Költözött az anyósom. Hogyan választ ilyenkor az ember költöztető céget? Saját, vagy annak híján mások tapasztalata alapján. Saját pozitív tapasztalat híján mi ez utóbbi módszerrel választottuk ki a céget: egy ismerősöm ajánlotta őket. Fontos szempont volt, hogy az ismerősöm esetében is idősebb szülők költöztetéséről volt szó, és ott is teljes ki- és becsomagolást vállaltak (hozták a saját ládájukat is), a kuncsaftok teljes megelégedésére.

Összegezve az ismerősöm ajánlását: a Profi Költöztetés drága, de jól dolgoznak. Mindez azonban jó pár évvel ezelőtt történt. A drágaság (szerintem) megmaradt, a minőséggel a mi esetünkben voltak gondok. A brigád emlékeim szerint hat fős volt és a munkamorált vegyesnek találtam. Volt, aki végig dolgozott, de volt olyan is, aki az én ízlésem szerint kicsit túl gyakran tartott cigarettaszünetet. Tekintve, hogy a költöztetőknél sajnos kiírthatatlan óradíjas alapon dolgoztak ők is, ennek nem nagyon örültem.

Olvasom az indexen, hogy Eb közelben a női kosár válogatott, miután hazai pályán hosszabbítás után megverte a szlovákokat. Hasonlóan értékeli a helyzetet az origo és a Nemzeti Sport cikkének címe is. A meccs egy részét - a végét - volt szerencsém látni. A fiatal Rátgéber csapat nagyot küzdött és a végén megérdemelten nyert a szlovákok ellen, minden tiszteletet megérdemelnek. Amit láttam, az remek propaganda volt a magyar női kosárlabda  mellett és komoly motiváció arra, hogy legközelebb a válogatott egész meccsét próbáljam megnézni, ne csak a végét.

Kérdés azonban, hogy mennyire jogosak a bombasztikus címek a tudósításokbban, mennyire került valójában közel a csapat az Eb-hez. Nos, egyfelől igaz, hogy a győzelem szükséges feltétele volt az esetleges kijutásunknak. Ha kikaptunk volna, nem marad reális esély. Mésfelől viszont a győzelem "csupán" annyit tesz, hogy a versenyfutás köztünk és a szlovákok között továbbra is nyilt.

Ma reggel élvezettel vettem birtokba az új 8-as buszt.

Az "új" 8-as annyiban új, hogy eddig csak a Március 15. térig ment el és onnan az Irányi utca - Károlyi Mihály utca útvonalon rögtön visszakanyarodott a hídra. Mostantól viszont az Astoria érintésével a Kálvin térig megy, onnan kanyarodik vissza a Kecskeméti utcán keresztül a hídra. Ez apró változásnak tűnik, de nekem megfelezi a reggeli sétámat a Belvároson keresztül, én ugyanis a Kálvin térnél dolgozom. Persze a változás oka nem ez, hanem az hogy eddig a 8-asnak csak a kék metróval volt átszállási kapcsolata, most már a pirossal is van az Astoriánál.

Szóval éljen a BKV, éljen az új paraméterkönyv. Vagy hát talán éljen méginkább a Veke, meg a sajtó, meg a közvélemény, amelyik kiszorította a BKV-ból ezt az új paraméterkönyvet! Meghazudtolnám azonba magamat, ha nem találnék az új rendszerben is hibát: én már csak ilyen kákán is csomót kereső (és találó), kekeckedő figura vagyok. Jelen esetben az a bajom, hogy nem értem, miért kellett az Erzsébet híd pesti lehajtójához megállót tenni.

Kicsit másnaposnak érzem magam. Nem, nem rúgtam be, nem szoktam. Csak éppen túl sok mindennek lett egyszerre vége. Pl. a karintiai nyaralásunknak, ami minden viszontagság ellenére mégiscsak egy szép út volt. Meg az olimpiának, amiből ugyan éppen a karintiai nyaralás miatt a szokásosnál kevesebbet láttunk, de azért intenzíven követtem az eseményeket. Meg a nyárnak, merthogy egy hét múlva Eszter megy megint oviba, én meg már holnap reggel megyek dolgozni.

A pekingi olimpia számomra a magyar sport nagy visszaeséséről szól. Persze mondják már régóta, hogy eddig erőn felül teljesítettünk, meg tulajdonképp a barcelonai csúcs (30 érem) óta a visszaesés folyamatos, hisz pl. négy éve már csak 17 érmet szereztünk. 

Ma a csapból is az olimpia folyt. Víz ezzel szemben nem, mert a Vízművek valami nagy csövet cserélt a Hegyalja úton és emiatt reggel 9 óta nincs víz. Erről persze előzetesen egy szót sem szóltak. Pontosabban szóltak, csak nem nekünk, hanem a szomszédos utcák lakóinak. Ott most van víz.

Amúgy nagyon rákészültek az előre tervezet cserére, mert a kiértesített utcákba még lajtoskocsit is küldtek. Azokat átirányították hozzánk. Mondjuk mi tegnap este láttuk az indexen a hírt, hogy mi készül, és a leellenőrizvén a meglehetősen zavarosan megfogalmazott Vízművek posztot, úgy döntöttünk, kicsit bespájzolunk, biztos, ami biztos. Ugyan mi nem tartozunk a tervezett vízhiányos területhez, de mit lehet tudni, gondoltuk.

