Korea - Szlovákia 20:23

Nem sokat kellett várni arra, hogy az előző posztban megadott tippem érvényét veszítse: a szlovákok simán lenyomták Koreát. Nem játszottak rosszul. Stabil, jól összerakott csapat, amelyik láthatólag mindig hozza magát, szemben pl. a mi (eddig legalábbis) sokkal hektikusabb játékunkkal. Persze az felvetődik, hogy ez a Korea hogyan tudta legyűrni Spanyolországot és hogyan tudott csak egy góllal kikapni Horvátországtól. Ha Borsos Attilának (a Sport 1 szakkomentátorának) igaza van és egyszerűen elfáradtak, akkor viszont nekünk tönkre kéne verni őket az utolsó játéknapon.

Na, ebbe jól beletrafáltam, ebbe a Seres Mária népszavazásba. Hogy is írtam?

• "Magánember létére népszavazást kezdeményezett..."
  
• "Ez a mostani pedig egy civil kezdeményezés, amiből több kellene..."
• "egy apró lépést tehetünk ... egy tisztességesebb ország irányába..."

És hogy írja Seres Mária az ő kis honlapján?

Románia - Szlovákia 23:28

Ebből a meccsből az utolsó húsz percet láttam, azt is két ugrabugráló leánygyermekkel súlyosbítva, ebből következőleg nem biztos, hogy mérvadóak a benyomásaim. De azért elmondom, hogy a bekapcsolás után még éppen sikerült kiegyenlíteniük a románoknak (19:19-re), utána azonban a szlovákok elhúztak. Érződött a feszültség, a románok küzdöttek, de görcsösek voltak, a szlovákok küzdöttek és egy árnyalattal kevésbé voltak görcsösek. Sok hiba, labdavesztések, lerohanások, kihagyott ziccerek utáni ellentámadások jellemezték a meccset, de a rohanásban valahogy mindig a románok hibáztak a döntőnek tűnő pillanatokban. Így aztán ahogy teltek múltak a percek, a román görcsösség fokozódott, a szlovák pedig elmúlt, egyre magabiztosabban játszottak az atyafiak. Megérdemelten verték a kifáradó románokat. Ezzel a csoport harmadik továbbjutója Szlovákia (1 pont, -9 gólkülönbség). Amit láttam tőlük, annak alapján megérdemelték. Csak sajna azt a fránya pontot tőlünk csenték el: keményen megfizetjük a botlásunk árát.

Az öt órás kezdést majdnem pontosan kiszámítva sikerült hazaérnem, épp csak fél perce ment a meccs, amikor bekapcsoltam a tévét.

2008. augusztus 29. Na,most már neki kellene állni a karintiai beszámolónak, amíg még frissek az élmények. Persze a fényképeket is selejtezni kéne, hogy feltehessem őket a webre...

A helyzet az, hogy a mai meccset nem láttam. Egy régi kollégám jött haza pár napra Japánból, a kedvéért jó pár ismerős összegyült: először az irodában beszélgettünk, aztán egy kocsmában. Amikor az irodából elindultunk, félidő volt, a csapat 12:6-ra vezetett.

Fél tíz fele értem haza, segítettem Csillát elaltatni, aki mostanában az istennek se akar időben lefeküdni (lehet, hogy kényelmesebb lenne belátni, hogy nő és hagyni tovább fent maradni). Aztán jött Eszter, fürdés, mese, kis dúdolás.

Hogy miért (pont) a kézilabda? Hát ezért! Már persze ha valaki szeret izgulni. Mert aki a nyugalmat kedveli, annak valami más szórakozás után kell néznie. Háromnegyed óráig az avatatlan szemlélő azt hihette, hogy újabb nemzeti sorstragédia készülődik: a románok mutatták azt az érett játékot, amit nekünk kellett volna és mi mutattuk azt a görcsös próbálkozást, amit a gyengébb csapatok szoktak erősebbek ellen. Szerencsére a végén fordult a kocka, a románok elfáradtak, a mieinknél előbb Nagy László kezdte ontani a gólokat, aztán összeállt a védekezés, Puljezevics elkezdett védeni, Eklemovics is negszórta az ellent, szóval végül megmutattuk, ki az úr a háznál.

Egy mérkőzés (a tegnapi kenguruvadászatot a magam részéről nyilvános edzésnek minősítem) után korai komolyan értékelni, ezért megpróbálom egy kicsit kevésbé komolyan, több változatban is:

Először a Kossuth Rádióban (illetve bocsánat, MR1-Kossuth) hallottam egy interjúrészletet egy hölggyel, talán egy hónapja lehetett. Magánember létére népszavazást kezdeményezett: a képviselői költségtérítések rendszerét kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy a parlamenti képviselők bemondásra számolhatják el a költségeiket, nem kell számlát hozniuk. Ez ugye elég felháborító kiváltság első hallásra (meg sokadikra is), tehát rokonszenvesnek tűnt a kezdeményezés: egy mai Don Quijote, gondoltam, utána kéne nézni, hogy lehetne esetleg támogatni, aláírni. Aztán elfeledkeztem róla.

Olvasom Jácint homárba illő sztoriját a CBA-val és eszembe jut egy tavalyi történet, aminek a végét ráadásul még meg sem írtam. Most itt az alkalom. Érdemes lenne a CBA-nál is tanulmányozniuk.

Rövid történet arról, miért nem fogom soha betenni a lábam a Reménység Patikába. Továbbá miért fogom a fent nevezett patikának üzlethelységet biztosító a Savoya Parkot is mellőzni egy jó darabig.

A decemberi női eb után jön a januári férfi vb. Ugyan előtte még Csehországban előkészületi tornán játszik a csapat (különösen pikáns lesz a szlovákok elleni meccs, ellenük ugyanis a vb-n élesben is játszani kell majd...), de igazából a női kézisek olimpia előtti edzőmeccsei is bebizonyították, hogy az előkészületi meccsekből nem lehet mélyenszántó következtetéseket levonni. Azaz nem korai már most megnézni, mi várható a csapattól. Nosza, latolgassunk tehát esélyeket.

Volt még a perselyben egy kis szlovák korona. Ezt egy hozzám hasonló smucig (szebben mondva takarékos) alak nem hagyhat veszni. Vagy inkább jó kifogás sose rossz, van indok arra, miért menjünk az év első hétvégéjén Szlovákiába. Azt elvégre mégsem mondhatom Zsuzsának, hogy csak a sör miatt megyünk. (És persze nem is, mert megyünk a sajtok miatt is...)

Szilveszterkor el kell mennünk valahova - jelentette ki Zsuzsa határozottan még október tájékán.

2008 nem a mozi éve volt.

Évvégi vegyes kultursaláta, a lista végén egy olyan színházi élménnyel, amit mindenkinek feltétel nélkül ajánlani tudok: