A Szeged drámai csatában, az utolsó perc 58. másodpercében szerzett góllal győzte le a dán Gudme csapatát a kézilabda Bajnokok Ligájában. Igazi csemege volt! A januári Eb után ez a meccs végre nem az elszalasztott, hanem a megragadott lehetőségről szólt. Nem tudom, hogy a Szeged továbbjut-e majd a csoportjából (nem igazán fogadnék rájuk), de ez a meccs akkor is emlékezetes marad.

A farkasréti iskola ügyéről szóló legújabb bejegyzésem apropója az, hogy az iskola szülői munkaközössége bejelentette egy hatástanulmány elkészültét. A tanulmány 40 oldal (van egy 4 oldalas összefoglaló is) és minden szempontból körbejárja a tervezett bérbeadást illetve annak várható hatásait. Ahhoz képest, hogy "amatőrök" készítették társadalmi munkában, meglehetősen alapos, a témát körültekintően körbejáró anyagról van szó.

Debreczeni Józseftől származik, aki az alábbi (egyébként igen figyelemre méltó) cikkében az alábbi mondatot bírta összehozni:

"akik ... letagadnak (egyes vidékeken napi empirikus tapasztalatként jelentkező) elemi tényeket..."

Kiváncsi vagyok, milyen az a tapasztalat, ami nem empirikus... ;-)

Már írtam róla, hogy az újbudai önkormányzat "alapítványi" kezelésbe akarja adni a farkasréti általános iskolát. A tervezett lépésnek az egyik hivatalos indoka az, hogy a Gazdagrét-Sasad körzet gyerekszáma nem lenne képes fenntartani három iskolát (a további két iskola Gazdagréten található, egymás közvetlen közelében: ld. a Csíkihegyek és a Törökugrató általános iskolák). Bács Márton, a kerületi önkormányzat alpolgármestere szerint jelenleg a három iskolába 1237 gyerek jár (Csíkihegyek 295, Törökugrató 380, Farkasréti 562), míg az iskolák összférőhelye 1599 (Csíkihegyek 403, Törökugrató 624, Farkasréti 572). A számok a 2007 december 19-i önkormányzati ülés vitájának összefoglalója során hangzottak el, ld. a videoanyag itt (illetve itt, a "Önkormányzati testületi vita az iskoláról III. rész" alatt). Tehát eszerint a három kerületi iskola összkihasználtsága 77,4% (Csíkihegyek 73,2%, Törökugrató 60,9%, Farkasréti 98,3%).

Itt idegen tollakkal fogok ékeskedni, íme: Ábrándok és valóság...

Rövid és frappáns összefogalója annak, hogy mi ma a helyzet a budapesti autózásban. Egy megállapítás kivételével (ami a benzinárról szól) egyetértek vele.

Érdekes beleolvasni viszont a bejegyzést követő vitába. Helyenként ugyan nem túl épületes (bár azért lehetne rosszabb is), viszont látszik belőle, micsoda érdeklődést és érzelmeket vált ki  az autózás témája.

És persze újra elhangoznak az ezerszer ismert közhelyek:

• "Én szívesen tömegközlekednék, de előbb legyenek tiszták a buszok, írtsák ki a  büdös hajléktalanokat róla, járjanak gyakrabban, gyorsabban, stb."
• "Már megint az autósokról akarnak egy újabb bőrt lenyúzni, én már ennyit meg annyit fizetek, nehogy má' az ne legyen elég. Persze, mert elsikkasztják a politikusok...
• stb.

Hát, erre több válasz is létezik.

Az első válasz az, hogy Thor, a viking isten védőszárnyai alá vette a skandináv csapatokat:

• A svédek a vége előtt hat másodperccel egyenlítettek ellenünk. Aztán két másodperccel a vége előtt szereztek győztes gólt a spanyolok ellen, nem mellesleg üres kapuba, mert a spanyol edző pillanatnyi elmezavarában levitte a kapusát. Ha ezeknek akár csak az egyike nem következik be, akkor megelőztük volna a svédeket. és kvalifikáltuk volna magunkat a kvalifikációs tornára.
• A norvégok hat másodperccel a vége előtt egyenlítettek a horvátok ellen, ezzel csoportjukban harmadikok lettek, megosztozva a svédekkel az Eb 5. és 6. helyén. Ha nem egyenlítenek, akkor csak negyedikek lettek volna, és még játszhatnánk velük egy ki-ki meccset a kvalifikációért.
• Az izlandiak ugyan rajtunk kívül mindenkitől simán kikaptak, de ennek ellenére ott lesznek az olimpiai kvalifikációs tornán, mert a tavalyi vébén elért 8. helyük feljogosítja őket erre. Eredetileg ugyan csak a 7. helyezettig terjedt volna ki a kvalifikációs jog, de mivel az Eb-t olyan csapat fogja nyerni, amely előttük végzett, ezért az Eb után már rájuk is kiterjed ez a jog. Nem mellesleg rajtunk kívül mindenkitől simán kikaptak az Eb-n, de minket 8 góllal páholtak el. Ha tőlünk is annak rendje és módja szerint kikapnak, akkor most még élnének olimiai reményeink. Sőt, egy árnyalatnyival kisebb gólkülönbségű vereség esetén is igaz lenne ez, ha "csak" hat góllal kaptunk volna ki.

