Lassan vége a kézilabdaszezonnak. Illetve a klubszezonnak, mert nyár előtt még a válogatottak színre lépnek eb és vb selejtezőkön. Rövid szezonértékelés és előretekintés következik. Vagyishát egy komoly értékeléshez lusta vagyok, inkább csak néhány megjegyzés lesz az:

Nemrég meglátogattuk a Békaparlament tavaszi ülésszakának rendes ülését. A Békaparlament Békapesten ülésezik, a Feneketlen-tó nádasaiban. Jelenleg két békapárt képviselteti magát, a Barna Békák Szövetsége (BBSZ) és a Zöld Béka Párt (ZBP). Mint képeinken látható, jelenleg a zöldek kétharmados többségben vannak, tervezik is a békalkotmány módosítását, ami ellen persze a barnák hevesen vartyognak, lévén a módosítás lényege az,, hogy a légyfogyasztást megadóztatnák (a Barna Békák elsősorban legyet, a Zöld Békák viszont főleg szúnyogot esznek.)

Van nekem egy régesrégi haverom (katonaság, egyetem, kosár), akivel nagyjából félévente találkozunk. A szokásos program egy mozi, utána - ha van még időnk - egy sörözés. A filmek kiválasztása az én feladatom, egy szempont van, ne valami limonádét nézzünk meg. Jó néhány emlékezetes filmélményünk volt, vele láttam többek között a Dalok a második emeletről című opuszt (a világ egyik legjobb filmje, de legalábbis nekem nagy kedvencem!), a Nagypályásokat és ha jól emlékszem, talán a Visszatérést is. Meg még jópár másikat is.

Tegnap olvastam Jácint legújabb sztoriját arról a kedves kereskedői szokásról, hogy tíz-húsz-ötven forintok visszaadását elsunnyogjuk. Az ilyeneken én is fel szoktam magam húzni. Ha valaki ilyesmivel próbálkozik és utána van olyan pofátlan, hogy még engem akar kicsinyesnek beállítani, akkor az egyenválaszom az szokott lenni, hogy nem más pénzével kell nagyvonalúnak lenni.

Azt írja a Zindex, hogy

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért nem egyszerű. Ez a poszt lerántja a leplet az ötödik fénykép rejtélyéről.

Nehéz döntés előtt állok.

Ma este 20.15-kor jéghoki vb negyeddöntőt játszik Finnország és az Egyesült Államok válogatottja.

Clint Eastwood legalább akkora legenda, mint a legutóbbi (és talán legutolsó) filmjének címadó autója, a Gran Torino. A 60-as, 70-es években még nem lehetett látni, hogy így lesz, akkor még csak egyike volta szúros tekintetű, markáns és jóképű hollywoodi revolverhősöknek. Mint sokan mások.

Elkezdődött a nyár (egyesek szerint ez még tavasz, de szerintem Magyarországon egy ideje két évszak van: novembertől áprilisig nyirkos, hideg, de sajna hómentes tél, áprilistól októberig meg hosszú forró nyár), úgyhogy mi is életre keltünk egy kicsit. Ennek a feltámadásnak egyik első jele az volt, hogy Húsvét hétfőn kirándultunk.

Ma megnéztem a Chico című filmet a Duna tévében.

Láttam én ezt valamikor moziban, akkor is nagyon megérintett, de valahogy egyáltalán nem tudtam visszaidézni, pedig az elmúlt napokban ez igen csak aktuális lett volna, ha már hála Chiconak, bekerültünk a világsajtóba (nem mintha ezzel szerettünk volna bekerülni, de amivel mostanában bekerülünk, annál ez se sokkal rosszabb). El is szégyelltem magam, hogy lehet, hogy egy ilyen filmre nem emlékszem, öregszem, vagy mi. A holnapi Kepes interjút már korábban kiszúrtam, de a Chico vetítéséről csak este szólt a párom. (Akinek külön hálával tartozom, amiért a lányom altatását is felvállalta az én múltidézésem kedvéért, meg persze a lányomnak is, aki "engedélyezte", hogy átpasszoljam az amúgy obligát feladatot. Remélem holnap este is megértőek lesznek a lányok...)

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért nem egyszerű. Ez a poszt lerántja a leplet a negyedik fénykép rejtélyéről, amely egyébként valószínűleg a legkönnyebben megfejthető: a helsinki pályaudvarról készült valamikor '99 tavaszán.

Danny Boyle egyről a kettőre lépett. Eddig egyfilmes rendezőként tartottam nyilván, ő jegyezte a zseniális kultuszfilmet, a Trainspottingot. (Az az apróság pedig, hogy azóta egy rakás filmet rendezett, nem igazán zavarja a gondolatmenetet, lévén, hogy azokat nem láttam, egyébként is a címlistára nézve úgy tűnik, főleg tucatfilmekről van szó. Ha tévednék, elnézést.)

Rájöttem, mi a nagy különbség az 1929-33-as nagy világválság és napjaink válsága közt. Akkor a bukott bankvezérek kiugrottak az ablakon. Ma milliós végkielégítéssel távoznak.

A Spanyol Turisztikai Hivatal, a Katalán Turisztikai Szövetség, az Antoni Gaudi Emlékbizottság és Woody Allen bemutatja a Vicky Cristina Barcelona című promóciós vígjátékot. A film aranyfokozatú támogatói közé tartoznak továbbá a Hollywoodi Filmszakszervezet Nyaralási Ügyek Szekciója, a Macsó Szeretők Társasága, a Temperamentumos és Szekszi Latin Donnák Köre, a Kalandvágyó Amerikai Csajok Klubja, az Idióta De Kőgazdag Amerikai Férjek Érdekvédelmi Szövetsége, továbbá a Spanyol-Amerikai Közhelyszótár.