette jött a Decathlonból egy olcsó USB-vel tölthető, leszedhető lámpapár.

Kesztyűt akkor vettem, amikor - kb. három nap után - rájöttem, hogy a lejtőn menetszélben fázik a kezem. Ekkor minden előtanulmány nélkül bementem egy közeli kerékpáros boltba, kipróbáltam  a három legolcsóbb kesztyűt és megvettem azt, ami a legkényelmesebbnek tűnt. Télire már másik kesztyű kellett (olyan, ami az ujjaimat is védi a lefagyástól), de szerencsére pár éve megpróbálkoztunk  a sífutással, amiből nem lett semmi, de az akkor megvett kesztyű téli bicajozáshoz is tökéletes.

Ezenkívül vettem két hótolcsó hosszúujjú kerékpárospólót, ezeket váltogatom és az évszaktól függően veszek főlé további rétegeket. Most éppen azon morfondírozok, hogy esetleg egy őszi nadrág kéne. Nyáron jók a régi bermudáim, télen jó a sífutáshoz vett  bélelt nadrág, de őszre kéne egy hosszúnadrág, ami azért nem olyan meleg.

Egyéb beszerzéseket egyelőre nem tervezek.

Ámbár egy fejkamerán néha gondolkozom, de ez már a lentebb kitárgyalandó "állatkert" téma kapcsán merült fel bennem.

Statisztika/2: Költségvetési egyenleg

A mennyibe kerül az autó vs. BKV-bicikli az mindig hevesen vitatott kérdés, amit nem óhajtok ezen poszt keretei között megválaszolni. Egyszerűen összevetem azt a költséget, amit a biciklizésre konkrétan fordítottam tavaly, azzal, amit költöttem volna akkor, ha a kerékpár helyett autóval vagy BKV-val közlekedek. Ez nyilván nem egyenértékű azzal, amit több éves átlagban fogok elkölteni, tehát ezen az alapon felesleges vitatni a dolgokat. (Egyáltalán, bármilyen alapon felesleges, mert nem az a lényeg, hogy a másikat kioktassuk, hogy neki mi a jó, hanem az, hogy magunknak kiszámoljuk azt, ami nekünk jó. Az meg úgyis egyedi lesz...)

Naszóval, a bicikli megvolt. Bizonyos ruhadarabok is megvoltak. Vettem első-hátsó lámpát (5e), volt két szervíz (10e), sisak (5e), kesztyű (3e), két trikó (5e), téli sapka sisak alá, (1e), térdvédő (1e), lakat (7e). Adjunk hozzá tartalékot olyasmire, amit elfelejtettem, legyen a végösszeg 40 ezer forint.

Nézzük ugyanezt autóval: 2100 kilométert tekertem. ez nagyjából 4 tankolás (vagy kicsit több) azaz kb. 60 ezer forint (vagy 65). Vagy számolhatok kilométerre vetített fenntartási költséggel, mondjuk legyen 50 forint/km, az akkor 105e. Biciklizni olcsóbb volt.

A BKV-nál nem kilométert, hanem napot kell számolni. 142 napot bicikliztem (ld.. majd a következő statisztikát...), ha ehelyett buszoztam volna, akkor  az 142x2x300 forint, azaz 85200 forint. Vagy lehet úgy számolni, hogy bérletem van (ez 10 havi + 2 kétheti, a szabadságok miatt becsülöm így), de akkor ebből le kell vonni azt az összeget, amit kiadtam az év során jegyre (ez 38720 forint volt, de abból használt a család is, legyen 20 ezer az én részem), így meg 99 ezer forint jön ki. Biciklizni olcsóbb volt.

Állatkert

Vége a háborúnak, mondja egy nemrégi Kerékagy poszt. Egybecseng ezzel Bende Tibor friss megállapítása: "Más közlekedőkkel nem volt összetűzésem az elmúlt fél évben..." Szóval nincs autós-bringás háború, lehet normálisan közlekedni az utakon, bármennyire másképp tűnik a Zinternet egynémely sarkában dúló anyázásokból, legalábbis ezt mondják az okosok.

Nagyrészt egyetértek. A közlekedők túlnyomó többsége teljesen normális, gyakran előzékeny, figyel a többi közlekedőre, beleértve ebbe a bringásokat is. Nem kalandtúra a pesti bicajozás, aki ésszel közlekedik, annak nem lesz baja.

Ugyanakkor azért ne ringassuk magunkat illúziókba. Nincs viszonyítási alapom a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest, de ideálisnak nem mondanám a mai helyzetet sem. Egyrészt van azért egy markáns kisebbség, amelyik annak ellenére közlekedik az utakon, hogy erre teljességgel alkalmatlan. Szubjektív alapon nehéz arányokat mondani, de az biztos, hogy hetente egyszer-kétszer-háromszor biztosan látok ilyet. Sokféle vadbarommal lehet találkozni, kezdve a közveszélyes, agresszív idegbetegektől a csak szimplán bunkókig, illetve a szimplán hülyékig.

Lehet mondani, hogy ez már nem biciklis-auitós ellentét, hanem "normál" állapot, hiszen hülyék mindig lesznek, a közlekedés többek közt azért is veszélyes üzem, mert az ilyenektől is óvakodni kell. Ez részben igaz. Az alábbi példák is sokszor az "általános hülyeség" kategóriájába tartoznak, ugyanakkor tagadhatatlanul jelen van és időnként kifejezésre is jut még a nagyonis létező biciklisfóbia is. Vagy éppen - a másik oldalon - a biciklisarrogancia.

Álljon itt tehát néhány példa az első év gyűjtéséből. Ezek között van komoly balesetveszély, de van "csak" bosszantó figyelmetlenség vagy tahóság is. (Valószínűleg lesz néhány megosztó eset is, hoztam pár provokatív példát is...) Vannak szerencsés természetű emberek, akik ezeket fel se veszik, én sajnos nem tartozom közéjük, így terápiás célzattal ezennel kiírom magamból ezeket az eseteket.

Statisztika/3: Hány napot bicikliztem tavaly?

(Ez egyben a minapi rejtvényposzt megfejtése is...)

A már emlegetett Sports Tracker a forrásom itt is, íme, a napszámok havi bontásban:

• Szeptember: 16 (normál üzemmód, lelkesen tekerek)
• Október: 15 (normál üzemmód, lelkesen tekerek)
• November: 12 (alig kevesebb nap, mint október, az idő még elég száraz)
• December: 4 (az idő kb. OK lenne de hónap elején karácsonyi készülődés, a végén meg szabi.)
• Január: 3 (sok hó, tényleg alig lehet tekerni.)
• Február: 8 (kevesebb hó, szárazabb idő)
• Március: 12 (jön a tavasz, egyre többet tekerek)
• Április: 11 (nem tudom, miért csak ennyi...)
• Május: 20 (normál üzemmód, lelkesen tekerek)
• Június: 15 (normál üzemmód, lelkesen tekerek, ami kimarad, az szabi)
• Július: 16 (normál üzemmód, lelkesen tekerek, ami kimarad, az szabi)
• Augusztus: 10 (2 hét szabi)

Ez összesen 142 nap. Nem hangzik soknak a 365-höz képest, elsőre egész csalódott vagyok.

De aztán persze rájövök, hogy mivel csak munkábajáráshoz használom a bicajt, hát a munkanapok számához kell viszonyítani, az meg csak 251. Hát ahhoz képest sem olyan sok, nézzük tovább. Van kb. 5 hét szabim, voltam legalább egy hetet beteg, az minusz 30 nap, Voltam két hivatalos úton, az további két hét, 211 napnál tartunk.

Azaz abból a kb. 211 napból, amikor bementem a munkahelyemre, 142-n tekertem, ha minden igaz.

Nézzük, hogy jön össze az a 69 nap, amikor nem. Ezeket már nem tudom ilyen pontosan össszeszámolni, de a legjelentősebb tétel nyilvánvalóan a tél. A három téli hónapban letekert 15 nap akkor is nagyon kevés, ha hozzáadom a két hetes karácsonyi szabimat, ekkor is marad kb. 35 nap, amikor nem vállaltam be a bringázást.

A tél tehát egy komoly korlátozó tényező, de az látszik, hogy a hideg önmagában nem riasztott el. Egy korábbi sífutással kapcsolatos kisérletünkből adódóan a téli ruházat (sífutókesztyű és bélelt nadrág) lényegében adott volt, azt csak egy vékony, sisak alá beférő sapkával kellett kiegészítenem. Fagyos, de száraz téli napokon gond nélkül elindultam. Hóban, ónos esőben, latyakos időben viszont nem és azért ilyen napokból akadt bőven az idei télen.

Marad még kb. 35 hiányzó nap. Ezeket viszont nem időjárási, hanem egyéb okok magyaráznak, pl. esti kocsmázások, mozi, gyerekelhozatal, vásárlás, ügyintézés. Sok kicsi sokra megy.

