Megy az ember Larnacából az autópályán Nicosia felé. Dimbes-dombos vidék, nem látni nagyon messzire. Egyszer csak egy hosszabb lejtős szakaszon elénk tárul Nicosia. Nem is kicsi. Aztán meglátjuk a város mögött a hegyeket. A hegyoldalban két óriás zászló. Félhold és csillag, török zászlók. Az egyik Törökországé, a másik az Észak-Ciprusi Török Köztársaságé,

Zsuzsa szúrta ki ezt a két boltot az Üllői úton. Jól összeillenek...

Nemrég rendeltem egy DVD-t.

Promontor Blogger sajnos hajlamos a hízásra.

Hát, manapság már semmi.

Ó, hányszor hallottam már ezt a mondatot?

Újabb moziposzt, szintén még januári pótlás.

Az angol alsó középosztály küzdelmes életének két nemzetközi hírű megéneklője van: Mike Leigh és Ken Loach. Én mindkettejüket a kilencvenes évek közepén fedeztem fel: Leigh a Mezítelenül, Loach a Kőzápor után vált kihagyhatatlan rendezővé számomra. Szerencsére az esetek többségében a forgalmazók se hagyják ki őket, így elég sok filmjüket volt már alkalmam megnézni.

Moziposzt következik, kicsit késve.

A késés a "kézilabdás januárnak" köszönhető. 2010 első mozifilmjét ugyanis még a kézi Eb alatt láttam. Több filmnek is esélye volt erre a címre, végül a filmvetítések és meccsközvetítések közti egyeztetések nyertese a Báthory lett.

Figyelem, szentbeszéd következik! Aki nem szereti az ilyesmit, klikkeljen tovább!

Mostanában gyakran olvasok olyasmit közlekedési fórumokon és blogokban, hogy

Mindenki szabálytalan, csak van aki képmutató, és másokat oktat...

..közületek mindenki betartja a seb. határokat?? nem hinném.. akkor meg minek ez a képmutatás??

Sorsoltak ma délben a következő foci Eb-re. Az egyik csoportellenfelünk Finnország lett, ami felidézett bennem egy 13 évvel ezelőtti emléket, ezt szeretném most elmesélni.

Január elején az egyik hétvégénk úgy alakult, hogy két kiállítást is megnéztünk.

Végre vége - sóhajtott fel Zsuzsa a francia-horvát döntő után. Valóban, nem voltam túl családias az elmúlt két hétben, jár is a köszönet a lányok türelméért. Igazából én is egy kicsit már belefáradtam a sok közvetítésbe. A bronzmeccs félidejében pl. komolyan gondolkodtam, hogy ezt a második félidőt most kihagyom. Így aztán ez a bejegyzés is rövid lesz, kifogytam a frappáns, lényeglátó megjegyzésekből, az utolsó közhelyeimet próbálom elpuffogtatni. Egy ideig nem lesz új kézilabdás bejegyzés, az biztos.

Nem lennék nagyon jó jós:

Lezárult az Eb középdöntője egy frenetikus zárófordulóval a viking csoportban, ahol a rutinos, fineszes és egyénileg rendkívül képzett horvátok miatt azonban a három északi csapatból csak egy örülhetett. Izgalmas helyosztónak és elődöntőknek nézünk elébe, de előtte még megpróbálom röviden értékelni az eddig látottakat.

Aludtam párat a magyar válogatott búcsúja óta. Spekuláljunk egy kicsit, mi vár a magyar férfi kézilabdára, van-e élet a "bécsújhelyi csapás" után. Nyilván van persze, de a következményeket érezni fogjuk.