Szóval az első válasz Thor. Illetve a sors. A szerencse. Lehetett volna szerencsénk, ha a turulmadár átrepül Norvégiába és megcsipkedi Thor fejét, ha valamelyik utolsó pillanatbeli viking gól nem születik meg. De nem volt.

Nézzük először a másik csoportot:

• A lengyelek lemosták Montenegrót, 16 góllal, ami azért lehetett jó, mert norvég vereség esetén a lengyelek jobb gólaránnyal megelőzhették a norvégokat.
• A dánok az internetes közvetítés alapján 4-5 góllal vezettek már az első félidőben, ezt nagyjából tartották a második félidőben is, a vége 28-23 lett, ezzel a szlovének kiestek a versengésből, az 5. helyet megszerezve csoportjukban, dánok pedig csoportelsőként jutottak az elődöntőbe.
• Hátravolt még a norvég-horvát meccs, normál esetben horvát papírforma győzelemmel, de hát ez nem volt normál eset, norvég pályán és egy nem túl sokat mutató horvát csapattal számolva ez bármi is lehetett. Hogy mi lett, azt majd a végén.

A mi csoportunkban a spanyolok megverték Izlandot (33-26), ezt ugyan közvetítette a Sport1, de én csak este negyed hatra értem haza, ebből tehát semmit nem láttam. Eltekintve a keserű szájíztől, miszerint Izlandot rajtunk kívül mindenki simán elintézte, ez nekünk jó eredmény volt, mert már magyar döntetlen esetén is garantált volt a minimum 4. hely a csoportban ez pedig még adhatott esély, a másik csoport eredményeitől függően.

Na, kezdjük a többi csoportmeccsel:

Borsos Attila jól érezte tegnap a svéd meccs után, hogy a spanyol-svéd meccs egyáltalán nem lefutott. Hát sajnos nem lett az, a spanyolok kikaptak (26-27). Mint később a közvetítésben elmondták, a végén egyenlő állásnál a támadó spanyolok lehozták a kapusukat, aztán elvesztették a labdát és a svédek bedobták az üres kapuba, így nyertek. Hát spanyol szurkoló se lettem volna ma. Ami a lényeg: ez nekünk rossz hír, mert az eddigi "pontelőnyünket" a svédekkel való versenyfutásban elvesztettük. A gólkülönbségünk még jobb, de ezt megőrizendő ezek után az sem volt mindegy mennyivel verjük meg Izlandot, már ha megverjük őket.

Hú, ez meleg volt. Sok jót és sok rosszat el lehet mondani a meccsről. A rossz, ami annyi magyar csapatra jellemző, a rövidzárlatok. A 60-ból 50 percben egyértelműen jobbak voltunk, vezettünk is. Csak az a tíz perc, (kb. a 40. és 50. perc között) amikor nem voltunk jobbak, az tragikus volt. Akkor annyira gyengék voltunk, hogy azalatt 0:7-re legázoltak a svédek. A támadásokkal volt a baj, teljesen szétesett a támadójátékunk, semmi nem jött össze, elszórtuk a labdákat és a svédek leindítottak. Rémálom volt.

Pedig ha nincs az a tíz perc, akkor egy spanyol meccshez hasonló szép győzelmet ünnepelhetnénk most, mert alapvetően jól zakatolt a gépezet, stabil volt a védelem és a támadások is szépen sikerültek. Az is dicséretre méltó, hogy a végén hátrányból is visszajöttünk, ehhez lelki tartás is kellett. Jól ment a rotációs rendszer is, Skaliczky láthatólag nagyon következetesen csinálja ezt és a csapatszellemet is jól karban tartja, mindenki elfogadja a helyét ebben a rendszerben.

Ez van, jobbak vagyunk, mint a beloruszok. Szerintem kihoztuk a meccsből amit kellett, végig vezettünk és összességében biztosan nyertünk. A beloruszok jól tartották magukat, próbálták a bajszunkat cibálni, néha feljöttek ránk, végig keményen meg kellett dolgoznunk a győzelemért. Néha kicsit nyögvenyelősen ment a támadás, néha kicsit simán lőtt gólt a Kurcsev, de a gépezet végülis működött, és ez számít. Szóval az egész egy fordított német-magyar volt, szinte minden szempontból. Beloruszok kipipálva, jó utat haza, Lukasenkót üdvözöljük.

Nézzünk egy kicsit körül, mi történt a többi meccsen: először is a spanyolok meglepetésemre legázolták a németeket és mellesleg megnyerték nekünk a csoportot: mindhárom csapat két pontot visz a középdöntőbe, de a körbeverések után nekünk a legjobb a gólarányunk.

Ez van, a németek jobbak. Szerintem kihoztuk a meccsből amit kellett, kicsit megcibáltuk az oroszlán bajszát. Nem hagytuk őket kiengedni, végig keményen meg kellett dolgozniuk a győzelemért. Összevetve a csütörtöki meccsel, talán kevesebb volt ma nálunk a kiemelkedő teljesítmény, de mondjuk ez szerintem azért is volt, mert jobb ellenféllel kerültünk szembe: mindenki annyira tud játszani, amennyire hagyják, hát minket ennyire hagytak ma. Egyfelől szépen helytálltunk, másfelől azért elég biztosan nyertek a németek, és az is látszott, ők jobbak nálunk.

Ugyanakkor, ha ezt a szintet hozza a csapat, akkor Belorusszia nem lehet gond. Talán van annyira érett ez a társaság, hogy nem bízza el magát. Reméljük.

Nézzünk egy kicsit előre: ugye nekünk egy eléggé cseppfolyós célunk van, az olimpiai kvalifikácós remények életben tartása. Ez azért cseppfolyós, mert nem fix helyezés kell hozzá, hanem a hasonló cipőben jaró (azaz a kvalifikációs tornán való részvételt még nem kiharcoló) válogatottak közül kéne az első kettőben benne lenni.

Sajna csak az utolsó húsz percre értem haza, de az szenzációs volt. Éppen feljöttek a spanyolok 20-20-ra, na mondom, akkor jön a szokásos, szépen tartjuk magunkat, de a hajrában érvényesül az esélyesebb ellenfél nagyobb tudása. Hát nem. Remekül klappolt a védelem, nemcsak Puljezevics védett nagyokat, hanem a fal is fal volt. Támadásban végre érvényesült a "magyar virtus", jó kombinációk váltottak bátor átlövéseket. Ez utóbbi igazán jó hír, mert a tavalyi vb-én az átlövők voltak a gyenge pontjaink, most egyelőre Nagy László hírnevéhez méltóan szerepelt és Ilyés is felnőtt hozzá.

Aztán persze majd meglátjuk. Ez egy szuper mecs volt, de csak egy a tornán. A németek szerintem erősebbek, nem lennék nagyon kétségbeesve egy vereségtől. Fontosabb a beloruszok elleni csata, mert ugyan mi képesek vagyunk mindenkit megverni (ld. spanyolok), de képesek vagyunk bárkitől kikapni is (ld. portugálok) és egy beloruszok elleni vereség még mindig jelenthetné a kiesésünket. Szóval csak vigyázni!

Filmdíjosztó szezon van. Kezdődött a Cézár díjjal, mostanában van Golden Globe, aztán majd jön az Oscar is. Nos, hát én is ilyenkor szoktam végignézni az előző évben megtekintett filmek listáját, és eldönteni, melyek voltak a legjobbak.

Na, hát miért is nevezhetnénk ezt a kiválasztást szerényen valamilyen díjnak. Legyen hát a neve Promontor-díj. Évente 3-5 filmet szoktam kiválasztani, mint legemlékezetesebbek, ezek közül már nem szívesen emelek ki egyet sem, így hát mindegyik Promontor-díjas lesz. Nem nagyon vannak kategóriák, bár igyekezni szoktam mindig legalább egy magyar filmet is kiválasztani, meg egy jobb galivúdi közönségfilm is be szokott jönni, de azért ez esetleges, mindig az adott év választékától függ. Idén pl. egyetlen magyar filmet láttam, az Overnight-ot, és bár tetszett, némi hezitálás után nem került be a kiválasztott háromba.

Na akkor nézzük. And the winner is... Na jó, and the winners are:

Szürkeség, alaposság, morál, hatalom. Ezek a szavak forognak a fejemben ezután a nagyon német film után. Amely egyébként nagy film, megrendítő film. Először is, magávalragadó az atmoszférája: az NDK világ szürkesége és korlátoltsága süt minden kockájából. A szürke épületek, a szürke Trabantok és Wartburgok, a szürke ruhába öltözött emberek. A középszer világa.

Ugyanakkor alapos világ is: a Stasi alapos munkát végez, amikor bepoloskáz egy lakást és alapos munkát végez, amikor minden állampolgárról gondosan vezetett aktát raktároz, precíz rendben. (Később az egyesített német állam hasonló precízitással tárolja majd a megnyitott aktákat, legfeljebb a technológia lesz modernebb. Hiába, az alaposság veleszületett német tulajdonság.)

De a morál, az etikus viselkedés utáni vágy is valahol egy nagyon német tulajdonság, és erről is szól a film.

Van egy utca Pesten, a IX. kerületben, az Erkel utca. Elvileg szép gesztus nagy zeneszerzőnkről megemlékezni, de a gyakorlatban volna ennek az utcának egy sokkal találóbb neve is. Javaslatom szerint Kutyaürülék utcának kellene nevezni ezt a közterületet, ez sokkal hívebben leírná az itt uralkodó állapotokat. Ráadásul szerintem Erkel Ferenc iránti tiszteletünket is jobban kifejezné, ha nem egy kutyaszarral és kutyapisivel sűrűn borított, azoktól erősen bűzlő utcát neveznénk el róla.