Bakkecskék

Na, kezdjük néhány kerékpáros esettel:

• Állok magányosan kora reggel (forgalom nulla) a rakparti bicikliúton a lámpánál. Feltűnik szemből egy biciklis csaj, jön át a zebrán rendületlenül, majd mérgesen rám szól, hogy ne álljam el az útját. Merthogy a keskeny sáv közepén vagyok, nem fér el. Mondjuk elfér, de valóban szűken, lassítania kell. Felháborító, tényleg. Csak éppen azt nem fogja fel, hogy ha ő nem a piroson jönne át, akkor ez nem lenne gond. De ez nem számít, szerinte én vagyok a bunkó. (Mindenesetre azóta figyelek arra, hogy elég hely maradjon a pirosozó hölgyeknek és uraknak is...)
• Van fordított példám is: állunk a bicikliúton a piros lámpánál, előttem két bicajos. Zöldre vált a lámpa, megindulunk. Átérnek a zebrán, az első lehajt a bicikliútról balra és megáll (ott is zebra és piros lámpa van). A második simán mellé férne, de ehelyett megáll a bicikliút közepén, egy kicsit még el is kanyarodik, így ferdén teljesen elállja az utamat. Én kényszerűen lefékezem, majdnem állok az úttesten - ahol ugye mindjárt pirosra vált a lámpám - és szólok, hogy vigyázat, haladnék. A balfék srácot felháborítja a figyelmeztetés, mutogat és beszól. Az, hogy ő állt meg az út közepén és elállja az utamat, az nem zavarja.
• Bringaút, középen szépen felfestett elválasztóval. jobbra tarts van. Lenne. De nincs, mert szemből két kerékpáros érkezik és a hátulsót (egy agyatlan némbert) nem zavarja, hogy szembejövök (sárga mellényben, nappal is bekapcsolt lámpával járok, tehát csak a vak nem lát), ő kielőz. Kényelmesen, mert amúgy itt nem a "villámgyorsan cikázom a csigák közt" stíl képviselőjéről van szó, ez egy lassú, öntudatos, méltóságteljes előzés. A szembejövő majd megáll, vagy letér a fűbe, vagy esetleg elpárolog, nem számít. Az, hogy ő lassítson és félbeszakítsa az előzést, az szóba se kerül. Én az ütközést elkerülendő fékezek, lehülyézem hangosan, magamban meg sajnálom, hogy nincs a biciklim elején egy vágósarkantyú...
• "Kedvenc" kereszteződésem a Bertalan Lajos utca és a Műegyetem rakpart kereszteződése, itt a járdán vezetett gyalogos- és bicikliút (a bringagyalog) az egyik oldalról a másik oldalra vált, két lámpás zebrán keresztül, amelyeken nincs felfestve kerékpáros átkelés, ugyan minek. A szabályozás nívójához méltó az itt közlekedő kerékpárosok viselkedése, a pirosozás alap. Ebből persze vannak konfliktusok: néhányan - köztük én is - hazafele menet Szabadság híd felől a Bertalan Lajos felé kanyarodnak és a kereszteződésben már az úttesten haladnak. Azonban rendszeresen lassítaniuk kell azon kerékpárosok miatt, akik a Bertalan Lajost keresztező zebrán átpirosoznak, akár azért, hogy elérjék a Múegyetem rakpartot keresztező zebra zöldjét, akár azért, mert ha már azon a bizonyos zöldön lendületet vettek, akkor ugyebár mennyivel kényelmesebb egy svunggal továbbkanyarodni, az a piros meg csak dísznek van.
• Infopark környéke, egyenrangú útkereszteződés. A sarkon tőlem balra kisbusz szabálytalanul parkol, blokkolja  a kilátást.. Lassítok, nézek jobbra, onnan semmi, balra nem látok a kisbusztól, óvatosan gurulok. Jól teszem, mert balról száguldó biciklis érkezik, aki hangos "jaj" kiáltással reagálja le felbukkanásomat. Esélye nincs megállni, de baleset nincs, mert én viszont azonnal megállok. Remélem tanult a srác az esetből.

Statisztika/4: Útvonalfajták, zebrák, lámpák

Jövet-menet az alábbi útvonalfajtákat használom:

úttest	7615 m	51,6%
bringasáv	1750 m	11,9%
bringaút	400 m	2,7%
bringagyalog	3565 m	24,2%
járda	1000m	6,8%
ösvény	270 m	1,8%
játszótér	150 m	1,0%

Jövet-menet az alábbi lámpa- illetve zebramennyiséget kell leküzdenem:

• 7 lámpa
• 3 biciklis lámpa
• 4 biciklis átkelő
• 8 lámpás zebra biciklis átkelővel,
• 3 lámpás zebra
• 2 zebra

Igazából az lenne egy érdekes statisztika, hogy átlagosan hány lámpánál kapok zöldet és hánynál pirosat, ezt talán majd jövőre "kimérem"...

Varacskos disznók

Nézzünk autós eseteket:

• Vészvillogó autós álldogál a Bogdánffy úti bringasávon. Előfordul az ilyen, a konkrét eset azért emlékezetes, mert tizenöt méterrel előtte ott van kb. háromautónyi üres parkolóhely. Azóta sem tudom, miért nem felelt meg a kényes ízlésének...
• Az első év "fődíját" az a vadállat érdemelte ki, aki eszeveszett tempóban gyorsított rám a Budaörsin, annak ellenére, hogy messziről látta (illetve a fene tudja, fogalmazzunk úgy, hogy látnia kellett volna), hogy tolom át a bicajt a zebrán. Bőven féktávon túl volt, amikor leléptem, sőt, még akkor is, amikor a sávjába értem. Ha nem egy gyorsulási versenyre készült volna éppen, akkor nem lett volna semmi gond. Tulajdonképpen így se lett, de ez nem rajta múlt: amikor láttam, hogy olyan eszeveszettül gyorsít, hogy ebből baj lehet, a "szégyen a futás, de hasznos" elv alapján gyorsan felspuriztam a járdára. Addigra ő is észbe kapott (bár észről az esetében nem nagyon beszélhetünk) és beletaposott a fékbe. Ha még ott vagyok, késő lett volna, mert kb. 5-6 méterrel a zebra után sikerült csak megállnia.Ez egy közveszélyes őrült volt, akitől minimum örökre el kellene venni a jogsit.
• A fenti vadállat párja nem annyira veszélyes, mint inkább pofátlan. Ugyanott kelek át, ő ugyan közelebb van, de jóval lassabban jön, bőven átférek, gondolom. Ő viszont a lassítás helyett változatlan sebességgel továbbhalad és közben átvált a belső sávba, hogy majd ott "kikerül". Persze én is arra haladok. Haladnék, de nem erőltetem a dolgot (nem szoktam, az előző esetben is azért indultam el, mert olyan messzire volt az a vadbarom, hogy meg se fordult a fejemben, hogy bármi gond lenne), megállok és megvárom, míg méltóságteljesen elhalad előttem. Simán megállhatott volna.

Statisztika/5: Időeredmények

A SportsTracker szerint munkába menet 27:47 perc, hazafelé menet pedig 35:34 perc az átlagos teljesítményem. Ezek garázstól garázsig értendő idők, nincs benne otthon a kerékpár kitolása a tárolóból )illetve betolása esténként), a munkahelyi garázsban a ki- és belakatolás, a beöltözés és az egyéb apróságok. Ezek kb. 10 percet adnak hozzá a fenti időeredményekhez.

Az én szubjektív érzésem szerint a 27:47 kicsit rossszabb, mint a valóságos átlagom, a 35:34 nagyjából stimmel. Persze minek jövök a szubjektív érzéseimmel, ha a gép mér, azon nincs vita, nemde? Márpedig van, felfelé torzítanak pl. olyan esetek, amikor leesett a lánc (volt egy ilyen időszak, amikor ez rendszeres volt, egy racsnicsere után ez a jelenség szerencsére nagyjából megszűnt...) vagy amikor megállok egy boltban vásárolni, lefelé meg az olyanok, amikor Sports Trackert úgy állítottam be, hogy álló, illetve illetve nagyon lassan haladó kerékpár esetén ne mérje az időt, ilyenkpr a tényleges menetidőnél 4-5 perccel rövidebb eredmények jöttek ki (kb. egy hónapig használtam ezt a beállítást).

Ennek megfelelően se a reggeli útvonal minimuma-maximuma (21:35 illetve 36:32), se a délutánié (28:51 ill. 41:52) nem igazán valós érték. Reggel valóságban jó érték a 25 perc alatti beérkezés és kiváló a 24 körüli. Délután jó a 35 körüli és kiváló 34 alatt. Ezzel szemben 28 illetve 38 perc felett pedig csak akkor végzek, ha valami közbejön, megállok egy benzinkútnál kereket fújni, leesik a lánc, ilyesmi.

Rinocéroszok

Végezetül pár buszos megoldás:.

• Tekerek a Budafoki úton a Karinthy fele, a piros lámpánál áll az autósor, legelől egy csuklós busz. Simán elférek mellettük jobbról, szépen gurulok is előre. Kb. a busz csuklójáig érek el, amikor a buszsofőr elfordítja jobbra a busz első kerekét és a busz orrát kihűzza jobbra. Így már nem tudok előre csorogni. Nyilván ez a cél, nehogy már előre tudjak menni. Gondolom az a "fenyegetés" zavarja a buszdsofőrt, hogy esetleg előtte fogok tekerni és lelassítom. Én viszont elkanyarodnék jobbra a Karinthyn. Egyébként is, a piros lámpánál szabályosan előre lehet gurulni, bunkőságnak érzem, ha valaki ezt akarja megakadályozni.
• Tekerek a Lónyai utcán a Kálvin tér felé. Utolér a busz nagyjából az Erkel utca magasságában és elkezd "nyomni", nagyjából egy méterrel mögöttem jön, bőgeti a motort. A Lónyai nem túl széles utca, szerintem nincs elég helye a busznak előzni, nem értem mit akar. Kb. száz méterre van a megállója, újabb ötven méterre a Kálvin téri lámpa, ami már látszik, hogy piros. De ez nem számít, a buszsofőr nyomul. A lámpánál mindketten megállunk én balra fogok menni, ő jobbra, de nem állja meg, hogy kiszóljon, hogy miért tartom fel, miért nem húzodok le jobbra. Mondom, hogy biztonságos oldaltávolság kell a parkoló autóktól, tőle is, meg hogy egyébként sem értem, hova előzne, amikor itt állunk a piros lámpámál mindketten. De az érvek nem számítanak, én egy nyamvadt bicilis vagyok, aki feltartja őfőméltóságát. Az, hogy ő nem tart követési távolságot és veszélyeztet, az nem számít.

A következő rész tartalmából...

Promontor második biciklis évada izgalmasan indul.

Hősünk "tartós" biciklije egy késő szeptemberi hétfőn megadja magát az anyagfáradás törvényének: eltörik a hajtókarja. Mindez a kiskörúti biciklisávon történik, ami viszonylagos szerencse, mert jó pár másodperbe belekerül, míg hősünk újra uralni tudja a veszélyesen impolygó kerékpárt és le tud fékezni.

A közelben van egy szervíz, ahol azonban közlik, hogy ilyen hajtókarjuk nincs, rendelni kell, legalább egy hét, míg megjön.

Némi hezitálás után a bicikli beletörődően ottmarad, hősünk pedig reményvesztetten ül a buszon és azon kesereg, hogy ha nem készül el időben, akkor nem lesz esély összegyűjteni a kellő számú biciklisnapot az aktuális BAM kampányban...

(Figyelem, a poszt szövege frissült....)

Promontor két kedvenc témáját kombinálja az alábbi villámposzt: a sört és a kekeckedést.