Mármint a másodikat, mert az elsőt, még '48-ban elvesztettük. De most visszavágtunk, hajrá! Nem lesz ÖMolV, meghátrált az ellen! És joggal jön a képbe Schwechat, bár ezen az alapon százhalombattai, vagy pozsonyi csatáról is értekezhetnénk, merthogy úgy tűnik, elsősorban a finomítók miatt kell retirálnia az osztrák armadának. A Szent Szövetség ugyanis ezúttal nem az ő pártjukat fogta, hanem - láss csodát - a miénket: az egyesült cég nem tarthatná meg mindhárom finomítót, egyet el kellene adni, szólt a verdikt. Ebben az esetben viszont erősen kétséges, megérné-e a Mol az árát az osztrákoknak. Pontosabban nem kétséges: nem érné meg, punktum, slussz. És ugye ennek jó kurucokhoz méltóan örülünk is, szóljon a diadalharsona, Éljen Kossuth, Éljen Hernádi, Éljen Csányi!

Ez a tavaszi és eddigi nyári mozilátogatásaim összegzése. Tekintve, hogy már nyáron se nagyon lesz több mozi a nyaralás és az anyósom költözése miatt, ez így elég sovány termés, még akkor is, ha hozzáadjuk a Karamell-t. Hiába, egy egyéves és egy ötéves gyerek mellől nehéz elszabadulni.

Na mindegy, itt a lista:

Telefonbeszélgetés 19 óra 20 perckor:

- Halló, Baumax Budaörs.

- Jó estét kívánok, érdeklődnék, hogy van-e laminált körömtekerőjük?

- Pillanat, kapcsolom a szerszámosztályt.

Készülődő elmebajom újabb bizonyítékaként a minap eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én lennék a főpolgármester.

Fazekas Róbertről nem csak én írtam a minap, a MOB döntése elég sok fórumon és blogon volt vitatéma. Idemásolok néhány érdekesebbet:

Hallgatom az inforádiót, éppen valami EU-s műsor megy, egy kedves női hang azon lamentál, hogy egy felmérés szerint Magyarországon csak az emberek 4%-a váltotta ki az európai egészségbiztosítási kártyát, és hogy az milyen kevés, az európai átlag 30% felett van, és hogy ez igazából nem érthető, mert ingyen van és nagyon hasznos, ha bárhol utazgatok az EU-n belül, akkor mindenütt a helyiekkel azonos feltételekkel vehetem igénybe az egészségügyi ellátást.

Hú, mondom, hát tényleg, mér' nincs nekem már európai egészségbiztosítási kártyám.

Kérdezi az Index a népet, hogy mi legyen az új kétszázas érme hátlapján. Nos, a kettessel kezdődő érmék Magyarország jellegzetes növényeit mutatják be, tehát a kétszázason is egy növényt kellene szerepeltetnünk.

Az én javaslatom a parlagfű. Ez szerintem minden más növénynél jobban jellemzi korunk Magyarországát, nemcsak annak növényvilágát, hanem társadalmi körülményeit is.

 U.i. (2008. X. 30.): Aki még nem tudná, a nép a Lánchídat választotta, így az lesz a kétszázason.

Olvasom a Népszabiban, hogy ma dönt a MOB arról, nevezi-e Fazekas Róbertet a pekingi olimpiára. A cikk jó összefoglalóját adja a dilemmának: jogilag "jár" Fazekasnak az olimpia, erkölcsileg viszont legalábbis kétséges, de inkább nem. Nos, ezt ugyan nélkülem fogja eldönteni a MOB, de azért a véleményemet elmondom.

A címben említett törvény sokunk kedvenc olvasmánya, az szja, azaz a személyi jövedelemadó törvény. A 44/A paragrafus pedig az önkéntes pénztári kedvezményről rendelkezik. Ha netán valaki nem ismerné, ez a kedvezmény kb. arról szól, hogy ha az ember önkéntes nyugdíjpénztárba vagy önkéntes egészségpénztárba (van egy harmadik fajta pénztár is, de én még nem találkoztam olyannal, aki ilyennek tagja lett volna...) fizet be az adott évben, akkor a befizetett összeg 30%-át visszakapja.

Balatonlellén üdültünk tíz napot. A szállásunk a címben említett intézmény volt, ez a poszt a velük kapcsolatos tapasztalatainkat írja le.

Nos, a tapasztalataink felemásak. Kezdjük a jóval:

• A hely remek: egy vízparti telek, saját stranddal, közvetlenül a lellei Napfény strand mellett (át is lehet járni), egy homokkal feltöltött partszakasz, kisgyerekeknek ideális, sehol szúros kavicsok vagy csúszós sziklák. Két épület van, az egyik kb. 20, a másik mondjuk 100 méterre a parttól, mi a távolabbiban laktunk, de még ez is csak egy ugrás a parttól. Lelle centruma is közel van, éttermek, bolt, sétány, móló, mind elérhető öt perc igen kényelmes sétával.
• Az épületek újépítésűek, viszonylag minőségi apartmanokkal, ezek némelyike még légkondival is fel van szerelve. A hálószobában van olvasólámpa. (Ez azért fontos, mert a tipikus magyar magánszálláson a világításon spórolnak, sokszor az egész szobában egy 40 wattos plafonról lelógó körte hivatott biztosítani a fényellátást. Úgy látszik,a magyar szállásadók szerint a vendégek nem szeretnének esténként olvasni az ágyban. Jelentem, én szeretnék.) Van elég tárolóhely és a helységek is viszonylag tágasak. Az erkélyajtókon van szúnyogháló, és valamivel rendesebben van feltéve, mint az enyém...

Az ár, hát az persze ízlés kérdése, figyelembe véve a helyet és a színvonalat, elfogadhatónak mondanám. Még elégedettebb lennék, ha nem lett volna annyi negatív tapasztalatunk. De volt. Nem is kevés: