Kicsit másnaposnak érzem magam. Nem, nem rúgtam be, nem szoktam. Csak éppen túl sok mindennek lett egyszerre vége. Pl. a karintiai nyaralásunknak, ami minden viszontagság ellenére mégiscsak egy szép út volt. Meg az olimpiának, amiből ugyan éppen a karintiai nyaralás miatt a szokásosnál kevesebbet láttunk, de azért intenzíven követtem az eseményeket. Meg a nyárnak, merthogy egy hét múlva Eszter megy megint oviba, én meg már holnap reggel megyek dolgozni.

A pekingi olimpia számomra a magyar sport nagy visszaeséséről szól. Persze mondják már régóta, hogy eddig erőn felül teljesítettünk, meg tulajdonképp a barcelonai csúcs (30 érem) óta a visszaesés folyamatos, hisz pl. négy éve már csak 17 érmet szereztünk. 

Ma a csapból is az olimpia folyt. Víz ezzel szemben nem, mert a Vízművek valami nagy csövet cserélt a Hegyalja úton és emiatt reggel 9 óta nincs víz. Erről persze előzetesen egy szót sem szóltak. Pontosabban szóltak, csak nem nekünk, hanem a szomszédos utcák lakóinak. Ott most van víz.

Amúgy nagyon rákészültek az előre tervezet cserére, mert a kiértesített utcákba még lajtoskocsit is küldtek. Azokat átirányították hozzánk. Mondjuk mi tegnap este láttuk az indexen a hírt, hogy mi készül, és a leellenőrizvén a meglehetősen zavarosan megfogalmazott Vízművek posztot, úgy döntöttünk, kicsit bespájzolunk, biztos, ami biztos. Ugyan mi nem tartozunk a tervezett vízhiányos területhez, de mit lehet tudni, gondoltuk.

Mármint a másodikat, mert az elsőt, még '48-ban elvesztettük. De most visszavágtunk, hajrá! Nem lesz ÖMolV, meghátrált az ellen! És joggal jön a képbe Schwechat, bár ezen az alapon százhalombattai, vagy pozsonyi csatáról is értekezhetnénk, merthogy úgy tűnik, elsősorban a finomítók miatt kell retirálnia az osztrák armadának. A Szent Szövetség ugyanis ezúttal nem az ő pártjukat fogta, hanem - láss csodát - a miénket: az egyesült cég nem tarthatná meg mindhárom finomítót, egyet el kellene adni, szólt a verdikt. Ebben az esetben viszont erősen kétséges, megérné-e a Mol az árát az osztrákoknak. Pontosabban nem kétséges: nem érné meg, punktum, slussz. És ugye ennek jó kurucokhoz méltóan örülünk is, szóljon a diadalharsona, Éljen Kossuth, Éljen Hernádi, Éljen Csányi!

Ez a tavaszi és eddigi nyári mozilátogatásaim összegzése. Tekintve, hogy már nyáron se nagyon lesz több mozi a nyaralás és az anyósom költözése miatt, ez így elég sovány termés, még akkor is, ha hozzáadjuk a Karamell-t. Hiába, egy egyéves és egy ötéves gyerek mellől nehéz elszabadulni.

Na mindegy, itt a lista:

Telefonbeszélgetés 19 óra 20 perckor:

- Halló, Baumax Budaörs.

- Jó estét kívánok, érdeklődnék, hogy van-e laminált körömtekerőjük?

- Pillanat, kapcsolom a szerszámosztályt.

Készülődő elmebajom újabb bizonyítékaként a minap eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én lennék a főpolgármester.

Fazekas Róbertről nem csak én írtam a minap, a MOB döntése elég sok fórumon és blogon volt vitatéma. Idemásolok néhány érdekesebbet:

Hallgatom az inforádiót, éppen valami EU-s műsor megy, egy kedves női hang azon lamentál, hogy egy felmérés szerint Magyarországon csak az emberek 4%-a váltotta ki az európai egészségbiztosítási kártyát, és hogy az milyen kevés, az európai átlag 30% felett van, és hogy ez igazából nem érthető, mert ingyen van és nagyon hasznos, ha bárhol utazgatok az EU-n belül, akkor mindenütt a helyiekkel azonos feltételekkel vehetem igénybe az egészségügyi ellátást.

Hú, mondom, hát tényleg, mér' nincs nekem már európai egészségbiztosítási kártyám.

Kérdezi az Index a népet, hogy mi legyen az új kétszázas érme hátlapján. Nos, a kettessel kezdődő érmék Magyarország jellegzetes növényeit mutatják be, tehát a kétszázason is egy növényt kellene szerepeltetnünk.

Az én javaslatom a parlagfű. Ez szerintem minden más növénynél jobban jellemzi korunk Magyarországát, nemcsak annak növényvilágát, hanem társadalmi körülményeit is.

 U.i. (2008. X. 30.): Aki még nem tudná, a nép a Lánchídat választotta, így az lesz a kétszázason.

Olvasom a Népszabiban, hogy ma dönt a MOB arról, nevezi-e Fazekas Róbertet a pekingi olimpiára. A cikk jó összefoglalóját adja a dilemmának: jogilag "jár" Fazekasnak az olimpia, erkölcsileg viszont legalábbis kétséges, de inkább nem. Nos, ezt ugyan nélkülem fogja eldönteni a MOB, de azért a véleményemet elmondom.

A címben említett törvény sokunk kedvenc olvasmánya, az szja, azaz a személyi jövedelemadó törvény. A 44/A paragrafus pedig az önkéntes pénztári kedvezményről rendelkezik. Ha netán valaki nem ismerné, ez a kedvezmény kb. arról szól, hogy ha az ember önkéntes nyugdíjpénztárba vagy önkéntes egészségpénztárba (van egy harmadik fajta pénztár is, de én még nem találkoztam olyannal, aki ilyennek tagja lett volna...) fizet be az adott évben, akkor a befizetett összeg 30%-át visszakapja.

Balatonlellén üdültünk tíz napot. A szállásunk a címben említett intézmény volt, ez a poszt a velük kapcsolatos tapasztalatainkat írja le.

Nos, a tapasztalataink felemásak. Kezdjük a jóval:

• A hely remek: egy vízparti telek, saját stranddal, közvetlenül a lellei Napfény strand mellett (át is lehet járni), egy homokkal feltöltött partszakasz, kisgyerekeknek ideális, sehol szúros kavicsok vagy csúszós sziklák. Két épület van, az egyik kb. 20, a másik mondjuk 100 méterre a parttól, mi a távolabbiban laktunk, de még ez is csak egy ugrás a parttól. Lelle centruma is közel van, éttermek, bolt, sétány, móló, mind elérhető öt perc igen kényelmes sétával.
• Az épületek újépítésűek, viszonylag minőségi apartmanokkal, ezek némelyike még légkondival is fel van szerelve. A hálószobában van olvasólámpa. (Ez azért fontos, mert a tipikus magyar magánszálláson a világításon spórolnak, sokszor az egész szobában egy 40 wattos plafonról lelógó körte hivatott biztosítani a fényellátást. Úgy látszik,a magyar szállásadók szerint a vendégek nem szeretnének esténként olvasni az ágyban. Jelentem, én szeretnék.) Van elég tárolóhely és a helységek is viszonylag tágasak. Az erkélyajtókon van szúnyogháló, és valamivel rendesebben van feltéve, mint az enyém...

Az ár, hát az persze ízlés kérdése, figyelembe véve a helyet és a színvonalat, elfogadhatónak mondanám. Még elégedettebb lennék, ha nem lett volna annyi negatív tapasztalatunk. De volt. Nem is kevés:

Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ezért előrebocsátom a tanulságot: mindenki gondolja meg, hogy érdemes-e redőnyt vagy szúnyoghálót a Józsa és társa nevű társasággal csináltatni. Szerintem nem érdemes. De nézzük a részleteket!

Elszakadt a gurtni az erkélyajtón. Féléven belül már másodszor. Először még kínlódtam a cseréjével, de másodszorra arra gondoltam, inkább cseréljük le a redőnyt: a műanyag redőny jó néhány lamellája eltőrt, megrepedt, amikor a gurtni elszakadása miatt a redőny nagy puffanással leszakadt. Ráadásul voltak kételyeim a gurtnik teherbírásával kapcsolatban is: régen massziv, kb. három centi széles gurtnikat használtak a redőnyökhöz, manapság kb. fele akkorák, vékonyak és hamar el is kopnak (esetemben pl. fél év alatt). Egy egyszárnyú ablakra még elmennek, de a kétszárnyú erkélyajtómra szerintem túl gyengék. Némi internetes keresés után úgy láttam, jobb lenne aluminium redőnyt használni, ráadásul a kurblis kivitel is strapabíróbbnak tűnt. Mellesleg a szúnyoghálónk is igencsak viseltes volt, a kerete rozsdásodott, a hálót a kisebbik lányom kiszakította, az ajtó a nyitásnál sokszor akadt, szóval cserére érettnek ítéltem a helyzetet.

A hét blődlijét Juhász Józseftől hallottam az Info Rádió Aréna című (egyébként igen figyelemre méltó) adásában, ahol a délszláv helyzetről beszélt és a szerb elnök pozícióját a következőképp jellemezte: "A szerb elnöki poszt ...egy gyenge középerős pozíciót jelent...".

Esetleg lehetett volna ezt még árnyalni, és egy mérsékelten gyenge középerős pozícióról beszélni... ;-)

A szívem azt mondja, hogy a törököknek kéne döntőbe jutni. Háromszor álltak fel vert helyzetből, ráadásul mindhárom esetben az utolsó pillanatokban fordítottak. Hatalmas szívvel küzdöttek, és tulajdonképpen jól is játszottak. Rengeteget rohantak, jól járatták a labdát, sokat lőttek. Hosszú periódusokra beszorították az ellenfeleiket: a svájciak és a csehek teljesen elkészültek az erejükkel, amikor a törökök a végén vidáman szétrohanták őket.