Történt, hogy Jácint egy lehetséges jövőbeli bloggertalálkozónk kapcsán megemlítette, hogy látott a Kuponvilágon egy sörkupon hirdetést az Kopaszi Gáton szerveződő budapesti Októberfestre, nézzem meg, hogy szerintem megfelelne-e nekünk. Megnéztem:

(Igen, déjà vu poszt következik, először nem is akartam foglalkozni a témával, de aztán a 2.0-ás hirdetésváltozat meggyőzőtt. Ez az eset magasabb homárfaktorú, mint amikért a PremiumPivo-t és a BónuszBrigádot ekéztem, úgy fair, ha a KuponVilág & Co is megkapja a kitüntetett figyelmet...)

• Az Oktoberfest Budapest 2013. október 11-12-13. (péntek-szombat-vasárnap) kerül megrendezésre a Kopaszi Gáton
• Az ajánlat:
• 10 korsó (0,4L) sör + 1 db üveg korsó (0,4L), melyet emlékként hazavihetünk!
• Világos, barna vagy szüretlen söröket kóstolhatunk tetszőlegesen. A kupont "sör füzetre" váltják be, amely 10 db perforált sörkupont fog tartalmazni. Ezeket kell átadnunk a sörcsapolóknak.
• A 10 korsó sört akár 10-en, barátainkkal közösen is elfogyaszthatjuk, viszont csak 1 db üveg korsó jár 1 db kupon mellé
• A programok:
• Hazai kézműves és nemzetközi sörök
• Termelői és kézműves piac
• Színpad, ahol sváb, bajor, fesztiválhoz illő zene fog szólni
• Magyar és bajor specialitások
• stb.

Fontos tudnivalók

• Előzetes beváltás szükséges! Nevünket és kuponkódunkat az alábbi e-mail címre kell elküldenünk: info@gastrofestival.eu
• A sörfüzetet a fesztiválon, a Kupon Világos sörstandnál tudjuk átvenni a kinyomtatott kuponunkért cserébe
• Az üvegkorsónkat egy bontatlan sörfüzet bemutatásával kapjuk meg

Jól hangzik, nem? 10 korsó sör, 400 forint darabja tetszőlegesen kiválasztva a "hazai kézműves és nemzetközi sörök" széles választékából... Vagy nem?

Olvassuk csak figyelmesen: "Világos, barna vagy szüretlen söröket kóstolhatunk tetszőlegesen." Ezek a megnevezések sörtípusokat jelölnek, de azért léteznek olyan sörök, amelyek nem férnek bele ezekbe a kategóriákba, pl. félbarna, vörös, illetve ha már itt tartunk, elkezdek morfondírozni azon, hogy mennyiben világos egy IPA vagy egy belga kolostori sör. Éppenséggel lehetnek világosak, de gyanítom, hogy ezeket a specialitásokat a forgalmazóik nem szívesen adnák 400 forintért.

Átolvasom mégegyszer a szöveget és egyre gyanúsabb, hogy itt a kupon beválthatósága korlátozott lesz, csak ezt a tényt a hirdető el akarja kenni. Akkor viszont rá kell kérdezni, hogy ténylegesen hányféle sörre váltható be a csodakupon!

Rákérdezni a Kuponvilág oldalán nem lehet, de ott a link az Oktoberfest Budapest Official facebook oldalára, majd ott. Sőt, rá se kell kérdezni, mások már megtették (kiemelés tőlem):

- Egy gyors kérdés egy tudatlantól: minden sör egy kupon lesz?

- ...A kuponokat a Kuponvilág standjánál lehet beváltani kiváló hazai kézműves sörökre!3 fajta sör lesz itt kostólható, egy kézműves világos, szüretlen, és barna! Akik szélesebb választékra vágynak, azok teljes áron kóstolhatnak meg több, mint 100 fajta hazai és nemzetközi sörcsodát kiállítóink standjainál. Tehát a Kuponvilág 3 akciós sört kínál, ráadásul egy ajándék korsóval. Ideális szerintünk a csomag olyanoknak, akik jobb áron többet akarnak inni, szeretnének egy ajándékot magukkal hazavinni, vagy nagyobb társaságoknak is. Kérem jelezzék , írják meg nekünk üzenetben, hogy mi volt félreérthető az ajánlatban, és ezt azonnal továbbítjuk partnerünknek, a Kuponvilágnak! Várjuk Önöket sok szeretettel a Fesztiválon! Üdvözlettel: Az Oktoberfest Budapest Csapata!

Aha. Szóval ez egy tipikus példája a mesteri módon megfogalmazott félrevezető reklámnak. Minden mondata igaz, lehetetlen belekötni, de van kétfajta értelmezése. Az egyik, amit sugall, hogy sokan megvegyék, de nem igaz. A másik amit elrejteni próbál, mert  így már egyáltalán nem olyan kedvező a leányzó fekvése. De ha valaki rákérdez, netán reklamál, akkor hirtelen kiderül, hogy az utóbbi a helyes értelmezés, a másik az csak valami félreértés vagy figyelmetlen olvasás következménye lehet.

Az Oktoberfest Budapest egyébként olyan nagyon nem sietett továbbítani a kifogásokat a Kuponvilághoz, de miután újabb kritikai megjegyzéseket kaptak, ezt végül megtették. Így kedd délelőtt a megjelent a hírdetés 2.0 változata is (pirossal a változások):

• Az Oktoberfest Budapest 2013. október 11-12-13. (péntek-szombat-vasárnap) kerül megrendezésre a Kopaszi Gáton
• A kuponos vásárlóknak külön sört is főzetnek. A nedűk a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének egyik kiváló tagjánál, a Fenyves Sörházban, Zsombón készülnek frissen, a fesztiválra, tartósítószerek nélkül. 3 típusú sör lesz itt kostólható: Két világos, Haefen, szűrt és szűretlen lager típusú sör, és egy vörös, ír típusú sör
• Az ajánlat:
• 10 korsó (0,4L) sör + 1 db üveg korsó (0,4L), melyet emlékként hazavihetünk!
• Világos, barna vagy szüretlen söröket kóstolhatunk tetszőlegesen. A kupont "sör füzetre" váltják be, amely 10 db perforált sörkupont fog tartalmazni. Ezeket kell átadnunk a sörcsapolóknak.
• A 10 korsó sört akár 10-en, barátainkkal közösen is elfogyaszthatjuk, viszont csak 1 db üveg korsó jár 1 db kupon mellé
• A programok:
• Hazai kézműves és nemzetközi sörök
• Termelői és kézműves piac
• Színpad, ahol sváb, bajor, fesztiválhoz illő zene fog szólni
• Magyar és bajor specialitások
• stb.

...

"Kijavították", de persze ettől semmi nem lett jobb, sőt. Az első hozzáadott mondat rögtön ez: "A kuponos vásárlóknak külön sört is főzetnek." A csalijelentés itt is megvan, hiszen az "is" szócska azt sugallja, hogy a kuponosok a többi sör mellett választhatják a külön nekik főzőtt három sört is. Kár, hogy ez a szervezők által elmondottak alapján egyáltalán nem így van. Láthatólag a cél továbbra is a csábító hirdetésszöveg fenntartása. Még akkor is, ha ez így átverés.

A facebookon egyébként valaki beidézett egy Sörbúvár posztot amely szerint ezek a sörök Zsombón 170 illetve 200 forintos áron csapolódnak: azaz - így a burkolt kritika - nem olyan nagy durranás ezeket 400 forintért adni. Ezzel a kritikával nem értek egyet, szerintem nem jogos egy dél-alföldi kis falu árait összevetni egy pesti sörfesztivállal. Az más kérdés, mennyire hihető az oktoberfestesek azon válasza, miszerint a Fenyvesnek nem ugyanazokat a söreit hozzák Pestre, mint amit Zsombón csapolnak...

Ha már szóba kerültek, a Fenyves Sörház söreit amúgy nem kóstoltam még, de valószínűleg hozzák a magyar kisüzemi főzdék korrekt átlagát: egyszer voltak Főzdefeszten, a reklámban ír vörösnek nevezett (valójában valószínűleg egy félbarna lager lehet) sörükről pedig olvastam dicséretet. Szóval csodát nem kell várni tőlük, de valószínűleg jobban járnak ezekkel a kuponosok, mintha mondjuk az Oktoberfesten szintén jelenlévő ER-PÉ Serfőző Bt. - hm, hogy is mondjam finoman - vegyes fogadtatású söreit kapnák...

Hogy miért jó az ilyen átverős reklám, nem értem. Sosem értettem, szerintem ez hosszútávon inkább visszaüt.

Aki - hozzám hasonlóan - figyelmesen olvassa a hirdetést és rájön-rákérdez a trükkre, abban is az marad meg, hogy "át akartak vágni". Aki nem olvassa elég figyelmesen és netán abban a hitben vásárol, hogy sokféle sört kaphat a kuponjaiért (kiváncsi vagyok, az eddigi 400+ vásárlóból hányan ilyenek) az a helyszínen fog rájönni az átverésre és valószínűleg még mérgesebb lesz.

Hogy is mondja a szlogen? München messze van. Nemcsak földrajzilag, hanem színvonalban is...

Rendkívüli Sajtóközlemény

Kiadva 2013. szeptember 26. du. 6-kor:

Örömmel tudatjuk, hogy megjelent a hirdetés 3.0-ás változata is.

A PromontorBlog Homárügyi Főosztályának Sörkupon Albizottsága megvizsgálta az új szövegváltozatot és örömmel tapasztalta, hogy annak Félreinformálási Együtthatója a riasztási köszöbérték alá sülyedt, azaz a szöveg jelenlegi formájában megfelel a PBH-65-0001 szabvány vevőtájékoztatási előírásainak.

Az új változat alábbi kulcsmondatainak sikerült elérni ezt a világraszóló sikert::

• A kuponos vásárlóknak külön sört is főzetnek.
• A sörfüzetet kizárólag a központi Kupon Világos standnál lehet sörre váltani!
  

Örömteli, hogy a hirdetés 24 órával a lejárta előtt végre korrektül tájékoztatja a potenciális vásárlókat.

A mozinál "bevált" (vagy nem), próbálkozzunk meg az időhiányos posztolás újabb változatával, a kirándulásnaplóval. Terítéken az első féléves kiruccanásaink. Némelyik igazi rejtett kincs.

