Én mindenről lemaradok. Ezúttal a születésnapomról maradtam le. Na nem a sajátomról, az majd csak szeptemberben lesz. Hanem a blogom első születésnapjáról, ami még tavaly novemberben volt. Persze akkortájt volt elég bajom: először azon morgolódtam, hogy Csilla lányom kutyagumiba lépett, aztán rádöbbentem, hogy vannak ennél húsbavágóbb problémáim is. Arról nem is beszélve, hogy bőszen készülődtem a régen látott Prágába. Szóval igazából eszembe se jutott, hogy milyen nevezetes nap közeleg.

Nagyon belejöttem a régi utazásaim felidézésébe, jöjjön hát egy extra darab, szintén északi tájakról, némi orosz beütéssel. A szövegek nagyjából eredetiek, tehát az "aktuálpolitikai" megjegyzések az 1999-es állapotokat tükrözik, ami orosz (és talán észt) viszonylatban meglehetősen különbözött a maitól. Bár azt nem hiszem, hogy Vyborg sorsa sokat változott volna...

Azt írja a Nemzeti Sport: "Történelmi kiütés: tizenegyet számolt a Bayern München a Sportingra!" Ilyen még nem volt a Bajnokok Ligája történetében, hogy egy csapatot oda-vissza vágón 11-1-re kiüssenek. Tényleg elképesztő, nem lennék a portugálok helyében.

 Előljáróban egy szakállas vicc, mottó helyett:

Bemegy az egyszeri vevő a boltba, hogy laminált körömtekerőt vegyen. Mondja neki a tulaj, hogy rendben, tíz fabatka lesz.
- Tíz fabatka? Szemközt csak öt fabatka!
- És van a szemközti boltban?
- Hát izé, nincs.
- Na, ha majd nálam se lesz, akkor én is öt fabatkáért adom majd.

Úgy tűnik, a Foto Bara is valahogy így működik. Legalábbis ez derül ki az alábbi sztoriból.

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért nem egyszerű. Ez a poszt lerántja a leplet a második fénykép rejtélyéről.

Ebből majdnem vasárnap este született blogbejegyzés, csak aztán túl fáradt voltam hozzá. Hétfőn meg már azt hittem "nem aktuális". Most viszont hír lett belőle, hát akkor mégiscsak kiírom magamból a dolgot.

Volt a királyi tévén egy interjú Mohácsi Viktóriával és Bíró Andrással a cigánykérdésről (itt a szövege, és itt a felvétel), elsősorban a tatárszentgyörgyi gyilkosságok kapcsán. A beszélgetés vége felé egy ponton "kiakadtam", Mohácsi Viktória ugyanis ezt mondta (a kiemelés tőlem származik):

(Jégcsap az ablakban: ezt a képet a hálószobánkból csináltam pár napja. Sajna már elolvadt.)

A bátor kis hangyácska téli álmot aludt a hangyabolyban. Egyszercsak azonban felriadt. Valami furcsa zajt hallott. Megpróbált visszaaludni, de nem ment, a zaj csak nem hagyta nyugodni. Végül felkelt, átmászott az alvó hangyatársakon és kikukucskált a hanyaboly ablakán.

Csodát látott, esett a hó. szűrűn hulltak a hópelyhek, mindent vastag fehér takaró borított, amerre a szem ellátott. A bátor kis hangyácska az idősebbektől már hallott a hóról, így azonnal tudta mi ez, annak ellenére hogy még soha nem látott havat korábban. Szaladt visssza a bolyba, hogy felébressze barátját, a kedves kis hangyalányt, hogy neki is megmutassa a havat.

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért távolról sem egyszerű. A második és a negyedik kép helye viszonylag könnyebb eset, mert épületek szerepelnek rajta, bár talán Magyarországon nem közismertek. A többi kép viszont tájakat ábrázol, ráadásul olyanokat, ahol magyar turista csak elvétve fordul meg. Ezek pontos helyszínét tehát olyasvalaki, aki nem ismer személyesen, nem nagyon találhatja ki. (Bár azért nem teljesen lehetetlen, végülis az internet gazdag információforrás, mindenfélére rá lehet akadni benne.) 

Az első fénykép Palojoensuuban készült 1998 szeptemberében.

Sok arca van ennek az országnak.

Az egyiket Veszprém mutatta, ahol ma kézilabda Bajnokok Ligája meccsen a hazai csapat két góllal, 28-26-ra legyőzte a vendég Ademar Leon csapatát. Ezzel egyébként 4 pontjával át is vette a csoportjában a vezetést, mivel a másik csoportmeccsen a Montpellier legyőzte a Flensburg csapatát, az eredmény alapján elég simán, ami némi meglepetés, nekem legalábbis.

Édesapám egy Somogy megyei faluban nőtt fel. Hamar elkerült onnan, a világháború után  Budapestre jött egyetemre és többé nem tért vissza (látogatni persze visszajárt, a rokonságot még én is tartom az ottaniakkal). Utolsó éveiben sokat mesélt a gyermekkoráról. Ezek nagyon érdekes történetek voltak. Nagyon más világ volt a háború előtti kis somogyi falu, mint az általam ismert nagyváros. Máig bánom, hogy nem faggattam őt többet erről, és még jobban bánom, hogy nem jegyeztem meg/le azt, amit mégis elmondott.

Franciaország - Horvátország 24:19

Tudhattam volna. Hát nyerhet más Zágrábban kézilabda vb-t mint a franciák? Az meg, hogy a hazai csapat ellen játszanak, az nem számít. Hiszen gyakorlatilag a "hazai" csapat ellen játszottak a francia nők is 2003-ban és mégis nyertek. Akkor is az utolsó negyedórában törték meg a "hazai" csapatot, most is.

Nem lettünk okosabbak ma se. Folytatódhat a nagy esélylatolgatás, hogy vajon a legszebb játékot mutató franciák vagy a hazai pálya minden előnyét élvező horvátok nyerik a vb-t. Ma mindkét csapat sima papírforma győzelmet aratott, a franciák már az első félidőben felőrőlték a dánokat, míg a horvátok a második félidő elejére hagyták a lengyelek megroppantását. A leggyakrabban elismételt közhely ma is megerősítést nyert: bár a franciák szemre tetszetősebb és magabiztosabb játékot nyújtanak, a fanatikus horvátok ellen nem mehetnek biztosra.

Eljött az utolsó fellépésünk. Hála a nemzetközi szövetség és a norvég tévétársaság bosszantó és felháborító "paktumának", az eredetileg tervezett este nyolc helyett délután háromkor. Ami ugyebár egy dolgozó embernek lehetetlen időpont, kedden még valahogy lecsúsztattam a koreai meccset, de a mait már lehetetlen volt. Így aztán kényszerből az este hat órás ismétlést lőttem be. Ami persze három és hat óra között teljes internetmegvonást jelentett, merthogy másként, mint tudatlanságban leledzve a végeredményt illetően magára valamit adó szurkoló nem néz meccset.

Magyarország - Izland 28:27

Izé, nem Izland, Korea. Pedig a játékunk nagyon azt idézte, amit tavaly ilyenkor mutattunk Izland ellen. Csak hát Korea szerencsére nem Izland, így aztán az izlandi forgatókönyv helyett a svédet vettük elő: félidőben vezettek a koreaiak, aztán a második félidőben kapaszkodtunk. Többször is egyenlítettünk és ha Császáron kívül más is akár csak a felét mutatja annak, amit két napja láttunk, akkor ezek után az egyenlítések után megtörtük volna a Koreaiakat és akár hat-hét góllal is nyerhettünk volna. Ehelyett elkapkodott indítások, kapusba vágott ziccerek és álldogálós támadások következtek, na meg idegölő koreai gólok, mert a végére a védekezésünk is megint szétesett. De egy dologban semmiképp sem az izlandi meccset idéztük, és ez a küzdeni tudás volt: valahogy mégiscsak kiizzadta ez a csapat a győzelmet. A végén megint mi mentünk egy góllal, megint az ellen támadott, és megint kivédekeztük. Nyertünk, egyetlen gólocskával.

Ez az! Vége! Juhééééééé!!! Legyőztük a svédeket!

Magyarország - Svédország 31:30

Na, hát erről a meccsről lehet sokat beszélni, és fogunk is még! Kezdjük hátulról!