Nógrádi bóklászások

(Rónafalu, Salgótarján, Fülek: III. 28 - IV. 1)

Ez egy hosszabb lélegzetű túra volt. A szállásunk Rónafalun volt, ebben a festői fekvésű kis faluban a Medves fennsík peremén. Innen több kirándulást terveztünk, egyet pl. a szomszédos Salgó várhoz, na ezekből nem lett semmi, mert Nagy Húsvéti Hóesés jó alaposan elvágta a falut a külvilágtól, egy napra legalábbis. Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat Rónafalun, amit nem kis részben házigazdánk (a Hollófészek vendégház tulajdonosa) vendégszeretetének és remek főztjének köszönhettünk. Egy nap után azért kiszabadultunk a hó fogságából és az íly módon a tervezettnél szűkebbre szabott programba egy füleki és egy salgótarjáni kirándulást tudtunk belepasszintani.

Salgótarjánban a - számomra egy gyerekkori osztálykirándulásról egyébként is nagyon emlékezetes - Bányamúzeum  volt a látogatás fénypontja, ezt mindenkinek ajánlom, annak ellenére, hogy felemás érzésekkel veszi tudomásul az ember azt, hogy mennyi iparág ment Magyarországon sűlyesztőbe  az elmúlt évtizedekben. Pedig az ezáltal vélhetően tönkrement számos családi sorsnak végképp nem volt nyoma a múzeumban.

A füleki várat a kilencvenes években láttam először, akkoriban elég elhanyagoltnak tűnt. Ehhez képest  örömmel tapasztaltam, hogy azóta a Bebek bástyában egy remek kis kiállítást rendeztek be, ahol egy nagyon kedves, informatív magyar nyelvű vezetést kaptunk. Kár, hogy a várat teljes egészében nem tudtuk bejárni, részben időhiány, részben a csúszós hó miatt.

A város maga egy kellemes, hangulatos felvidéki kisváros, a kilencvenes évekbeli emlékeimhez képest határozottan élettel telibb arcát mutatta ezúttal, bár az utak állapota helyenként az "erdélyi minőséget" is alulmúlja, szóval itt a szlovák gazdasági csoda egyelőre még nem tette tiszteletét. Persze az is lehet, hogy Fülek benevezett a Ki Tud Több  Európai Történelmi Kátyút Megőrizni versenybe...

Akárhogy is, nógrádi kiruccanásunk túl rövidre sikeredett, lesz tehát ok visszatérni ide, valószínűleg megint a Hóllófészekbe, amit ezúton is melegen ajánlok mindenkinek!

Ócsa nem ócska

(IV. 13.)

Ez egy félnapos kiruccanás volt. Ócsán nemcsak elhíresült lakópark van, hanem pl. egy nagyon szép román stílusú templom, mellette pedig egy piciny, de érdekes faluház, ahol annak ellenére nagyon élveztük az ízes vezetést, hogy éppen felújítás alatt állt, így nem tudtunk mindent megnézni.

A közelben több tanösvény található, mi ezek közül a Selyem-rétit választottuk szúrópróbaszerűen. A főútról balra kell letérni, de elsőre eltévesztettük, a kis fatábla egyáltalán nem feltűnő, mindenesetre bejelöltem a Google Maps-en, (a hozzánk hasonlóan) gyengébbek kedvéért.

Ide érdemes egyébként vízálló bakancsot vinni, nekünk több helyen kellett nagy tócsákat és sárfoltokat kerülgetni. Ez persze "akadály" felkiáltással imádták a kölykök. Jutalmul a sikeres akadályversenyért, a Selyem réten egy apró béka várt ránk, ezt is imádták.

Vár Csákvár

(V. 1.)

Ez egy egynapos kirándujás volt, az ócsaihoz hasonló tervvel, azaz az elején rövid műzeumlátogatással, utána meg egy erdei sétával, itt is egy tanösvény mentén. A tervek icipicit félresiklottak, a Geszner-ház zárva volt, így csak a mellette csordogáló Császár-patakból duzzasztott tavacskát tudtuk körbejárni. A következő programpont a közelben található Haraszt-hegyi Tanösvény megtekintése volt, itt is csak félsikerrel jártunk, szégyenszemre eltévedtünk, így a hát tájékoztató táblából kb. hármat találtunk csak meg. Ezzel szemben két gyíkot is találtunk, a gyerekeket ez a tény bőven kárpótolta, én meg levontam a tanulságot, hogy legközelebb alaposabban fel kell készülni, ha Csákvárra jövünk, ahol egyébként van pár más látnivaló is.

Továbbá feltétlenül meglátogatandó a csákvári Csuta cukrászda is!

Veszprém

(V. 18-20.)

Ez megint egy hosszabb lélegzetű túra volt, három kellemes éjszakát töltöttünk a hotelben. Ez két teljes és két félnapot jelentett Veszprémben. Ebből egyet lefoglalt az obligát állatkerti vizit (Az állatkertet egyébként szépen fejlesztik és bővítik, csak így tovább!). Az alábbi fotóalbum viszont a maradékról szól, a belvárosi sétáinkról. amelyek ezúttal viszonylag alaposak voltak.

Volt egy elfelejtett rejtvényposztom, próbálkozzunk meg vele másodszor, frissítve az adatokat:

• Szeptember: 16
• Október: 15
• November: 12
• December: 4
• Január: 3
• Február: 8
• Március: 12
• Április: 11
• Május: 20
• Június: 15
• Július: 16
• Augusztus: 10

A kérdés: mit jelentenek ezek a számok?

Frissítés 2013 október 2-án: Paulus Velocipedus - Egy év múlva

Miért pont egy ilyen baljóslatú napon kell nekünk túzvédemet oktatni?

Sokan azt mondják, jó hogy a törökök győztek Bukarestben, mert így megmaradt az esély a pótselejtezőre.

Szerintem viszont rossz, mondom miért:

• Mi simán kikapunk a hollandoktól, Andorra ellen nyerünk, 17 pont.
• Románok nyernek az észtek és Andorra ellen is. 19 pont, azaz dehogy lesz nekünk pótselejtező.
• Törökök nyernek az észtek ellen. Aztán Isztambulban fogadják Hollandiát és - szemben velünk - belőlük kinézem, hogy (hazai pályán) megverik a hollandokat. Azaz nekik is 19 pont, lehet román-török gólkülönbségeket számolgatni.

Nekünk meg marad a negyedik hely...

Nemrég jöttünk vissza bajorországi nyaralgatásunkból. Azt még nem tudom, lesz-e erről rendes bajor nagyposzt, de addig is itt van néhány észrevétel:

• A bajor mezőgazdaság virul. Ezt onnan tudom, hogy tízpercenként kifordult elénk az útra egy traktor.
• Bajorország egyik legjellemzőbb mezőgazdasági terménye a napelem. Az utak mentén rengeteg szépen megművelt napelemföld található. A napelem egyébként kúszónövény, a háztetőkön is megtelepedik.
• Ha az ember Legolandba készül, akkor tuti, hogy egy hét verőfényes időjárás után aznap esni fog. Ez a németeket egyébként nem fogja nagyon zavarni, a vidámpark esős napokon is tele van. Persze lehet, hogy a szerzőhöz hasonlóan botor módon ők is a Zinterneten vettek utólag nem módosítható dátumú jegyet és nem akarták teljesen veszni hagyni a kiadott pénzt. (Azért nem volt vészes, nem esett egész nap...)
• Ha az ember Neuschwansteinbe készül, tanácsos az alábbiakat figyelembe venni:

1. 1. A környék országútjain az elérhető átlagsebesség nem lesz sokkal több 50-60 km/h-nál, köszönhetően egyrészt a rengeteg átszelt  falunak és kisvárosnak, másrészt a már említett magas haszongépjárműkoncentrációnak.
   2. A fenti módon kiszámolt menetidőre érdemes további egy órát rászámolni az utolsó útszakasz miatt: Füssen előtt több kilométeres sorok tudnak képződni, mivel a kastély felé tartóknak át kell vergődni a város  központján.
   3. Interneten semmiképp sem érdemes előre jegyet foglalni. Aki ugyanis ezt teszi, az kihagy egy kb. kétszáz méteres, becslésem szerint többórás sort és nem mesélhet később a hüledező baráti társaságban az átélt szörnyúségekről. Ehelyett kénytelen lesz egy kb. kétperces villámvárakozással beérni, ami ugyebár elég snassz.
   4. A parkolók és a pénztár egyébként a völgyben található, a vár onnan egy kb. 15 perces séta felfelé. Lehet busszal is menni: bár a kifüggesztett buszmenetrendből nem derül ki, a buszok negyedóránként járnak, de ha nagy a sor, előfordul, hogy az elsőre nem fér fel az ember. Előnyük viszont, hogy felvisznek a Marienbrückéig.
   5. A vezetésre szóló jegyen található időpont komolyan veendő. Öt percenként indulnak csoportok, azaz max. ennyit lehet késni.
   6. Kétfajta vezetés van, idegenvezetős, vagy audio. Az előbbi csak angolul és németül: előnye, hogy lehet kérdezni az idegenvezetőtől (egy keveset, mert sok idő nem lesz rá). Az audio-vezetés esetén kiosztanak egy zsebrádiószerű ketyerét, ami a fülünkhöz kell tartani és azon hallgatni az idegenvezetést. Előnye, hogy magyar nyelv ís kérhető, azaz pl. nyelveket még nem beszélő gyerekeknek ideális. A magyar nyelvű szöveg igényes, színvonalas és jól is érthető, nyilvánvalóan anyanyelvi beszélővel vették fel.
   7. Neuschwansten mellett egy másik kastély (Hohenschwangau) és egy múzeum is látogatható, persze külön jeggyel. Ezeket mi kihagytuk, de pl. a kastély valószínűleg megéri a pénzt és az időbe is belefér.

• Find and Replace bajor->sváb, azaz tulajdonképp mi nem az "igazi" Bajorországban jártunk, hanem Svábföldön. Bajorország délnyugati vidéke ugyanis történelmileg Svábföld része és az itteniek nam bajorok, hanem svábok. Ezt a házigazdánk nyomatékosan hangsúlyozta is, de sosem felejtették el megemlíteni a mindenféle turistabrosurákban sem.
• Apropó házigazda. Igazi falusi, sőt, tanyasi turizmusban volt részünk, láttunk tehénfejést, etettünk kecskéket, a szerencsésebbek traktoroztak. A legmegdöbbentőbb élmény mégis az volt, amikor a háziassszonyomtól megkérdeztem, hova tehetjük ki az össszegyűlt szemetet. Erre ő átvette tőlem a szemeteszacskót, kinyitotta és kiguberálta belőle a szelektíven gyűjthető darabokat. Ezeket egyenként fogta és a pajtában található nagy szemetes konglomerátumban helyezte el, külön megmutatva a papír, a műanyag, a fém és egyéb (volt még vagy háromféle általam nehezen beazonosítható kategória)  szemetek tárolására szolgáló nagy dobozokat. A zacskónk háromnegyedét szétszortírozta ilyenformán. A maradékot elhelyezte a "Restmüll" feliratú kukában és végül jelentőségteljesen megjegyezte, hogy akkor legközelebb ezt már nyilván én is így fogom csinálni, ugye... (Hát, igyekeztem...)
• Az amúgy rögtön feltűnt, hogy PET palack nem volt a szelektív szemetek közt. Hamarosan kitaláltuk az okát is. Németországban a PET palack is betétdíjas. A ReWe sajátmárkás olcsó ásványvize pl. 1,20-ba került egy hatos csomagban.. Amire rájött palackonként 25 cent. Elég húzós, ugye? Ennek megfelelően rögtön megérdeklődtem, hogy a PET palack visszaváltható-e, igen, hangzott a választ, ott a visszaváltó automata. Pár nappal később ki is próbáltuk: felismerte a német eredetú PET palackot, viszont kidobta a magyart és szépen kinyomtatta a végén a vonalkódos cetlit, amit lehetett aztán a pénztárnál beváltani. Hogy aztán mit csinált az autómata a visszaváltott PET palackkal? Hát jól összepréselte.
• Azt nem teljesen látom, hogy a fenti rendszer mennyiben ösztönzi jobban a gyártókat a környezetbarátabb csomagolások alkalmazására, de azt tapasztatltunk, hogy mind az ásványvizes, mind a kólafronton sokkal jobban állnak a többször használatos palackok, mint nálunk. Mindenütt láttunk nagy üveges ásványvizeket, többször használható műanyag palackosakat is. (Ezek szintén betétdíjasok voltak.) Volt sok PET is, de messze nem annyira domináns a PET, mint nálunk.
• Sörösdobozt is alig látni, hogy egy nekem kedvesebb italfajta egyáltalán nem kedves csomagolása is szóba kerüljön.

Végezetül egy mondás a családi aranyköpésgyűjteményből. Augusztus 23. Az M1-esen haladunk hazafelé a nagy nyári utazás végén. Csend. Én vezetek, a többiek mélán bámészkodnak. A hallgatást a párom kinyilatkoztatása töri meg:

- "Hogy én hogy utálom a telet..."

Jön az év meccse, legalábbis magyarfoci-rajongóknak.

Tekintettel arra, hogy tavasszal egész jól ment ellenük, kifejezetten sajnálom, hogy minden valószínúség szerint nem láthatom élőben a meccset. Persze kérdés, hogy most is "egész jól" megy-e majd, mert mondjuk ha tíz perc alatt berámolnak két gólt, utána meg szenvedünk, akkor nem is baj, ha nem látom. Viszont ezúttal a viszonylag tisztességes helytállásnak  nem a szokásos 0% esélye van, nem is annyira a mi utóbbi évekbeli milliméteres-araszolgatós előrelépésünk miatt, hanem inkább azért, mert a románok haloványabbak a korábban megszokottnál.

Én ennek ellenére inkább román győzelmet várok, egyrészt a hazai pálya, másrészt a még mindig gyenge pontnak számító magyar védelem miatt, dehát szurkoljunk, hogy ne így legyen.

Viszont CSK talált egy érdekes román felvezetó videót, ide is belinkelem:

Ez egy teljesen normális, szurkolói ráhangoló klip, természetesen román szemmel. Magyar szemmel sincs benne semmi bántó, már amennyiben a románokat emberszámba veszük és nem alapból bántó bármi, amit csinálnak. (Mondom ezt úgy, hogy nem értem a román szöveget, tehát abban esetleg lehetne valami. Mondjuk a klip hangulata alapján nem hiszem.)

Viszont van benne két érdekes momentum. Az egyik, amit valszeg sokan észrevesznek majd, a legvégén:

A fejreállított zászló nyilván nem tévedés, sokkal inkább egy ügyes fricska, ami burkoltan azt üzeni, hogy Bukarestben fejreáll majd a magyar csapat. Ezt lehetne amúgy bántónak tekinteni, de elegánsabb szerintem elsiklani felette. Engem mindenesetre nem sértett vérig a dolog...

A másik egy érdekesebb kocka:

A román szurkoló mellkasán egy pillanatra megjelenő tetoválás ugyanis a nagymagyar autósmatricák román párja, amely Romániát a két világháború közti határok közt ábrázolja. Szóval burkoltan azért itt is megjelenik egy kis nacionalizmus, bár ez persze nem elsősorban magyar-román, hanem mondjuk román-bolgár, román-moldáv és román-ukrán viszonylatban lehet pikáns...

Na, ennyit a meccs elé, egyébként meg tessék nyerni, ideje lenne!

Tegnap délelőtt jártunk az Artigiana Gelati fagyizóban a Csaba utcában, ahol látogatásunk tanulságát a címben már összefoglaltam. Kifejtés alább:

Ezt a Csaba utcai fagyizót nagyon ritkán szoktam meglátogatni, mert nem nagyon esik útba, bár azért számon tartottam, mint az egyik legjobb fagyizóhelyet Budán. Pár hónapja a feleségemmel kettesben is jártunk itt (egy Herczku Ágnes koncerten voltunk a Városmajori Színpadon) és ez a vizit is megerősítette a korábbi besorolást. Valószínúleg neki is ízlett a fagyi, mert tegnap ő vetette fel, hogy a "családi évnyitó fagyizást" ejtsük meg itt, ezúttal a gyerkőcökkel.

Először elmentünk mellettük, de mikor vissszafordultunk, már megvoltak. Éppen akkor nyitottak, ezért nem vettük észre őket elsőre. Mi voltunk az első kuncsaftok, más nem is volt még az üzletben. Ennek kifejezetten örültünk, mert kisebbik lányunknak mostanában az a szokása, hogy akkurátusan végigmondatja választékot (olvasni még nem tud), mielőtt kiválasztja a citromfagyit. Az Artigiana Gelati fagylaltismertető szempontból nem könnyú feladat, mert sok specialitásuk van, ami a szokásosnál jobban gondolkodóba ejtette Csillát (meg persze a többieket is). Szóval pont jó volt, hogy nem tartottunk fel senkit az elég hosszúra húzódó felolvasásunkkal.

Azonban sajna egy ponton a lányunk elkövetett egy égbekiáltó búnt. Az egyik fagyiköltemény kapcsán kicsúszott a száján az a mondat, hogy lehet, hogy az ő gyomra nem bírna el egy speciálisan fűszerezett fagyit és esetleg kihányná azt. Már éppen mondtuk neki, hogy ez nem valószínú, de nyugodtan válasszon másikat, amikor a boltban rendezkedő hölgy (gondolom a tulajdonos lehetett) közbevágott és kioktató hangon közölte, hogy már elnézést, de igazán modortalan dolog egy fagyizóban hányásról beszélni.

Valóban nem illik ilyesmit mondani (bár nálam az etikett ilyesfajta megsértése a legenyhébb kategóriába tartozik), a feleségem elnézést is kért, hozzátéve, hogy ezt azért egy gyereknek el lehetne nézni, azonban a hölgy nem volt megbocsátó hangulatban és úgy gondolta, hogy ezt ki is fejti. A pontos szövegre nem emlékszem, de a kioktató, ingerült hangjára igen. Olyasmiket fejtegetett, hogy ez igazán a jólneveltség alapvető része és hogy a gyerekenek is meg kellene ám tanítani. (Nyilván úgy képzelte, hogy én előre tudom, mit fog mondani a következő pillanatban a gyerek és ha az ellentétes a jómodorral, akkor egy gombnyomással letilthatom a kijelentést...)

Bizonyára mi is hibásak vagyunk, mert valahogy ahelyett, hogy megalázkodva végighallgattuk volna a kioktatást, próbáltunk egy-két megjegyzéssel arra utalni, hogy jó-jó, de talán nem kéne ekkora ügyet csinálni ebből. Ez rossz taktika volt, felingerelte vendéglátónkat és folytatta nevelésünket. Ennek hangneme viszont minket ingerelt fel egyre jobban.

Egy idő után aztán (ez kb. két-három percnyi arrogáns hangú kioktatásfolyam elteltével történhetett meg) elszakadt nálam a cérna, közöltem, hogy mi fagyizni jöttünk volna, de ha valahol ennyire nem látnak szívesen, akkor erre már nem is vágyunk és elkezdtem kifele terelni a családot.

Nem gondoltam volna, hogy lehet rontani a helyzeten, de sikerült. Távozási szándékunk még inkább felháborította a hölgyet. Ekkor már lebunkózások es egy "Takarodjanak innen'" is elhangzott (utóbbi teljesen feleslegesen, hiszen éppen takarodtunk...). Még az utcán is utánunk kiabált, ekkor már a hölgy (olaszul is beszélő) férje is csatlakozott hozzá. Ebben a fázisban azért már én se maradtam adós. Gondoltam, ha már ordítozós-olaszos hangulat, hát legyen: talán ezzel is teszek egy kis jószolgálatot a hely hírnevének és hasonló hangerővel viszonoztam a jókivánságokat.

Mindazonáltal utólag is teljes értetlenséggel állok az incidens előtt. Nem értem, hogy miért kellett egy szerencsétlen elejtett gyermeki megjegyzésnek ilyen vitává fajulnia. Azt gondolom, hogy ezt simán szó nélkül kellett volna hagyni és azt meg végképp nem értem, hogy miért nem lehetett elfogadni az első (második, harmadik) elnézéskérésünket. Egy kereskedőnek nem szítania kellene a konfliktust, hanem megelőzni, vagy ha már kialakult, akkor csitítani. Hát itt nem ez történt és ebben nem mi voltunk a hibásak.

Kár, mert ezek után nyilván még kevésbé fog útba esni az Artigiana Gelati, mint eddig. Ettől nyilván nem fognak csődbe menni, nem is azért írtam ezt le. Viszont figyelmükbe ajánlom, hogy egy igazán jó helyhez nem csak a jó fagyi, hanem a vendégváró mosoly is hozzátartozik. Ha ez hiányzik, a fagyi sem lesz az igazi.

Az "évnyitó fagyizást" ebéd után a gazdagréti Diamante fagyizóban eszközöltük, ahol pont ebből a mosolyból bőven részesültünk: kedvesen tűrték a lányom válogatósmúsorát, egy alkalommal kóstolót is adtak ez egyik rejtélyesebb nevű kompozíciójukból. És a fagyijuk is ízlett.

Idei nyári jeremiádámat kezdjük két apróbb panasszal, zárótételnek meg egy erősebb anyázás jön majd:

1: Elfogadjuk a Széchenyi kártyát, de mégse

Tavaly után idén is eltöltöttünk pár napot a Velencei tónál (ez azért jó amúgy, mert leviszem a családot, aztán másnap reggel feljövök Pestre dolgozni és csak hétvégére térek vissza, ebben az üzemmódban a távolság - pontosabban a közelség - fontos tényező). A szállást még tavasszal lefoglaltuk, még előleget is fizettünk (újabb pozitív megjegyzés, hogy ezt  lehetett Széchenyi kártyával abszolválni, ez egy igen vevőbarát szolgáltatása a rendszernek). Fizetni érkezéskor kellett és megbeszéltük a szállásadóval, hogy mivel mi Széchenyi kártyát használnánk a fizetéshez, akkor nem a mi szállásukra megyünk, hanem az ő házukhoz pár utcával arrébb, mert ott van a kártyalehúzó ketyere.

Fizetéskor azonban kiderült, hogy porszem került az addig olajozottan működő gépezetbe. A "hibás" persze én voltam, ugyanis a hátralévő összegre nem volt elég a kártyán lévő pénz. Ezt persze én előre kiszámoltam és a szállásadó orra alá odatoltam az előkészített számítást, hogy akkor kéretik 9763 fabatkát a kártya megadott alszámlájáról lehúzni, a maradékot meg kipengetem készpénzben.

Hát ez így nem megy, mondja a hölgy: így nem tudja a számlát kiállítani, merthogy akkor külön számla kell a két összegről és az összegek nem felelnek meg az általa nyújtott szolgáltatás árainak. Vagy valami ilyesmi. Fizessem ki az egészet vagy így vagy úgy. Esetleg azt meg tudja tenni, hogy 9000 fabatkát levesz a kártyáról, bár ez is elbonyolítja a számlaadást.

Ekkor egy közepesen hosszú és sajnos végezetül eléggé eredménytelen eszmecserére került sor.

Egyfelől kifejeztem értetlenségemet, hogy szerintem a számla az egy dolog, a kifizetés módja egy másik, azt nyugodtan rá lehetne írni a számlára, hogy az összeg x, ebből fizetve kártyával y, kp-ban x-y, de erre csak zavaros magyarázatokat kaptam, hogy ez miért ne lenne jó. Mondtam ugyan, hogy már többször fizettem ilyen módon hotelekben, tavasszal pl. egy szállodában ebből semmi gond nem volt, de ez nem hatotta meg. Erre azzal vágott vissza, hogy akkor nem okozhat gondot máshol a maradék 763 fabatka elköltése. Rámutattam, hogy ez nem így van, mert egy egészen kis maradék  részösszeg kifizetése kártyával mindig bonyolultabb, mint egy jelentősebb tételé.

Újabb oldalvágásként próbáltam érvelni azzal is, hogy tulajdonképpen az előleg se volt pont akkora összeg, mint a szolgálatás ára, sőt az általa emlegetett 9000 fabatka se lenne az, de erre azt mondta, hogy ezeket még meg tudja oldani, de a 9763-at már  nem, és kész. Illetve teljesen nem volt kész, mert  azért tulajdonképp segítőkész volt, felhívta a könyvelőjét és rákérdezett a dologra. Csak sajnos ez az egész agyrém valószínűleg a könyvelő agyréme lehetett, mert határozottan elutasította a felmerült eretnekséget. Ezúton is tiszteltetem az illetőt,de üzenem, hogy többet kellett volna sorban állnia, amikor a józan paraszti észt osztották...

Végezetül lenyeltem a békát. Abban maradtunk, hogy akkor a 5000 fabatkát fizetek a Széchenyi kártyával, így a maradék elég jelentős összeg ahhoz, hogy máshol gond nélkül elhasználjam. (Az így kifizetett részösszeg persze szintén semmilyen nyújtott szolgáltatásnak nem felelt meg, de ezen a vendéglátom már nagyvonalúan átsiklott.)

"Utolsó szó jogán" pedig azt tanácsoltam, hogy gondolkozzon el az egészről a vevő szemszögéből: ezeken a kártyákon tipikusan munkaadók által fizetett éves keretek vannak, amit a rákövetkező év végéig el kell költeni. Ebből kifolyólag az enyémhez hasonló részösszegek elköltése nem egy különc igény, hanem egy meglehetősen gyakori eset, amivel valószínúleg találkozni fog még.

Egyébként az egész történetet kicsit általánosabb keretbe helyezve, itt annak a jelenségnek lehettem szenvedő alanya, ahogy a magyar állam agyonbonyolítja a kisvállalkozások életét mindenféle bonyolult és követhetetlen adminisztrációs szabállyal. Ezért történhetett meg az, hogy a konkrét esetben nem elsősorban arra törekedett a hölgy, hogy a kuncsaft problémáját oldja meg, hanem arra, hogy az állam (vélt) szabályát lenyomja a torkomon, nehogy ebből valami könyvelési malőr keletkezzen, amiből aztán neki mindenféle kellemetlensége támadhat.

Utóirat: a maradék 4763 fabatkát azóta elpancsoltuk a Gellért fürdőben, ahol a megosztott fizetés az égadta világon semmilyen problémát nem jelentett.

2: Hol van már a kaller?

Szóval ahogy említettem, a család maradt a tónál, én meg feljöttem a székesfővárosba húzni az igát. Ez remek alkalom volt, hogy teszteljem a Máv szolgáltatási színvonalát. Fiatal koromban viszonylag sokat vonatoztam itthon, Balatonra, kaposvári rokonokhoz, kirándulásokra. Ez azonban a kilencvenes évek közepe táján abbamaradt, így az elmúlt szűk két évtizedben csak hallomásból értesültem a Máv állapotáról.

Ennek alapján apokaliptikus állapotokat vízionáltam, elvégre a sajtóból elsősorban arról értesülhettünk, hogy a Mávot szétlopkodták, az állomások omladoznak, koszosak, büdösek, a vonatok omladoznak, koszosak, büdösek, késnek. Továbbá kisiklanak, netán el se indulnak. A jegyárak drágák, a pénztárakban rossz jegyet adnak, erre fel a kalauzok kéjes örömmel büntetnek. Stb, stb.

Ehhez képest előző este elsétáltam az agárdi  állomásra, szépen felújított peron, kulturált padok, esőbeálló, helyes kis állomásépület fogadott, menetrend szépen kifüggesztve, az ún. ütemes menetrend is láhatólag megvalósult, minden óra x perckor (illetve nem csak egyszer óránként, de engem az első érdekel) van vonat a Délibe, szuper.  A pénztár zárva, de ott a hirdetmény, hogy ha olyankor szállok fel a vonatra, amikor zárva, akkor a kallertől is pótdíj nélkül megvehetem a jegyet. Ez jó, bár én jobban örültem volna, ha nyiva a pénztár és megvehetem másnapra a jegyet. (Most arról ne is álmodjunk, hogy a "fejlett Nyugaton" liyen helyeken van jegyárusító automata, ne legyünk telhetetlenek.)

A viszonylag pozitív összkép másnap reggel tovább javul, a pénztárnál lehet kártyával fizetni, a pénztáros hölgy kedves, udvarias. A vonat jön időben, modern, légkondicionált szerelvény, hely van bőven, leülök. Kallerhölgy érkezik, kedves, udvarias,a jegy jó, büntetés nuku, helyette kedves mosoly. A vonat halad, bámulok ki az ablakon. A többi állomás is kulturáltnak tűnik, legalábbis eleinte, aztán már nem figyelem, olvasok. Később azért kezdenek fogyni a helyek, láthatólag sokan ingáznak reggelente a fővárosba, de az utazóközönség abszolut kulturált és a vonat se alakul szardíniásdobozzá, a végefelé páran állnak, de ez belefér.

Na jó, ennyit a rothadó Mávról. Ez teljesen OK volt.

Két nappal később visszafelé nem Kelenföldön szállok fel, hanem a Camponánál, egy felejthető mozi abszolválása után.

Mellesleg egy dicsérő megjegyzés a hasonlóan "apokaliptikus" állapotban leledző BKV-nak is jár a 133E buszjárat kapcsán, amivel az Urániától átszállás nélkül kb 25 perc alatt eljutottam a Camponáig.

Ez nem az egyetlen példa arra, hogy a "a haldokló" BKV értelmesen kitalált járatokkal enyhíti a korábbi csomópontcentrikusságát. Ezek a nagy csomópontok (Moszkva tér, Örs, Körtér-Bocskai-Kosztolányi trió, stb.) régen afféle végvárként "védték" a belvárost a külvárosoktól és viszont: nem nagyon lehetett rajtuk keresztüljutni "ostrom"  nélkül, magyarán itt az elővárosokból érkezőknek mindig át kellett szállni. Ez a jelenség már az "antivilágban" is domináns jellemzője volt a BKV-nak, aztán a '90-es évektől a leépülés idején vált szinte kizárólagossá, amikor a járatszűkítésekkel tipikusan azt a néhány csomóponton átmenő járatot "optimalizálták ki" a rendszerből, ami még létezett.

Szerencsére ez a trend az utóbbi pár évben megfordult, villamosjáratokat hosszabbítottak és jópár várost átszelő új buszjárat is létrejött, amolyan "szegény ember U-bahnja" jelleggel.

A Campona az csak egy megállóhely, állomásépület sincs, csak egy konténeres pénztár, de az zárva. Sebaj, majd a vonaton, gondolom kiokosítva. Sokan szállunk fel, este nyolckor is sokan mennek, persze lehet, hogy ez csak a péntek miatt van. Ugyanaz a légkondicionált, modern vonat, hely is akad azért, szóval leülök, várom a kallert.

Közben olvasok, a múltkor már kinézelődtem magam. Martonvásár környékén eszmélek, hogy kaller még sehol, hm, gondolom, csak aztán nehogy az legyen, hogy egyszer megjelenik, és kérdőre von, hogy miért nem kerestem. De aztán vállat vonok, ilyen szép nyári estén csak nem lesz gond, a kalauznak jönnie kell, nem nekem kell keresni. Közben elmorfondírozom a finn rendszeren, ott viszont külön megjelölik, hogy melyik kocsira szálljon az, akinek nincs jegye: azon székel a a kalauz és minden felszállóhoz rögtön odamegy, a maradék szerelvényen aztán később sétál végig. Persze azért a külföldiekkel toleránsak, azokat akkor se büntetik, ha máshol találnak rájuk.

Míg ezt végiggondolom, a vonat megérkezik a Velencei-tóhoz, most már kiváncsi vagyok, sikerül-e eljutnom Agárdig anélkül, hogy jönne a kaller. Jelentem, sikerült. Elblicceltem a visszautat.

Hogy ez miért kivánkozik egy nyárihomáros posztba?

Elismerem, kicsit kakukktojás, elvégre kényelmesen és gyorsan utaztam (bár ahogy Jácinttól megtudhatjuk, nincs ez mindig így)  nem büntettek meg, nem csaptak be, nem károsítottak meg, sőt tulajdonképp jól jártam, összességében "féláron" utaztam a Mávon. Két okból hoztam fel ezt a sztorit mégis: egyrészt kérdés, hogy vajon rosszul csináltam-e valamit, netán mégis nekem kellett volna a kalauz után kajtatnom. Erre nézve a Máv honlapján semmilyen forrást nem találtam, tehát továbbra is úgy gondolom, a magam részéről helyesen jártam el.

Másrészt, felvetődik a kérdés, hogy ez az eset mennyire általános. Bennem naívan az a kép élt, hogy a Mávon a kalauz márpedig jön, akkor is, ha kisbalták hullanak az égből. De ha ez nem így van, akkor vajon mi tartja vissza az "okos" magyarokat, hogy a Mávból ne csináljanak ugyanolyan "bliccelőszolgáltatást", mint amilyen sajna a BKV, annak minden káros következményével?

3: A nagyméltóságú zánkai lángosos, avagy az "Új Nemzedék"

Nos, ideje az eddigi enyhébb hangvételről egy keményebb stílusra váltani, a zánkai szabadstrand lángososa ugyanis a pofátlanság magasiskoláját mutatta be azon három alkalommal, amikor interakcióba kerültünk vele.

Első alkalommal a leérkezésünk napján akadtunk össze velük, délután értünk le, kipakolás után leugrottunk a strandra (ez a zánkai gyermekváros - oppardon, Új Nemzedék Központ - strandja) egy gyors fürdésre, majd a feleségem elindult, hogy beszerezze az idény első balatoni lángosát. Bő tíz perc múlva nem kicsit mérgesen tért vissza, ugyanis tíz perc sorállás után közölte vele az a nyikhaj, hogy akkor ő most bezár. Merthogy már hét óra van. Nem tudom, leesett volna-e az aranygyűrű az ujjáról, ha még egy lángost kisüt, de ha ha netán igen, az akkor is orbitális bunkóság, hogy hagyta sorbaállni az asszonyt és csak a végén szólt.

A következő alkalomra pár nappal később került sor, a közbeeső időben a másik zánkai strandra jártunk, ahol semmi gondunk nem volt az ottani büfékkel. Ezúttal délután kettő körül lehetett és én indultam el beszerezni a lángost. Nekem nem kellett tíz percet sorbaállnom, hogy megtudjam, nem fogok lángost kapni, mert csak két lány volt előttem és hallottam, amint közli velük a méltóságos úr, hogy ők most takarítani fognak és félóráig nem lesz kiszolgálás. Hm, gondoltam, és visszatéértem a családhoz további instrukciókért. Ugyanis sajna az adott strandon két vagy három büfé van csak és lángost egyedül ennél a büfénél  lehet kapni (a kép nem az enyém és nem most készült, ráadásul rajta van a szomszéd büfé is, de jobbat nem találtam...). lletve nem lehet.

A családi kupaktanács lemondott a lángosról, ehelyett sültkrumpli- és kukoricavásárlás mellett döntött, remélvén, ezt a szomszédos büfében is be lehet szerezni. Ezúttal az asszony indult neki, sikerrel is járt. Pontosabban a kukorica szintén a lángosostól származott, merthogy úgy tűnik, nemcsak a lángos, hanem a kukoricamonopóliumot is megszerezték, de a másik büfés volt olyan kedves, hogy átugrott a lángosos büfébe a kukoricáért, így a félórás higiéniás szünet ellenére sikerült tengerihez jutnunk.

A másik büfés kedvessége és a trükkös beszerzés miatti öröm egészen addig tartott, míg meg nem kóstolták a lányok a kukoricát, az ugyanis rágós és ízetlen volt. Hogy csak egyszerűen nem főzték meg rendesen, vagy netán takarmánykukoricát kaptunk, azt nem tudom, de ennyi tapasztalat alapján elmondhatjuk a végkövetkeztetést:

A zánkai szabadstrand lángosbüféjét üzemeltető díszes kompániát páros lábbal kellene kirúgni és többet semmilyen vendéglátóipari intézmény közelébe sem szabadna engedni.

Mi mindenesetre a továbbiakban a másik strandra jártunk.

Az alábbi képek a két kedvenc ingemről készültek:

Igazi oldtimerekről van szó, 1994-ben vettem őket, ha jól emlékszem 10 dollár volt a kettő együtt egy los angelesi plázában. Ez az összeg akkor se volt túl magas: kifogtam egy leárazást. De nemcsak a leárazást fogtam ki, hanem egy olyan minőséget is, amit azóta sem.

Itt van pl. két másik ing, ezeket kb. nyolc-kilenc éve vehettem itthon:

Az árukra már nem emlékszem, de 5 dollárnál drágább volt mindkettő, az tuti. Nem kínai turkálóban vettem és nem is a legolcsóbb darabok voltak az üzletben: közepes árfekvés, azt mondanám. Ezekett is kb. ugyanolyan gyakran hordom, illetve csak hordtam (ha nem lennék a "minden kacatot megtartunk, mert jó lesz az még valamire" típus, akkor igazából már kidobtam volnaőket), mert a gallérjuk teljesen kikopott.

Baloldalt az Amerikában vásárolt 19 éves ing, jobboldalt egy 10 évnél fiatalabb itthon vásárolt ing galérja látható:

Ez a példa sajnos egyáltalán nem egyedi: Magyarország a gyatra -  és ahhoz képest egyáltalán nem olcsó -  áruk országa. Szó sincs arról, hogy csak a kínai boltok termékei ilyenek. Jó pár közepes vagy éppen drága (na jó, azt azért bevallom, hogy igazán prémium márkákat nem vásárolok...) nemzetközi hátterű plázamárka is ugyanazt a sillány szintet hozza, lényegesen magasabb árakon.

Kérdés, mit lehet tenni.

Nem sokat. Egyrészt keresgél az ember jobb minőséget áruló boltokat, de ez egy hosszas és tapasztalatom szerint egyre reménytelenebb és időtrablóbb vállalkozás.

Lehet aztán külföldre járni. Van kollégám, aki rendszeresen átrándul Ausztriába, mert azt mondja, ott sokkal nagyobb választékot kap meg, gyakran egész jó áron. Persze ő egy igazi kütyümániás, ezért gyanítom, hogy elsősorban elektronikai meg egyéb tartósabb dolgokra utazik. (Konkrétan egy babakocsi vásárlást térgyaltunk ki...) Ezek ráadásul még alapesetben is lényegesen olcsóbbak, mint itthon , arról nem is beszélve, hogy gyakran a gyártók sok típust be se hoznak Magyarországra, ő ezekért is megy. Viszont családilag szokott átrándulni, ezért olyankor a felesége meg a ruhavásárlásokat intézi, hasonló tapasztalatokkal..

Ez viszont nem az én világom. Bár egy-egy komolyabb beruházásra hajlandó vagyok sok időt rászánni, ez nem vonatkozik a vegyünk egy inget vagy egy cipőt esetre, tehát ez az "egésznapos Shopping City Süd túra" nem az én világom. Régebben előfordult, hogy hivatalos útjaimon vásárolgattam ezt-azt, a kilencvenes években pl. pár évig rendszeresen jártam egy projekt kapcsán Toulouse-ba, onnan is volt-van jó pár darabom, de ez manapság megritkult. Az utjaim ritkábbak, rövidebbek, nincs már időm ilyenkor magamnak vásárolni.

Éppen ezért, ruha- és cipővásárlásaim során egyre inkább az olcsóbb (kínai is, egyéb is)  boltokat és márkákat részesítem előnyben: ha már rákényszerülök a gyakori pótlásra, akkor legalább alkalmanként ne kelljen túl sokat fizetni.

Pedig nem nagyon szeretem ezeket. alapvetően a tartós, minőségi dolgokat keresném. De ilyenek nincsenek.

Szoktam ekézni a magyar sportsajtót a hülyeségeik miatt, úgy látszik, a gazdaságiak se jobbak.

Aszondja a portfolio.hu (kiemelések tőlem):

8 500 főt bocsát el a Nokia

A Nokia Solution and Networks (korábban Nokia Siemens Network), a Nokia 100 százalékos tulajdonában álló vállalat bejelentette, hogy újabb 8 500 emberét bocsájtja el 2014-ig, ... - írja a Bloomberg.

Hm, gondolom, ez érdekes, arról a bejlentésről olvastam, hogy a Nokia kivásárolta az NSN-t a Siemens-től és azt is, hogy ennek kapcsán átnvezik Nokia Solutions and Networksre a céget, de elbocsátásokról ezekben a hírekben szó se volt. (Mellesleg már a cím is blődli, mert a Nokia az nem egyenlő az NSN-el és nem az előbbi bocsát el a hír szerint, hanem az utóbbbi, de mindegy, megszoktuk a pongyolaságot...)

Na nézzük, mit ír a Bloomberg, kis guglizás után rá is találok (kiemelések itt is tőlem):

Nokia Siemens Said to Weigh 8,500 Job Cuts in Scale Focus

Nokia Siemens Networks... is considering reducing about 8,500 jobs to boost profitability, according to three people familiar with the matter.

A scenario being discussed would bring its workforce to 42,000 by the end of 2014, or a 17 percent reduction, ... , said the people, who asked not to be identified discussing internal targets.

Aha. Szóval a Bloomberg kapott egy fülest, illetve három egybehangzó fülest. Magukat megnevezni nem kívánó személyektől. Ennek alapján éppenségel a leépítés terve akár igaz lehet.

Csakhogy Kedves Portfoliós Ferdítgetők, ez nem egyenlő egy bejelentéssel. Ugye nem kell magyarázni a különbséget?

Gratulálok!

Akkor jöjjön az idei első félév...

A hobbit - Váratlan utazás (január 12.): Nem volt ez olyan rossz. Hozta, amit egy Gyűrűkúra frencsájznak hoznia kell látvány (tájak, orkok, csaták), izgalom, rohanás tekintetében. Ami a vontatott történetvezetést illeti, csak részben tartom jogosnak a kritikát. Igaz, hogy egy hobbit rész saccperkábé tizedannyi Tolkien szöveget filmesít meg, mint egy Gyűrűk Ura rész, de én inkább választok egy kicsit vontatott fantasy-t, ahol élvezhetem a látványt, mint egy cipőkanállal összepréselt rohanós sztorit, ahol végig az az érzésem, hogy ebből az anyagból nem három, hanem hat részt kellett volna forgatni.

 

Égbőlpottyant Mikulás (január vége fele): Kellemes családi film, elsősorban gyerekeknek, de az a fajta, ami felnőtteknek is tolerálható. Bár egyértelműen a történet és a színészi játék a lényeg, a látványvilág is kedves, minden érezhető fapadpossága ellenére.

 

A király látogatása (január 27.): A dadogós király amerikai szemmel. Mi más is lenne, mint egy ideális mellékszereplő a nagy Roosevelt-show-hoz. Amúgy igen míves mozi, amiben számomra talán az a legmókásabb, hogy a legkifinomultabb brit mozik stílusában mutatnak be egy amerikai sztorit, amelyben a britek kicsit szerencsétlen, kicsit mókás mellékszereplők, akiken szorult helyzetükben (valami Hitler nevű pasi tette a kést a torkukra éppen) megkönyörülhet a jócskán fejükre nőtt valahavolt lenézett gyarmat. Részletesebb kritikát ld. Amáltól.

 

Pardon (február 16.): A dán filmek stabil helyet vívtak ki maguknak a magyar art mozikban, általában nem érdemtelenül. Ez viszont szerintem egy gyengébb darab, legalábbis rám nem gyakorolt  túl nagy hatást: túl modoros és a kétségtelenül bizarr fordulatok ellenére is érdektelennek találtam.

 

Felhőatlasz (február 19.): A Mátrix kapcsán én abba a táborba tartozom, amely szerint a Mátrix alapvetően egy remek sci-fi. Látványos, fordulatos, stb. Ugyanakkor a neki tulajdonított intellektuális tartalmat sehol nem találom benne: az szerintem egy nagy blöff, amit csak olyanok képesek bevenni, akik nem olvastak még komoly sci-fi-t, mondjuk Lemet, Sztrugackijt vagy legalább P. K. Dicket. (A "legalább" nem arra vonatkozik, hogy Dick gyengébb lenne Leméknél, hanem arra, hogy angolul író szerzőként nyilván könnyebben elérhető az angolszász világban.)

 

Namármost emiatt voltak kételyeim, hogy egy megnézzek-e a Mátrix alkotóitól egy újabb monstre szuperlátványos, szuperszereplőgárdás, szuperintellektuálisnak hirdetett filmet, amiben az előzetes információim alapján még az a "menekülőút" sincs meg, ami a Mátrixban igen, nevezetesen, hogy nézhető egy fordulatos kalandfilmként is. Elolvastam pár kritikát, elég vegyes fogadtatásban részesítették a filmet. A kifogások nagyjából a Mátrixból ismerős "üres blöff" vonal mentén mozogtak, ami erősítette az ellenállásomat. De azért volt pozitív visszajelzés is és mivel én alapvetően szeretem a manapság divatos "sok kis független epizódból rakjuk össze a tuti mondanivalót" jellegű filmeket, úgy döntöttem, bevállalom.

 

Nem bántam meg,

 

Nem állítom, hogy nem rezeg a léc a blöff-kérdésben. Adott ugye egy hat különböző korban játszódó, első látásra független történetből álló, de egymásba ágyazott, gyors váltásokkal operáló jelenetfolyam, ami sugallja a "minden mindennel összefügg" és az "itt időtlen dilemmákról van szó" jellegú generáltanulságokat. A színészvetésforgó egyfelől erősíti ugyanezeket az üzeneteket, másfelől a "na sikerül-e felismerni a teljesen elmaszkírozott Hugh Grantet" jellegű játékok szerintem inkább elterelik a néző figyelmét a valódi mondanivalóról, már ha van olyan.

 

Nem tudom, van-e, valószínűleg igen. Minden blőffgyanú ellenére a film magával ragadott. Egyrészt technikailag remekül meg van komponálva: a sok vágás, a remek zene, a csodás képek, a történetek párhuzamos előrehaladása fenntart egy egy folyamatos feszültséget és intellektuális izgalmat (meg kéne nézni még párszor, hogy minden összefüggést-szimbólumot felfedezzek), másrészt bármilyen közhelyesnek tűnnek az előző bekezdés nagy igazságai, mégiscsak igazságok: ha kellően hiteles sztorit és kellően hiteles előadást teszünk mögéjük, akkor a banális mondatok egyszerre megtöltődnek valódi tartalommal. Nálam megtöltődtek: az előzetes fenntartásaim elolvadtak és egyszerűen csak élveztem a filmet és "éreztem" a mondanivalót is.

 

Azt a könyvet el kéne olvasni...

 

Tango libre - Szabad a tánc (március ??): Fura film ez, bizarrságában vetélkedik a Pardonnal, ennyiben megfelel az érvényben lévő európai művészfilmes kiskáté előírásainak. Ettől még lehetne unalmas, ahogy a pl. Pardon is az volt. De ez valahogy nem az. Itt a színészek képesek megtölteni élettel a fura karaktereket és a fordulatok egy része is megfogott, pl. a tangóláz a börtönben egy nagyon szép metafora.

 

A burok (áprils 6): Én szeretem a női szerzőket, Jane Austen pl. az egyik kedvencem, így tulajdonképp ezt a határozott női vonásokkal rendelkező sci-fi románcot is toleráltam. Hard-core sci-fi rajongóknak némi óvatossággal ajánlanám, erős romántika-beütései miatt. Kifogásolhatnám az intellektuális tartalom sekélyességét is, de igazából ebből a szempontból nem lóg ki lefelé a mai átlagból.

 

A nagy nap (május 5.): Hollywoodi családi vígjáték, jutalomjáték sztároknak, jópofaságok, poénra hegyezett jelenetek, polkorrekt tarkabarkaság, tökéletesen hiteltelen és persze habkönnyen megoldódó problémák. Hát nem is tudom. Inkább ne.

 

Feledés (május 8.): Nem volt ez olyan rossz, Tom Cruise ellenére se. Bár azért vékonyka a sztori és nagyon eredetinek se mondanám. Persze nem könnyű eredetit alkotni 2013-ban az egyik legnépszerűbb rétegműfajban, ahol már mindent megírtak, meg az ellenkezőjét is, De mondjuk a szintén nem agyondicsérendő A burok (ld. kettővel feljebb) érezhetően magasabban áll az eredetiség skálán. Amit csak részben pótol a kétségtelenül míves látványvilág.

 

Star Trek - Sötétségben (május 16.): Na ez is megvolt, strigula. Remélem, most lesz pár év szünet...

 

Búcsúkoncert (június 16.): Jól megkomponált melodráma, korrekt színészi alakításokkal. Zeneileg teljesen analfabéta lévén engem az asanisimasa által említett hangszerkezelési bénázások se zavartak. Ugyanakkor azért minden korrektsége és jólmegkomponáltsága ellenére kicsit súlytalannak éreztem ezt a filmet, a tavaly látott Tétova félrelépők pl. kb. ugyanezt a témakört (na jó, nem teljesen) érdekesebben és hitelesebben járja körbe...

Frissítés, 2013. június 30.: Kóstolási lista és egyéb összegző megjegyzések a kommentekben. A megkóstolt söröket sötétzölddel jelöltem a táblázatban.

Frissítés, 2013. június 23.: A Pivo kommentje alapján eszközöltem pár javítást, ld a dőlt betűs részeket...

Az eredeti poszt, 2013. június 19.:A júniusi sörszezon lezárásaként következzék egy "tudományos" publikáció: 2011 és 2012 után a fesztív sörszelekciós algoritmusok még újabb, még optimálisabb metodikája a bohémsörfesztre!

Az alkalmazott módszertan a következő:

1. Ami itthon beszerezhető, azt mindenképp kizártam, még akkor is, ha egyébként nagyon szeretem. Ezeket pirossal jelöltem és megadtam a beszerezhetőséget is. Szintén pirosat kaptak azok a fajták, amiket ugyan nem kapni itthon, de már kóstoltam és vagy nem jók, vagy ugyan nem rosszak, de annyira tuti nem jók, hogy most újra sorra kerüljenek.
2. Az itthon beszerezhetetlen (és nem mellesleg Prágában se könnyen megtalálható) "egzotikus" sörmárkák lettek a sárgák és a zöldek. Igazából ezek mind érdekelnek, de a zöldek egy fokkal jobban, ezeket fogom elsősorban keresni. A sárga-zöld határvonal amúgy meglehetősen szubjektív, a megjegyzés rovatban néha találhatóak utalások a besorolás okaira.
3. A megjegyzés rovatban jeleztem a korábbi kóstolási tapasztalataimat is, ezeket lehet bátran "felhasználni".

Jöjjön tehát a táblázat:

Aztán persze ember tervez, isten végez: az pl. tuti, hogy egy adott napon nem lesz kint mindegyik fajta, meg tapasztalatom szerint egyéb spontán tényezők is eltéríthetnek a lefektetett sörkiválasztási alapelvektől, pl. sorok hossza, pavilon távolsága a telephelyünktől, stb. A kánikula pl. egy kicsit a világosabb és gyengébb sörök felé terel, ami talán nem is baj, mert eddig inkább barna-orientált voltam.

Akárhogy is, nem szentírás ez, el lehet tőle térni...

PS:Az árak emelkedtek tavaly óta, úgy látszik, erre nem terjed ki a rezsicsökkentés hatása. A 600/korsó még elmegy, de a 800/1000 a "prémium kategóriás" sörökért az aggasztóan hangzik, remélem nem sok ilyen lesz.